Wap barát leírás:
Helvéciáról a kisvasút sínét követve,
az egykori Ludas-tó "medrében", egy bokor tövében találjátok.
A láda, 18x18x7 cm-es konyhai tároló doboz. N 46° 47,727' E 19° 34,414' [GCHWE+Itt parkoljatok]
A ládáról
Kedves Ládászok!
Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Helvéciát és környékét, ezt a Kecskemét közeli kis települést, emléket állítva Wéber Edének, ki "szülőatyja" volt.
Mivel nem rajongok a multiládákért és a cache-hez vezető úton, Kecskemét felöl érkezve, úgy is látni fogtok minden említést érdemlőt, ezért hagyományos geoládát helyeztem el az egykori Ludas-tó "medrében".
Helvécia Szabó Sándor-lakótelepre érkezve, balra nézve megpillantjátok a Bagolyvárat N 46° 51,395' E 19° 37,115' 125 m [GCHWE+Bagolyvár] , ami sajnos az Állami Gazdaság területén, bekerítve található és nem látogatható, de a vasúton átmenve N 46° 51,250' E 19° 36,809' 123 m [GCHWE+2x balra] , kétszer balra fordulva elé tudtok kanyarodni és szemből megcsodálni.
Helvéciára beérkezve Wéber Ede szobra, Csíkkarcfalva ajándéka: Székely kapu, Millenniumi Emlékmű és svájci adományaként "Falusi életkép" szoborcsoport látható itt: N 46° 50,183' E 19° 37,496' 123 m [GCHWE+Szobor és emlékmű] , római katolikus templom itt: N 46° 50,073' E 19° 37,018' 124 m [GCHWE+Templom].
A ládához a kisvasút sínét követve juttok.
Az út jó minőségű, személyautóval minden további nélkül járható földút. A jobbra - balra nyíló keresztutcák a tanyasoros beépítések példáiként láthatóak.
A ládát, az egykori tó "medrében", egy bokor tövében találjátok.
Adja magát! :-)
Jó ládászást!
Wéber Ede
(Bázel, 1843. január 11. - Kerepes, 1935. szeptember 24.)
Eduárd Weber, a svájci Baselben 1843-ban születet. Otthon pedagógusi és nemzetgazdász diplomát szerzett, nevéhez fűződik Madách Imre Az ember tragédiája című művének, valamint Petőfi és Tompa verseinek német nyelvre történő fordítása. 1870-ben Eötvös József kultuszminiszter meghívására a Molnár Aladár által alapított balatonfüredi szeretetház vezetésére jött Magyarországra. A szeretetházban 16 éves korig lakhattak a kiskorú árvák, vallás és nemzetiség megkülönböztetés nélkül. Szőlő és gyümölcstermesztést tanultak. Itt ismerkedett meg Wéber a szőlőtermesztéssel.
1882-ben Kerepesen kis birtokot vásárolt, melyet Wéber-tanyának neveztek a helybéliek.
1892-ben, Ő és a fia, Wéber Aladár valamint a honfitársai által összeadott pénzből vásárolták meg a 2000 holdas alföldi homokot, ahol létrehozta az ország első nagyüzemi, kordonos szőlőültetvényét és pincészetét.
1911-ben visszaköltözött Kerepesre, ahol szándékában volt birtoka egyik részén egy "kispolgári" települést létrehozni. 1910. október 29-én bemutatta a "Kispolgárok Otthona Helvécia Telep" elnevezésű tervét, melyet a közgyűlés elfogadott, de egyben kötelezte a születendő telepet templom, temető, piac, óvoda és gyermekjátszótér létesítésére. A kerepesi Helvécia-telep az 1940-es évektől Szilasliget néven szerepel.
Wéber Ede szerepet vállalt Kerepes Község Képviselő-testületének munkájában is. 1935. március 24-én, 92 éves korában hunyt el. Kerepesen helyezték örök nyugalomra, de sírhelye mára már megsemmisült.
A településről
Helvécia község Bács-Kiskun Megyében, Kecskeméttől 7 km-re fekszik.
A településre Kecskemétről közvetlen autóbuszjárat és a Kecskemét-Kiskőrös keskenynyomtávú vasút indul. A láda, a kisvasút ludastói megállójától pár száz méterre található, így romantikus utazás keretében ezzel is felkereshető.
A település leírása
Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxéravész értékelte föl a gyökértetűtől védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos, magas kvarc tartalmú talajba belefullad a kártevő, így ezek a talajok a kipusztított szőlők pótlására tökéletesen megfeleltek. A másik fontos szempont, hogy a Duna - Tisza közén a futóhomok egyre nagyobb problémát okozott, megkötését, akác, szőlő és gyümölcs telepítésével végezték.
Egy svájci születésű pedagógus Heinrich Eduard Weber (Wéber Ede) első munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg a filoxéra elpusztításának lehetőségével. Nagy terve az volt, hogy 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet hozzon létre a Duna-Tisza közén. Miklós Gyula, hajdani kormánybiztos ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet.
1892 tavaszán érkezett 88 magyar és 17 német anyanyelvű család. Új lakóhelyüket ettől kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletből Helvéciának (Helvetia latinul Svájcot jelent). Ez a magyarországi nagyüzemi szőlőtermesztés kezdeti időpontja. A régi telepesekre utalnak a még ma is élő elnevezések: Németsor, Csókasor, Magyarsor, Iskolasor stb., melyek tanyasoros beépítések. Wéber Ede a vasútállomás közelében a Mirimári Kastély mintájára új lakóházat (Bagolyvár), és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett. Sajnos, ez az épület nem látogatható, de ha közúton érkeztek, látni fogjátok.
A község 1952-ben alakult meg. Sajátossága a két egymástól 3 km-re lévő településrész Helvécia és Helvécia Szabó Sándor-lakótelep, melyek lélekszáma megközelítően azonos, továbbá az igen kiterjedt tanyavilág, ahol megtalálható a történelmileg kialakult tanyasoros beépítés is. Ezeket a láda felkutatása során mind megtapasztalhatjátok. A lakosság több mint fele a külterületi tanyákon él. A Kecskeméten élők közül sokan költöznek ki a nyugodtabb falusi környezetbe, vagy hobbikertekben konyhanövényeket és gyümölcsöket termesztenek.
A puszta története Helvécia megalapítása előtt
Pannóniát és Dáciát a rómaiak uralták, amikor Kr. u. az I-II. században iráni eredetű elemekkel kevert jazyg-szarmata lovas nomád nép telepedett le a Duna-Tisza köze és Kecskemét területére. Ezt bizonyítják azok a római provinciális gyártmányú edénydarabok és más használati eszközök, melyeket itt találtak. Vélekedés szerint, a két folyó között volt az avar birodalom központja.
Több pusztán népes községek alakultak ki, leginkább a török hódoltság utáni időkben, melyek közül néhány a mai napig is létezik pl. Ballóság, ma Ballószög, Therekegyháza, ma Kerekegyháza, elnevezéssel vagy Matkó és Köncsög puszta. A török horda támadásai elöl sokan a városba költöztek, de megtartották vidéki házaikat, birtokaikat. Ekkor alakult ki az e vidékre jellemző tanyarendszer.
Híres legendák, mende-mondák maradtak fenn a betyárvilágról, a "csángók-betelepülők" és "ótott cigányok-bennszülöttek" örökös harcáról. Ezek a bennszülöttek ellenséges indulatú, gyűlölködő, kultúrát nem ismerő juhászok voltak, akik állandó garázdálkodásaikkal folyton zaklatták a szorgalmas nép nyugalmát. A betyártörzsek leginkább az évtizedek óta megengedett szabadlegeltetés betiltása miatt lázongtak, mert juhnyájaik szegényebb legelőkre szorultak. A helybéli emberek elmondása szerint Köncsögpusztán található a híres betyár, Rózsa Sándor búvóhelye is, melynek szerteágazó alagútrendszere van.
A környéken több vízmeder volt, ilyen pl. Matkópusztán a Kocsis tó és Köncsögpusztán a Ludas tó. Mára már az elhibázott belvízelvezetés és az aszály e kistáj tavait folyamatosan elapasztották. Nyaranta medrükben fű nő és állatok legelésznek rajtuk.
Ládakarbantartás. "Flórásítva". A jelszó maradt a régi, flórának új jelszó!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A láda minden álca nélkül vigyorgott ránk. Kapott egy kis takarót. Mivel egész a ládáig vezetett a műút, megkockáztattuk, hogy tovább megyünk rajta, GcMomo felé. Az asztfaltcsík hamar elfogyott, de a tegnapi eső után a földút is igen jól autózható volt.
(...) teljes váratlansággal fölmúzott egy tehén.
(...) Szóval a közelben teheneket legeltet valaki. Nincsenek egyedül(...).
-Baráth Katalin ~ Az arany cimbalom-
A láda vonalánál álltunk meg a kocsival, innen a mező felé vettük az irányt. A távolban tehenek legelésztek a hajdani tómederben. A láda helye tényleg adja magát. Logolás után sok szép virágot fotóztunk, majd továbbálltunk.
A településen láttuk az iskolát, elmentünk a templom mellett.
Közös ládázás emiGrant-el.
A hihetetlen távolságok, ameddig el lehet látni a pusztán, még a mai felhős, napsütés mentes napon is érezhetőek voltak. A távolban egy nagy tehéncsorda legelt, de hála az égnek nem jöttek közelebb hozzánk. A láda könnyen meglett és útban vissza a kocsihoz sok érdekes öszi vadvirágot fotóztunki. Köszönjünk a rejtést.
A homok-sivatagban kocsival óvatosan, minimum 30km/óra, megállni csak az út mellett, füves részen. Voltak izgalmak, hogy nehogy elakadjunk...
Nem értem miért van itt láda semmi közepén, de megtaláltuk!
Annyi érdekesség volt, hogy nőttek kákák, így valamikor itt tényleg volt víz, akkor szép lehetett.
A kilátó felől közelítettünk eleinte széles, később elég keskeny homokos utakon. Kerestünk bármi arra utaló jelet, hogy itt egykor egy tó volt, de semmit nem találtunk. A láda viszont gyorsan meglett.
Ehhez a ládához kapcsolódik kesser-történetünk legkellemetlenebb élménye. Még sok évvel ezelőtt Jakabszállás felől próbáltuk megközelíteni, de elakadtunk a folyós homokban, nem tudtam kiszabadítani a kocsit. A közeli tanyán lakó jól szituált ember nem csak hogy jól láthatóan nem volt segítőkész, de még fals információkat is adott. Végül a szürkületben arra autózott valaki, aki nem csak hogy nem volt már józan, viszont mezítláb lépkedett a bata-tüskében, és az egyik kezéről hiányzott talán az összes ujja. Hát, mintha csak egy gyengébb horrorfilmben lettünk volna. A látszattal ellentétben ő viszont nagyon segítőkész volt, sikerült gyorsan egy traktorost keresnie, aki szó szerint kihúzott a bajból. Mire megköszöntem volna neki, már se híre-se hamva. Aztán hazafelé megláttam a kocsiját egy kocsma előtt, bementem, de még egy italt sem fogadott el. Mese nincs, a látszat tényleg csal.
Ma viszont a megfelelő irányból érkezve simán meglett a láda, szerencsére mindenféle kaland nélkül. Köszönöm a rejtést!
TFTC!
Alföldi kanyar havas utakon.
Döbbenet, ilyet se láttam még: kb. 10 vadász 100 méterenként puskával a kezében állt az út mellett. Úgy egyébként semmi infó nem volt a vadászatról, és minket szó nélkül beengedtek.
[Geoládák v3.12.5]
Kecskemét környéki túra nap. Útközben egy hajtóvadászat mellett sikerült elkocsikáznunk. A puskások szépen sorfalat álltak az út szélén. Ránk sem hederítettek, mintha tök normális lenne, hogy civilek csöppennek egy hajtás közelébe.
Egyébként az egykori tó reménytelenül kiszáradt.
Dakar rallynkban elértük a 60 km/h sebességet a homokúton. Azt hittük a makadám jobb lesz, de nem. Inkább a homok! A tavat itt is száraz rét képviselte, de azért érdekes kiskunsági táj volt.
Halló!
Nem tudom, milyen elképzelés tetette ide ezt a ládát, amikor itt semmit sem lehet megmutatni. A láda helye a látványosság közelében van, ha az Helvécia, akkor ott!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! Kicsit jelentéktelen a láda de jól látszik a tó régi medre. Köszönjük a ládaújítást, szuper lett. Évi ♡ Toti, Mami, Papi [Geoládák v3.12.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!Az Unkusok
Nagyon nyugodt kis hely. A gyerekek igazán élvezik,hogy szabadon futkározhatnak itt a semmi közepén . Sok apró kincset találtunk(botok, tücsök lyuk,gombák, szép sárga virágok) [Geoládák v3.12.2]
A mai szép őszi időt kisebb kirándulásokkal töltöttük el a Kiskunságban lelcache és Fidorka társaságában. Az ember azt gondolná, hogy ez a sík vidék nem mutat semmit, de téved. Nagyon sok érdekes dologgal találkoztunk, tartalmasan telt el a nap.
Homokos földutakon egészen a kiszáradt tó partjáig autóztunk, majd a kiszáradt mederben besétáltunk a dobozhoz. Érdekes, mert a gps térképe ide még tavat jelöl, de a valóságban itt már jó ideje nincs semmi, a növények kezdik benőni a volt medret. Jó kis környék és a történet is tetszett.
A másik olyan pont volt ma, amit nem értettem. A ládaoldal tele fotókkal majd elmegyünk a tehénlegelőre, hogy egy facsoportot megnézzünk. Azt is persze 2 km poros földút után. Miért? A paraméterek közül nem érvényes szerintem:
- Szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
- különleges látványosság, helyszín
- nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
- mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott [Geoládák v3.11.3]
Cipollinoval közös ládázás közel 40 fokos hőségben a kiszáradt Ludas tó medrében is jártunk, rengeteg szöcskével találkozva, de meglett. Köszi a lehetőséget!
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! Egy halkan cserfelő bíbic mutatta az irányt. Valószínű nem jószándékból, hanem a fészke védelmének érdekéből, nehogy véletlenül arra menjek, hát terelt a láda felé. A láda rendben van, könnyen megtalálható, bár az ikon picit arrébb mutat. [Geoládák v3.10.5]
Kecskemét környéki ládázás Dr.Ladával.A ládát Dr.Lada egyesületi dobozra cserélte.Annak ellenére,hogy volt egy kis lyuk a doboz alján,a tartalma teljesen száraz maradt,így a logbookot át is tettük az új dobozba.
Igazuk van az előttünk logolóknak, nincs sok köze a településnek (amit be szeretne mutatni) és a valahai tónak egymáshoz.
Mi Kecskemét felől jöttünk, de mégsem a Bagolyvárhoz érkeztünk (pedig az érdekelt legjobban), amit az útról egy pillantás kivételével nem tudtunk megnézni. A végén bekeveredtünk az éppen nyitott kapuhoz, de egy ember odajött, és közölte, hogy nem nézhetjük meg, mert omlásveszélyes és különben is dolgoznak most ott...
Ezután visszamentünk a parkhoz, ahol kicsit fotóztunk.
Ezután megint visszamentünk a két helyszín között induló, a rejtek felé vezető úthoz.
Hogy lépten-nyomon friss tehénlepényeket kell kerülgetni, a pusztával együtt jár, de számunkra semmit nem mutatott a valaha volt tóval kapcsolatban.
Karbantartást kérek, mert nem értem, ha a rejtő Kecskeméten él, hogy lehet, hogy katika 2018.09.30-i bejegyzése óta: "Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A láda szabadon hevert egy nagy tehénlepény mellett. Sajnos az alja el van törve. Visszaraktuk a feltételezett helyére. Cserélni kéne" még most is ugyanazt a dobozt, ugyanúgy (plusz szintén takarás nélkül) a törött aljával találtuk meg....
Az előttünk lévő log alapján vittem másik füzetet, azt beraktam a dobozba.
A helyszín erősen “aknás”, gazos. Ajánlatos nem spontán, papucsban felkeresni, különben másnak is, hozzám hasonlóan, “óriási szerencsében” lesz része.... ;D A bocik tündériek voltak. [Geoládák v3.4.1]
Habár mára a hely elvesztette tó jellegét, nekem mindig különleges marad. Édesapám mesélte, hogy gyerekkorában rendszeresen volt benne víz, gyakran korcsolyáztak rajta. Emlékszem, egyik évben én is térdig tudtam gázolni a vízben. Szuper, hogy most már aszfaltozott út visz a tóig. Köszönöm, hogy megmutattad szülőfalum egyik nevezetességét.
Orgovány felől közelítettem meg a helyet. A földutak jól járhatók, de 25-35 km/h között kellett rajta közlekedni, hogy ne álljon meg a mély homokban a kocsi. :) A régi tónak a partrészét még fel lehet fedezni. Köszi a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A láda szabadon hevert egy nagy tehénlepény mellett. Sajnos az alja el van törve. Visszaraktuk a feltételezett helyére. Cserélni kéne. [Geoládák v2.2.4]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Sajnos nem hoztam magammal tollat,így a logbook üres maradt. Egy söröskupakot hagytam elmlékbe. Picit csalános a terep de nem vészes.
Update: logbook aláírva. :)[Geoládák v2.2.4]
Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget!
Könnyű találat, kellemes sétával a virágos mezőn. Az érdekes része az volt, hogy a semmi közepén, egy mezőn, az utolsó képen, messziről fotózva, egy menyasszony bolyongott..Később előkerültek még páran, talpig ünneplőben, pl. egy idős nő, teljesen fehér, lebegő, bő öltözetben, fehér hajjal, stb. nyilván az erdei magányos háznál volt esküvő, később az erdőben láttunk parkoló autókat, de így is elég misztikus volt az egész..
Azért mondom később, mert innen mentünk tovább, a nyakvágó halomhoz, és vissza.. a menyasszony még mindig a mezőn :-)
Jakabszállásról bringatolás a homokon. A királydinnyét megúsztam.
Térdig érő fűben derékig érő csalánban nehezen adta meg magát.
Köszi a lehetőséget a túrázáshoz.
Megtaláltuk, 🚗 🙂
Lajosmizséről indultunk a mai ládaturánknak.
A láda mellett felriasztottun egy őz párt, akik nagy ugrásokkal menekültek előlünk. Azt hogy mit mutat be ez a láda a korábbi logok, és leírások alapján én sem értem. De a pont kipipálva, és én szeretek a homokon autózni, ha nem túl nyomvályus az út.
Köszönjük a lehetőséget!
Köszi a rejtést! Mi Bugac és Jakabszállás (GCKeKi, GCFMTR, GCMOMO) felől jöttünk. A láda meglett, de a faluból, és a felsorolt látnivalókból nem láttunk semmit. Sajnos ennek a ládának így nem sok értelme van. Mostanában egyre gyakrabban nem értem egyes ládarejtők logikáját, vagy törd ki a nyakad, vagy menj világgá a semmiért, de biztos bennem-bennünk van a hiba!
Mi Orgovány felől érkeztünk, így a faluból és a Wéber Edére emlékeztető dolgokból semmit sem láttunk. Pedig jó lett volna, mert ez így olyan..., izé. Persze, mondható, hogy másban keressük a hibát, de ha egy láda úgy is felkereshető, hogy a létrejöttét adó ok teljesen ki tud maradni, akkor ott konstrukciós hiba van. Azaz, ha már a látnivaló Helvécia és a láda meg ott van, ahol, akkor vagy két pontos multi kellene legyen, vagy nincs értelme. Jelen esetben az utóbbi a tényállás. Ha meg hagyományos, akkor kerüljön oda, amit be szeretne mutatni. Kár érte, ez így nagyon jellegtelen! A puszta meg olyan, amilyen. Gaz, dudva, szöcskék. Az olajfa alja már sokkal jobban benőtt, mint rejtéskor. Nem volt könnyű karmolás nélkül elővenni/visszarejteni a dobozt Frédivel.
Kecskeméti kisvasút nyomában 4.
A mai nap legjellegtelenebb ládája lett sajnos. Nem Kecskemét felől érkeztünk, így a felételezés, hogy úgyis mindent látni fogunk, nem nyert. A pusztában autókázva láttunk homokot, átmentünk régi síneket és kergettük a boldogság kék madarát.
A ládát a szakadt, penészes zacskótól megszabadítottuk.
Köszi
122 kilométeres tekerés Kecskemét környékén.
Jakabszállás felől közelítettem meg a mai utolsó ládát, amiért alaposan meg kellett küzdenem. A tópartig jó mély homokban haladtam, gyakran le kellett szállni a bringáról mert megfogta a homok a kerekeket. Egyes szakaszokon rengeteg királydinnye volt, de a kettős defektvédelmem jól vizsgázott. Tucatjával szedtem ki a gumiból a kis szúrós gömböket. A tó kiszáradt medrében remekül lehetett tekerni.
A rejtés környéke jelenleg nagyon nem hasonlít, ahhoz amit a feltöltött képen láthatunk, én csak négykézláb tudtam megközelíteni a rejtekhelyet.
Helvécia felé aztán egy darabig ismét jó mély homokban kellett haladni, "örültem" minden elhaladó autónak, de szerencsére a községtől félúton makadám szerű út kezdődött, ahol már nem volt gond a tekerés.
A láda helyét én sem értem, a faluból nem mutat meg semmit, ezzel szemben viszont igen szivatós a megközelítése. Persze akik leautózzák azoknak kisebb gond...
A láda környéke a naplemente éles fényeiben nagyon szép volt. El tudtam képzelni milyen gyönyörűséges lehet akkor, amikor minden zöld.
A kastély, gondolom, a trieszti Miramare, nem a ki tudja hol álló Mirimar. Wéber Edének fia volt, felesége nem?
Nem jól szerkesztett copy-paste-nek érzem a leírást, pedig nagyon érdekes lehetne. Ha itt nincs affinitás hosszú, logikusabban felépített ismertetőre, akkor jó lenne néhány link, ahol több információhoz juthatnánk erről az érdekes élet- és falutörténetről.
A Flórás szöveg már régóta felesleges.
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról... :) [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Kiskunhalasról Jakabszállásra busszal érkeztem, majd onnan gyalogoltam ki a Ludas-tóhoz. Vagyis a területhez, ami valaha tó volt. Nagyon szép egyenletes, sima a tó medre, melyet szép zöld gyep borít. A volt mederben birkalegeltetés is folyik, melynek látható nyomai lépten-nyomon felfedhetőek, valószínű ezért is nő ott olyan szépen a fű...
A láda könnyen meglett, logoltam, majd visszarejtés után indultam tovább a Nyakvágó-halomhoz, novemberhez képest egy szál pólóban...
Köszi a rejtést! :)
Bicajos bolyongás a pusztában Kiskunfélegyházától Kecskemétig. Mivel Jakabszállás felől érkeztem, rögtön a ládát találtam meg. A kijelölt koordinátától eltérve, szerencsére a lomb szélénél tanyázott, így különösebb harc nélkül megszerezhető. A nyári délutánon a tómeder üde zöld volt, frissen kaszálva/legeltetve teljesen jól lehetett haladni keresztül-kasul. Igazi pusztai idill, de a láda neve helyesen Ludas-tó lenne, mert azt mutatja be!
Innen Helvécia felé először reménytelen homokcsapda vezet mint út. Aztán az elhagyott sínek mellett bicajos csapás tűnik fel, mely használható egészen addig, ahol az út némi kavicsos alappal már járhatóvá válik. Pár km tekerést követően szétnéztem a településen is, ahol el lehetne helyezni a Wéber Ede emléke geoládát.
Végigporoztunk a földúton. A javasolt parkoló elméleti jellegű, mert egy árok szegélyezi az utat, személykocsival elérhetetlen. A bokorcsoportot a birkanyájjal együtt értem el, amit abból is sikerült észrevennem, hogy egyik pillanatról a másikra hét kutya vett körül. A pásztor hiába hívta vissza őket, én izgalmasabb voltam. Szerencsére gyorsan megbarátkoztam a falkával, egy ideig ki sem látszottam a kutyákból.
A vész a nyájjal elvonult és nekiálltam keresni a ládát. A csalán és a tüskés ágak nem tették egyszerűvé a dolgot, ráadásul nem is találtam meg. A rejtővel folytatott telefonos eszmecsere után végül feladtam és kérek egy jelszó nélküli elfogadást.
Párommal az első közösen megtalált geoládánk volt, nagyon örültünk neki! Ezentúl garantált hogy még-gyakrabban fogjuk további megtalálásra váró ládák után bújni az oldalt.. :)
Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget.
BigMick, Iza [g:hu 1.4.26g] [wapon beküldött szöveg]
Egy csapadékos tél után is úgy éreztük, nagyon száraz a lábunk alatt a talaj. Nem csoda, hogy a tónak is csak az emléke maradt. Több évnyi komplett csapadékmennyiség hiányzik a földből.
Köszi a rejtést! Kerékpárral a kecskeméti uszoda elöl. A fagypont körüli, esős időben a végére túlélő túrává változott a kirándulás, de a környék így zordan is tetszett.
A múlt hét után ma ismét ezen a vidéken jártunk és ládáztunk. Az időjárás nagyon szép napsütéses volt, bár a mínuszok röpködtek ennek ellenére is.
A GCNYVH-tól jöttünk át a vidék jellegzetességének számító és már jól bevált homokos földutakon. Érdekes volt a "tómederben" kijárt utakon autózni.
Nagyon ide illik Petőfi Sándor: A puszta télen című versének két részlete:
,,Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!..."
,,Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,..."
Kecskemét környéki ládázás kihagyhatatlan állomása lett Helvécia. Kerepesen élünk, férjem itteni születésű és eddig csak mint utca név, találkoztunk Wéber Edével. Köszönöm a sok infót és látványosságot, amit megosztottál velem.
Magyarkert felől mentünk a helyszínre, jó hosszú földút volt!
Nagyon tetszett az a végtelen nyugalom ami a láda környékén honolt.
Igazán jó relaxációs hely lenne! Utoljára a Szavanna ládánál éreztem ilyet. Összeszedtünk legalább 2 kullancsot is, úgyhogy vigyázni kell, alapos vizsgálat ajánlott hazaérkezés után!
Köszönöm a rejtést!
Megtaláltuk az egykori tó medrében a bokor tövében a ládát. Jól megközelíthető volt az út, csalán egyáltalán nem volt. A ládaoldalon hosszú leírást olvashatunk Helvéciáról és a feltett képek alapján többre számítottunk, de a látnivaló elmaradt és csupán a puszta közepén egy szimpla ládatalálat lett belőle.
Nagyon kellemes vasárnapi ládakeresés volt! Az idő is kedvező volt, még a Nap is kisütött!!! :) Nagyon jól éreztük Magunkat és örülünk, hogy 2. nekifutásnak ezt a ládát is sikeresen megtaláltuk! (csalán nélkül sokkal könnyebb) :)
Köszönjük a rejtést: Edina&Jani :)
Helvécia egyenlőre kimaradt, mert Jakabszállás felé mentem tovább. Helvéciába valamikor majd visszatérek megszemlélni a szobrokat... A rejtek környéke kb. semmit sem mutat, bár ott egy tónak kéne lennie, mely éppen sehol sem volt, csak némi fű akadt néha a cipőmbe. Jakabszállás előtt vagy fél órával ismét elkezdett esni, de már nem akarta abbahagyni, így kívülről csurom víz lettem.
A busz menetrend szerint Kecskeméten a vonat indulása után 3 perccel érkezik. A busz pontos volt, szerencsére a vonat nem (és ez látszott az interneten is), így sikerült Jakabszállásról kb. másfél óra alatt hazaérnem.
Jó rejtés, viszont a láda környéke elég sok szúrós - és egyéb módokon fájdalmat okozó növénnyel van tele :).
Helvécia felé távoztunk, gyilkos pásztorkutyák támadták meg az autót, hosszú perceken át a kerék, és a lökhárító elé vetették magukat. Meglepő volt inkább mint veszélyes, viszont hálát adok, hogy nem két keréken közlekedtem :).
Az -tgb- állítása helyes, egész testet védő öltözet hasznos lett volna. Nálam ebből a kesztyű hiányzott, kaptam is csalánkezelést :) Kicsit keresgélni kellett, de viszonylag a szélén van a dzsumbujnak. Arachnofóbiásoknak nem ajánlom, de így visszatekintve jó kaland volt...
Megtaláltam, bár nem kis elszántság kellett hozzá. A korábbi logoló nem túlzott amikor embermagasságú csalánt emlegetett, tényleg ez a helyzet, és a természet ádázul védelmezi amit az övének vél...
Talán még összesen nem csípett meg ennyi csalán mint most, nem sok hiányzott hogy feladjam, pedig valamennyire kitaposott kesserösvényen próbálkoztam. A következő próbálkozónak kasza vagy valami komolyabb fűszegélynyíró illetve egész testet takaró védőöltözék javallott.
Hát ez sajnos nem sikerült. A láda körül olyan erőteljes védelmi rendszer alakult ki, amelynek áthidalására nem készültem. A bokorcsoport rejtek felőli részét már most majdnem embermagasságú, siló kukorica sűrűségű csalán veszi körös-körül. Negyed órai küzdelmembe került míg terepi rövidnadrágomban annyira sikerült a csalán pár négyzetméteren letiporni, hogy eljussak a kidőlt fáig. Az viszont többfelé ágazott és nekem eléggé el nem ítélhető módon elegem lett az addig gyűjtött csípésekből. A potenciálisan hátralevő, további négyzetméterek egy egész reuma osztály számára is gyógyulással kecsegtettek volna. Belém mára csak ennyi spiritusz szorult. A hely pedig nagyon tetszett, a délelőtti elemózsiámat is itt fogyasztottam el szép békésen gyönyörködve a tájban és a madarak változatosságában.
Ami a ládakeresést illeti, érdemes lenne átgondolni az áttelepítést, annak híján az utánam jövőknek pedig az állig érő védőruhával való készülést javallom.
A víz túloldalán álltunk meg az autóval, így kb 600 m-re volt a láda. A sínek között mentünk egy kicsit. Nagyon szép a vidék. Volt egy kis para. Elég laposfekvésű az autónk. Szerencsére homokos volt az út ami nem bántotta a kocsi alját.
Lana & Skodri
Megtaláltuk, de nem bokor tövében, hanem egy kidőlt fa csonkjában, és sajnos teljesen elázva. A logbook annyira elázott, hogy írni se lehetett bele! Egyébként szép a hely! Köszi!
Bugaci Betyártúra közben tettünk egy kis kitérőt.
Az eredeti doboz össze volt törve, úgyhogy kicseréltem egy picit kisebbre. Ráírni nem tudtam, úgyhogy az eredeti tetőt is otthagytam. Kissé szét volt ázva, amit lehetett megszárítottam, de a loogbook használhatatlan.
(ez magyarázatot ad a következő értetlenekedő magjegyzésre :P, viszont beázva tuti nincs. Szépen letörölgettünk mindent. Kivéve a füzetet. Azzal hirtelenjében nem tudtunk mit kezdeni. Lehet ő ontja magából a vizet. Akkor valahogy nem jutott eszünkbe, hogy valahogy külön becsomagoljuk)
Bugaci betyártúrán gyűjtöttük be. A rejtekadó fa kidőlt, a doboz teljesen beszorult alá. Próbáltuk megemelni a fát, de ez reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Viszont nagyon szerettem volna legalább a logbookhoz hozzájutni, így Karcsi feláldozta magát és a 10 körmével ásta ki a ládát a fa alól. Hálás köszönet érte. :) A füzet teljesen elázott, használhatatlan, a doboz eltört. Meg kellene gyógyítani!
Az "új Ládalányokkal" megtaláltunk mindent,kivéve a ládát.Ahol a segédeszköz megállított alaposan kerestünk,kapartunk,ástunk.....sajna nem lett meg.Elkövettem azt a hibát,hogy a telefonszámot nem írtam fel....A képek alapján szeretném kérni a Rejtőt,fogadja el a megtalálást.Visszamenni már nem valószínű, hogy lenne bátorságom,rengeteg "haragossal" találkoztunk az úton......Megúsztuk!!!:) Pedig szép a volt tó környéke!!!!
Barátságos homoki autózással egybekötve...
Elképzeltem a gödörben hullámzó tavat, majd a tó helyén lengő nádtengert, és a mocsarat. Mindebből mára csak sík mező maradt.
Visszafelé kénytelen voltam az úton igen lassak átkelő birkacsordát kivárni. Ha közéjük hajtok, tán szétszaladtak volna, igaz, akkor talán elüthettem volna vasárnapi ebédet. Legalább megköszönte a juhász kolega.
Ajándékot nem cseréltem.
Köszönöm a lehetőséget!
A Nyúl meghódítása utáni ládázás @dzsobacsi-ékkal. Ezen a terepen bizony jól jött a Cross Country geomobil, a homokos, buckás úton egy alacsonyabb kocsival néhol bajban lettünk volna. A láda témáját nem értettem, a kiszáradt tó érdekes, de elvileg a falut mutatta volna be, ahhoz viszont kicsit messze van. Mindegy tetszett, köszi!
Munkából hazafelé, szeretem az ilyen pusztaságot. Az autó alja viszont néhol leért, nem csodálom, hogy az elődeim olykor traktor segítségével tudtak továbbállni nyáron. Most inkább a sár miatt kellett néhol a vetésen menni.
Csodás alföldi tájon, romos tanyák közt kellemes családi kirándulás alkalmával találtuk meg. Egyetlen negatívum: egy csoport quados a közelben (nagyon nem rajongok értük).
A karácsnyi lakomá(ka)t próbáltuk sétálással enyhíteni.
A táj és csönd megnyugtató.
Furcsa volt a decemberi 18 fok, a végén még a nap is kisütött, és óriási szivárványt is láttunk.
Jocival ma ezt és a Nyagvágó halmi ládának meglátogatását tűztük ki célul. Kissé hosszabbra sikeredett a kirándulás, mivel a második láda után elakadtunk a homokban. Szerencsénkre másodpercre pontosan akkor járt arra egy pár motorral és azonnal a segítségünkre siettek. Mivel motorral lehetetlen lett volna kihúzni az autót így Jocit Orgovány felé elvitte a férfi, ahol egy traktorosra akadtak. Kissé furcsállottam, amikor várakozás közben megkérdezték tőlem, hogy hanyadik ládámat találtam meg. :-) Köszönetképpen megfogadtuk, hogy ha legközelebb találkozunk meghívjuk őket egy kávéra! :-)
Tehát vigyázni a homokkal!
Este még egy szerencsétlenségre jöttem rá. Elkövettem a "kesserségem" eddigi legnagyobb bakiját: nem írtam fel a jelszót! :-) Rövid levélváltás során sikerült meggyőznöm a rejtőt, így most pótoltam hiányosságomat. Neki is köszönöm!
Nagy melegben hosszú poros földúton érkezve. könnyen meglett. A tó és környéke ezúttal is igen csendes, de a következő kesserő is inkább focilabdát hozzon magával és ne pecabotot... :-)
Megtaláltuk! A Bács-Kiskun megye északi részén hátralévő sok km földutas/sétálós ládák begyűjtési körútját tartottuk, ez volt az első állomás. Nagyon tetszett a puszta, igazán jellegzetes.
Eddigi legélménydúsabb találatunk...
Unokatesóméknál vendégeskedtünk a hétvégén Helvécia melletti tanyájukon. Szombat délelőtt érkeztünk, némi flekkensütögetés után bevezettek minket a lovaglás rejtelmeibe. Miután kb. negyed óra alatt rájöttünk, hogy ez nem is olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk, némi vad vágtázás után hagytuk egy picit pihenni a lovakat, utána pedig már indultunk is terepre lovagolni... Ha pedig már megyünk, akkor irány a legközelebbi láda :-D
Légvonalban 4,5km volt, tehát oda-vissza kb. 10-11km-t lovagoltunk, rendesen besötétedett, mire hazaéertünk. Hatalmas élmény volt, bár most még két nap múlva is izomlázunk van... ;-)))
Nagyon szép a rejtés, köszi! Külön köszönet illeti Kabost és Ancsát, akik megtanítottak minket lovagolni és elvezettek a túrára. Még különebb köszönet pedig a lovaknak jár, akik nagyon aranyosak, kedvesek és megértőek voltak velünk: Vili, Sally, Tókirály, Negró, köszönjük! :-D
A helvéciai ládát is már legalább 3 alkalommal kerestük meg majdnem. Most aztán mégis.
Világvégi földutakon haladtunk kifelé, bár nem teljesen értettük, hogy ha Helvécia a bemutatandó cél, akkor miért van onnan jó messze a rejtés.
Végső soron viszont egész kellemes ez az egykori tómeder, afféle igazi homokpuszta-gyep. Odaérkeztünkkor már erősen lógott az eső lába, és egy jókora birkanyáj legelt éppen a rejtek körül. A pásztoruk viszont lehet, hogy szimpatizál a játékkal, mert a köszönés után csendesen odébbterelte az állatokat, így a doboz megtalálása és a logolás is problémamentesen zajlott.
Leszámítva persze azt, hogy csalánerdő közepén van a doboz, amit ugyan lelegeltek korábban, de a kis sarjak már ugyanúgy égető szúrással jelzik, hogy ott vannak...
Érdekes lett volna látni a tavat igazi tóként is - de hát sajnos számtalan hasonló természetrombolást lehetne sorolni, ahol senkit nem érdekelt, hogy mit és miért tesznek tönkre.
Mai napunk 6. egyben befejező ládája:) Ekkora túrák után ez egy levezető sétának mondható, de egyben a legmozgalmasabb ládatalálat a mai napon. A puszta közepén egy tómeder területén a legkevésbé se várja az ember, hogy loggolás közben meglepjék. Na minket meglepett egy csapat motoros... árgus szemekkel nézték mit keresünk mi ott, természetfotósnak álcáztuk magunkat:) Visszafele egy vonat fogadott bennünket amiből érdeklődő arcok kérdőjeles pillantások (ezek meg itt a semmi közepén mit csinálhattak?) összenéztünk elmosolyodtunk mi jöhet még?:) Beültünk a kocsiba majd egy rövid táv után egy csapat birka menetelt át az úton előttünk:) Röviden összefoglalva mozgalmas volt ennek a ládának a begyüjtése:)
A GCHUSV ládától jöttünk a "rónán át".
A leírásban szereplő "jó minőségű, személyautóval minden további nélkül járható földút mind a 14 km-ét élveztük (Orgoványtól Helvéciáig) még akkor is, ha azért volt bennünk egy kis félsz az alacsonyépítésű autónk esetleges felfekvése miatt. Lehet, hogy sok Dakar-rallyt néztém? :-)
Maga a hely kimondottan érdekes volt számunkra, hiszen környékünkön, a Bakony lábánál nem igazán jellemző, hogy ilyen távolságokon belül nincs egyetlen emelkedő sem! Tetszettek az útmenti tanyák, a táj és a Ludas-tó is.
Köszönjük a rejtést!
Kecskemétre vittünk foltvarrós pályázatra anyagot. (Szurkoljatok, hogy bekerüljön a kiállítási anyagba! :)) Mivel Marika néni nem tudta, mi fán terem a geocaching, és ha már ilyen messze jöttünk otthonról, adott volt, hogy ládászunk is. Ezzel a ládával kezdtük.
Az odavezető út jó hosszú, de végig jól járható, homokos talaj.
Marika néni (is) nagyon élvezte, örült a megtalálásnak! Köszönjük a rejtést!
Útközben olvastam el a ládaoldalt, nagyon érdekes volt. Valami földúton kerültünk, azután találkoztunk a kisvonattal. Egyszer csak láttunk egy táblát, amire ki volt irva, hogy Ludas tó. Egy bokorban. Visszafelé jöttünk rá, hogy az a vasútállomás. Két juhászkutya megtámadta Akela nevü autónkat, farkast nem engednek a bárányok közé. Végül juhász uram mentette ki Akelát, keményen ráparancsolva a tüneményes kutyusokra. Logolás után megpróbáltunk a másik úton kimenni, a nüvi szerint a vízben autóztunk, le is fotóztuk ügyes autónkat. Végül visszafordultunk a járt útra. A falusi képbe mi is beálltunk, SylverRat mindjárt kést "ragadott" a kezébe. Újra talákoztunk a kisvonattal, meg is álltunk lefotózni, mint aki még nem látott vonatot, a masiniszta dudálással üdvözölt bennünket.
A falun odafelé vmi földúton vitt a Nüvi, de miért??? A "tóig" most jól járható volt az út, a lekanyarodó előtt egy juhász sok barival és két tüneményes kutyussal állta utunkat. Majd továbbhaladva megálltunk az út szélén és besétáltunk a ládáig. A táj nem mutat sokat. Visszafelé megkerestük a faluban a látnivalókat, majd pár fotó után indultunk következő uticélunk felé.
GCNYVH-tól földutaltunk át ide. Nem volt nehéz megközelíteni autóval. Kifele a falu fele, már annál problémásabb, de megoldottuk. Sajnos én sok érdekeset itt nem láttam...
Mai alföldi kirándulásunk első ládikója. Helvécián autózgatva megállapíthattuk, hogy a falu szép, a központban tetszettek a szobrok, főleg a Falusi életkép. Szimpatikus volt az utcanevek kitáblázottsága is. A ládát könnyen megtaláltuk. Érdekes érzés volt a tómederben közlekedni. Szeretjük az alföldi lapos, ligetes tájakat, így nekünk tetszett a rejtés, köszönjük! Innen a Nyakvágó-halomhoz indultunk tovább.
Mai alföldi kirándulásunk első ládikója. Helvécián autózgatva megállapíthattuk, hogy a falu szép, a központban tetszettek a szobrok, főleg a Falusi életkép. Szimpatikus volt az utcanevek kitáblázottsága is. A ládát könnyen megtaláltuk. Érdekes érzés volt a tómederben közlekedni. Szeretjük az alföldi lapos, ligetes tájakat, így nekünk tetszett a rejtés, köszönjük! Innen a Nyakvágó-halomhoz indultunk tovább.
Hát ezt nem értettem. A nap 1. csalódása volt. A láda önmagában semmit sem mutat, kint van a pusztán a nagy semmibe. Borzasztóan fölbosszantott. Szerintem a láda rejtője hiába nem szereti a múltit, ide az kell, vagy be kell tenni a központba a ládát valahova. Egyébként az ember nem magának rejti a ládát, hanem másoknak.
Jakabszállás irányából közelítettünk. A láda gyorsan meglett. A helyen eltöltöttünk egy kellemes órát (már ill. még nem esett).
A rejtésre azért adok ilyen alacsony pontot, mert a láda vajójában semmit sem mutat Helvéciából. (A rejtés értékelésénél nálam nagy súllyal esik latba az, hogy mennyire segíti elő a rejtés a bemutatni való dolog tényleges megismerését.)
A nap egyébként igen-igen emlékezetes marad számunkra, de nem emiatt; a nyakvágó halom ládánál írom le részletesen.
A GCNYVH-tól jöttem, bringával. Errefelé sem volt könnyebb a helyenként igen mély homokban bicajozni, és innen még vissza kellett mennem az Orgoványban hagyott autóért. Helvécián többször is jártam már, így a települést most kihagytam.
Első- első- első- első- első! Legalábbis az új helyen :)
Még ebben a borús időben is igazán gyönyörű, megnyugtató környezet! Csak a madarak hangját hallottuk.
Az új rejtekhely körbe van véve csalánnal,ennek szerintem sokan nem fognak örülni. :-/ Ellenben elég biztonságosnak tűnik, szerintem nem nagyon fogja feltúrni se pásztor, se birka. Ebben talán még segít is a csalán :)
Köszi a(z újra)rejtést!
Alföldi kerékpáros/gyalogos körtura. Hatalmas nyájat láttunk a sinek mellett, jól kikerültük. Utána a "tóban" elsétáltunk a ládát rejtő fához, sajnos a nyáj nagyon uralja az egész környéket, ide valószínűleg nem lesz érdemes visszatalapíteni az elveszett ládát.
Kérném a megtalálás elfogadását.
Köszönöm, Mr Zerge.
Buták voltunk, nem olvastuk el a logokat, így vágtunk neki, ráadásul GPS nélkül.
Minden bokor tövében kerestük a ládát, és elkönyveltük, hogy mi vagyunk a bénák, de így egy kicsit megnyugodtunk. :D
A környezet nagyon szép, jó volt arra bringázni, és én is ajánlom a sínek melletti kis utat.
OK
A már jól megszokott kecskeméti karácsonyi látogatás negyedik ládája, Mayával és Yuniéval, bokáig érő hóban. Jól esett egy kis séta a sok evés után.
Mielőtt elindultunk frissen újból letültöttük a koordinátákat a GPS-be, és a kereshetőnek feltüntetett ládának sajnios mi is csak a hült helyét találtuk. A rejtő segített a jelszó kapcsán, köszönet érte!!
Köszönjük:
Marcsi&Mirex
Mai harmadik ládám. Végignéztem a település látnivalóit. A láda közelében átéreztem milyen a nagy semmi közepén egy fázó kis semminek lenni. A ládát, pontosabban a rejteket valamilyen állat széttúrhatta, de nem tett benne kárt. Igyekeztem helyreállitani.
Szerencsém volt mert Helvéciára éppen akkor gördült be a kis vonat. Az igazi az lett volna ha vonattal megyek tovább a Lúdas-tóhoz. A tó már csak nevében tó, mert ottjártamkor birkanyáj legelészett a közepén. Visszafelé megkerestem a Bagolyvárat amit csak kívülről tudtam csak körbenézni.
Szokásos hétvégi kirándulásaink 2. állomása. Mivel ezen hétvégén csak vasárnapra terveztünk ládázással egybekötött kirándulást csak a lakhelyünkhöz közeli még meg nem talált rejtéseket vettük célba. Helvécián már korábban többször jártunk, ezért itt csak a láda megtalálása volt a cél. A láda környékén csend, nyugalom. Innen a GCNYvh rejtést vettük célba.
Homokbicaj. Érdemes a sín mentén futó kis keskeny ösvényen bringázni, ott kevésbé sűllyed el a kerék a homokban. A ládától 100m-re majdnem fejre estem egy váratlan bukkanó miatt. Óvatosan a sebességgel!!! :)
Először bánkódtam hogy nincs nálam a fürdőrucim ,később pedig azért hogy a fényképezőm sem ,legfőként hogy a nap is lent volt már majdnem mikor a ládához értem.Ezekből az a tanulságom hogy nappal még el kell ide jönnöm egyszer fényképezni jóidőben.A tórol viszont a véleményem hogy egy jóminőségü focipályára emlékeztetett inkább.
Kösz :Csapdoki
Ja, Bembi is ott volt velem
Tetszett. Mentünk befelé az uton, és ahol a GPS azt mondta, hogy rejtek 90 fokban ballra, tul nagy variáció nem volt, hogy hol is a rejtek. :)
Jót vigyorogtam mert az I-Go szerint éppen egy tó közepén parkoltam le.
Az internetes leírás ismerete nélkül vágtunk neki a keresésnek. A kiszáradt tómederben Márk (9éves) vezette az öreg Opel Campo-t, én navigáltam. Kb. 500m-re a céltól kiszálltunk az autóból és rövidesen kiderült, hogy nem kell sokat keresgélnünk, a rejteken kívül 300m-es körzetben sehol nincs rejtésre alkalmas hely. Hamar megtaláltuk a ládát és még nem fejeztük be a naplóírást, amikor a ritkán járó kisvonat zakatolása tette hangulatosabbá az eseményt.
Külön köszönet az érdekes ismertetőért!
[wapon beküldött szöveg]
Orgovány felől érkeztem, kicsit visszafelé néztem meg Helvéciát. A homoki borokat nem csípem igazán, de a pusztát igen! Sokkal szebbnek találtam ezt, mint az orgoványi "Nemzeti Parkot"
Orgoványból a kisvasút mellett földúton a Ludas-tónál kezdve. Olyan hihetetlen szerencsénk volt, hogy pont elcsíptük a kisvonatot Orgoványban, így végig együtt haladtunk. Jó néhány fotót csináltunk is gyorsan. A masiniszta és a kalauz viszont ránk volt kiváncsi, mit autózunk 14 km-t földúton a vonat mellett. A Ludas-tónál lemaradtunk, betértünk a földútra, majd a megfelelő bokrot megcélozva, besétálunk. Nagyban elvoltunk a logolással, mikor hangokat hallottunk. Hátranézek, és meglepődve látjuk, hogy egy pár a szomszéd bokornál a tó utolsó maradék gödrét nézegeti (hogy mikor kerültek oda a Trabanttal, fogalmunk sincs), és ezzel egyidőben két lovaskocsideréknyi gyerek érkezett a közeli piknikhelyhez, nagy csivitelést rendezve. Nem maradt más hátra, mint észrevétlen visszarejteni, kicsit hülyén viselkedni, és elsomfordálni. (Pedig itt akartunk ebédelni). Szóval teljesen váratlanul a kihalt pusztában egy csapat népség. [gps nélkül]
A történet érdekes, a falu nem tett rám nagy benyomást. A ládához egyedül kisvonattal lenne élmény eljutni, de az olyan ritkán jár ...
Kora reggeli vonattal Kecskemétre, onnan biciklivel: Helvécia - a sínek mellett a Ludas-tóig (Ez a szörnyű homokos földút országúti biciklivel teljesen járhatatlan: azonnal elássák magukat a kerekek. A sínek melletti kis ösvényen úgy-ahogy lehetett haladni.) Innen erdőkön, földutakon át, sokszor tolva a gépet a Jakabszállás - Orgovány közti út kanyarjáig, majd aszfalton Orgoványba. Tanösvény (ami szintén végig autóval is járt homokos úton vezet), majd tovább északra, Ágasegyháza felé. Meglátogattam (alulról megnéztem) a Húsvéti Nyuszit, majd tovább az erdőn (a biciklit végig tolva a homokban) a Báránypirosítóig. Innen végre újra aszfalton Kecskemét felé: Csalános, Arborétum, Planetárium, vasutállomás.
Megtaláltuk. Egy nagy zuhi után, ami Orgoványnál kapott el bennünket úgy döntöttünk, hogy nem keressük meg ezt a ládát. Útban Kecskemét felé az 54-esen csak előjött a ládász ösztön, és amikor légvonalban voltunk a ládával, balra az első lehetséges dülőre befordulva csak elindultunk kutakodni. Így sokat nem láttunk a láda leírásában szereplő helyekből. A puszta közepén megálltunk az autóval és toronyiránt a GPS-re hagyatkozva elindultunk a ritkásan álló bokrok irányába. Gyorsan meg is lett a láda. Visszafelé már a vasút melleti úton mentünk be Helvéciára.
Ez a jelszó határozottan jó :)
Sajnos találtam egy nagy kupac szemetet egy kútgyűrű-szerű betonojjektumtól nem messze.
Lefényképeztem egy igen árulkodó jelenséget: geosztráda az egykori tómederben AKA drive-in.
Így akár GPS nélkül is lehetne az Alföldön ládázni :(
Logolni toll hiányában nem tudtam. Ha valaki leírásokból készül ide, vigyen magával egyet.
A település a mellékelt leírás alapján feltétlenül ismeretterjesztő volt, azonban a láda nagyon kikerült a pusztába... A nyomokból itélve ezt más is így gondolta, mert az olajfának álcázott "bokor" sugárirányú autónyomokkal van "megjelölve". Én azért úgy gondoltam, hogy azt a két-háromszáz métert már csak legyalogolom a romos tanya bejáratától. A táj nekem, mint inkább a hegyeket kedvelő emberkének is tetszett, itt a "végtelenség" már mutat magából valamicskét.
Köszönet a rejtésért!
Áve! Pupuval végre újra. Öreg barátom nemes célja ma az volt, hogy jól érezzem magam. Ez tökéletesen sikerült, hálás köszönetem érte!
Hajnali 3-kor egy "nagygével" vágtunk a 730 km-es útnak, szuper időjárás és vidámság jellemezte az utunk. Pupu most is, mint mindíg tökéletesen felkészült, leírások kinyomtatva, akkurátusan hajtogatva, bekészítve a szükséges felszerelés, így kell ezt kérem csinálni!
Az élet célja maga az út, mondotta egy híres bácsi, igaza volt! ;-)
Érdekes a történet, jó, hogy ezt megtudtam.
Jól bent van a mittomén közepén a láda, de legalább leteszteltük a nagy masina futóművét. Mi fent üldögéltünk, beszélgettünk, lent meg a masinária gépészkedett, tette a dolgát.
Alföldi csipegetés Bal3-mal. Hajnali 3-kor indultunk Pestről, majd 15, illetve 9 megtalálás, illetve 700 km után délután fél ötre értünk haza. Kedvező időjárás, jó hangulat, semmi bénázás.
Nagyon érdekes a leírás. Sokszor tűnődtem a helynév eredetén, most megtudtam. Szép, tanulságos történet. Tetszett a táj is. Köszönöm!
43 km kerékpáros túra Máriahegy, Miklóstelep, Csalánosi erdő, Kadafalva, Szabó Sándor telep, Helvécia, Ludas-tó, Köncsögpusztai erdő, Balószög útvonalon, kormánytöréssel, ismét hazaszállítással. Már minden van a zsákomban, de tartalék kormány az nincs. :-) Sokat kellett tolni hazafelé a kerékpárt. Helvéciát nem szeretem, de Ludas-tó nagyon tetszik. Ez lett volna az első saját ládám helye. A láda felé a Tüdő által leírt kerékpáros csapáson lehet kényelmesen haladni. A láda körül a teljes magány és egy pacsirta éneke... Gyönyörű volt! Azután megláttam, hogy a szélrózsa minden irányából gépkocsi nyomok vezetnek a rejtekhez a fűben. Igen, a terepjárós kollégák nem tudnak gyalogolni. Kérem a gazdát, hogy jelöljön ki parkolót valahol az út mellett. Hazafelé egy karám mellett vagy 20 lóval barátkozhattam.
Szegedrol Veszprembe menet nem nagy kerulo :-) Jo alfoldi hangulat fogja el az embert itt - a szel dalol, a nap tuz, az ember onfeledten hasal a fuben, es irigyli a birkakat :-) Tetszett, koszi! (es nemsokara jott a meglepi is) [wapon beküldött szöveg]
Alföldiek lévén nem nyújtott nagy élményt. Minek autózni kilómétereket a homokban. A faluban több látnivaló van.
Előttünk Bezolék logoltak. Johnny kutyus gyorsan üdvözölte is őket. Hamarabb felfigyelt rájuk, mint mi, mert ő nagyon kedveli a kessereket. (Különösen vacsorára......) ;)
Megtaláltuk! Kicsiny csapatunk az 5 hónapos Anna babával sikeresen abszolválta ezt az "anomáliát", persze csakis empirikus alapokra helyezve a kutatást. :) Nagyon szép volt az odavezető út is, a vonatot is sikerült megpillantani, mikor visszafelé ballagtunk a kocsihoz. Kessertársakkal is összefutottunk,(majd megnézem a logot, kik lehettek, (lehettetek) a kutyusuk majd a szívbajt hozta ránk, de szerencsére úgy gondolta nem lennénk finom fogás. Vagy már a kincskeresés jobban izgatta őt is, és szagot fogva iramodott a ládához? :) Nagyon szép volt a vidék, sajnos a Helvéciában javasolt pontokat most kihagytuk, igyekeztünk egy éttermet találni, reggel óta nem ettünk, és már nagyon korgott a gyomor. A ládázás előtt a Pintér műveket látogattuk meg, amelyet már mint ládát ismertük, és megtaláltuk, de most szét is néztünk odabent! Bővebben lásd GCARMA. Köszönjük a rejtést!
A GCHusv becserkészése előtt útba ejtettük ezt a ládát. A cél felé haladva még egy kisvonatot is sikerült lencsevégre kapni. Később egy őzzel is találkoztunk.
Szinte a második otthonom már ez a környék, így igazán örültem a ládikának. Sokat jártam itt, tanyát nézni, vagy épp lovasfelvonulásból hazatérve. Jó itt bóklászni ezeken az utakon. Köszönöm!
Köszönöm ezt a rejtést! Az egyik legjobb kiskunsági láda! Csodaszép környezetben, POI pontokkal a nevezetességek megjelelölésével, de multi geoláda nem erőltetésével. Mi nagyon élveztük. Persze, a szikrázó napsütés biztos pozitívan hatott a helyszín megítélésére. Nekünk ez szinte "hazai pálya" :)
Két új, Pest közeli láda begyűjtése, 95 km kerékpár edzés.
1. szakasz: 50 km
Biztos voltam benne, hogy nagy homokozás lesz ebből a ládából. Kecskemétig egy hajnali vonattal jöttem, Helvéciáig simán ment a bicó. A falu végén az Oázis büfénél indult a sivatagi show.
A térkép és a leírás szerinti földút reménytelen - előnyben a 4-kerék meghajtású környezetbarát kesserek. Viszont a helybéliek kiváló földtani ismereteiről tanúskodva a keskenynyomközű vasút "töltés"-én, a vágányoktól talán fél m-re egy kb. 15 cm széles, bekeményedett kesékpárút csík húzódik; ez a ládától számítva egészen 500 m-ig megy. Itt-ott vannak benne mély homokos részek, de vannak elkerülő csíkok, meg lendületből is megy a dolog. Akkor válik érdekessé a menet, amikor szemből jön egy másik kerékpár: mindkét ilyen alkalommal a helybéli bácsik menekültek a homokba meglátván közeledtemet :-).
Készültem a homok házi feladatból. Visszafelé az aszfaltot elérve az otthonról bekészített lánctisztító ronggyal alaposan lepucoltam a teljes hajtóművet, és friss olajat adtam neki. Ezt meghálálva a bicó a 9:47-es IC-ig repített, így nem maradt akadálya az új szentendrei láda terv szerinti kora délutáni begyűjtésének.
Kecskemét felöl jöttünk autóval. A homokos útról lekanyarodva azon tűnődtem,hol áll0tsam le az autót, hogy mégse legyen drive-in a találat.
Aztán addig gondolkoztam ezen egy keréknyomot követve, hogy megérkeztünk a láda feletti bokorhoz. Végülis nem bánom, hogy nem gyalogoltunk el eddig a pontig. Gyalogosként nem biztos, hogy szivesen tettem volna meg ezt a pár kilómétert a porba a láda miatt.
Miközben loggoltam, a láthatáron feltünt néhány őz, sajnos nem sikerült jól lefényképezni őket.
Megvan. Azért az első tízbe sikerült beleerőszakolni magunkat :) Néztem a logokat, nem sok ideig volt érintetlen a láda.... Feltámadt a szél és társként még egy kivert kutya is csatlakozott az expedícióhoz.... Érdekes előjele a homokhátság elsivatagosodásának a fűvel teljesen benőtt tómeder.
Felcsillant a szemem az új láda láttán, lévén kecskeméti vagyok. Anitával munka után kiugrottunk a ládához. Sajnos egy olyan ládával lett több az Alföldön amely (hangsúlyozom csak a láda helye) nem nagy durranás. Sztyeppe, bocsánat, ősgyöp amíg a szem ellát, 3 km-es földúttal. Viszont Helvécia és az "előpontok" akár egy multit is megérnének közelebbi ládahellyel. Arra mindenképpen figyeljen mindenki, hogy a ládát rejtő zacskót jól takarjátok be, mert vagy a szél vagy előző megtalálók miatt (persze ismerve a logokat ezt nem tudom elképzelni :) 100m-ről látszott a láda, szinte vonzotta a szemet :) Azért köszi a rejtést :)
Több kilométeres porkavarás után sikerült a láda közelébe kerülni. Szinte hihetetlen, hogy az úttal párhuzamosan haladó kisvasutat még nem szüntették meg, így a poros szekérútnak egyelőre még van alternatívája. A rejtekhelyet, lévén az egyetlen nagyobb növény százméteres körzetben, azonnal ki lehet szúrni, maga a rejtek pedig egyáltalán nem álcázható - hacsak be nem ássuk a földbe, ami pedig nem megengedett. A táj egyébként fenséges (annak, aki éppen ezt a tipust szereti). Nagy meglepetésre harmadikként sikerült a ládát megtalálnom. Megpróbáltam valamennyire visszarejteni, de - olvasván az utánam érkezők logját - ez nem a legjobbra sikeredett. Bocs.
Nagyon örülök ennek a ládának, amely egy nagyszerű embernek Wéber Edének állít emléket, aki alig pár hónap alatt tanult meg tökéletesen magyarul. Mivel az én szülőfalum (Szilasliget) is neki köszönheti létét, sokat foglalkoztam emlékével.
Ez a szöveg, amit róla feltettél, nem helytálló abban a tekintetben, hogy Wéber Ede nem Kerepesen, hanem Helvécián lett eltemetve és sírja ma is látogatható. Valaki nemrég küldött róla fotókat nekem, de érdeklődjetek a helyi temetőben.
Meló-utáni-kess sorozat egy újabb tagja, végre Bp-Kecskemét viszonylat közelében egy új rejtek! A település nem nyerte el most sem a tetszésünket, a csendes pusztába rejtett láda egy picivel jobban. Mindenképpen érdekes volt a mély homokos úton azt a néhány kilométert megtenni. Azonban száz méterekről látszik, ha valaki matat a magányos fa körül. Kerticsorbi távozott érkeztünkkor kontaktusteremtésre utaló jelek nélkül :-O Köszönet, üdv, Y&M
Sikerült elsőként megtalálnom, sajnálom, hogy Yunie-t nem szólítottam meg. Éppen telefonáltam, amikor megláttam őket, még kerestem is a kezükbe a GPS-t, de nem láttam.
Talán majd legközelebb összefutunk. :)