A láda újratelepítése hamarosan!! Addig is fényképes, jelszó nélküli megtalálásokat jelentsetek be legyetek kedvesek! Köszönöm!
WAP: A láda egy kisebb méretű műanyagdoboz (kb 14cm x 10cm x 5cm), amely a Király-hegy egyik mellékcsúcsán található. A csúcs jól láthatóan jelezve van, bár név nem szerepel a szlovák turistatérképen. A konkrét rejtésről nem írok semmit, adja magát a dolog, szerintem abszolút nem nehéz megtalálni...
Mindenkit megkérnék, hogy a szélsőséges időjárási körülményekre való tekintettel legyetek nagyon körültekintőek a visszarejtésnél. A doboz vízhatlan, tökéletesen záródik, szóval zárjátok is be rendesen, és kérek mindenkit, hogy a kihelyezett zacskót és a gumit is használjátok.
A Király-hegy az Alacsony-Tátra keleti része mellett emelkedő hegycsoport, amely azonos nevű főcsúcsával 1946 méterrel emelkedik a tengerszint felé.
Ami miatt mindenképpen szerettem volna, hogy láda legyen itt, az nem más, mint a hegy hangulata. Igazából egyáltalán nem nehéz, nincsenek sziklás részei, mégis embertpróbáló feladat a "megmászása". Hogy miért? Majd meglátod, ha már úton leszel. A csúcsról amúgy szép időben a Magas-Tátra teljes főgerince látható, szenzációs látvány lehet, nekem még nem volt benne részem.
Javaslatok:
1. Az autót Telgárt nevezetű településen lehet hagyni, leginkább onnan érdemes indulni.
2. Aki a piros jelzésen megy, az nagyon figyeljen az elején, mert csábító a szekérút, de nem az a turistaút. Én mentem már fel arra 1600 méterig úgy, hogy nagyon csúnyán eltévedtem (sűrű fenyves miatt nem volt jel). Nagyon könnyű összekeverni!!!
3. Mindenképpen számítsatok hirtelen időjárásváltozásra, a telepítésnél április 29-én a csúcson -7 fok volt, köd, és 1300 métertől folyamatosan hó.
4. A főcsúcson nincs turistaház, csak a szlovák telekom-nak üzemel fent állomása. Figyelem! Az épületeggyüttesből a legelső épület ajtaja nyitva, így be lehet menni melegedni 2 felfűtött helységbe. Bent csúcskönyv is van, írjátok be magatokat, ha feljutottatok.
Egy kis segítséget szeretnék még adni a hegy lábához való eljutáshoz. Használjátok a ViaMichelin-t (www.viamichelin.com):
Írjátok be a kezdőlapra értelemszerűen a települést, ahonnan indultok (az országot is be kell állítani), illetve Telgárt-ot uticélnak. Miután ezt megtettétek a seach nevezetű sárga gombocskára rákattintva részletesen leírja nektek a tervező, hogyan is juthattok el Telgártba.
Néhány távolság viszonyításnak:
Budapest-Telgárt 276 km
Miskolc-Telgárt 125 km
Debrecen-Telgárt 306 km
Szolnok-Telgárt 379 km
Szeged-Telgárt 442 km
Szekszárd-Telgárt 431 km
Pécs-Telgárt 486 km
Zalaegerszeg-Telgárt 506 km
Nagykanizsa-Telgárt 490 km
Székesfehérvár-Telgárt 343 km
Győr-Telgárt 316 km
Szombathely-Telgárt 450 km
Kolozsvár-Telgárt 524 km
Vigyázat! Az útvonaltervező nem mindíg a legrövidebb útvonalat adja ki.... Jó utat, nagyon kellemes túrázást és sikeres ládázást kívánok mindenkinek!
2007.05.29.
Köszönöm mindenkinek az építő jellegű kritikákat!
ila81
Update (2019.02.15): Évek óta nem jártam fent, és évek óta nem léptem be az oldalra. Az újratelepítés nem egyenlő azzal, hogy a láda nincs meg, csupán dobozcserét jelent. Az oldal meg sajnálom ha szar, én személy szerint megelégszem azzal ha a túra sokaknak tetszik. Pont😀
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Magas-Tátrából hazafelé egy pihenőnap után ezt a ládát is beterveztük. A láda tele volt vízzel, majdnem a doboz tetejéig állt a víz. Cseredoboz nem volt nálam, így a logbookot csak egy nejlon zacskóba csomagoltam be. A jelszó még olvasható, de a legközelebbi kesser vigyen magával egy csere dobozkát. Mire a csúcsra értünk pár felhő lett az égen, de a kilátás így is szuper volt. Királyhegyaljáról indulva 11,5 km túra 959 szinttel. Szuper hely, köszi a rejtést.
Sumiacról bicajjal vágtunk neki a csúcsnak. Kellemesen, nem túl vadul de végig emelkedő dózerút, majd egy turistaháztól aszafaltút (ezer éves szar, kátyús) vezet a csúcsra. Végig tekerhető, nekünk egy Kofola elfogyasztásával 2 óra 20 perc volt. Az utolsó 150 méter sajnos ködben. A ládához legurultunk a piroson, hamar meglett, majd nem mentünk vissza a csúcs felé hanem tovább csapattuk a piroson az aszfaltig. Ez már nem barátságos, csak elvetemülteknek ajánlanám. Visszafelé egy hatalmas gurulás volt a faluig, összesen mindennel együtt 3,5 óránkba telt a kör.
2 év után ismét sikerült eljutni a Király hegyre, mostani alkalommal pedig még több hóval kedveskedett a hegy.
Pohorelá (Koháryháza) településről indultunk a kék jelzésen, majd nagyjából két órás és jó sok szintemelkedéses túrával elérkeztünk az Andrejková túristaházba, ahol éjszakáztunk. A túristaház jól felszerelt, reggelit és vacsorát is tudnak készíteni igény esetén. Ezen kívül sörrel, teával is tudnak szolgálni. Másnak reggel elindultunk a Király hegyre azaz a Kralova hola-ra a piros jelzésen.
Szállásadónk előre felhívta a figyelmünket, hogy az első 4km-n mély hó lesz, így is lett. Helyenként derékig érő hóban küzdöttük előre magunkat. Később viszont csökkent a hó mélysi és gyorsabban is tudtunk haladni.
Felérve a Király hegyre a melegedő helyiséget rosszabb állapotban találtuk mint emlékeztünk. Ajtó nem csukódott rendesen, radiátor leszerelve. Viszont szélcsend volt és nem fagyott szóval így is jól esett megpihenni.
A nagy hó miatt sajnos esélyünk se volt megtálni a ladát. Lefele a piros jelzésen hadva Telgárt településhez érkeztünk.
Túra során a kilátás gyönyörű volt, viszont a hó és a gerincen fújó szél megnehezítette a túrát. Ennek ellenére nagyon élveztük [Geoládák v3.12.6]
Megvan! Először jártam itt. Garamfőből indultunk a piroson, aztán a zöldön mentünk vissza, ami nehezebb. A csúcs körül fagyos viharos szél fújt. Talán visszatérünk még máskor is.
Már évek óta szemezünk ezzel a heggyel, de valahogy nem akart összejönni az ide tervezett túra. Egész idefelé úton gyönyörű napsütésben jöttünk, majd ahogy elindultunk a túrán befelhősödött. Mi Šumiac-ból vágtunk neki az útnak. Ez - szerintem - jóval látványosabb, mint a garamfői (Telgárt) kör. A felhősödés nem tántorított el minket, mert folyamatosan haladtunk felfelé, még ha nem is a legrövidebb úton, mert vannak com-os ládák is a környéken. Az egykori hókotró garázsából mára turistaházat csináltak, ahol éppen rengetegen voltak, így abban maradtunk, hogy lefelé ülünk be. A fenyőerdőben mesegombák (légyölő galócák) nőttek, a törpefenyvesen meg egy régi és rossz minőségű aszfaltúton mentünk át. E felett, a gyephavason meg mindent ellepett az áfonya. Itt már erősen vizslattuk, hogy a csúcson vajon tiszta lesz-e felettünk az ég. A hegy északi felére fordulva még mormotákat is láthattunk a Garam forrása felett nem sokkal. Itt már néha előtűntek a Magas-Tátra csipkés ormai is. A csúcson egy rövid időre az eső is rákezdett, de szerencsére nem tartott sokáig. De a fellegek egymást szorosan követve buktak át a gerincen, úgy, hogy szinte az orrunk hegyét sem láttuk időnként. A láda könnyen és gyorsan meglett. Mi logoltunk bele idén elsőként. A doboz teteje repedt (ekkora kőlaptól nem is csoda), de mivel nem készültünk cserére, nem hoztunk másikat. A dobozt kitöröltük, a füzet ugyan nyirkos, de a takarókövet úgy tettük vissza Barnival, hogy ne nyomja tovább a láda tetejét. Nyugodtan keressétek tehát. A ládaoldal egy kalap sz@r. Értem a rejtőt is, de akkor tegye adoptálható a ládát, ha nem akar/tud foglalkozni a ládaoldal naprakésszé tételével.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! a láda jó állapotban, a jelzett ponton szépen meg van! lefagytak az ujjaim, kicsit szeles az idő itt fenn, pláne, ha havazik, S mínusz 5 fok van. jó kis 1000m-es szinttúra, Telgárttól a piroson fel a zöldön le :) Kb 1000 méter szint, s 12 km. A táblán kiírt 3 órás felfelé út nekünk 2 lett, lefelé lényegesen könnyebb, de érdemes a sziklákat is megnézni. A piros, s a zöld utakkal szép körtúrát lehet tenni, de bizony jó meredek! Források vannak, így lehet vizet tölteni útközben, ha kizzadnál... Fenn szinte rajzottak az emberek, ők Sumiac felől jöttek fel a kéken, ez is egy jó opció a megközelítésre, kb ugyanannyi szint és táv, de az út felén "Chata pod Kráľovou hoľou" kocsma vágja ketté, ami azért sokat dob a motiváción.
A sok ember nem hiába, hiszen ez a szlovákok szent hegye, innen indult ki a későbbi Szlovákiát megalapozó nemzeti fölkelést szító Jánosík... de érdemes még megemlíteni, hogy a nevét Mátyás királyról kapta, aki itt vadászott.
"Az Alacsony-Tátra keleti része, a vízben gazdag Király-hegyi-Tátra.
[Kráľovohoľské Tatry] Az 1946 m magas Király-hegy [Kráľova hoľa] hatalmas gyephavas, a Kárpátok nevezetes vízválasztó csomópontja. A csúcs három folyó, a Fekete-Vág (Vág), a Gölnic és a Garam, vízgyűjtőjének választóhegye, és ha hozzávesszük, hogy a közelében magasodó Uplasztól északkeletre már a Hernád, és a délkeletre lévő Trebnik alatt már a Sajó vízvidéke van, elmondhatjuk, hogy a Király-hegy tömbje olyan vízválasztó csomópont, amely a fő európai vízválasztót hordozza." [Geoládák v3.7.6]
Kiautóztunk a Magas-Tátrához, délutáni túrának pont megfelelt ez a hegy, mivel a reggeli eső után tisztulást ígért a meteorológia. Be is jött, estére már csak pár felhő maradt az égen. A trafóház felé mentünk fel a P jelzésen. A falubeli cigányok szorgosan szedték csapatokban a vörös áfonyát, nagyon profi, villás szedőeszközük volt. Az aszfalton a montisok tekertek fel, a csúcson mindenki megpihent. Lefelé a Z jelzésen mentünk a Király-sziklát érintve. Sötétedés előtt pont leértünk.
A láda a helyén van, picit vizes belül, de a logbook ép és a jelszó is olvasható, nem értem a ládaoldalon az első mondatot a jelszó nélküli bejelentésről.
4 tagú, nem éppen fiatal, de lelkes kis csapatunk 9:40-kor indult útnak a zöld, majd a piros jelzésen. Gyönyörű időnk volt, bár tudtuk, hogy a mai napot nem ússzuk meg eső nélkül. 1650 m-en jártunk, amikor a hátunk mögött már szakadt az eső. A láda keresését az időjárásra való tekintettel hamar feladtuk, igyekeztünk minél hamarabb felérni a csúcsra. Szerencsére a szélét kaptuk el az esőnek. Visszafelé jövet a trafóháztól kis patakban folyt a víz, amely megnehezítette a lejutást. Végül a GPS szerint megtett 15,3km-es távot 8 és fél óra alatt teljesítettük. Élménydús,jó kis túra volt. A képek alapján, kérem a rejtőt, fogadja el a megtalálást.
Bringával oda-vissza a zömmel murvás úton. Nem volt egy leányálom, de jó érzés volt a csúcsról körbetekinteni. A láda a helyén, könnyű találat.
A ládaoldal viszont katasztrofális!
Kifejezetten zavaró, megtévesztő az újratelepítésre utaló szöveg az elején!
Az meg már vicckategória, hogy az oldal felét a találomra kiragadott várostávolságok teszik ki, meg hogy miképp használjunk útvonaltervezőt??!
Hasznosabb lenne egy infó arról, hogy hol érdemes a kocsival parkolni, ha valaki bringával szeretne nekivágni.
Királyhegyalján (Sumiac) itt érdemes: N48 50.731 E20 07.906
Griffs holnapi bringás rendezvénye ürügyén töltöttünk több napon Szlovákia ezen a gyönyörű vidékén. Mivel a szállásunk mára virradóra Telgártnál volt, adódott, hogy ezt a 1946 m magas hegyet, az Alacsony-Tátra negyedik legmagasabb csúcsát még a csoportos keresés előtt meghódítjuk, bár griffs holnap délutánra, az 58 km-es GCPir utánra tervezte. Hálás vagyok, hogy ma letudtuk, mert nem volt gyerekjáték 10 km alatt 900 m szintemelkedést leküzdeni, sőt én elmentem egészen a toronyig, ami még 100 m szintet és 2 km-t jelentett. Az út 6 km-en át murvás, utána kátyús aszfaltos, így nemcsak a felfelé tekerés nehéz, a meredek és rossz minőségű út miatt a lejövetel sem egy önfeledt gurulás. Érdekes, hogy ennek ellenére meglepően sok volt a bringás. Talán valami kihívás lehet erre a hegyre feltekerni? Nekünk a ládáig 2 óra alatt sikerült.
Rövid ujjú mezben indultunk, de olyan 1 700 m magasan már hiába volt a felfelé tekerés, nem melegített eléggé. Olyan hideg szél fújt, hogy fel kellett vennünk még egy réteg ruhát, de még így is a ládánál és főleg feljebb, majd persze lefelé gurulva nagyon fáztam, a fogam is vacogott. De megérte! Egy fáradsággal elért csúcson lenni, onnan letekinteni semmihez sem fogható érzés.
Kíváncsi lennék, gyalog mennyi a menetidő a nagyon meredek turista utak valamelyikén. Mert több is vezet ide, és nemcsak Telgártból! Kár, hogy ezt nem említi a rejtő és nem tünteti fel a túratávot a fejlécben :-(
Arról viszont pontos információt kapunk, hogy milyen messze van ez vagy az a város Telgárttól és hogy használjam az útvonaltervező programot. Nagy gondban voltunk, mert az oldalon sehol sem találtunk sárga "Search" gombot, csak kéket. Ugye az is jó, ha azt nyomjuk? Vagy ha a GPS-re bízzuk az útvonaltervezést? De ott melyik gombot nyomjuk? Egy 2001-ben megjelent ládánál el tudok képzelni ilyen leírást, de egy 2007-esnél?! 2017-ben?!
Egy szlovák térkép szerint Sumiacból a kék sávon három óra 5 perc a csúcsig az út. (Lefelé 2 óra 10 perc). Tapasztaltuk, hogy valószínűleg helyi 20 éves fiatalember tempójával számolják a távot ezen a vidéken. Talán érdemes egy órát hozzágondolni nekünk alacsonyabb vidékről érkezőknek (kivétel VP, Freddy és hasonlók). Telgártból a zöldön vagy a piros sávon egy órával többet ír.
Sajnos ahogy a feljutásra, magára a hegyre sem fecsérel sok szót a rejtő, csak azt tudjuk meg, hogy különleges hangulata van. Mint minden hegynek - szerintem.
Pedig érdemes lenne megemlíteni, hogy a szlovákok szent hegye. A Kriván mellett a Király-hegy szerepel leggyakrabban dalaikban, mondáikban, legendáikban.
Környezetéből igen markánsan emelkedik ki, már távolról felismerhető nagy tömege és viszonylagos szabályossága miatt. Csúcsa lapos. Kopár tetejéről körbetekintve keletre a Szepesség, északra a Poprádi-medence és a Magas-Tátra tárul elénk. Szlovákia fontos háromszögelési pontja. 1960-ban építették a csúcsra a tévétornyot, amelyhez Sumiactól vezet fel az autóforgalom elől lezárt, de kerékpárral engedélyezett murvás-aszfaltos út, amin mi is közlekedtünk.
A Király-hegy lábánál erednek Szlovákia legnagyobb folyói: a Fekete Vág (Čierny Váh), a Garam (Hron), a Gölnic (Hnilec) és aHernád (Hornád) és itt fekszik Garamfő (Telgárt), Királyhegyalja (Sumiac), Teplicska (Liptovská Teplička) és Vernár falu.
A hegy alapkőzete a gneisz-, csillám- és kloritpala. A magasabb pontokat kizárólag ezek alkotják, nyúlványain azonban többféle agyagpala és különféle mészkővek találhatóak. A hegységben vas, réz, ezüst és arany is előfordul, amit a középkorban bányásztak.
Uralkodó növényzete a luc, a jegenye és a vörösfenyő. Patakjaiban pisztráng és rák, erdeiben medve, farkas, hiúz, róka, őz, szarvas, nyúl, görény, menyét, hermelin, nyest, vadmacska, borz, a madarak közül a rendkívül ritka kiabáló sas, vörös kánya, héja, karvaly, vércse, fülesbagoly, császármadár, süket- és nyírfajd, fürj, haris és fogoly él. Nem véletlen, hogy természetvédelmi terület, nemzeti park.
Éghajlata magashegységi. Az igen nagy magasság, a magasabb részek kopársága miatt különösen erős a szél, csapadékos és hideg az évi középhőmérséklet. A tél 6 hónapig tart, hideg és havas. Még jó, hogy most mentünk!
A rejtés tetszett. Valóban egyértelmű és védett. Azért a legegyszerűbb kerek(!) ételtartó dobozt én nem nevezném vízhatlannak és tökéletesen záródónak, de többé-kevésbé állja a sarat.
Kedves Rejtő, megkérhetlek arra, hogy a "A láda újratelepítése hamarosan!!" részt szíveskedjél törölni a leírás elejéről? Immár két éve bizonygatják a megtalálók, hogy a láda a helyén. Ha nem hiszed, járj utána! De addig is töröld a tévinformációt!
Látva a láda körül kialakult zavaros helyzetet, vittünk cseredobozt is, de nem volt rá szükség. A LÁDA RENDBEN MEGTALÁLHATÓ A MEGADOTT KOORDINÁTÁN.
Egy kisebb esővel megúsztuk :)
Zahyval közös találat.
Melyik állítás igaz: a láda kereshető vagy az hogy nincs láda?
Ha nincs láda, akkor ennek a ládának a státusa beteg, nem pedig kereshető. A fotólog nem elfogadott logolási forma!
"A láda újratelepítése hamarosan!!" - írta rejtő több mint két éve. Nem látszik a ládaoldalon, hogy azóta történt rejtői karbantartás.
Viharban, esőben, villámok közt, órákat bivakolva, de sikerült feljutni. Bár korábban már megtaláltam a ládát, de kíváncsiságból most is utánanéztem. Tökéletes állapotban találtam meg, a precíz rejtést, logoltam a füzetbe. Szóval kereshető !!
A délelőtti remek időjárás után megindultunk a Király-hegyi láda felé is. Az odafelé vezető úton már láttuk a hátunk mögött gyülekező felhőket, de bíztunk a szerencsénkben. Egészen 1400 m szint körülig tekertünk fel és már "csak" 6-7 kilométer lehetett hátra, amikor megjelentek a hegy közelében az első fekete felhők és villámok. Gyorsan bicikliről pattantunk, majd menedéket kerestünk ez erdőben. Egy nagyobb szikla tövében még védve voltunk a kezdeti esőzéstől, de utána muszáj volt helyet váltani. Szerencsére egy kisebb barlangban össze tudtunk kucorodni és kivárni a nagyobb zuhé és villámok végét. Csak nem akart abbamaradni, így esőben visszagurultunk a kocsihoz griffs kivételével, aki feltekert a ládáig először esőben, majd az elállt (szerintem ő lezsírozta az esővel, hogy távozásunk után legyen szép idő, minket meg hadd egyen a fene). Hát, ilyen a szerencse és az időjárás a környéken. Majd legközelebb! Viszont magasabban voltam, mint a Kékes! :D
Megtaláltam a helyet, de a ládát sehol sem. Pedig 20 percig kerestem, mindenhova bekukucskáltam, minden mozdíthatót megmozgattam, de nem találtam meg:( De legalább a szlovák láda meglett...
Fel a piroson, le a zöldön. Rengeteg volt a kidőlt fa, igazi akadálypálya volt az egész út. Tele volt minden virággal, gyönyörű a táj:) A Magas-Tátrát tisztán láttuk, egy hófoltot is találtunk, jól jött a nagy melegben. 17 km-t mentünk, nagyon élvezte mindenki.:)
Május 2-án nagyszerű kirándulást tettünk a Királyhegyre. Az csak koronázta a napot, hogy itt geoládát is kereshettünk. (Hogy majdnem földim a rejtője plusz meglepetés.) Nagyon hasznosak voltak az ismertető információi, főleg a -7 fok tekintetében. Előző nap a majálison szinte strandidő volt, reggel ide is rövidnadrágban indultunk, de szerencsére tartalék meleg ruhákkal. Láttuk a felhőket és 1600 m körüli magasságban elkezdett esni a HÓ! Most a szél alig fújt, de így is mindenki didergett. Szóval ide valóban kesztyű-sapka-meleg pulcsival szabad csak elindulni. Telgártból indultunk a piros jelzésen felfelé. Lefelé a zöldön jöttünk, ami először felkapaszkodik azokra a gyönyörű sziklákra amelyekről az előttem szólók egyike hiányolta a képeket. Az út mindkét irányban meglehetősen meredek, és a zöldön a törpefenyők között szűk és sziklás. A ruhánk teljesen átázott a rajtuk lévő csapadék maradványtól. De nagy élmény volt. Köszönjük a rejtést.
Griffs meghívásának eleget téve, egy fantasztikus bringás hétvégét tartottunk Szlovákiában. Griffsszel és Hörcsöggel hárman vágtunk neki a hegynek a csodaszép időben. Griffs sportosan, míg mi inkább turistás, fotózós-megállós stílusban tekerünk. Lefelé menet egy gyönyörű útvonalat válaszotttunk, tökéletes mtb terep.
2012 augusztusában repkedtek már a griffek a Király-hegyen, de otthonról azt az infót kaptuk, hogy nincs itt láda, .hu-s:( A fotókkal és több Szlovák megtalálással alátámasztott jelszó nélkülit a logbíró nem fogadta el, szerintem csak ő tudja miért.. Viszont én nem szoktam feladni, ezért rászerveztem egy bringás hétvégét :) Kicsiogreval és Hörcsöggel, bombasztikus, három napos hétvégét bringáztunk végig, 3.960 m szinttel megtűzdelve. A Király-hegyre nekem 1.760 jutott, mivel az autóhoz visszaérve, újra kezdtem a kört. Muszáj volt, mivel 1,700 alatt volt eddig, az 1 napra jutó szint rekordom. Ha nem ér utol a napnyugta a hegyen talán 2* is a csúcsig tekerek, de sötétben már nem mertem bevállalni.. Egyszóval magyarokként nem vallottunk szégyent, láttunk helyi bringást tolni a gépet. Mi nem tettünk ilyet, 2h 05min volt a menetidő. A normál úton fel és a zöld C-n (1,300 környékén válik le a normál útról) le Telgartba és onnan vissza a kocsihoz. Minden bringásnak ajánlom ezt az útvonalat, a gyalogos jelzések nem igazán tekerhetőek.
A ládaoldal szerintem méltatlan a helyhez. A hegyet leginkább jellemző, fantasztikus sziklatornyokról pl. miért nincs fent kép? Nehéz lett volna, valamelyik logból feltölteni?
Egy délutáni laza tekerés során belebotlottunk. Vagy is Griffs kolléga jobban elregélte, hihető sztori. Egyébként ez egy nagyon régi álmom volt, most már a lottó ötös következik...
Sokszor voltam már a Király-hegyen. Érkeztem már napi zsákkal és jól megpakolt 80 l-es hátizsákkal, hol Telgártból, hol gerincirányból, tavasszal, nyáron, ősszel és télen, szikrázó napsütésben, nyenyves ködben, szélben és combközépig érő hóban is. A ládázás ez eddig kimaradt...
Köszi a rejtést! g
A ládát Sanyi barátommal, bicajjal közelítettük meg, egy jó kis 1250 m-es mászás után. Mivel a gerincen, Csertovica felé szerettünk volna visszajönni, elég alacsonyról, 700 m-ről indultunk. Bicajjal soha nem mentünk még ilyen szintet folyamatosan fölfelé. Amikor végre fölértünk (kb 3 óra tekerés után) csodálatos panoráma tárult a szemünk elé. Egyik oldalon a Magas-Tátra, a másik oldalon a murányi hegyek. Ráadásul sütött a Nap, és meglepően meleg, legalább 15 fok volt. A csúcson rengeteg turista nyüzsgött, de láttunk sok bicajost és sárkányrepülőt is. Sajnos a nyugati gerincen nem mehettünk tovább, a természetőrök udvarias kérése miatt. (Nem tudom honnan kerültek elő, de kb 100 méter megtétele után egyszer csak ott voltak előttünk) Bánatunkban a P jelzésen mentünk le Telgárt felé. Az út középső 2 km-es része bicajjal egyáltalán nem, de előtte-utána is nehezen járható. Így hát sokat toltuk a gépeket. Szerencsére kb 1200 m-en találtunk egy dózerutat, ami az Openmaps.eu-ról letöltött térképen nem volt jelezve. Ezen könnyedén legurultunk 1000 m-ig, éppen a Poprád-Brezno-Dobsina elágazóhoz. Innen némi aszfalt után föltekertünk a jégbarlanghoz, majd terepen, egy nagyon szép úton tekertünk vissza a Telgárt fölötti hágóhoz. Innen még 20 km lejtő aszfalton, és vissza is értünk az autóhoz. Jó kis túra volt!
A ládát, és a füzetet már valaki kicserélte, bár a láda nem az itteni extrém időjárási körülmények közé való.
Másnap a Fehértavi-csúcs volt a terv, de este a Besnik-hágó comos ládájának keresése közben kifordult a bokám, ez legalább 3nap szobafogság lesz.
Eltérően a megszokott logolási stílusomtól, a kerek - és számomra emlékezetes - "sikeres megtalálási számoknál" (pfff. szép mondatrész) igyekszem szavakba foglalni a ládázás körülményeit. A hely optimális a 2500. megtalálás kivitelezésére, másrészt még 1014m-nél magasabban nem jártam bringával. Szóval köszönet a helyért, megérte bringával 1100m-t emelkedni, esőben, hidegben, részben makadám úton, aki autóval bohóckodik fel a tiltások ellenére, az a "lényegről" lemarad. Lent 23fok, fent alig 8fok, a szakadó eső nehezítette a dolgunkat Hz kollégával, de "röpke" 2:30p alatt felküzdöttük magunkat. Sajnos a kilátás csak részben volt élvezhető a köd és a felhők miatt, de nagyon jól esett megpihenni a csúcson és elfogyasztani a ládánál a "csúcsitalt" ;). A főtéren parkoltunk onnan Királyhegyalja végéig aszfalt vezet, majd 1480m szintig változó minőségű makadám visz, terepgumi és -bringa ajánlott a "virslivel" nem sokra mész, max. megeheted, gyalogosan is kényelmesebb körbe menni, nincs akkora emelkedés. Utána aszfalt a csúcsig, sima ügy. Sajnos dobozt nem vittem magammal, így azt nem cseréltük. A rejtéstől ~50m-re, az aszfalt út mellett egy mormota családra lettünk figyelmesek, akik kíváncsian kémleltek minket. Köszönöm a lehetőséget!
Szlovákiai hétvégénk 4/3 találata. Hát ez aztán igazán szuper volt.
5 km -en 1km szintemelkedés! A piros jelzésen mentünk fel. Az eleje még viszonylag egyszerű volt. Aztán egyre meredekebb lett, majd mikor a patak mellékágában(azt hiszem az lehetett) lépkedtünk az megint kicsit kevésbé volt nehéz. A műutat keresztezve az utolsó domboldal viszont próbára tette minden kitartásunkat, de örömmel jelenthetem: győztünk. Kis keresgélés után a kincs is meglett. Az úgy volt, hogy az indulás előtti estén olvastam el a leírást, és akkor is elkerülte a figyelmemet egy szó, hogy kisméretű ládikó. Mindenesetre vittünk magunkkal cserét, egy szép méretes mikrós dobozt. Na ez semmi esetre sem fért el a rejtekhelyen. Úgyhogy minden maradt a régiben :(( Azért a jelszót egy újabb papírra is felírtuk, mert a régi még éppen olvasható volt. Ezután persze felmentünk a csúcsra, ahol valóban nagyon hideg volt. Sajnos nem volt nálunk hőmérő, de úgy saccoltuk, hogy olyan 8-10 foknál nem lehetett melegebb. Óriási élmény volt, és ezt már megint a geocachingnek köszönhetjük! Bocsi a ládával való bénázás miatt.:) Zsófi, Zsolt
Készültem ládáva, logbookkal, de a csúcson kiderült, hogy Garamfőn maradtak a csomagtartóban. Szárítgattam a a dobozka tartalmát, nem sok sikerrel. A logbook teljesen szétázott, de a jelszó még olvasható. Belettem egy új üdvözlő szöveget és megpróbáltam úgy visszarejteni, hogy lehetőleg már több vizet ne kapjon. Köszönöm a rejtést.
Szép hely! Kicsit párás volt a horizont. A Magas-Tátra vonulata kicsit volt látható. A rejtő helyett kérnék egy kis segítséget. A dobozka szét van törve. Beázik. Ha valaki tervezi a rejtés felkeresését és ha megkérhetem vigyen egy kis csereládát és egy kis jegyzettömböt, mert ami benne van a dobozkába az már használhatatlan. Szerintem ez mindannyiunk érdeke, hogy továbbra is kereshető legyen. vagy nem jól gondolom?
Nagy versenyben másztunk fel a Királyhegyre, aztán gyors ládakeresés, ami eltartott jó pár perig, mivel gondoltam a legnyilvánvalóbb helyen biztos nincs, ezért mindenhol máshol megnéztem. Persze az utsó helyen volt...
A templom melletti temetőnél parkoltunk fölfele végig a A csúcs végig felhőben, fent viharos szél. Lefele jelzésen közben ládakeresés. Nagy élmény volt
A garamfői temető mellett parkoltunk le, ahol gyönyörű napsütéses idő fogadott minket. Egy gyors "Corgonozás" után nekivágtunk a zöld jelzésű úton a hegy meghódításának. Eleinte nagyon szép idő volt, gyönyörködhettünk a kilátásban, ám 1100 méteres magasságtól kezdett borússá válni a helyzet. 1300-tól kifejezetten ködös, majd 1500-tól végig sűrű, átláthatatlan ködben gyalogoltunk. Öten mentünk, de sokszor egymást sem láttuk, csak hallottuk. Odafent még sűrűbb köd 10-20 méteres látótávolsággal, és a garamfőihez képest kereken 20 fokkal hűvösebb hőmérséklet fogadott. A csúcson található épületet, csak közvetlen közelről lehetett meglátni, kilátásban pedig mondanom sem kell ezekután, hogy egyáltalán nem volt részünk. Megkerestük a ládát, ami eléggé el van ázva, majd megkerestük a .com-os ládát is, ami viszont jó állapotban leledzik. Logoltunk, fényképezkedtünk, majd indultunk is vissza immár a piros jelzésű túrista úton. Míg felfelé 4 óra volt az út, lefelé 2,5 óra alatt megoldottuk. A köd ugyanúgy oszladozott lefelé menet, ahogyan felfelé sűrűsödött, így a faluhoz visszaérve ismét nyári meleg napsütésben volt részünk. Nagyon jól éreztük magunkat még így is, hogy szinte semmit nem láttunk, de megfogadtuk, hogy még visszajövünk, hátha szerencsésebb időjárásunk lesz.
Telgártról indultunk. A temető mellett parkoltunk, és innen a Z jelzésen indultunk a hegynek. Az áfonya már elkezdett éredni, de még nem volt az igazi, a málna szintén. Felfelé napos idő, majd a Király-sziklától szeles, borongós volt. Kellmesen meredek az út felfelé az erdőben. A törpefenyős részen olyan sűrű a növényzet, hogy néhol alagútban kellett haladni. A Király-szikláról nagyon szép kilátás volt, jól esett volna pihenni egy kicsit a fűben, de töretlenül haladtunk a cél felé, hogy ott több időnk legyen nézelődni. A hegyen sajnos nem sok időt tölthettünk, mert a hideg szél, és a közelgő zivatar hangja lezavart. A kilátás: kb. 5 mp-ig láttuk a Magas-Tátrát, utána a felhők és a pára minden irányban eltakarták a környéket. Gyors tempóban 2 óra alatt visszaértünk Telgártra a P jelzésen, az utolsó 1 km-t már esőben tettük meg. Eddig is tudtuk, hogy a lejtmenet rosszabb a hegymenetnél, és ez ismét bebizonyosodott. Főleg a gyors tempót nem kedveli az ember térde.
A láda teljesen nedves belülről, szerencsére a jelszó az első oldalon volt, így nem kellett széthajtogatni az elázott papírokat.
Terveink között szerepel, hogy a Sumiacból induló kerékpáros nyomon egyszer feltekerünk, hátha akkor szebb kilátás fogad minket.
Kiváncsifáncsival és lelkes csapatunkkal vágtunk neki a hegynek, ritka szerencsés időjárással, és ritka nehéz úton. Visszagondolva marhajó buli volt az út, de felfelé baktatva kívántam pár cifrát a helyi túristaút kijelölőinek és karbantartóinak. :)
Hajnalban indultunk Budapestről, a végig fagyos, jeges utakon 8:30-ra értünk Garamfőre. Az autót a templom mellett parkoltuk le (N48 51.141 E20 10.991) és a jelzésen, gyönyörű napsütéses időben nekiindultunk a hegynek. A fenyőerdő végéig gyorsan haladtunk, de a Király szikla előtti sűrű borókás résszel alaposan megküzdöttünk. A kopasz, szélnek kitett rész is nehéz volt, a talaj nagyon jeges és csúszós volt, de ahol nem, ott térdig süppedtünk a hóba. Fentről gyönyörű volt a kilátás, ennél szepp időt kívánni sem lehetett volna. Rövid pihenő és bámészkodás után megkerestük a dobozt. A láda helyét megtaláltuk, a havat letúrtuk a sziklákról, de a dobozhoz nem fértünk hozzá, mert a jég összetapasztotta a kőkupacot. Próbáltuk túrabottal kiszabadítani, de végül feladtuk, mert nem akartuk a jég mellett a dobozt is összetörni.
Lefelé a jelzésen indultunk. A magasfeszültségű vezeték alá érve teljesen ránsötétedett, így a lefeleút nagy részét már sötétben tettük meg, bár a telihold és a havas táj miatt nem is volt olyan sötét.
Lent a faluban találtunk egy kellemes kis éttermet (N48 50.999 E20 11.197), ahol pótoltuk az enegriáinkat.
A jelszóért köszönet Scelének.
[Jóváhagyta: Scele, 2010.01.05 23:41] :)
9 napos Szlovák Paradicsom túra kezdéseként jutottunk fel a hegyre. 600. megtalálásnak egy ilyen igazán "király" helyet kerestünk, ráadásul pont a születésnapomon jött össze.
Elég jó idő volt. A lenti 30 fok után fent már nem volt melegünk, fújt a szél, a csúcsot időnként felhő takarta, viszont most kicsit párásan, de azért látszott a Magas-Tátra is.
A láda be van ázva, sajnos szárítani nem volt sok időnk. A csurom vizes csuklószorítót inkább a láda mellé tettem, logolni pedig egy saját száraz papírra tudtunk csak.
Garamfőről (gy.k. Telgárt) vágtunk neki a hegynek, a zöld jelzésen. A Király-kőről még viszonylag jó képeket tudtam készíteni, de 1800-1900 m felett már összefüggő felhőben sétáltunk, a csúcsról sajnos nem sikerült képet készíteni a környező hegyekről, így a Magas-Tátráról sem.
Sajnos a log füzet szét van ázva, nem tudtam bele írni.:(
Mindenesetre elég izmos ide felkaptatni. Köszi a rejtést!
Tátrai túránk levezetéseként újra kényszert éreztünk, hogy egy hónap elteltével újra feltekerjünk! Most sokkal hidegebb volt, de sebaj, így is szép volt.
Hát, eljöttünk, feltekertünk újra!
2008.07.19.14:00
Már vagy két éve motoszkál a fejemben a gondolat, hogy fel kellene bringázni a Király-hegyre. Ha igaz, ez Szlovákia legmagasabban lévő, tekerhető hegye. A völgy aljából, a Garam mellől 780 méterről kell feljutni egy 17,5 km-es kaptatón 1946 m-re. Ez még a Tour-on is kiemelt kategóriás hegy lenne :-)).S odáig is van Murányból indulva egy húzós, s egy aranyos emelkedő.
Bringás barátaim, ahogy felérnek Sumiac főterére, ott balra, majd néhány méter jobbra forduljanak, s utána mindig a legkézenfekvőbb utat válasszák! Az útnak kb. a fele zúzott köves, aztán 1451 m tszf-nél aszfaltra vált. Vízvételi hely is van útközben: ahol az aszfalt kiér a törpefenyveshez, az út bal oldalán van egy vascső. Klári fantasztikus volt, ahogy nyomta felfelé! S utána másnap még Magyarország legmagasabb tekerhető hegyére is felmentünk, naná, hogy bringával.
A ládára készülés, térkép, gps nélkül esélyünk sem volt. Így utólag már egyértelmű, hogy hol kellett volna keresni, de talán egy másik alkalommal....
Sumiacból indultunk Kocseszékkel erre a szép kis hegyre, tökéletes idő, gyönyörű kilátás, jó hangulat jellemezte túránkat. A láda könnyen meglett, de szinte használhatatlan, a jelszó még olvasható, de teljesen át van ázva.
Köszönjük szépen a rejtést, nagyon szép élményekkel lettünk gazdagabbak!
Egy régóta tervezett túra keretében megtaláltuk a dobozt. A hegyet Sumiac felől közelítettük meg a kék útvonalon. Elég kaptatós volt, a nap is égetett ( eredménye: pirosan izzó bőrfelületek) de azt hiszem megérte felmenni. A kilátás csodálatos. A láda sajnos teljesen elázott, a logbook használhatatlan. Kérem a láda tulajdonosát, vagy a következő megtalálót, hogy készüljenek egy új, vízhatlan dobozzal!
Tegnap a közelben, Telgárton síeltünk (www.skitelgart.sk), egyik kedvenc terepünk.
Eger-Telgárt 170 km Rozsnyó-Dobsina felé és 150 km Murány felé.
A ládát majd nyáron bringával szeretnénk megkaparintani.
(A vájamislen.com helyett használhatjátok a turistautak.hu-OMP Slovakia 3D ingyenes térképek kombinációját is. Ezekkel útközben is navigálhattok)
Bár a tátrai kirándulásunk fő céljáról a GCTATR teljesítéséről le kellett mondani a rossz idő miatt a Király -hegy megmászásával egy kicsit sikerült kárpótolni magunkat.
A hegyre vezető szerpentin alján hagytuk a kocsikat Csigabiga felügyelete alatt, majd kemény tempóban vágtunk neki az útnak. Tervünk az volt, hogy a comos ládát is levadásszuk mire a derékhad a GCKRM-hez ér.
Egész nap hol eleredt, hol elállt az eső. Most sem volt másképp. Félúton aszfalt út váltotta fel zúzottköves utat. Találkoztunk egy birkapásztorral, aki ránk zúdította egész magyar tudását (kb 10 szó volt)
Az út felső harmadában elértük a felhő határt, innentől már erősen lehült a levegő is és erős szél fújt.
A láda környékén a látótávolság csak néhány méter volt. Gyors logolás után tovább mentünk a comos láda felé, ami kb egy kilométeres gyaloglást jelentett még. Elhaladtunk az adóállomás épülete mellett, aminek szinte nekimentünk a nagy köd miatt.
Visszafelé a magyar ládánál találkoztunk a csapat másik felével majd igyekeztünk gyorsan leereszkedni mert nagyon átfagytunk az erős szélben.
Lefelé menet egy traktoros felvett minket.
A láda kerékpárral is teljesíthető a zúzottköves majd aszfalt úton kb 200 méterre megközelíthető nyeregben ülve is a láda.
Mintha másik világba kerültünk volna, olyan éles a kontraszt a hegy lábánál lévő természet és a csúcson elterülő "tundra" között. Vízszintesen szemerkélt az eső odafent, és a nyáját legeltető pásztoron kívül senkit nem láttunk. Köszi a rejtést Ila! :o]
Ha már meghiúsult a Tátrai kirándulás multi a szakadó eső miatt, gondoltuk Zsuval és sprokkal, hogy másfelé nézünk. Elindultunk hazafelé és közben szedtünk minden lehetséges geoládát. Szerencsénk volt, mert sehol sem esett. A Király-hegyre menő aszfalt út hamar meglett. Ennek köszönhetően relatív kevés erőfeszítéssel hamar a ládánál voltunk :) Ez van, így alakult. Cseppet sem bánom, mert így legalább maradt időnk a nagyszerű Murány várához! Kösz a rejtést! Szép helyen van láda. Mikor fenn voltunk, volt pár perc, amikor kitisztult az idő és még kilátás is volt.
A csodálatos Pelsőci-fennsíkon volt négynapos tájfutóverseny.
A harmadik napi verseny után, a döntő előtt egy kis délutáni gyaloglás... Garamfőről egy és háromnegyed óra a csúcs.
1976-ban jártam a hegyen - ködben. Most egy kicsit jobb volt az idő, de a Tátra sajnos elbújt.
Útközben a sok málna lassította a haladást :-)
A falu neve a rendszerváltás elótt Svermovo volt, aztán visszakapta a rendes szlovák nevét (Telgart). Nevezetessége a teljes kört leíró vasúti pálya alagúttal és viadukttal.
Mi a N 48°51,215' E 20°11,249' ponton parkoltunk, egy kisbolt előtti "téren". Itt könnyű megtalálni a túristajelzést. Lent sütött a nap, fent viszont nagy köd volt, de akkora, hogy a tornyot sem találtuk meg.
Éva, Rudi
Kemény túra. 14 km, 6,5 óra. Telgárton hőség, fent jégeső. [wapon beküldött szöveg]
A templomnál parkoltunk, majd megkerestük a jelzést és bevetettük magunkat az erdőbe. Óriási volt a hőség, de még nagyobb volt az emelkedő :-(( Fenyvesben gyalogoltunk, pontosabban vánszorogtunk felfelé. Hamarosan elértük a villanyvezetéket és innentől ez alatt haladva követtük a jelzést. Hát nem egy nagy élmény. A trafóháznál kiértünk az erdőből, itt legalább szép volt a kilátás. Mire elértük a műutat, a hegyet felhő takarta és nem sokkal később már esett is. A karókat követve másztunk felfelé az egyre meredekebb emelkedőn. Nem mondom, hogy élveztük... A ládát kicsit keresgéltük, nem sikerült elsőre kiszúrni a rejteket. Hát a dobozka csalódás volt :-) Logolás közben már jégeső esett, így igyekeztünk a tetőre az adóházba. Ott legalább nem esett, de fáztunk nagyon. Éppen csipegettük az ebédünket, amikor két férfi érkezett, akiket már egy órával korábban láttunk a villanyvezeték alatt. A beszélgetés azzal végződött, hogy három napig együtt túráztunk! Nagyszerű barátokat sikerült szerezni Gábor és Miklós személyében! Visszafelé a jelzést választottuk, de az erdőbe érve elvesztettük a jelzést és kalandosan jutottunk vissza a faluba. Közben Gábor örökbe fogadott egy bocit. Összefoglalva: szélsőséges időjárás, kemény emelkedő, igen fárasztó túra volt. Nem fogjuk elfelejteni! A végén a jutalom a sör volt, nekem meg a kofola :-)