A ládába TravelBug helyezhető.
WAP
Ládakarbantartás 2019.08.12. Ezúttal a doboz egy PET-elöforma, ceruzával és logbookkal
Újrarejtve 2010 Május 23-án az eredeti helytől kb 10 méterre!
A láda (20x15x15 cm) Szováta-fürdőn, a tó körüli sétánytól nem messze (kb 30m távolságra a gyalogúthoz képest), a fák között, egy négytörzsű fa gyökerei alatt bújik meg.
Szováta a Híres fürdő- és üdülőhely. A város a Kisküküllő felső vidékén fekszik és két részből áll: Szováta város és Szováta-fürdő.
Szováta, a Sóvidéki-dombság legnagyobb települése, 520 m tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, a Juhod-, Sebes- és Szováta patakok völgyeiben. Az Aranybánya-patak kiszáradt völgye, amelyben a fürdőtelep kiépült, 480-600 m magasságban található. A várostól ÉK-re fekszik az a 8 km2 kiterjedésű, kis patakok által átszelt fennsík, amelyet Sóköznek neveznek. A Székelyföld XII-XIII. századi megszállásakor a régió legértékesebb részének számító két sóhegy, a szovátai és a parajdi közvetlen szomszédságában létesítettek települést. Az 1562-es székely felkelés leverése után fejedelmi rendeletre betelepítik Szováta mezejét, ők voltak a város első telepesei. A XVIII-XIX. században a fakitermelés megindulásával, majd a fürdő kiépülésével a település rohamos fejlődésnek indul. Erdély többi jelentős fürdőhelyével együtt Szováta 1952-ben kapja meg a városi rangot.
Az itt található tavak közül a legismertebb a
Medve-tó, mely nevét kiterített medvebőrhöz hasonló alakjáról kapta, a Cseresznyés hegység alatt jött létre. A tó eredeti mérete és alakja mindmáig megmaradt. További tavak: a Mogyorósi-tó, a Fekete-tó, a Vörös-tó és a Zöld-tó.
A só kitermelése valamint a sós tavak gyógykezelésre való felhasználása századok óta ismeretes. Az első gyógyfürdő megalapítója Veres József volt.
Nyugatról, Marosvásárhely (Tirgu Mures) felől a Székelyföld belseje felé utazva a Kisküküllő mentén csakhamar feltűnnek a Mezőhavas előhegyei. A Kápolna domb (720 m), a Cseresznyéshegy (912) és a Bekecs (1079) által közrefogott festői vidéken terül el Szováta. Egyedülálló ez a
Marosszék őshavasából a zaklatott 16. században a sóhegyek tövében alapított település. A természet csodája, hogy a hegyeket alkotó sófelbukkanásokon, a különböző töménységű sóstavak mellett óriási bükk- és tölgyerdők, fenyők állnak, édesvizű patakoktól öntözött dús kaszálók terülnek el, míg más országokban a só nem fér össze a növényzettel, és csak a sótűrő furcsa, apró vörös növények, satnya fűcsomók élnek meg. A napban csillogó sóhegyek árnyékában élők számára a természet e nélkülözhetetlen kincse állandó kísértést, gondot jelentett, mert vártaházakból fegyveres katonák őrizték, és olcsóbb volt a messziről csempészett só. Csak a 19. század vége felé válhatott jövedelemforrássá az addig annyi szenvedést okozó só.
Eddig feltárt adataink szerint 1715-ben említik elsőízben a gyógyfürdőzésre használt
parajdi és marosszéki "híres hasznú vizeket s forrásokat". Lehet, hogy ekkor még csak barokkos túlzás "híresnek" nevezni az itteni sósvizeket, mert a következő másfél évszázadban alig-alig említik a sóhegyeket és tavakat, inkább csak a perek protocollumaiba jegyzik be a "prevaricatorok" és csempészek neveit.
Tény, hogy 1818-ban Bélteki Zsigmond, aki összeírta és latinul kiadta az Erdélyi Nagyfejedelemség ásványos vizeit, nem tartotta említésre méltónak vizeinket. A közeliek közül csak az Udvarhelyszéki korondit és a
Szejke GCSZJK fürdőit ismeri, pedig a székelyföldiek közül Előpatak (Vilcele), Homoródalmás (Meresti) (Farkasmező), Borszék (Borsec), Csíkszentmihály (Mihaileni) (Rákos), Székelyszáldobos (Doboseni), Lövéte (Lueta) (Hámor és Sós borvíz), Bodok (Bodoc), Kászonjakabfalva (Iacobeni), Csíkszentkirály (Sincraieni Ciuc) (Borsáros),
Torja GCTorj (Toria), Csíklázárfalva (Lazareni) (Fortyogó),
Málnás (Bugyogó) GCMaln (Malnas Bai), Kovászna (Covasna) (Pokolsár) forrásait elemzte és írta le.
Csak Orbán Balázs, a "legnagyobb székely" tartotta számon gyerekkori emlékei közt a szovátai tavakat: "Hol van az a két roppant tó, mely bár egymás közelében volt, egyiknek vize jéghideg, míg a másiknak vize (csak 1/2 lábnyira is a vizfelület alatt) égető meleg volt, s melyben annyit fürödtem én is gyermekkoromban? Elfakadtak azok 1850-ben, helyökön pedig azon roppant örvények keletkeztek, melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek úszó jégtömegei..." A szovátai nyaralás alatt barátságot kötött Dózsa Dániellel és Kővári Lászlóval. Emlékeit később Görögországban is felidézte: "Én kinek a gyalogutazás szenvedélyem, én ki veled [Dózsa Dániel] feledhetetlen barát, sokszor tervezgettem az Szováta-i fürdőn a holdvilágos estéken sétálva, hogy vándorbotot véve beutazandjuk a testvérhont minden irányban!" A tőle megszokott lelkesedéssel írta le a sóhegyeket is, mihez a természettudományos ismereteket Gyújtó Lajos tanácsos, a parajdi bánya jó ismerőjének egy kézirata szolgáltatta.
Részlet a"Szovátai fürdőélet " című könyvből.
Jó keresgélést és kellemes kikapcsolódást kívánok, DBotond
A ládába TravelBug helyezhető.
