A XX. század első évei a magyar turistaság lassú, csöndes terjeszkedésével indultak meg. A Hegyes-tető és környéke régebben királyi terület volt, ahol nem lehetett túrázni. A Trianoni békeszerződés megkötése után a túrázni vágyok a hazánkban maradt területek felé fordultak. A Magyar Turista Szövetség 1931-ben 10 évre szóló bérleti szerződést kötött a Dél-Börzsönyi régióra, amelynek értelmében a vadásztársaságokkal is ők szerződtek le. Ennek következtében kijelölhettek biztonságos útvonalakat, amelyeken a túravezetést az Encián Turistákra bízták.
Az 1914-ben alakult Encián Turisták a Magyar Turista Szövetség támogatásával építette fel a Julianus barát tornyot 1939-ben, megalakulásuk 25. évfordulójának alkalmából. Hazánk egyik legszebb kilátótornyának falán ma is látható az Encián Turisták emléktáblája.
A Hegyes-tetőn, 482 méteres magasságba épült toronyhoz több útvonalon is feljuthatunk, az egyik például a Törökmezői Tanösvény.
A 2013-ban felújított kilátóból páratlan kilátás tárul elénk: a körpanorámás toronyból megcsodálhatjuk a visegrádi Fellegvárat, a Szentendrei-szigetet, a környező hegyeket, Nagymarost és a szikrázó Dunát.
2016-ban az év kilátója lett!
A két nagymarosi multit (GCNGT, GCNSET) után még a kilátót is felkerestük. A sárgán mentünk, a kéken jöttünk, így aztán jó nagy kör lett, hogy az autóhoz visszaérjünk. Kéktúrázás során pár éve már jártam itt, de akkor sokkal kevesebb túrázóval találkoztam. Jó, hogy (az egyébként lyukas, ázott füzetet tartalmazó) doboz nem közvetlenül a túristaút mellett található.