A láda egy nagyon nagy, többtörzsű, kidőlt fán található, amelynek két nagy kidőlt, vízszintes törzse van. A láda a vékonyabb vízszintes törzs fölső részén van, a kettéhasadt fa belsejében állva érhető el a legkönnyebben. A jelszót is tartalmazó füzet a ládában egy külön kis fehér, csavaros tetejű, vízálló dobozban van benne, kérlek, ide is rakd vissza!
A régi láda (N 46° 25,985' E 17° 27,675') is elvileg kereshető a madárlesben, azonban az oda vezető palló beszakadt, ezért gyalog nem használható.
A ládába kis méretű utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!
Az ünnepi 10-edik, és egyben utolsó hagyományos ládámat a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területére helyeztem el. A láda elrejtését és keresését a terület tulajdonosa és kezelője, a Somogy Természetvédelmi Szervezet engedélyezte, addig, amíg nem lesznek ,,negatív tapasztalataik'' a keresőkkel kapcsolatban. Ezért különösen kérek mindenkit, hogy óvja a környezetet, és az útról, ösvényről se térjen le! Elsősorban a természet védelme miatt, másodsorban a láda miatt.
Megközelítés
A láda Nagybajom város felől érhető el legkönnyebben, kb. 150 méterre akár autóval is megközelíthető, de aki igazán át akarja érezni a Belső-somogyi táj hangulatát, annak ajánlom, hogy álljon meg korábban és gyalog menjen tovább. Sőt, a természet védelme miatt ez külön jó lenne. Biciklivel nehezen járható az út a homokos talaj miatt!
A 61-es főútról Nagybajom főterén, a körforgalomban kell leágazni észak felé a N 46° 23,505' E 17° 30,712' 155 m [GCBORM+elágazás] koordinátáknál, és a Kossuth utcán haladni észak-északnyugat irányába. Az út kiér a városból, és nemsokára egy homokbánya mellett halad el. Itt kell leágazni ferdén balra a N 46° 24,993' E 17° 29,172' 155 m [GCBORM+2. elágazás] koordinátáknál a homokos útra (eddig betonoson jöttünk). Aki sétálni akar, itt találhat magának parkolóhelyet, a láda még néhány kilométer. Ezen az úton kell menni tovább, egészen addig, amíg el nem érünk a N 46° 26,071' E 17° 27,940' 147 m [GCBORM+balra] koordinátákhoz, itt balra kell leágazni. Nemsokára egy kis hídhoz érünk, ami a Boronka-patak fölött vezet át. Régebben állt itt egy figyelmeztető tábla a következő felirattal: ,,Viperaveszély! Belépni Tilos!''. A ládakeresők részére viszont a belépést engedélyezték, úgyhogy nyugodtan be lehet menni, mindenféle írásos engedély nélkül. A viperáktól pedig igazán nem kell félni, nagyobb veszélyt jelentünk mi az ő számukra, mint ők ránk. Ismételten kérek mindenkit, hogy nagyon vigyázzon a növényekre és állatokra! A híd után jobbra a Ciframalomnak nevezett épületeket láthatjuk, balra pedig találunk egy helyet, ahol leállhatunk autóval: N 46° 26,062' E 17° 27,706' 142 m [GCBORM+parkoló]
Innen indul egy ösvény dél felé, ami elvezet egészen az úgynevezett ,,1-es számú tó''-hoz, amelynek partján áll a vastag törzsű, alacsonyan többfelé ágazó, mára már kidőlt rejtőfa.
A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetről
A több mint 8000 hektáros, Belső-Somogyban elhelyezkedő tájvédelmi körzet névadója a Boronka-patak (Marcali keleti városrészét is Boronkának hívják), melynek felduzzasztásával több mint 15 tavat is kialakítottak itt. A talaj jórészt a valaha itt folyó Ős-Duna hordalékából, homokból áll. De a homokpusztákon kívül sokhelyütt találunk lefolyástalan mocsaras, lápos területeket is, ebből ered az élővilág változatossága. A szárazabb részek jellemző erdőalkotói a csertölgy és kocsányos tölgy, valamint a gyertyán és a bükk, a nedvesebb területeken égereseket találunk. Értékes növényritkaságai például az erdei ciklámen, a kakasmandikó, a sarkvirág és a széleslevelű nőszőfű. Állatvilága is értékes: a rovarok közül a homokpuszták ritkasága a sisakos sáska, a madarak pedig inkább a vizes élőhelyeken fordulnak elő: pl. a szürke és vörös gém és a nagykócsag, de sokféle récefaj is él itt. Ha szerencsétek van, a megfigyelő kunyhóból láthatjátok is őket. A tájvédelmi körzetből csaknem 500 hektárt fokozottan védetté nyilvánítottak, itt él a legjobban óvott fekete gólya és több pár réti sas is. A hüllők közül a már említett keresztes vipera és a mocsári teknős érdemel említést. A tavakban pedig viszonylag nagyszámú vidrapopuláció él. Az élővilág részletesebb leírása többek között itt olvasható.
Nagybajom, a gólyák városa
A 61-es úton, Kaposvártól nyugatra, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet déli peremén fekszik a nemrég várossá avatott Nagybajom. Írásos adatok bizonyítják, hogy a település már a 12. század végén is itt állt. A környék változatos madárvilágára már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek, nem véletlenül található Nagybajom címerében egy bíbic. Azonban ma nem erről a madárról híres: hanem a (fehér) gólyáról! Tavasszal a környéken mindig elsőként jelennek meg itt a gólyák, méghozzá igen nagy számban. Ha figyeltek, rengeteg gólyafészket láthattok a villanyoszlopokon és a külön nekik épített póznák tetején. Nagybajom (akkor még nem volt város) 1996-ban elnyerte az Európai Gólyásfalu címet is. Épített örökségéből kiemelkedik a Sárközy-kastély, amely már a 17. században is állt, a későbbiek során többször bővítették. Ma a Sárközy István Múzeum működik benne. Nagybajom fontos műemléke még a kopjafás református temető is, ahol nemrég még 37 kopjafa volt található (ma már valószínűleg kevesebb), és jól láthatóak az egykori vár földsáncai is. Mivel a kopjafák az új stílusú sírok között elszórtan találhatók, és állapotuk is pusztuló, ezért sajnos ez a temető így nem túl látványos, de azért megadom a bejárat koordinátáit: N 46° 23,724' E 17° 29,986' 158 m [GCBORM+temető]
Nagybajomban született 1893-ban Gyergyai Albert irodalomtörténész, író, műfordító, és 1820-ban itt halt meg Pálóczi Horváth Ádám, aki író is volt, de matematikával, alkímiával is foglalkozott, és elsőként gyűjtött népdalokat, népzenét.
A Margit-vonal
A 2. világháború magyarországi történetét ismerők számára Nagybajom nem lehet ismeretlen: óriási csaták zajlottak itt 1944 végétől. Itt húzódott ugyanis a németek 3 fő védelmi vonala közül az egyik: a Margit-vonal. A magukat ,,felszabadítónak'' nevező szovjet csapatok 1944. december 2-án már elfoglalták Kaposvárt, két nappal később Marcalit, de azt a 22. Német hegyi hadtest 8-án visszafoglalta. Ezután a front hónapokig stabilizálódott a Marcali-Nagybajom-Nagyatád-Barcs vonalon. Március 6-án indult meg a német haderő utolsó nagy offenzívája, ami a Dunántúl visszafoglalását szerette volna elérni, de nem jártak sikerrel. A Margit-vonalat a 27. szovjet hadtest törte át március 31-én és április 1-jén, szabad volt az útjuk Nagykanizsa, Zala vármegye felé is. Ma is látható nyomok:
Ha valaki veszi a fáradságot és nem autózik a láda közvetlen közelébe, hanem gyalog megy az úton, akkor jobbra-balra nézegetve gyakran láthatja a rengeteg cikkcakkos lövészárok és aknatölcsér maradványait. Kitűnő alkalom ez arra, hogy elgondolkodjunk, micsoda dolog az, hogy magyar földünkön két idegen megszálló hatalom csapatai ilyen véres csatákat vívnak egymással...
Ezeken kívül mind a mai napig szoktak találni a területen gyalogsági vagy taposóaknákat (évente 1-2 darabot), hiszen ez a Nagybajomtól északra fekvő terület eredetileg több, mint 10000 hektáron volt elaknásítva. Bár aknabaleset elég régen történt itt utoljára, de azért óvatosnak nem árt lenni ma sem!
Kellemes keresést kívánok mindenkinek!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megvan!
A leírás alapján simán bejutottunk kocsival az ajánlott parkolóig. Sajnos a pihenőhely már szinte teljesen eltűnt, a madárleshez vezető híd is az enyészeté, kár érte.
Odafelé két teknőst láttunk.
A ládát keresgéltem egy darabig, de aztán ahogy felmásztam a nagyobb fatörzsre pont ráláttam.
Köszi a lehetőséget.
Két napos kerékpáros kalandozás Ajtony és ZerindHun ládák nyomában. Gckoro rejtéstől Nagybajomon keresztül tekertem ide. Ez is egy világvégi hely. Annak ellenére, hogy egy gazdaság és kis pihenő házak mellett vezetett az utam. Inkább a beton utat választottam, így is kijutott éppen elég a mély homokból ezen a két napon.
A láda keresése közben őzeket riasztottam meg. Átgázoltak a vízen és elfutottak.
Felsőkak felől Nabajomba menet útbaejtettük. Hangulatos kis hely. Sajnos viperát nem láttunk :(
A láda rendben a helyén van. A koordináták és a leírás pontos. Köszi a rejtést.
mmcxlvi.
Végre eljutottam ide is. Már jó rég tervben volt ez a láda. A leírás alapján könnyen megtaláltuk. Két nagyobb fiammal voltunk, mi a beton úton mentünk amíg az tartott, nem mertem a homokos földúton menni. Így kicsit többet sétáltunk mint az ajánlott parkolótól de autóval egyáltalán nem kellett terepen menni. (Bonafarm security fegyveres biztonsági őr nem engedett közvetlen az intézmény előtt parkolni, de kicsit távolabb az út mellett engedte.)
Szinte végig széles, homokos úton gyalogoltunk. Az utolsó pár méteren le kell térni az útról de minimális csalánt leszámítva nem kellett különösebb dzsinzsa harcot vívni, a 3 éves fiam is könnyen oda tudott jönni.
Olvastam a logokat: nem tudom milyen volt az előző leírás, de most annyira egyértelmű, hogy az alapján azonnal megtaláltam.
Köszönjük szépen!
Ládaellenőrzést tartottunk Ajtonnyal az előző sikertelen keresések miatt. Kiderült, hogy téves riasztások voltak, mert a láda épségben a helyén van. Még egy picit pontosítottam a rejtés leírását, bár szerintem eddig is érhető volt. Most egyébként a rejtő fát egyik irányból nehéz megközelíteni a sűrű bozót miatt, de az könnyedén megkerülhető, és úgy már könnyű odajutni a rejtéshez.
A rejtésed az utolsó bejegyzések alapján karbantartást igényel. Kérlek ahogy időd és lehetőséged engedi, ellenőrizd a láda állapotát! Üdv: szikizso - ládadoki
Felkerestem a helyszínt, köszönöm a rejtést és a terület bemutatását! A vadásztársaság impozáns telephelye mellett parkoltam.
Onnét összesen 3 km-t gyalogoltam. Szerintem megér ennyi sétát, hogy az ember azonosulni tudjon a táj hangulatával.
Sajnos a ládát nem találtam meg.
A képek és a tracklog alapján szeretném kérni a találat igazolását!
Köszönöm szépen
Az út az ajánlott parkolóig autóval minden gond nélkül járható.
A helyszín érdekes volt, kár, hogy a madárleshez nem lehet bejutni.
Sajnos a ládát nem találtuk meg. Ha a feltöltött képek alapján elfogadod jelszó nélkül a találatunk, azt megköszönjük. :)
Köszönjük a lehetőséget! Dóri és Gábor
Erről a pontról az jut eszemben, hogy itt minden magántulajdon...
és az évek óta tönkrement madárleshez vezető híd nem került felújításra...
Két eső között itt éppen kisütött a nap, ami igen jólesett. A kis fiola egy kidőlt fa gyökereiben van. Mikor felmásztam a nagyobb kidőlt fára, éppen ráláttam.
Somogysárdi karácsonyozás alatt kerestük fel a ládát kitkat0123-mal. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Somogy felfedezése után kicsit átléptünk Zalába is. Első állomásunk a Kapos forrásvidéke volt, majd folytattuk utunkat a Boronka-melléki homokvidékre. Érdekes hely, gyorsan meglett a láda.
Köszönöm a rejtést!
Köszönöm a rejtést!
Számomra nagyon kedves hely! Mi még feküdtünk a madármegfigyelő, csónak kikötő stégjén vörösbort iszogatva a Szerelmemmel... meg is találtuk az ott elrejtett ládát de akkor még nem ládáztunk. Azóta is minden évben táborozunk itt. [Geoládák v3.7.6]
Az út jól autózható a közelmúltbeli esőzések ellenére is, viszont azt nagyon sajnálom, hogy a madárles felé vezető pallót nem újítják fel. Köszönöm a rejtést!
Májusi láda aranyat ér! Másfél millió tekergés Somogyországon program keretében meglelve! Kösszi a rejtést! ---- a madárfigyelőhöz nem lehet eljutni a leszakadt stég miatt, a kulcsosházak viszont szépen felújítottak!
Somogyi barangolásunk újabb különleges helyszínét kerestük fel. Hangulatos a patak, a tó és a homokbuckák látványa, ismét nagyon szép természeti tájat mutat be Zerind HUN, a már megszokott és alapos ládaoldal ismertetőjével. VP rejtését egy ideig keresni kellett, de végül megtaláltuk a ládát. Bemértük a koordinátát, talán ez majd segít az utánunk jövőknek is a gyorsabb megtalálásban, a fénykép is segít. 47°26,020' 17°27,710'
Köszönet a rejtésért és a szép helyszín bemutatásáért.
A rejtekadó fa szétesett. Szerencsére a dobozt megtaláltam a törzsdarabok közt a földön, félig betemetve. Felraktam kb. másfél méter magasra egy kis üregbe, de ezcsak ideiglenes rejteknek jó.
Ábrahámhegyi szüret után zalai és somogyi csavargás.
Idáig betonúton be lehet hajtani autóval: N46 26.276 E17 28.644, jól lehet parkolni.
Könnyű séta volt. Az útvonal nem túl izgalmas, a ládánál azonban valóban érdekes a környezet. A dobozkát a faóriás alsó részén találtam, oda is rejtettem vissza.
Köszönöm a rejtést! Gyönyörű a táj, a halastó élővilága. Csodás látványt nyújtó vadkacsák hangja töltötte be a tájat.
Egy kicsi sajnálom, hogy a madárleshez vezető híd nem került felújításra, így az élővilág jelentős része rejtve maradt szemünk elől.
TFTC!
Somogyi bolyongás - vadregényes helyek - érdekes látnivalók
Ha már a környéken jártam mindenképpen fel szerettem volna keresni ezt a helyet. A ládáig kb. 60 méterre jutottam, valóban eléggé rossz állapotban van a faszerkezet, rámenni nem akartam, hogy még véletlenül se járjak úgy, mint Attibati.
Szeretnék kérni jelszó nélküli elfogadást a képek alapján.
105 kilométer kerékpározás Marcali környékén sok terepezéssel.
A mai nap legbalszerencsésebb ládája. Odafele minden rendben volt, megtaláltam a leskunyhóhoz vezető pallósort, ami azért nem volt egyszerű, mert a nád már teljesen benőtte és a palló rései között is nádszálak nőnek ki. Második kisérletre meglett a láda is, majd lefotóztam a kerékpárt a leskunyhóban és indultam vissza a kerékpárt tolva. Mivel elég rossz állapotúnak nézett ki palló, ezért inkább a hosszenti tartógerendák közelében mentm nehogy beszakadjak. Éppen ez volt a baj, mert az egyik gerenda nem bírta el a súlyomat és amintegy két méter hosszan beszakadt a mocsaras tóba. Repültem én is a bicikli meg rámesett. Szerencsére a GPS és a telefonom nem ért a vízbe - ami kb 70-80 centis lehetett az alján rothadó növényi maradványokkal. Először a bringát mentettem ki majd én is visszakapaszkodtam a maradék pallóra. A pallón/hídon most egy kb két méteres hézag van, tehát a ládát nem lehet megközelíteni. Amúgy is el kellene innen vinni, mert ez az eset is bizonyítja, hogy bármikor beszakadhat. Az áthelyezésig megszüntre kellene állítani nehogy mások is próbálkozzanak.
Azon is elgondolkodtam az eset után, hogy mi lett volna, ha mindez késő ősszel vagy télen történik. A kocsim mitegy 30 kilométerre volt innen Marcaliban.
Bűzlöttem a rothadó növényi maradványoktól, váltóruha nem volt nálam. A legközelebbi faluban bekéredzkedtem egy házhoz és valamennyire lemostam magamról a koszt. Néhány zúzódásan kívül más bajom nem lett.
Kellemes túra, szép hely. Meglepett az erdőben lévő épületek rendezettsége és állapota. A biztonsági ember meg is illított bennünket. A madár megfigyelőhöz egykicsit kellett vízben járni. Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Nagyon érdekes vidék, sokszor jártam már itt-ott a Boronkán, de ládázni most sikerült először. Jövök még errefelé.
A tavirózsák már most is virágoztak, a palló egy része víz alatt volt ,de nem jelentett problémát az átgázolás a vízen.
Éjszakai túránk elején találtuk meg. Csodálatos hely, érdemes összeszedni a bátorságot és kisétálni a ládához. A látnivaló is magáért beszél!
Köszönöm a rejtést!
Somogyi bicajos barangolás Nagybajom környékén. Világunk apró csodái közül egy újabb, aminek létezéséről fogalmam sem lenne a GC nélkül. A tisztás, a házikók, a tavak lenyűgöző együttest alkotnak, amit kellemes élmény volt felkeresni. A földút bicajjal is jól járható, a palló, és a lesházikó biztonsággal elérhetőek. A ládát kutattam egy ideig, végül ott leltem rá, ahol először kerestem, de nem LÁTTAM. A logfüzet teljesen ázott (vajon hogyan?), a jelszó épp hogy kibogarászható. Köszi a rejtést!
Barnabással áttornáztuk magunkat a madármegfigyelő kunyhóig, de a ládát nem találtuk meg. Találtunk döglött siklót, döglött békát és szép látványt, de a láda nem lett meg sehogy sem...
A környék gyönyörű, az élővilág buján élvezte a nyarat!
Kérjük a találat elfogadását a képek alapján!
Köszönjük, hogy itt lehettünk!
Zoli, Helga, Barnabás, Mártika, Bíbor
Reménykedtem benn, hogy azóta megjavították, de a madárleshez vezető palló sajnos még mindig nagyon rossz állapotban van, így a ládáig nem tudtunk eljutni. Az elején még csak-csak át lehetne menni, de a közepe felé sajnos teljesen le vannak szakadva a deszkák... Kár, pedig ott szívesen megfigyeltük volna a tó élővilágát... :( A viperák miatt egy kicsit aggódtunk, de szerencsére nem láttunk egyet sem; jobb a békesség... :)
A madárlessel lett volna az igazi, de ettől függetlenül a láda még így is egy szép, vadregényes helyet mutat be. A képek alapján kérném a találat elfogadását, köszönöm!
Ismét jártunk a láda felé, a tavakat megkerülve, fotózva.
Sajnos a láda felé a palló megrongálódott, így annak rendbetételéig a rejtekhez vagy egy kockázatos nagy ugrással (ahol is a palló fadarabjai vannak!) vagy gumicsizmában lehet eljutni!
A környék gyönyörű.
Napkeltéttől napnyugtáig látogatható - erre a "razziázó" biztonságiak fel is hívják a figyelmet...
Köszönet a rejtésért. Nargoth-val, Ádámmal és Puszi kutyával. Nagyon tetszett a hely, én biztosan el tudnék ücsörögni itt pár órát, de mi most siettünk, mert sötétedett. Autóval mentünk, egy helyen a vadőr megállított minket: érdeklődött merre megyünk, valamint figyelmeztetett, hogy az útról ne térjünk le, mert vadásznak.
GPS nélkül kicsit bolyongtunk az erdei utak rengetegében, de megérte!
Az eredeti jelszófeladvány is nagyon ötletes...kár hogy már nem működik ):
Egyébként a láda már megközelíthető, a bejárat kijavítva és általunk tesztelve (;
A láda nem megközelíthető. Az odavezető pallójárdát éppen javították, több helyen beszakadt, méteres hiányok voltak benne. Kérem a fotó alapján a megtalálást elfogadni.
Már esteledett ezért autóval mentem egészen a tóig a tökéletesen járható úton. Nagyon szép a környék, csend és nyugalom honol. Igaz madár sem volt.
Köszönöm a lehetőséget.
Miközben szépen pöfögtem befelé a homokbánya mellett, az erdőből egy zsír terepjáró vágódott ki, járőrszolgálat felirattal. Láttam, akar valamit, megálltam. Mit keresek itt, kinek a megbízásából, meg különben is ez itt a vadászoké. Jó, mondom akkor begyalogolok. Nem azt sem lehet, mert ez a vadászoké, azok meg fizetnek én meg nem. Megfordítottam a motort, a feketeruhás igenbunkó meg behajtotta a terepjáróját vissza ezerrel az erdőbe. Ment még pár kört, amíg elnyammogtam durrogva egy szendvicset, aztán elhúzott ő is én is. Nem tudom lesz-e kedvem visszajönni még ide. Ha gondolod, elfogadod, végül is csak Békéscsabáról jöttem eddig a ládáért. Ha igen, ha nem, akkor is üdvözlöm a helyi vadászokat és környezetvédelmi szakembereket, no meg járőr barátunkat is! Bizonyára jó ismerősei egymásnak. Nem Dallas ez, Magyarország!
:(
Mi mentünk az aszfalton ameddig lehet, majd a vége felé találtunk egy hatalmas - a biztonsági őrök elmondása szerint - magánlétesítményt. Engem egy Dallasi birodalomra emlékeztetett. Itt hagytuk az autót és innét még egy laza 1.5 killert gyalogolva értünk a madárleshez. Már majdnem teljesen besötétedett, de még így is roppant élvezetes hely volt.
Autóval, ameddig lehetett, majd Dallasi farmtól már gyalog. Némi sár, varázslatos hangulat, szarvasbőgés mellett igen szürreális találat...Azt már csak itthon tudtam meg, hogy meddig lehettünk volna az erdőben, mivel vadásznak ám keményen a fiúk...
Megtaláltuk. A nedves homokon bringával is lehetett menni. Igazán szép környezet, sok tündérrózsa és még több vízisikló. A láda belseje elázott kicsit. Köszi!
Ez volt eddig a legvadregényesebb ládánk:) Az utolsó néhány méteren majdnem feladtuk, mert a madárleshez vezető palló egy részen víz alá került. Így is elég cinkes volt mázsányi súllyal bemenni. A Ciframalom rendkívül csendes, nyugodt hely, egy jó ebéd eltöltésére kiváló volt:) Viperával nem találkoztunk:)
Nagyon szerettünk volna bejutni erre a szép tájvédelmi körzetbe! Barátnőm a közelben nőtt fel...
Autóval mentünk ameddig csak lehetett. Nem igazán tudtuk, hol is menjünk be.
A végén rákérdeztem egy ott lévő biztonsági őrre, hogy mit tud a helyről.
Egy éve dolgozik ott, a ládáról még nem hallott, DE (elmondása szerint)
- amikor mi ott voltunk -
16h után TILOS a területen közlekedni, mert vadászat folyik!!! Pontosabban a túlszaporodott állományt lövik ki. Erről táblát is tettek ki, de valaki leszedte.
A fentik után a készülékről elmentett képpel igazolva kérem találatként elfogadni a túránkat!
Köszönjük!
[Jóváhagyta: Zerind HUN, 2010.08.21 07:29]
Utólag is köszi! Remélem visszamegyünk még és bejárjuk a helyet!
Nyugalom szigete, nagyon tetszett a hely... kicsit tartanék a rejtésnél, h. könnyen észreveszi bárki.
Épp arra járőröző biztonsági őr szerint a földút Böhönye felé eső szakasza sorompóval lezárva..
Köszönjük a rejtést!
Javaslat az utánunk jövőknek.
Azon az úton menjetek be amerre jöttetek!
A TUHU-s térkép jelzett az földutat ki a főútra Kanizsa felé.
Gyerünk arra, így rövidítünk.
Néhol majdnem elakadtunk a mély homokban, de haladtunk, mikor is kiértünk a főúthoz, ahol is egy sorompó állta utunkat!:-)
Na mondom fordulhatunk vissza, de szerencsére egy fickó jött kabrio Porsche-val!!! és kiengedett minket, magát pedig be. Hova mehetett a homokos úton?
:-))
Zselici túrázás-ládázás első napjának második ládája. Egészen a ciframalomig fel tudtunk menni, bár a földút mellett fakitermelés folyt, kissé nehezen lehetett a IFA-k mellett elmenni. A megfigyelőhely gyönyörű környezetben van, elidőztünk egy darabig, hallgatva a madarakat. Gyönyörű környezet, jó rejtés, köszönjük!
Ok! Mai túrázásom legládája! Itt is tudo kerékpárnyomait követve jutottam el a végső megközelítésig, igaz, hogy én négy keréken voltam. Itt kell megjegyeznem, hogy minden elismerésem tudo-nak (akit három ládán keresztűl követtem) a tőle megszokott napi kerékpáredzéséért. Sütött a nap, a környezet nagyon szép volt, most még csendes, és a rejtés is roppant egyszerű, de kézenfekvő.
130 km kerékpár edzés 500 m emelkedéssel a Fonyód - Csisztapuszta - Buzsák - Somogyfajsz - Szörnyepuszta - Somogysárd - Kiskorpás - Nagybajom - Böhönye - Mesztegnyő útvonalon 5.5 :-) új ládával. Reggel szakadt, délutánra kisütött a Nap, az út elején volt egy defektem, szembeszéllel kínlódtam több szakaszon, voltak húzódások, kergettek kutyák, volt vagy 30 km terepezés, de voltak gyönyörű templomok, keresztek, tanösvények, földvárak, elhagyatott falvak. Igazi somogyi kerékpáros GC nap volt.
GCALFA 1. részének sikeres közbeiktatása után kiértem a 62-es útra, és végre normális időben, száraz aszfalton haladtam egy jót Nagybajomig. A homokbányáig a betontábla út sima ügy; megszktam, hogy nálunk az utak vagy ráznak, vagy hullámzanak, vagy kátyúk között kell slalomozni. Itt mindegyik finomság összejött. Aztán jött a csemege: homokbiciklizés. A legnagyobb baj ezekkel a szakaszokkal az, hogy teleszórják a láncot, és a lánc emiatt fokozottan kopik.
Néhány helytől eltekintve nem szakadt be a homok felszíne az országúti kerekek alatt. Megjegyeztem, hogy hol, visszafelé kerülgettem, és ott szakadozott be, ahol befelé jövet nem. Nem értem a dolgot.
A stég és a láda azonnal meglettek. Nagy csend volt a környéken, mert a víz még jórészt fagyott, nem tudnak úszkálni a kacsák. Visszajöttem Nagybajomra, és a mai utolsó ládát, GCKKSZ-t kezdtem.
Az év első ládája. A leírás nagyon pontos, a táj nagyon klassz. A téli hidegben nem vállaltuk a hosszú sétát (lehet, hogy úgy izgalmasabb lett volna). A fahíd úgy ropogott a talpunk alatt, valószínűleg a -5 fok miatt. A láda megtalálása majdnem kifogott rajtunk, de végül sikerrel jártunk. Köszi a rejtést!
Gyönyörű a hely és nagyon jó a rejtés is, első közös cache volt Adrival és Szabival. Nem elhanyagolható mellesleg, hogy a kevés olyan erdők közé tartozik ebben az időszakban ahol nem lőnek a vadászok össze-vissza agyatlanul mindenre, nyugodt téli sétára tökéletes. Csak az autókat kellene kitiltani, egyáltalán nem valók a tájvédelmi körzetbe, senki nem rokkana bele a 25 perces sétába ami a köves úttól a célig tart.
Csodás hely! Nem is gondoltam volna... Az eső is elállt mire a helyszínre érkeztünk. A homokos utaknak köszönhetően nem saraztuk össze az autót sem az ajánlott parkoló megközelítése során. Innen egy igen rövid séta a megfigyelőházig. Leírás hiján egy kicsit meg kellett eröltetnem a fantáziámat: hol lehet a láda? Te hova rejtetted volna? Én is oda tettem volna ;)
Csak ámultam, mennyire gyönyörű helyre hozott a láda. Nagyon szeretem az ilyen "vizes" helyeket! Kösz az invitálást!
Kicsit aggódva autóztunk végig az erdei földutakon, de szerencsére nem feneklettünk meg sehol. Menet közben egy fiatal őzet is láttunk, meglepően merészen álldogált úgy 10 méterre tőlünk, az út szélén!
Csillagos ötös láda, a nap csúcspontja, a béke szigete. Bánhatja, aki nem jött még el! Lábujjhegyen settenkedtünk a pallón a lesig, mégis porcelántipró elefántnak éreztük magunkat, minden lépésnél felrebbent, vízbe csobbant valamilyen állat.
Még a távolabbi vadkacsák is vitorlát bontottak, amint a leshez értünk. Élvezettel hallgattuk a nádasból a békák, madarak hangjait, fényképeztük a nyílni készülő liliomok tömegét. Végül egy apró vizicsibe is előmerészkedett. Sajnáltuk, hogy nem maradhattunk tovább. Enikő, Dávid
Újra kereshető a láda! Kiderült, hogy mégsem tűnt el a régi. Igaz, nem egészen ott volt, ahova rejtettük, de megvan. A viperaveszélyt jelző táblát most nem láttuk, de lehet, hogy csak ideiglenesen szedték le, hiszen most egy sátortábor van a Ciframalomnál.
Fogtam!
Mesztegnyőn a Faluházban aludtunk. No az is megérne egy misét Kövesdiné Panyi Antónia celebrálásában! Elugrottunk a zsitfai földvárakhoz, majd a középkori Szenyérről már kerékpárral jöttünk ide. Biztos, ami biztos nem vágtunk át az erdőn, hanem bementünk Nagybajomra, majd onnan az ajánlott útvonalat követtük. Ahol út közben nyíltabb volt a terep, ott kicsit mély volt a homok, de ahol árnyékos volt, ott kemény maradt, így nem volt túl nagy erőlködés a tekerés. Így értük el az igen ízlésesen felújított Cifra malmot. Éppen aludtak a gazdik, ezért nem zavartuk őket. A bicókat kicsit beljebb támasztottuk le. Aztán megláttuk a tavat, a bejárót, a madárlest, a virágzó tündérrózsákat. Gyönyörű kép tárult elénk. Eszünkbe jutott a tavalyi Szigetköz-túra. Készült ugyan jó pár felvétel, de sajna a hangulatot nem tudják visszaadni!
Korábban már jártunk Mesztegnyőről Újvárfalvára a Dél-Dunántúli Kéken kisvonattal és gyalog, most meghittebb részt érintettünk. Majd tovább tekertünk Kaposvárig.
A képek alapján kérem szépen a megtalálás elfogadását!
Kár az elveszett ládáért.
A 61-es út felől sétáltunk be, kb. 3km amikor beértünk elkezdett esni az eső.
Visszafelé kicsit eláztunk, de a helyért megérte megtenni az utat.
A toldozott pallóról majdnem bele estük a vízbe, de utólag eső vagy tó majdnem mindegy.
A ládát sajnos elvitték, illetve elveszett, de Zerind vezérnek köszönöm, hogy mégis regisztrálhattam.
A környezet nagyon szép, mindenképpen javaslom mindenkinek, aki arra jár, hogy nézzen be, MEGÉRI!!!
Az autót letettük féluton és inkább sétáltunk a ládáig. Szép hely, vissza fogunk térni még, hogy megnézzük tavaszi pompájában is. Igazán ötletes a rejtés, de a jelszót hajtogattuk egy darabig, mire be mertük jelenteni :-).
Köszönjük,
Andi, BaLee, Gábor
A dobozt a madárles közepén találtuk (nem volt elrejtve!). Több őzet láttunk mint madarat, viperát szerencsére egyet sem. A dobozba betettünk egy Doc nevű UtazóÜgynököt. (Travel Bug)
A homokos út az elmúlt hét nagy esői után is jól járható volt. A műveletlen ős-tó nagyon szép. A jól kialakított madárles egyben halles is. Köszönjük a szép kirándulást! [wapon beküldött szöveg]
Odafelé útközben még éppen annyira nem volt sötét, hogy a "viperaveszély" táblát észrevegyük, ettől Zsuzsinak kicsit elment a ládász-kedve :) Az ajánlott parkolónál már a tök sötétben keresgéltük az ösvény kezdetét, mert favágók átrendezték a terepet kissé. Egy vérszegény zseblámpával azért elindultam, és ahogy átverekedtem magam a kidöntött fán, meglett az ösvény. Innen már könnyű volt, csak párszor kaptam frászt a különféle zajoktól :) A jelszóképzés módja érdekes, így utólag már tetszik is, de ott akkor a sötétben mindenféléket mondtam magamban, ezúton is bocsánat érte :)
Well-cache-ness hét nőknek Bükfürdőn, 1/37.
Odafelé. Száraz időben tökéltesen járható erdei úton begurultunk a tóig, majd onnan könnyű dzsindzsázás után megtaláltuk a helyes irányt. A hely érintettlensége nagyon megfogott, tökéletes rejtés. És a mama még gombázhatott is kicsit... :-)
Alapozó well-cache-ness hét Bükfürdőn a komlóskai versenyre.
Először Nagybajom után mentünk be az erdei útra, majd megfutamodtunk, és visszatértünk a javasolt megközelítéshez. Szép sima homokos erdei úton értünk a pihenőhöz. Az erdei ösvényt a rejtekhez eltakarta egy kidőlt fa koronája. A rejtek csodaszép helyen van, a homokszemeket is lehet látni a tó alján. Valami nagyobb élőlény elég nagy zajt csapott a közelünkben, de nem jöttünk rá, hogy mi lehetett. A madarak valahol másfelé pihentek. Viperával nem találkoztunk, de amíg mi a láda után kutattunk, a Mama hatalmas gombákat szedett a réten.
Tényleg ez a jelszó! :-) Nagyon tetszett a homoki autózás, majd a séta a tóig. A tónál épp madarászok feszítettek hálót a hídra, Mihul jól megküzdött mire bejutott a lesig. Sokáig morgolódott ezután. A madárles csodaszép hely! Most csak egy jégmadarat láttunk.
Féltünk a kígyóktól is meg az aknáktól is, de a madárles a tó közepén lenyűgöző. Sajnos a deszkapalló-útra sok nád behajlik, azokat elhajtva zajt csaptunk és a les közelében lévő sok madár felrebbent. Később sem jöttek vissza csak egy-egy érdekes példány elszállt felettünk. A lemenő nap fénye és a határtalan csönd eszményi hellyé varázsolták a les környékét.
Az adott parkolóban álltunk le, innen elég közel volt a madármegfigyelő. Madarakat nem láttunk, viszont a virágzó tavirózsák nagyon szépek voltak. A ládát Tomi találta meg, a jelszóval kicsit bajlódtunk, de végül sikerült. Az éppen itt dolgozó munkatárs kimerítő beszámolót tartott a viperákról, ami elég volt ahhoz, hogy gyorsan elhúzzuk a csíkot. Szerencsére a taposó aknára sem léptünk. Köszönjük!
Meseszép nyugalmas hely, szinte feledtem is a viperákat és a taposóaknákat. :-) Ja és nagyon élveztem, hogy ezzel együtt szinte a ládáig lehet menni kocsival. ;-) Most ez volt.
Kitűnő rejtés, csodaszép környezet. Valóban érdemes kicsit megpihenni a madárlesen klassz dolgokat lehet látni. Ennyi tündérrózsát még sosem láttam!
Köszi
Gyönyörű volt a közeledő alkonyat. Csak ültem és hallgattam a madarak énekét. Kifelé találkoztam a rejtő munkatársával, nagyon kedves ember, jót beszélgettünk a madarakról.
A Margit-vonalról leírtakhoz, miszerint hazánk földjén két megszálló hatalom csatázott csak annyit, hogy azért ne tegyünk úgy, mintha mi ott sem lettünk volna. Az egyiknek voltunk a csatlósa. Olvassuk csak el a könyvekben, hogy a mi csapataink mit tettek az I. vh-ban az Isonzó környékén a II. vh-ban pedig a Don-kanyarnál. Szóval mi sem voltunk ártatlan angyalok, mindamellett, hogy sajnos a magyar katonák is pusztultak szép számmal és értelmetlenül.
Szerencse, hogy elmúlt.
Pupuval és Dc3mal nevettem végig a napot! 730 km jókedv, tartalmas beszélgetés.
Szó volt rekumbensről, repülésről, és a Hyde parki módszerről.
Kár, hogy nincs csillagos ötös ládaosztályzat! Ez pazar.
Olyan, mint ha csak a mesebeli tóra érne az ember fia. A tavirózsák...
Top 10 ládának választottam.
Sagiknak üzenem, itt tényleg: "Van egy kék tó a fák alatt!"
Üdv Bal3
ui.:ekkor még nem tudtuk, hogy Pupu bejelenti a visszavonulását! :-(
Dél-dunántúli szorgoskodás Bal3-mal és DC3-mal. Indulás reggel 4-kor, érkezés este 8-kor, összesen 37 megtalálás, szép helyek, új utak. Pergő, pikk-pakk túra, botladozás nélkül. Jó hangulat, sok röhögéssel.
Alapjában véve jószívű ember vagyok. Szívesen adok tripla ötöst egy ládára - ha olyan... Ez olyan! Egyik kedvencem a Boronka-környéki vízivilág. Pompás a deszkajárda és a madárvárta, csodás a kilátás a vízi világra. Naphosszat elüldögélnék itt. Majd ha kicsit idősebb, megállapodottabb leszek... A mai nap egyik fénypontja volt.
Becserkelve! [wapon beküldött szöveg]Tekergés Pupuval (kösz a fuvart) és Bal3-mal, remek társaság, tényleg sok röhögés, jó beszélgetések és többnyire remek ládák.
Felejthetetlen hely. Egészen ötletes rejtés. Hihetetlen, hogy egy rejtő folyamatosan ennyire magas színvonalon telepít ládákat. Tanítani kellene.
Délelőtt vettem észre a ládát, de egy órára ügyintézési időpontom volt, addig már nem fért bele. Így délután indultunk neki édesapámmal, ami a harmadik helyre volt elég. Bár belegondolva, az intéznivaló nélkül várhatóan egyáltalán nem járok most errefelé:)
Először valahogy rossz kivezető utat találtunk meg Nagybajomból, amikor nem akart betonra váltani az aszfalt, megnéztem a kütyüt és láttam, hogy már túlmentünk a ládán, csak keletebbre vagyunk.
A jó úton a betonról letérve két szarvast is láttunk, úgyhogy mindenki óvatosan haladjon!
A Ciframalomnál nagy élet van, felújítják az épületeket. A tóra vezető pallókon álló fiatalember miután megtaláltuk a ládát, mesélt néhány dolgot a környékről. Szép hely. A jelszó hajtogatós papírkája némi fejtörést okozott.
Végre megint egy somogyi láda, csak dél körül észleltük, így első megtalálásra nem sok reménnyel indultunk. Kiderült, csak egy negyedórával előttünk jött elsőként alarm40 szigetvári kollegánk, de megérdemli , nekünk az idén már volt négy első megtalálásunk.
A hely csodálatosan szép jól kiválasztott. A rejtést csak a gyerekesnek tünő jelszóképzés miatt pontoztam le, és biztos vagyok benne, nemsokára változtatni kell a módszeren, egy kis cetli könnyen eltünhet a ládából.Csak ez ronthatja le az egyébként kitünő ládát.
Ez az első "első" ládám!!Mikor egykor elindultam megkeresni, nem sok esélyt láttam, hogy elsőnek érjek oda.
Kevésen múlott. A logolást befejezve egy rokonszenves pár közeledett a pallókon, mint utóbb kiderült, Patikusék.
A tó természetesen szép, kacsák, szürkegém, hattyúk.
A logfüzetet óvatosan vedd ki a dobozból, nehogy a vízben landoljon a tartalma!