Elhelyezés időpontja: 2006.07.27 15:15
Megjelenés időpontja: 2006.08.14 16:50
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Anikó és Miki
Ládagazda: MikiCache Nehézség / Terep: 4.5 / 5.0
Megtalálások száma: 189 + 6 sikertelen + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is. A fordítást @david készítette.
WAP: A 19 cm átmérőjű és 7 cm magas műanyag konyhai doboz, egy alacsonyabb sziklacsoport tetején kialakult természetes szikla-fészekbe, ágakkal álcázva van elrejtve. Kérjük szépen gondosan visszarejteni, mintha a sajátod volna. Köszönjük.
Ezzel a geoládával a Pádis-karsztvidék egy kicsiny kis szeletét szeretnénk bemutatni, mely káprázatos karsztvidék Erdélyben, az Erdélyi-Szigethegységben és azon belül is a Bihar-hegységben található.
Megközelíthetősége Fontos koordináták: Fontos! Figyelem! A Galbina-kőköz túra A Bihar-hegység ismertetése Megjegyzés! Irodalomjegyzék: Geoláda megtalálói: Megközelíthetősége
Természetesen, mint a legtöbb célpontot, a Pádis-karsztvidéket is legalább két irányból meg lehet közelíteni, de itt csak azt fogjuk leírni, melyen mi is odajutottunk. Magyarországot az ártándi határátkelőnél hagyjuk el, majd Nagyváradon (Oradea) a dél-keleti irányú DN76 (E79)-es főutat kell keresni. Koordinátát a kiinduláshoz felesleges lenne megadnom, hiszen Nagyvárad utcáit - ahogy a munkálatok haladnak - még egy pár évtizedik fogják bütykölni, ezért az útelterelések folyamatosan változnak. Belényest (Beius) elhagyva is a DN76-on maradunk, és csak az N 46° 36,217' E 22° 25,336' 241 m [GCGalb+1Utelagazas] pontban térünk kelet felé, Vasaskőfalva (Pietroasa) irányába. A faluban az N 46° 35,436' E 22° 33,242' 337 m [GCGalb+RosszUt] pontban véget ér az aszfaltburkolat. Innen 22,4 km van szálláshelyünkig, a Csodavár menedékház, (Cabana Cetatile Ponorului)-ig. Ez bizony egy meglehetősen rossz minőségű út, de megijedni nem szabad, azért annyira nem rossz:-) A magas alvázú gépkocsik kényelmesen, de óvatosan végig tudnak menni, a terepjárók meg röhögve. Az én alacsonyalvázúmmal, nyolc napra és négy személlyel megpakolva, három óra alatt sikerült, de karcmentesen. Budapest, Clark Ádám tér - Csodavár menedékház 364,4 km.
A Glavoi-rét déli bejáratától kb. 20 méterre egy sorompó állja utunkat. Ez csak azért van, mert ennél lejjebb nem szabad sátrat verni. Akinek már van szállásfoglalása a Csodavár menedékházban, vagy éppen azért megy oda, az nyugodtan nyissa fel a sorompót, majd csukja be maga után. A sorompót nem lehet bezárni, de mindig csukva van. Egyébként ennek hivatalos menete az, amikor erre engedélyt kapunk a hegyi mentősöktől, de ez meglehetősen időigényes, ha azok éppen valamelyik menedékházban levegővel töltik fel sörösüvegeiket:-(
Mostani túránk alkalmával a Pádis-karsztvidék talán legvadabb, legnehezebben járható, de egyben legcsodálatosabb vízesés-sorozatát, barlangalagútját és sziklahasadékát szeretnénk bemutatni. Az egész út, Csodavár menedékház-tól, Csodavár menedékház-ig úgy 15-16 km. Tehát egyáltalán nem sok, viszont arra azért legyünk felkészülve, hogy ez bizony nem vízszintes út sőt, ilyen szakasz nincs is:-)
Fontos!
A kőközben a haladás fokozott odafigyelést igényel! A Pádis-karsztfennsík egyik legnehezebben járható körútja! Acélsodronyokba kapaszkodva meredeken lefelé, illetve felfelé, majd csúszós altalajú barlangalagútban haladunk és az igazán neheze még csak ez után következik: a sziklafalra rögzített acélsodronyon lógva, a sziklafalból kiálló, de inkább ki nem álló kiszögellésekre állva lehet csak haladni, amit inkább ne vállaljunk be!!! E helyett cseréljük le bakancsainkat valamilyen jó víztaposó lábbelire, majd végig a patakon. Ez a szakasz úgy 80-100 m. Ha a vízállás alacsony, akkor a patak mélysége elérheti a 70 cm-t is.
Ez természetesen ne vegye el a kedvünket, hiszen éppen ez a rendkívül változatos terep az, ami ennyire vonzóvá teszi a Galbina-kőközt. Most pedig vegyük szépen sorba a kőköz csodáinak megtekintését.
Figyelem!
A hegyekbe indulunk, ahol a hegyek törvénye érvényesül! Az eső és a hideg váratlanul érkezik! Tehát vigyünk magunkkal meleg ruhát és esőkabátot! (Nem esernyőt!) Az éjszakák hidegek! A barlangok sötétek és gyakran sárosak, csúszósak! Ebben az esetben pedig fokozottan így van. Nagy hasznát vehetjük egy vágásbiztos munkavédelmi kesztyűnek. A környéken vannak források, mindegyik patak vize nyugodtan iható, mégis vigyünk magunkkal vizet. Túráink egyik legfontosabb kelléke a kényelmes, vízhatlan bakancs, amely a bokánkat is védi! Erre a túrára mindenképpen vigyünk magunkkal egy olyan lábbelit is, ami könnyű, jól és kényelmesen lehet vele vízben járni, és ami nem csúszik. A fejlámpát se felejtsük magunkkal vinni. Ezen a körúton, még a legnagyobb kánikulában is legyen hátizsákunkban meleg ruha!
A turistajelzések mindenütt egyszerűen tökéletesek sőt, példamutatóak. Mégis érdemes felkészülni térképpel, esetleg útleírással. Térképként a Dimap "A bihari Pádis karsztvidéke" 1:30000-es térképét, míg útleírásként, amiben egyébként térképek és főleg kitűnő rajzok is vannak, az "ERDÉLY HEGYEI" sorozat 20. kiskönyvét, Palczer János "Bihar Vlegyásza" című munkáját tudnánk ajánlani.
Ha a jelzésen továbbhaladnánk, az N 46° 34,254' E 22° 41,041' 1260 m [GCGalb+Galbina-szirt] pontban elérnénk a Galbina-szirtet, de nem, most a Galbina-kőköz a cél, tehát vissza a jelzésre és tovább nyugati irányba, ami egy hosszan tartó, folyamatos ereszkedést jelent: 2,3 km-en közel 400 métert veszítünk.
Útközben többször is különböző utak keresztezik ösvényünket, de mi mindig ezen maradunk. Az N 46° 33,507' E 22° 40,630' 885 m [GCGalb+Kis-kor] pontban egy fontos kereszteződéshez érünk. Innen indul és ide érkezik a Galbina-kőköz jelzésű ún. kiskörútja, és ez az, ami most minket is érdekel.
Hamarosan elérjük az N 46° 33,471' E 22° 40,766' 851 m [GCGalb+Kitores] pontban a Galbina-kitörést, és itt álljunk meg pár szóra. Eddigi pádisi túráinkon már volt alkalmunk a Galbina-kitörés vizével találkozni. Lássuk csak mikor is? A kalandos patak valahol az Elveszett-világ aknabarlangjainak fenekén született, napvilágra jött a Medve-forrásnál, hamarosan belefolyt a Hideg-forrás vize, melyeket elnyelt a Hamlet-barlang. Valahol a földalatti patakhálózatban egyesül a Ponor-rét víznyelőiből származó vízzel. Az eddig összegyűlt vizet "meglátogathatjuk", ha leereszkedünk a Csodavár Alvilág-kapuján keresztül a Czárán-csarnokba, most pedig itt van karnyújtásnyira, a Galbina-kitörés előtti kis tóban. Ezt követően ez a víz Galbina-vízkelet néven létrehozza turisztikailag leglátványosabb szorosát, és csak majd miután a Lankás-patakba (Luncşoara) torkollik, kapja a Galbina nevet, a Rozsda-szakadékból lezúduló, jellegzetes sárga színű hordalék miatt (galben=sárga).
A kitörés előtt levő kis tóból a Minerva-vízesésen át zúdul tova a víz, majd ezt a Ruzitska-vízesés követi. Pár méteres kitérővel leereszkedhetünk a Tomboló-vízesés, vízvájta "kádjai" fölé, mely vízesésben, ha majd az ösvényen továbbhaladunk, teljes pompájában tudunk gyönyörködni. Két kisebb, a Najád- és a Bújdosó-vízesést elhagyva a Víznyelő-barlanghoz érkezünk. A víz eltűnik szemünk elől, de itt nem tudjuk követni, viszont az innen pár méterre levő Látogató-járat Nagy-ablakán már mi is beereszkedhetünk. Óvatosan lépegetve a csúszós sziklákon, az első adandó alkalommal jöjjünk is ki a napvilágra, mert a barlangalagút végén nagyon veszélyes lesz a kijövetel. Pár métert megtéve elénk tárul a Pádis-karsztfennsík egyik legcsodálatosabb, de egyben legvadabb képe, maga a Galbina-kőköz, ami egyúttal a terület legveszélyesebb szakasza is! A Látogató-járat végéből a közel 20 méteres Eminenciás-vízesés dübörgő vízoszlopai, és a több mint 400 méteres kőköz kétharmada. Faltól-falig érő, bővizű patakjával és szinte függőleges sziklafalával rendesen megnehezíti a továbbjutást. Ha magas a vízállás, gondolkodás nélkül, de természetesen csak miután kellően kigyönyörködtük magunkat, forduljunk vissza! Ha nem túl magas a víz és olyan lábbelink is van, amivel sérülésmentesen tudunk haladni a vízben, akkor érdemes továbbmenni, de csakis a vízben és semmi estre sem a sziklafalon.
A sziklafalra egy kb. 3-4 cm átmérőjű acélsodrony kábel van rögzítve. Ez alatt a kábel alatt valamikor egy rögzített lánc is volt, erre kellett rálépni, de pár éve ezt a láncot elvitte a víz, azóta pedig - szégyenszemre - nem pótolták! A sziklafalból kiálló, pár centis kitüremkedések nem elég biztonságosak a továbbhaladáshoz, ezért mindenkit határozottan eltanácsolok a sodronykötél használatától! Szigorúan csak két megoldás közül lehet válogatni: 80-100 métert a patakban, vagy visszafordulni!
A kőköz utolsó részében még van egy sodronyos szakasz, de itt még létezik és jó állapotban van a sodrony alatti lánc is. Viszont itt még alacsony vízálláskor is annyira mély a patak, hogy azon végigmenni fokozottan veszélyes!
A sodronyos-láncos szakaszt követően az N 46° 33,273' E 22° 40,384' 744 m [GCGalb+Kohid] pontban elérjük a murvás úton levő kőhidat. Itt megpihenhetünk, majd a patak jobb partján, a kőhíd közvetlen közeléből induló, az erdőbe hirtelen emelkedő jelzésű ösvényen hamarosan elérjük az N 46° 33,366' E 22° 40,362' 752 m [GCGalb+Flora] pontban a szépségéről híres Flóra-rétet. Nevét a számtalan itt élő mezei virág miatt kapta, melyek tavasszal, virágzáskor beborítják az egész területet.
A réten átvezető földúton haladva, keressük előbb fel az N 46° 33,489' E 22° 40,248' 713 m [GCGalb+EKE] pontban levő kitűnő vizű EKE forrást. A forrás mellől indul egy és jelzésű ösvény, mely ösvény az N 46° 33,521' E 22° 40,293' 743 m [GCGalb+Kettevalik] pontban észak-. ill. dél-keleti irányba kettéválik. Ha a -on maradunk az Eszkimó-jegesbarlanghoz jutunk, de mi letérünk a jelzésű füves ösvényre, ami a kemény emelkedő után immár szinte vízszintesen halad, majd az N 46° 33,473' E 22° 40,335' 765 m [GCGalb+Foldut] pontban egy a Flóra-rét alsó részéről érkező földútféleségbe torkollik. Ezen az úton felérünk egy nyeregbe, ahonnan kényelmesen megkereshetjük a geoládát is. A ládától nem messze, egész pontosan az N 46° 33,324' E 22° 40,688' 827 m [GCGalb+Erkely] pontban van az egyik valamikori erkély hűlt helye, de innen rálátni a nemrég közelről látott vízesésekre. A hely rendkívül veszélyes, fokozott óvatosságot és körültekintést igényel!
A geoláda egy 70-90 cm magas sziklacsoport tetején, természetesen kialakult sziklafészekbe van rejtve, avarral, ágakkal álcázva. Tekintettel a meglehetősen sok, de gyenge rejtekhelyre, érdemes előbb alaposan körülnézni a köves, sziklás oldalban, egy igazán jó rejtekhelyet keresni, és ha így sem megy, csak ezt követően bevetni a buldózereket:-)
Az előbb említett nyeregtől enyhén ereszkedve, nemsokára eljutunk a Galbina-kőköz kiskörútjának kezdőpontjáig, ahonnan a már jól ismert úton visszakapaszkodunk a Porcika-zsombolyig, majd beereszkedünk a Csodavár menedékházhoz. Persze aki még mindig nem bír magával, az a Porcika-zsombolytól a már említett jelzésen elsétálhat a Galbina-szirtig, ahonnan felülről is megcsodálhatja, de immár teljes nagyságában a Flóra-rétet.
A Bihar-hegység ismertetése
"Az Erdélyi-Szigethegység amint már a neve is elárulja, jól körülhatárolt, nagy kiterjedésű majdnem 20.000 km2-nyi hegytömb, amely nyugatról elválasztja a Tisza alföldjét a keletre elhelyezkedő Erdélyi-medencétől, míg északon a Szamos, délen a Maros szab határt a hegyvidéknek. Fő vonzerejét nem a hatalmas hegycsúcsok, hanem a szirtekben, zuhogó vízesésekben, vízelnyelő barlangokban, elszórt hegyi tanyákban gazdag vidéke jelenti. Sehol máshol nem található ennyi lenyűgöző karsztjelenség mindössze néhány kilométerre egymástól, mint itt, a Czárán Gyula által feltárt turistaparadicsomban.
A hegység állatvilága nem túl gazdag. Előfordul itt medve, szarvas és farkas is, de gyakoribb a vaddisznó és az őz.
A Bihar-hegység legismertebb tájegysége Pádis vidéke, egy 1200 m középmagasságú karszt-fennsík, melyet hatalmas szakadékok öveznek, ezek között pedig mély völgyek, szorosok és kanyonok találhatók. A karsztfennsíkon dolinák, töbrök, barlangok, gleccserek, karrok, marmiták alakultak ki. A völgyekben rohanó vizek töbrökben, víznyelőkben, vagy barlangok szájában tűnnek el, majd kilométeres távolságokban karsztforrások formájában jelentkeznek újra."
Pádisi ládasorozatunkkal olyan természeti csodákra szeretnénk felhívni a figyelmet, mint a Szamosbazár, melynek egy része az Aragyásza-barlang, a Boga-csűr, az Elveszett Világ, az Eszkimó-jégesbarlang, a Pokol Tornácai, azaz a Csodavár, a Galbina-kőköz és a Rozsda-szakadék.
Egytől egyik télen járhatatlan, megközelíthetetlen célpontok! Használjátok ki a nyarat és főleg a kora őszt ezen csodálatos célpontok felkeresésére.
Ebben kívánunk Nektek nagyon jó időt, kellemes túrákat, sok pozitív, felejthetetlen élményt és Jó Szerencsét a barlangokban!
Anikó és Miki
Ezen geoláda rejtésében, - nagy megtiszteltetésünkre - a Pádis-túrán résztvevő Csapat segédkezett, szeretetével, szakértelmével, tapasztalatával és ötleteivel. Hálás köszönet Nekik!
Közös és egybehangzó döntés szerint, a megtalálás elsőségét természetesen fenntartják az igazi első megtalálónak úgy a vendégfüzetben, mint a webes felületen.
Megjegyzés!
Az 5-ös terep csak azokra vonatkozik, akik végigjárják a leírásban szereplő teljes Galbina-kőköz kiskörutat. Egyébként a terep csak 4,5-ös:-)
Irodalomjegyzék:
- Palczer János - Bihar Vlegyásza
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Igazából nem tudtam, hogy hová megyünk. Mondták, hogy láncos út lesz, de mint Józsi bácsi a viccben, erre én sem számítottam. Öten mentünk végig a körúton, három 60 év feletti férfi, egy 40 kilós nő és én. Megvolt az adrenalin löket. Talán emiatt kapcsoltam későn, hogy túlmentünk a ládán. Ha lehet, a csatolt képek alapján kérném az elfogadást.
Ismét elmentünk ide három év után és most nem is érkeztünk sem túl későn, sem túl fáradtan, így át (vagy inkább végig) mentünk rajta. Szép volt és helyenként fárasztó. Ám mire végigértünk elég késő lett, így bár keresgéltem a ládát, amit nem leltem, fel kellett adni, attól félve, hogy ránk sötétedik (ismét). Lehet, hogy már nem jutunk el ide és ha igen, akkor sem mostanában, ezért kérem a képek alapján a "megtalálás" elfogadását. (Kelt: 2019.09.17.)
Négynapos Pádis-túra keretében, Glavoj réti sátrazással. Eső, jégeső is volt, de talán ennek köszönhetően kevesen voltak.
Az alsó részen száraz lábbal nem, de egy szandálban simán lehetett haladni.
Talán a Bihar legszebb része a Galbina-kőköz (szurdok). A sziklafalból előtörő vízesés alatti kellően mély, bár alig 14-15 fokos vízben nyár lévén a csapat több tagja jót fürdött. :) Sajnos a ládát nem tudtuk becserkészni, mert a GPS a Galbina-szirt után lefelé jövet nem átallott lemerülni. Mivel ez az utolsó bihari túránk kétnapos, sátorcipelős volt, így hiába kerestük Cosinus0-val Czárán egykori híres függőhídja felett a hegyoldalban. :( Szeretnénk kérni a megtalálás elfogadását.
Két napos Pádis-túra. Első nap: GCBAME - GCBOCS - GCMOCT - GCELVI. Második nap: GCPOTO - GCGALB - GCEJEG - GCALBI - GCBARZ. A második nap kora délutánig esős, az idő többi része viszont napos, meleg volt. De a szép helyeket az eső sem tudta elcsúfítani. Köszönet a ládákért és a környék bemutatásáért! Biztosan jövök még ide!
A Galbina-szurdokban járva ez volt a nap első ládája. "Nagy körre" indultunk a Galpina patak mentén... Ezek a láncos akadályok?????!!! :) Izgis, de a táj csodálatos... Megérte eljönni.. Gyönyörű! Köszönöm!!
Sajnos itt a mai túra elején a GPS-em menet közben felmondta a szolgálatot és csak később tudtam kézzel papírról visszaírni bele a környékbeli koordinátákat. A kőközét sajnos nem, mert itt a koordináták nincsenek szabad szemmel olvashatóan a weblapon. Egyébként a heves eső és az után jövő hirtelen áradás elég veszélyessé tették az átkelést. A mászós szakaszt a víz fölött csaknem 3 óra alatt tettük meg és jól leizzadtunk. Persze nem cserélném el az élményt semmivel! :)
Kérem szépen a megtalálás elfogadását a képeim alapján! Sajnos ezt fogom kérni a mai többi ládánál is: (Galbina-szirt, Fucul Viu, Csodavár)
Három napos Torockói túránkról hazafelé jövetben.
Sajnos a GPS em nem volt hajlandó együttműködni,
a ládát nem találtuk meg.
Nagyon kemény volt az út, nekem majdnem 4 órába tellett, de megérte.
Kérem a fotóim alapján az elfogadást.
Amúgy pár éve a másik irányból is végig jártam már.
Lopakodóval közösen elkövetve Pádisi túránk alkalmával.:-)
Pádis kirándulásunk egyik fő célpontja ez a szoros volt, így a láda sem maradhatott ki. Azt hiszem a hely kimagaslóan érdekes, a leírás pedig tökéletes és részletes, még gps nélkül is végigjárható csak a leírást olvasva, ez példás, így csillagos 5-ös láda.:-)
Mivel Scele egy túrán megemlítette, hogy már tökéletes út vezet fel a fennsíkra, így lent szálltunk meg egy remek szálláson és minden nap felautóztunk a fennsíkra túrázni. Ezen napon is felautóztunk és leparkoltunk a Csodavár menedékház mellett, majd nekiindultunk a tökéletes leírás alapján. Mivel elhaladtunk a GCPOTO láda mellett is, így azzal kezdtünk, de nem leltük.:-( Utunkat folytatva emelkedtünk, majd egy jó meredek és hosszú lejtmenet következett, ráadásul tudtuk itt vissza is kell majd mászni. Leérve az elágazásba a ládáért mentünk először, ami gyorsan meg is lett, majd a kilátóteraszra is kimásztunk. Ekkor már lent láttuk a vízhozamot, bár gondoltuk hogy a napokban lévő rengeteg eső felduzzasztja a patakot, de ennyire rohanó sebes patakra nem számítottunk. A kilátópontról visszamentünk a kereszteződésbe és lemásztunk a vízeséshez, ahol leültünk enni miután kifényképeztük magunkat. Aztán jött némi láncos szakasz, majd leereszkedtünk a barlangba, de a magas vízállás miatt csak a bejáratig jutottunk sajnos, azért így is érdekes volt. Innen még egy kis gyaloglás és már a szoros első kapaszkodós szakaszánál is voltunk. A lánc még most is hiányzik, a vízállás meg olyan magas volt, hogy csak pár kő állt ki, de elég távol egymástól, persze erre is készültünk és hoztunk váltócipőt, így bakancs le cipő fel lett a dologból. Én egy részen használtam a kapaszkodót és másztam, majd egy fán egyensúlyoztam, majd megint kis mászás a falon és pár köre lépés után már át is értem száraz lábbal. Lopakodó és egy kedves túratársam sikeresen meg is fürdött a patakban, a többiek meg lábmosással megúszták ezt a kalandos részt. Itt találkoztunk egy másik magyar csapattal, nekik nem volt váltócipőjük, így mezítláb csinálták meg, de ezt senkinek nem ajánlom hisz a lábaik több sebből véreztek mire átértek, szóval aki ide megy vigyen váltócipőt vagy katonai vegyvédelmi csizmát. Papucsot sem ajánlanám mert a kövek csúszósak a víz alatt! A vízesés viszont hatalmas erővel robbant ki a hegyből, így a küzdelem jutalma a pazar látvány volt. Szóval ha kicsi a vízállás át lehet sétálni, de akkor a vízesés nem olyan látványos, tehát valamit valamiért.:-) innen kis séta után elértük a szoros másik szűk szakaszát itt még megvannak a láncok, így könnyeden átkeltünk. A Flóra réten most nem voltak virágok, de ezt tudtuk is hisz nem tavasszal mentünk. Az Eke forrásnál megálltunk egy pillanatra megnézni a forrást, majd elkezdtük az emelkedést, ami jó meredek és jó hosszú.:-) Lopakódónak és a másik fürdőző túratársnőmnek igazi kihívás lehetett, mert a vizes nadrágjuk helyett kaptak kölcsön esőnadrágot, de abba felfelé mászni egy kész szauna lehetett.:-) Porcika zsombolytól kb 100 méterre lehettünk mikor leszakadt az ég, de odáig még gyorsan felmentünk a meredeken és csak ott kaptuk fel az esőcuccot, így szerencsére nem kellett felfelé nekünk is szaunáznunk. Innen Csodavár menedékházig végig szakadt az eső.
Azt hiszem remek kalandban volt részünk, ez köszönhető a ládának és a remekül megcsinált ládaoldalnak. Ráadásul ez a 3-sa ládasor remekül végigvezet ezen az érdekes részen és a kitűnő ládaleírások összefűzik a három ládát, így azt hiszem egy komplett képet és élményt kap az ember.
A túra nekünk Csodavár menedékháztól indulva és érkezve 19,3 km lett 1449 m szinttel, a teljes idő 9:48 perc lett, a mozgásidő pedig 7:11 perc.
Amit ajánlanék az utánunk jövőknek:
Mielőtt elindulnál felfelé a fennsíkra Vasaskőfalván N46 35.444 E22 33.367 van egy közért, úgy tűnik mint egy kocsma mert előtte asztalok vannak és ott söröznek a helyiek, de érdemes betérni, mert 1 lejért hatalmas és finom túros táskát lehet kapni amibe van is túró bőségesen, emellett alkoholos és nem alkoholos italokból is hatalmas a választék, de lehet kapni gyorskötözőt, awab bilincset, szerszámot, edényeket és minden egyebet, így ha az autón valamit buherálni kell is, itt van hozzá sokminden. A nyitva tartása: H-P: 7-22 Sz: 7-21 V 9-21
Glavoi réten N46 34.693 E22 42.216 Terasa Micu ABC-ben nagyon finom a móc palacsinta (áfonyás) ez olyan mintha egy lángost tekernének fel palacsintának, és itt lehet kapni nagyon finom áfonyapálinkát fél liter 25 lej.
Mielőtt leereszkedtünk a szorosba, ezt a ládát is megkerestük Dr.Ladával közösen. A patakon átkelés közben is sikerült a vízbe is beleesnem, de ez Nálam teljesen normális:-) Az esős idő ellenére lenyűgöző volt a táj és a mászás is:-)
Barátokkal eltöltött bihari túrák és ládák egyike.
A hely csodaszép csak kissé szemetes illetve bizonyos turista utak elhanyagoltak, de pont ezért vadregényes.
Kinyomtattam a leírást és a koordináták helyén a következő szöveg volt látható: a láda maximális nehézségű. Ami igaz is. Átlapoztam a leírást, de konkrét láda koordinátát nem találtam, vagy elkerülte a figyelmem.....lekötötte az a csodálatos élmény amit a táj nyújtott. Izgalmas és szép egyben....
Talán még, könnyítés képen, annyit, hogy ha a Csodavár turistaháztól visszagyalogolunk 50-100m-t, megtaláljuk a kék-sárga kör jelzést és akkor már csak menni kell! Az eligazító táblákon jelzett szintidők edzett turistáknak szólnak.....nyugodtan megszorozhatjuk 1.5 -el. Bátran.....!
Ottjártam bizonyítására mellékelek egy-kettő fotót.
Újra itt, 5 napos pádisi, baráti társaságban eltöltött túra keretében. Legutóbb 2006.07.27-án jártam erre MikiCache által szervezett Pádis túrán. Akkor a patakon való átkelés a lábaknak rendeltetett láncok hiányában meglehetősen kalandosra sikerült. Balesetektől sem volt mentes a mutatvány. Most már készültem rá, és az egész túrát gumicsizmában abszolváltam. Így a patakban való átkelés nem jelentett kihívást, és meglepetésemre a csizmában való közlekedés sokkalta kevesebb gyötrelemmel járt, mint amire számítottam. Igazából csak a vége felé kezdtem magam picit kényelmetlenül érezni, pedig majd 24 km-t gyalogoltam benne 1270m szintemelkedéssel, és ugyanennyi lejtmenettel megspékelve.
A mai túra már hosszabb és combosabb, s talán mondható, hogy annyiban kicsivel inger-gazdagabb volt, hogy többféle látványosságot érintettünk. Egy ilyen hosszú-hétvége egy geológiai-geomorfológiai tankirándulással ért fel. A Porcika-zsombolyig tartó meredek emelkedő után egy hosszabb lejtmenet következett, melyet csak az ebéd kedvéért szakítottunk meg. Ez persze nem arra szolgált, hogy jól belakmározzunk és elnehezült gyomorral vergődjünk végig a mai túra fő látványosságát. Már a Galbina-kitörés is egy igen látványos hely. A forrás még nem is annyira, mint a pár méterrel későbbi Minerva-vízesés. Nagyon fotogén hely. Érdemes óvatosan lemenni a patak mellé és onnan is megörökíteni. A sodronyos szakasz itt még akár ki is hagyható. De nem távolodunk messzire innen és a több lépcsős Ruzitska-vízesés is fényképezésre csábít. Innentől a patak feletti hegyoldalban folyamatos szemkontaktussal követhettük a vízfolyást. A Tomboló-vízesés kerek üstjei gondolkodásra késztetnek. Kialakulásukra megkapjuk a választ ha az újabb sodronyos szakasz alján lévő Látogató-járat elejét jelentő Nagy-ablakba lemegyünk. Itt láthatunk hasonló, de még sokkal kisebb, ergo fiatalabb képződményeket. (A folyóvíz által behordott kavicsok, sziklák egy-egy mélyedésben felhalmozódnak és a folyamatos vízfolyás által keringtetve vannak. Akár egy betonkeverőben. Ezáltal folyamatosan csiszolják az egyre növekvő és kerekedő üst oldalfalát.) Ezután még egy-két kisebb felnyílott üregszáj jelzi a Látogató-járat irányát, majd következik a méltóságteljes Eminencián-vízesés. Szerencsénkre a vízállás igen alacsony volt, így gyakorlatilag a kövek tetején egyensúlyozva abszolválható volt a legproblémásabbnak tekinthető szakasz. A továbbiakban még volt egy drótos szakasz, amit nekem nagy élmény volt teljesítenem. Igazából kihívást - nekem - nem jelentett. Aki gumicsizmában volt, annak még annyit sem. A ládáig még tartottunk egy pihenőt az EKE-forrásnál, majd egy újabb emelkedő végén felértünk a ládához. Számomra nem a leglogikusabb helyen volt a doboz. Én betettem volna a szurdokba, hogy valamelyik irányból be kelljen menni érte. De így sem volt rossz. Bobó medvém is élvezte a kalandokat.
A Csodavár Menedékháztól indulva, több mint 2 órás menetelés után jutottunk el a meseszép kilátóponthoz. A láda megkeresése után elfogyasztottunk néhány szendvicset, majd leereszkedtünk a Galbina-kitöréshez. A kitörés feletti láncos szakasz eltörpül a szurdokban később felbukkanó, félelmetes és életveszélyes sziklaperemektől, ahol a végtelen mélységtől csak egy ide-oda mozgó, rozsdás sodrony választ el. A vízállás bár nagyon nagy volt, a látogató járaton némi csúszás-mászás után, a patak komolyabb érintése nélkül át lehetett haladni. A völgy alsó szakasza már bővelkedett vizes élményekben és rengeteg turistában, akik nagyon megnehezítették a továbbjutásunkat. A szurdokot elhagyva a csereruhákat magunkra kaptuk, majd a Flóra-rét felé vettük az irányt.
A Csodavártól visszafele ezt a ládát vettük célba, de sajnos nem találtuk meg.
Csak a Rejtő jóindulatára hagyatkozhatok, és remélem a képek alapján elfogadja a megtalálásom.
A Húsvétot a Pádis-fennsíkon töltöttük. A három fő nevezetességét a Szamos-bazárt, a Galbina-kőközt és a Csodavárat jártuk be. Központi táborhelyünk a Glavoi-réten volt. Az előszezon minden előnyét érezhettük, hisz alig voltak még a fennsíkon. Köszönöm a rejtést!
Hat erre nem gondoltam, hogy valaha is lesz ilyen talalatom. Veletlenul akadtam ra a netten. Azert jo kirandulohoz illoen el fogunk menni es megkeressuk a dobozt is.
Klari es Lehel
A pádisi menedékháztól kiindulva kerestük fel a Galbina szurdokot. Komoly kihívás volt. Az 1000 m-s halmozott szintkülönbség és az útvonal nehézsége miatt. Viszont könnyebbséget jelentett a nagyon alacsony vízszint. Szuper túra volt. Köszi a rejtést!
Nagyon szép és kalandos túrára invitált minket ez a láda! A legkisebb (5 éves) résztvevőnek sokat hozzátett a kitartásához az útvégén található kincsesláda gondolata. A 10 résztvevőből mindenki szépen teljesítette a túrát ki-ki a saját tudásának megfelelő útvonalon. Természetesen a gyerekek (2 lány, 2 fiú, 5-10 éves korig) a kalandosabb, láncos, köteles megoldást választották.
Hihetetlen látványban volt részünk minden pillanatban, de fotó, film nem adja vissza az élményt. Érdemes személyesen végigjárni, akár több alkalommal is, mint ahogy ''dedike''-ék is tették!
Barlangászós hosszú hétvége során levadászva. Első nap a Galbina-kőközben kirándultunk, ennek során útba ejtettük ezt a ládát is.
Másnap aztán délelőtt a Csodavár kanyonjában bóklásztunk, majd délután a Porcika-zsombolyba ereszkedtünk le. Mindkettő fantasztikus élmény, a Porcika aljában összegyűlt hatalmas jégtömb oldalában leereszkedve gyönyörű, tiszta jéglejtők, jégoszlopok és -kristályok várják az embert. Köszi!
Második túranapunkon tettünk egy kis kitérőz ezért a panorámáért. Megérte. Lent a kőközben egy nappal később jártunk. Kisgyerekekkel nem volt könnyű a terep. Köszönjük a rejtést!
Nekünk ez volt a bihari túrák csúcspontja. Sokáig emlékezetetes marad! A Porcika-zsomboly utáni az ereszkedésnél már sejtettük mi vár ránk visszafelé. El is határoztuk, hogy erre biztos nem jövünk. Már előre tartottunk az első láncos szakasztól, ezért gyorsan az előttunk járó csapathoz csapódtunk, így odafelé nem tudtunk a ládához menni. Mikor odaértünk az első lánchoz, majdnem feladtuk, nem látszott biztonságosnak az átkelés. Szerencsére egy csoport átkelt a patak kövei között, így mi is ezt az utat választottuk. Alacsony vízállás volt, így ez reális alternatívíának bizonyult. Teljesen belefeledkeztünk a látványba, amikor elkezdtek szembe jönni ziháló kimerült turisták. Hamar rájöttünk mi okozza. Jött a meredek ereszkedés a láncok melett. Egyszer nem találta a lábam a biztos támaszt, ekkor kezdtem kétségbe esni. Szerencsére nagyobb volt az ijedtség,mint a tényleges veszély. A barlangba nem mentünk be. Az Emerenciás vízesés és környéke, talán a legszebb szakasz. Az alacsony vízállás melett könnyen tudtunk a patakban menni, még az utolsó láncos szakasznál is. Azért kipróbáltam végig tudok-e menni, szerencsére nem olyan nehéz, ráadásul legfeljebb 20m hosszú. Az meglepett, hogy a kijáratnál autók állnak. (normál Dácia-ák) Sokan erről jöttek fel a szurdokba. Persze sokkal jobb az élmény, ha megküzdünk érte. A siker örömére, bátran ittunk a vízből, úgyis hamarosan következik, egy remek forrás. Az ajánlott úton mentünk a forrásig. Itt döbbentünk, hogy ez a forrás nem olyan, mint amit itthon megszoktunk, egyszerűen a földből előbukkant egy patak. Nem tűnt túl higiénikusnak, így ugyan megtöltöttük az egyik üres palackot, de inni nem mertünk belőle, később ezzel hűtöttük magunkat. Erős emelkedés következett a ládáig, amit könnyen megtalátunk, és rendben volt. Innen 400 m az emelkedés a Porcika-zsombolyig. Ez még normál ivás melett is tikkasztó lenne.
Köszönjünk a rejtést! A kőközt nagyon alacsony vízállásnál jártuk be, különösebb nehézségek nélkül, de gyerekkel semmi esetre se ajánljuk!!! Ahhoz azért nehéz terep, bár volt, aki vitte a porontyokat.
Ide még jól jöttünk.
A lányok sokat fotóztak a sziklákról lefelé.
S hogy merre mentünk tovább?
Le a völgybe a turistaúton.
A vége elég vacak volt, de a völgyben lévő vasalt út nagyon tetszett nekünk!
Az éjjel elég hűvös (nagyon hideg volt, még a hálózsák alatt is bedugtam a kezem a zsebembe) volt, de mire felébredtünk, a nap már újra felmelegítette a sátrat. Kicsit későn indultunk, pedig tudtuk, hogy kicsit arrébb van még a célunk. Útközben megnéztük a Porcika-zsombolyt, majd következett a 400 méter ereszkedés. Leérve, majd balra kanyarodva elértük a Galbina-vízkitörést. Itt ettünk egyet, összeszedtük magunkat, majd nekivágtunk a szurdoknak. A könnyed bevezető láncos szakasz, majd egy kis séta után komolyabb láncos ereszkedés következett, ahonnan szinte végig lehetett látni-hallani a vizet.
Egy gyors barlanglátogatás után leértünk az első acélsodronyos szakaszhoz. Itt volt egy nagy és egy nagyon vékony vízesés is. A sodronyhoz elég nehéz volt odajutni, de utána nem volt különösebb gond. Jó falmászó módjára végig a kábelbe kapaszkodva mentem, pedig lábtámasz még mindig nem volt.
Továbbmenve - amit nem említ a leírás! - egy félig nyitott kis barlangon is átvezet az út, amihez szintén acélsodronyba kapaszkodva lehet felmenni.
Ezután még egy 'kőköz' következett, itt viszont már lábszinten is volt lánc.
Kisvártatva kiértünk a hídhoz, ahol kicsit megpihentünk. Itt szerettünk volna a papírtérkép szerint továbbmenni a sárga karikán a ládáig, viszont hiába kanyarodtunk fel a kőútról, egy idő után a Flóra-réten találtuk magunkat. A leírás szerinti túraút is erre visz, viszont mi nem akartunk ekkora kerülőt - ráadásul jelzetlen utakon - megtenni, plusz még a gps nagyító gombja is elromlott. Kicsit visszamenve nekivágtunk toronyiránt a láda felé. Út abszolút nem volt és még meredeken felfelé is kellett menni a sok szikla között. Egy helyen nem is tudtunk felmenni, ki kellett kerülni a nagy sziklatömböt. Kicsit ideges voltam, mert biztos voltam benne, hogy sötétben fogunk hazaérni.
Végre meglett a láda és az elveszett sárga jelzés is, az úttal együtt. Ezután visszaértünk a kör elejére és indulhattunk haza. A 400 méter lejtő helyett most 400 méter emelkedő volt.
20:30-ra értünk vissza a sátorhoz, még nem volt igazi sötét. A magyar szomszédok megkínáltak egy kis kolbászos lencselevessel, így nem kellett a tűzzel bajlódnunk.
Később, hát az a sárga jel visszafelé elég nehezen lett meg; mondhatni már csak a láda után. Jó lett volna kicsit előbb indulni.
Glavoi kempingben egy kicsit hideg volt az éjszaka, de ezen is túllettünk. Irány a Galbina kőköz. Elöször a Porcika zsomboly mélységét csodáltuk meg, majd tovább a lejtős erdei úton lefelé. Egy kellemetlenül hangoskodó magyarországi fiatalokból álló csoporttal találkoztunk, sajnos nem úgy viselkedtek, ahogyan elvárná az ember... viszont hatalmas címeres zászló borította az egyik hátizsákját, így sajnos mindenki láthatta honnan jöttek. A gyönyörű természeti környezet hamar feledtette a csoport viselkedését. A vízkitörésnél egy kicsit megpihentünk, majd indulás a partoldalban. Végig hallani lehetett a bővízű folyás zúgását. Voltak szabadon járható részek, és voltak drótkötéllel és lánccal kiépített meredek, csúszós szakaszok. Gyönyörű, vadregényes szurdokban vitt az útunk. A vízben álló sziklákon fürge mozgású, fehér mellényű vizirigót figyelhettünk meg (sajnos a fotó nem lett valami jó) Kiérve a mederből elindultunk megkeresni a ládát. Egy kis elkeveredés után csak megleltük, és utána az elveszettnek hitt túrista utat is. Majd visszafelé az ismert balkonok mentén haladva értük el a sátrunkat.
A fennsíkon töltött 3 napon a legnagyobb élményt kétségtelenül a kőköz jelentette. Az aprólékos leírásnak köszönhetően végig képben voltunk, hol is járunk, és hát a hely maga utánozhatatlan.
Ezt a ládikót eléggé nehezen találtuk meg, a gps jel sem volt a helyzet magaslatán, hiányoltam a web-es leírásból néhány pontosabb adatot, de a hely és a látvány kárpótól mindenért.Köszönöm a rejtést
Pádisi logolós hétvége. Sokszor jártunk már itt, először éppen 10 éve. Most a kutyánk is velünk volt, próbáltunk a medren végigmenni, én a bakancsot levéve gyalogoltam térdig a "jeges" vízben, csalva befelé a kopót, de a második sodronynál feladtuk, túl hideg volt a víz a kutyának és a lábamnak is. Így hátulról a Ponor rét felől mentünk fel a ládához, a szirteken elköltöttünk egy könnyű ebédet aztán mentünk a Boga csűrbe, majd a Varasó-tó partjára aludni.
A sokadszor bejárt Galbina-körúton ezúttal felmentünk a kilátóhoz és megkerestük a ládát. Nem volt könnyű de végül meglett! A bemutatott leíráshoz lenne pár hozzáfűznivalóm. Egyrészt a láda megkereshető a szoros meglátogatása előtt, a szoros után pedig a Flóra-rétről az Eszkimó-barlang felé érdemes visszatérni Pádisra. Ez a hagyományos menetirány. A szoros elég jól fel van szerelve kábelekkel így jól járható, bár továbbra is kissé extrém. Jó túrázást! Állítólag jövő nyárig az út is elkészül, bár igaz lenne! Köszönjük a rejtést!
Ha lehet egyáltalán fokozni, akkor én egy még későbbi beregeléssel próbálkozom.
Klaci szervezésében 2010. nyarán bolyongtuk be a Pádis ezen részét. A megtalált ládák jelszavait ugyan elkavartam, de az élmények megmaradtak:
- a zsúfolt tisztás sajátos "társadalma"
- a különös mészkő-formák
- a földrajz órán tanult karszt-képződmények megelevenedése
- a rettentő mélységek és magasságok
- a jég és víz a barlangok mélyén
- a fehér mészkő és a "haragos zöld" növényzet
- a "via ferrata"-útvonalak
- a lovak és a "lángos"
Úgy gondolom, ebben a játékban nem feltétlenül a jelszó, sokkal inkább az egymásnak bemutatott értékek az igazán fontosak.
Köszönöm az útmutatásodat, és kérem a felfedezés elfogadását.
2011.03.18.
Hát ez egy késői bejegyzés. :)
Nyáron voltunk a Pádison, a láda által bemutatott kőközben is.
Viszont a jelszót egyedk barátom írta fel, fényképezni pedig egy másik társunk fényképezett.
Egyedk barátom elhagyta a felírt jelszavakat tartalmazó papírt, KI barátom pedig fél évig küldte a fotókat. Pedig Karácsonyra ezt kértem tőle. :) Valamikor januárban aztán megjött - születésnapomra :) - a képsor, viszont annyira el voltam havazva munkával, hogy úgy voltam vele, most már mindegy, mikor írok.
2009.07.17-én már tettem egy bejegyzést arról, hogy nem találtuk meg a ládát, kinyomtattam a leírásokat, aztán kiderült, hogy nem látszanak a koordináták maximális nehézségnél. Egy évre rá én szerveztem a túrát, megint itt jártam, azonban sajnos iparkodnunk kellett, így hiába voltak meg a koordináták. Viszont a kőközben jártunk, végigmentünk. Mivel az elmúlt két nyáron bejártam Pádis ezen részét, így várhatóan jó darabig nem megyek erre. Ezért szeretném kérni a képek alapján a megtalálás elfogadását, ha a rejtő szerint a fenti leírás alapján ez megtehető.
Glavoj-réti sátrazásunk első túranapján.
Az Eszkimó-jegesbarlang után az Eke-forrástól rátértünk a patak jobb oldalán haladó útra. Itt hatalmas méretű hegyoldalak tornyosultak fölénk! Nemsokára megláttunk egy csoportot, akik a patak medrében haladtak, mi meg Gyulával, nosza neki, kerestünk egy alkalmas helyet a leereszkedésére és utánuk indultunk. Egészen a kőhídig haladtunk a mederben. A sodrásra, mennyiségre tekintve meglepően hangosan dübörgött itt a víz.
Az Eminenciás-vízesés alatt megfürödtünk és miután a végtagjainkba visszatért az élet a jéghideg víz után, a barlangon keresztül folytattuk az utunkat.
A kilátóból ismét szembesültem a hatalmas méretekkel és a mélyen örvénylő patak zúgása még mindig meghökkentett.
Nagyon nehezen, 1 óra keresés után találtuk meg. A mi kütyünk adatai szerint a ládát, 881 méteren találtuk, mi meg a tetőn kerestük. De mindenképpen nagy élmény volt! Köszönjük a rejtést!
Sziasztok! Egy óra keresés után találtuk meg teljesen véletlenül, a leírás szerint "természetes szikla-fészekbe, ágakkal álcázva van elrejtve" A helyet megtaláltuk, de a láda nem volt ott. Ilyenkor két lehetőség van: a láda eltűnt, vagy a "gondosan rejtsd vissza, úgy, hogy senki más ne találja meg" esete forog fenn. Elkezdtük módszeresen feltúrni a környéket, végül a kérdéses szikla-fészektől fél méterre egy nagyobb kő alatt volt. Visszarejtettük a "szikla-fészekbe", ágakkal takartuk, olyan módon, hogy ne legyen feltűnő, de ha valaki keresi, és jó helyen keresi, akkor megtalálja. Ezután folytattuk utunkat a sárga plecsnin, mire visszaértünk a sátrakhoz a Glavoj rétre már teljesen ránk sötétedett. Jó kis túra volt. Köszönjük a Rejtést.
A kessercsapat tagjai, akik megtalálták a ládát, három fiú egy lány és egy kutya. Itt jön képbe egy találós kérdés: mi a címe annak a mesének ahol a főszereplők, egy kislány és kutyája, bádogember, a madárijesztő és az oroszlán mennek a sárga úton? :D
Második csodavári látogatásunk után Mese vezetésével 2010-ben sikerült először végigmennünk ezen a túrán, és mint az már jó szokásunk, következő évben ismételtünk. Első alkalommal párom és MeSa nem vállalták be a falat és a mint egy 4 fokos patakot választották! Meg is lett az eredménye! Következő évben olyan kevés volt a víz, hogy száraz lábon a köveken ugrálva teljesíthető volt at utolsó szakasz! A túra végeztével az autóval lefelé haladva egy defekt még némi bosszúságot adott, de legalább van mire emlékezni!
Mivel akkor még nem volt regisztrált felhasználó, képek alapján szeretném elfogadtatni a találatot!
Csodavár után átkocsikáztunk Flóra-rétre. Az út nem volt túl jó és még finoman fogalmaztam.
A szurdokot alúlról kezdtük, az Eminenciás-vízesésnél lévő láncos szakaszt ketten a patakban a többiek a falon teljesítették.
A barlangból a kijáratot nem gondoltuk, hogy ennyire meredek és csúszós, a Tulogdi-gádor kispiskóta. :-))
Vízbőséggel nem volt gond, folyt a víz rendesen.
Sajnos mire a gerincre kiértünk, már nagyon elszaladt az idő, így a kilátóra és a ládára nem maradt időnk.
Amennyiben lehetséges, kérném a megtalálás elfogadását.
nagyon szep a szurdok, kulonosen igy, magas vizallas idejen. a lada mellett lazan elmentem, vegig a szurdokon, ki a Flora retre, aztan toronyirant vissza. nem jo otlet, aztan a ladat is alig talaltam meg :)
Az egy éve törött ládát kicseréltük egy kb. 16x16x8 centisre, logfüzetet tettünk bele A játékleírás is teljesen szétázott, azt, aki tud tegyen bele. A helyszín csillagos ötös!
A Hegyen-Völgyön egyesület csapatával a már hagyományosnak tekinthető Pádis túra alkalmával leltem meg a dobozkát, Garay Balázs alelnök úr társaságában.
Minekután a ládika nem egy populáris darab a környék adottságai miatt , ezért semmiféle "kincshez" vezető nyomot nem találtunk. Természetesen minekután ősz van, ezért a levelek hatványozottabban takarták a sziklaüreget, majdhogynem a sziklákat sem találtuk.
Sajnálatomra a ládika teteje be volt repedve/törve ezért totálisan elázott. Javaslom tavasszal újratelepíteni.Mindenesetre a jelszó jól olvasható a tocsogó logbookban is. Annyit tudtam tenni hogy a ládát kitörölgettem és a berepedt/törött fedelével lefelé egy kövekből emelt lábazatra tettem úgy, hogy ha esetleg eső vagy hó éri, amiből most lesz odakint rendesen, akkor valamennyire védve legyen. Aki még a közeljövőben megpróbálkozik a loggolással az készüljön egy teljes UpGradere akár dobozcserére is.
Sok sikert az utánunk következőknek és köszi a rejtést.
Itthon kinyomtattam egy csomó geoláda leírást, hogy majd túrás hétvégénken esténként átnézem őket. Csak aztán a koordinátáknál azt láttam, hogy a láda maximális nehézségű, koordináta sehol, kimaradt itthon a szükséges plusz kattintás, így ez kimaradt, a kőközön ellenben végigmentünk, csodaszép!
Végig a 4 nap alatt egész jó időnk volt, és még ládarejtésre is futotta az időből :)
Két éve az össze Pádisos ládát rátöltöttem a kütyüre, hogy majd túra közben jól megkeresem őket. Aztán ebből az lett, hogy utólag, a tracklogot nézegetve láttam, hogy milyen ládák mellett is mentem el pár méterre - jobban lekötött a látvány. Kicsit bosszantott akkor, de most visszatértem, és célzottan 1-2 geoládára hajtva :)
Ez már könnyebben meglett, mint az előző napi GCElVi, de azért ezzel is megszenvedtünk, a vacak műholdjel miatt, végül csak kiszúrtuk a rejteket. A láda belseje csurom víz, pedig úgy tűnik, rendesen zár a láda, ellenben emiatt loggolni sem tudtunk. Karbantartás elkélne...
A túra jó hosszú lett, lévén odafelé eltűnt a lábunk alól a turistaút, és csak úgy érzésre mentünk, ami irányban teljesen megfelelő volt, csak épp nem a legegyszerűbb talajon: 1.5 óra - 500 méter táv.
Aztán igyekeztünk behozni a kiesett időt, de nagyon csúszott a sárga pötty mindenhol, és nagyon nehézkesen tudtunk csak haladni. A kőközben végigmentünk, végig a láncon kapaszkodva, ahogy kell :) Nagyon tetszett a hely, ide még tuti visszajövünk, csak akkor nem a Glavoi-on, hanem a Flora-réten fogunk sátrazni, mert az előbbi k*@'"+!a messze van.
Este 8ra értünk fel, vacsi-pihi, aztán indulás haza... jó késő lett, mire Bp-re értünk.
A környék és a túra csodálatos volt. Sajnos a láda sarka sérült, így az összes holmi elázott benne. Belírni emiatt és tolllak üzemképtelensége miatt sem tudtunk. Ráférne egy karbantartás.......
Nagyon nagy elmeny volt, de sajnos a kesoi indulas miatt nem sikerult korbe menni mivel GPS jel nelkul nem tudtuk meddig jutottunk, igy inkabb az elso patakos gazolas utan visszafordultunk, hogy tuti visszaerjuk kocsiig sotetedesig!
Meg iden vissza fogunk jonni teljesiteni! :)
A Csodavár túra levezetéseként lemásztunk a Galbenához, végig jártuk,
majd vissza indultunk. Sajnos a térdem kezdett olyan állapotba kerülni, főleg miután ránéztem a GPs magasságmérőjére:-((
hogy nem bírtam bevállalni a minimális plusz utat sem, ráadásul a többiek is siettek volna vissza. Így a láda kimaradt, de amit mutatni akart, az 100 %-osan megvolt!
Szuper gyönyörű vidék, nem tudnék választani, mi volt a leggyönyörűbb. Legelőször is Köszönet a hely
"Létrehozójának"
valamint a bemutatójának is a részletes leírásokért.
Ha belefér, kérném elfogadni.
Pádis meghódítása másodszor, szuper a hely. Az avar vastagsága miatt nehezen lehetett a ládát megtalálni de meglett, viszont elég rossz állapotban van a láda (félig volt vizzel). köszönöm a rejtőnek, mindenkinek ajánlom a környéket.
Köszönjük a remek leírást. Sajnos ez volt a 3. láda a hétvégén amit nem találtunk, és ezt is az avarra kell hogy fogjam. A feltételezett helyen minden sziklazugot ellepett a bükklevél. A vízesések gyönyörűek, viszont az út Vasaskőfalvától autóval borzasztó volt. Legközelebb csak gyalog!
Sajnos nem találtuk meg.
Pedig ott voltunk a helyszinen tökéletes GPS vétellel 0 m-en.
Hiába dúrtuk fel a környéket, néztünk be minden sziklahasadékba. (amiből viszont volt bőven)...
Kérdéses szerintem egyáltalán hogy meg van-e még!
Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom a kőközt.
Kemény kis túra! :)
Az egyik legszebb láda lett volna, ha a GPS jel nem megy el, ami csak a autóútnál jött vissza. Irány az Eszkimó jegesbarlang. Köszönöm Licuxd segítségét.
Igaz ugyan, hogy a hozzávezető út (na meg persze főleg ugyanarra a visszaút!) "kicsit" kemény, de ezt semmiképpen sem szabad kihagyni! Sajnos a patakban a szurdok kb. 1/3-ánál visszafordultam, mert a kövek annyira csúsztak, hogy megállni alig tudtam rajtuk, nemhogy egyikről a másikra ugrálni és végig egy hasonló helyen történt hanyattesés emléke kísértett, de utólag már nagyon bánom és remélem, hogy lesz még alkalmam végigjárni!
A porcikáim sajognak, pedig ez még a negyede sincs a napnak.
Most, hogy már utólag írom a log-ot, tudom, hogy az ember sokkal többet bír, mint gondolná. Most minden fáj, kivéve a képeket, ha behunyom a szemem.
Először hosszan menni lefele, majd nagyon-nagyon hosszan visszafele, és sokszor úgy tűnt, hogy soha nem érünk vissza. A látvány és a túrás élmények minden szempontból kárpótoltak bennünket.
Köszönet érte!!!
Újabb nap, újabb csodák!! Pádis V2.0 , lassan már éjszaka sem csukom be a számat(szobatársaim szerint, de miért nem alszanak inkább?!?! :-)))) ) Vízesés, barlang, láncos "tornaóra", emelkedő-lejtő. Minden amit csak egy túrázó kívánhat! Köszönjük a rejtést!
Nekem ez volt a legszebb talán. Függetlenül attól, hogy a sima, egyenes kövön elestem a barlangban, és sántikálva kínlódtam végig a visszautat. Kedvenc túranadrágom is súlyosan megsérült. De csoda volt a patak, a vízesések, a láncos mászások, a patakban való tapicskolás.
Köszönöm a csodát.
A túra pihenőnapja után ismét jó kis tréningnek nézett elébe a csapat. Eleinte a sáros utat kerülgetve, később egyenletesen emelkedve értünk fel a Porcika zsombolyig. Miután rácsodálkoztunk a mélyben megbúvó jérge, lendületesen elindultunk a lefelé vezető úton. Tudtuk, lesz még ennek böjtje... A Galbina-kitörésnél előkerültek a vágásbiztos kesztyűk, innen még izgalmasabb volt az ereszkedés. Út közben nagyon tetszettek a sziklakádak, ilyet még nem láttam. Átkeltünk a barlangon, ez kissé már nehezebb menet volt, mint az Aragyásza, de Miki segítségével mindenki átért a túloldalra. Lementünk a vízeséshez, ahol rápihentünk a visszaútra. Szükség is volt erre, szép nagy emelkedőn másztunk fel egészen a Porcikáig.
Sokakhoz hasonloan en is azokhoz tartozom, akiknek az egesz tura alatt ez a kirandulas tetszett a legjobban. Es persze pont ez volt az a nap, amikor otthon felejtettem a fenykepezogepet... :(
Az eges zutrol csak szuperlativuszokban lehet irni, valtozatos volt, gyonyoru, talan csak ugy lehetett volna meg szebb, ha magasabb vizallas eseten is lathattuk volna. Ilyen alacsony vizszintnel a rettegett patakatkeles eleg egyszeru rutinfeladatta valtozott, de igy is remek volt.
A barlang, a lancos ut a sziklak oldalaban, a kitores, mind-mind csodaszep volt. Persze a visszaut vegtelennek tuno emelkedojen maszva nem ez volt az elso gondolatom :) Es mintha nem lett volna eleg a kaptatobol, a nyeregre erve Gombiekkal leereszkedtunk egy forrashoz is, jopar uveget/kulacsot megtoltve vizzel, amikkel aztan maszhattunk vissza... De tobbunknek is eletmento volt a viz, ugyhogy mindenkepp megerte.
Pádis túra, 4. nap
Reggel Csenge nem érezte jól magát, ezért ketten a Csodavár menedékházban maradtunk, amíg Zsuzsi elment a többiekkel túrázni. A csapat már több mint három órája elindult, amikor Csenge már annyira eleven volt, hogy úgy döntöttem, hogy a csapat után indulunk.
Csenge bepattant a hátihordozóba és már indultunk is. Pár percig hajtott - "Apuci, gyojsabban! Apuci, fussunk." - de utána elaludt. Csendben bandukoltam fel az erdőben, majd tettem egy kis kitérőt a Csodavár erkélyei felé. Rövid nézelődés után tobábbmentem a Porcika zsombolyhoz, majd onnan száguldás le a Galbina kőközhöz.
A láda közelében sikerült utolérni a csapat pár tagját, de kiderült, hogy ők nem mentek le a láncos részen. Innen gyorsan leereszkedtünk a kitöréshez, majd a láncos részen le a szurdokba. Itt sikerült utolérni a csapatot. Gyors ebédszünet után megnéztük a barlangot, majd a szurdokot is. Gyönyörű hely.
Visszafelé is adódott egy kis kaland: ki kellett menetni Csenge kekszesdobozát a patakból.
Az egész Pádis v2.0 alatt azt hiszem ez volt a Best, minden szempontból!
A legkeményebb, a legváltozatosabb, a legnedvesebb és számomra a legmaradandóbb...
Az opcionális patakban menés után jól esett a visszaút. :)
Köszönet MikiCachenek és Anikónak az egész hétért!
Először a kőköz alsó részétől próbálkoztunk átjönni, de ez a magas vízállás miatt nem kockáztattuk a csapatunkkal. Így a Flóra-rét felől jöttünk fel és utána lementünk oda-vissza a kőközben az Eminenciásig. Rég láttam utoljára ilyen sok vizet a Galbenában :)
Tavaly csak koordinátáink voltak és el sem olvastuk a leírást így lent próbálkoztunk a kereséssel, persze sikertelenül, hisz a kütyünk csak oda-vissza "lebegett" a vízesések között :)
Fentről, a Porcika-zsombolytól érkeztünk, először a ládához, aztán az erkélyhez mentünk. Már négyszer mentem végig a Kőközön, mindig lentről felfele. Most a nyeregből ereszkedtünk le a vízkitöréshez. Nyáron is rengeteg a víz, de most! Innen egyedül mentem tovább lefelé a láncos utakon (Tibor visszafordult, a nyergen át ment a Flóra-rétre). A barlangba alul mentem be egy kicsit, most egyedül nem mentem át rajtuk. Leértem az Eminenciás-vízesésig: a Kőközben hatalmas a víz és a sodrás. A fal vizes, csúszós. Szemből elindult két ember, térdig vízben, de a felétől visszafordultak. Én is a visszafordulás mellett döntöttem: a falon egyedül nem mertem végigmenni, combig vízben pedig nem akartam gázolni, hiszen még sokat kellett aznap gyalogolni. (@davidék átmentek a Kőközön, gratulálok!) Így vissza a láncokon a vízkitörésig, fel a nyeregbe, le Flóra-rétre, és onnan még egy kicsit vissza a Galbinához.
Amikor 1981-ben először itt jártam, még nem volt meg a dózerút! Végig a medereben kellett menni. (De akkor nyár volt.) Megnéztük a fausztató alagutat, majd vissza a rétre, és fel a fennsíkra.
Glavoj-rét - Csodavár erkélyei (GCPoTo és GC15EG4) - Porcika-zsomboly - Galbinária: erkély (GCGalb) - vízkitörés - barlangok - Eminenciás-esés - a kőköztől vissza - Flóra-rét - Galbinária alja - Eszkimó-jégbarlang (GCEjeg és GC15EGY) - Galbina-szirt (GCalbi) - Fekete-barlang (víznyelő a Bászra-katlanban) - Glavoj-rét.
13 év után újra a Biharban! Az 1981-es, 1985-ös, 1991-es és 1995-ös nagy egyhetes-tíznapos hátizsákos vándorlások után most Tibor barátommal autóval mentünk fel a Glavoj-rétre, ott sátraztunk négy napig, és onnan jártuk be a fennsíkot.
Tél és tavasz között! Az északi oldalakon és a dolinákban több méteres hó - a déli oldalakon és a réteken virágtenger. A hó alatt a víz üregeket vájt, volt ahol nyakig süppedtem a hóba - a fennsík legelőin viszont milliárdszám nyílik a kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).
Sokat változott a környék: Pádison szörnyű épületek épülnek, félő, hogy tönkreteszik ezt a gyönyörű tájat.
0. nap: éjszaka 11-kor érkezés Glavojra.
1. nap: Csodavár erkélyei - Galbinária - Eszkimó-jégbarnag és Galbina-szirt - egy kicsi a Bászra-katlanból
2. nap: Csodavár Pokol tornáca - Elveszett világ - Pádis-tó (a Pádis-rét helyén) - Pádis - Mócok temploma
3. nap: Boga-csűr - Szamosbazár
4. nap reggel autóval le Bogatelepre, és onnan: vízesések - Csonka-kő + hazafelé ládák
(229) Hát, ez fantasztikus. Ez a 3. napunk a Boga völgyben. Előszöt a láda, majd a Galbena kitörés következett. Hát én még ilyet soha nem láttam! A vízesések, a barlangok, a szirtek egymásutánja olyan intenzív, hogy nincs időd megpihenni. Csak habzsoltuk ez élvezeteket. A végén a brutál drótköteles-patakfelettfüggeszkedős résznél találkoztunk Tarsolyossal, aki ellenkező irányból próbálta abszolválni a pályát...
Sejtettem, hogy esni fog de azért reménykedtem, hogy talán tévednek az időjósok... Nem tévedtek!
Úgy gondoltuk, hogy a patakban próbálkozunk felmenni a kitöréshez de amint odaértünk mégis inkább a Balkon felé vettük az irányt. Az eső lassan havazásra váltott de ez nem riasztott vissza minket ,a kilátóból elindultunk a kitörés felé. Lefele menet megnéztük a Galbena-hotelt Jiimbo nagy örömére mert még nem volt itt.
Könnyű kis túra volt, jól éreztük magunkat.
Megvan! Nagyon szuper kornyek, itthon nem nagyon van ilyen... Imadtam az osszes latnivalot amit utbaejtettunk! Csak az a kar hogy Evel-in nem volt itt!
(Amugy a leszakadt lanc a magasabbaknak egyaltalan nem veszes, ha tobben vagytok akkor meg a masik ember sulya kifesziti egy picit es ugy is at lehet menni szarazon.)
Térképet nézve alig kétszáz méter a forrás és a ládika távolsága. Sikerült is megzavarnom vele Lacit, aki nem hitt a bizonytalankodó gps-nek és minél lejjebb próbálta keresni a ládikát, nem sok sikerrel. Külön indultunk el, hiszen én semmiképp nem akartam a szurdokot, barlangot, láncokat kihagyni, ő pedig mindenképp el akarta ezeket kerülni. A ládikánál találkoztunk volna, de nem várt eleget rám. A völgy szuper, most épp volt néhol lánc. Végig kepeckedtem a szurdokot, és közben gyakran gondoltam az autóban maradt kultikus vágás biztos kesztyűmre. Majd a forrástavat megkerülve, irány a láda. Meglepve vettem észre hogy az a kis távolság függőlegesen több mint vízszintesen. Jókat szuszogva kimásztam, és gyorsan megkerestem a ládikát, aminek nem igazán tetszett a rejtése. Majd ki a sziklaperemre, ámuldozni, végül irány lefelé. Itt valahol elnéztem a jelzést, és a régi lefestett jeleket gondoltam az igazi útnak. Arról pedig tudtam, hogy ez egy függőhíd hűlt helyéhez vezet. ( Régen még átmentem rajta ) Szóval egy idő után letértem a régi útról, és meredeken lementem a patakhoz. Ott egy körülményes átkelés után, ismét élvezhettem az érőelemekkel tarkított kapaszkodást a falakon. Egy kicsit elgyötörve, de ismét új élményektől lelkesen értem le az autóhoz. Köszönöm a lehetőséget!
Nagyon király volt végigjönni a kőközön. Én a köveken és a láncon, Zsuzsi a biztonságos mezítláb a patakban, nembaj ha lefagy a lábam módszert alkalmazta :)
Zsu&Tamás
Fogtam!
3. nap (27): Eszkimó-jégbarlang - Flóra-rétek - EKE-forrás (680 m) - Galbina-szurdok - Galbina-vízkelet - Porcika-jégzsomboly (1220 m) - Csodavár galériák
Szállásunkról, a Nagy-Pádis-rétről a hatalmas fennsíkot átszelve indultunk a víznyelők felé, majd meredek erdei ösvényen ereszkedünk le a Glavoj-rétre. Rövid pihenő és vízvétel után meredeken kapaszkodtunk fel az Eszkimó-jégbarlanghoz, mely két teremből áll. A különleges mikroklímájú barlangban még nyáron is több ezer köbméter jég látható. Két különböző kilátópontról is betekintettünk a barlang jéggel teli belsejébe, néhányan le is ereszkedtek. No persze az itt eldugott láda megkeresése sem maradt el! Majd jókora szintvesztéssel lementünk a Felső-Flóra-rétre. Áthaladtunk a Középső-, majd az Alsó-Flóra-réten, ahol az EKE-forrás (680 m) mellett megebédeltünk. A kaszálórétek nevüket csodaszép virágszőnyegükről kapták. Láthattuk innen a Rozsda-szakadékot, ahol pünkösdkor jártunk a geokesserekkel. Ebéd után a Galbina-szurdokba indultunk, ahol az első 200 métert néhol láncokon lógva tettük meg. A kaland mindenképpen megéri! Tovább már egy keskeny és helyenként meredek sziklaösvényen haladtunk, itt-ott fémkábelek segítették haladásunkat. A vége felé már csak szikláról-sziklára lépkedve közlekedtünk, mert alacsony volt a vízállás. A csodásan zubogó Eminenciás-vízesés szájánál kezdődő Látogató-barlangjáraton haladtunk néhányan, a többiek a kinti párhuzamos utat választották. A szurdokban számos vízesést (Bújdosó, Najád, Tomboló, Ruzicska, Minerva), alagút-barlangot és örvényüstöt láthattunk. Csoportunk a Galbina-kitörésnél gyülekezett. Mosdás, fényképezgetés után hosszú és meredek kaptató következett. Az első elágazásnál a ládászok elsétáltak a Galbina szurdokra néző kilátóhoz, ahol megleltük a ládát is. Innen visszatérve folytattuk a meredek emelkedőt többszöri pihenővel a Porcika-zsombolyig (1220 m). Letekinttettünk a 30 m mély zsombolyba, majd a Csodavárra néző sziklás ösvényen túráztunk vissza a Glavoi-rétre. Az út utolsó szakaszán néhány rozoga kilátó tetejéről megcsodáltuk a Csodavár barlangrendszer mély, beszakadt dolináit, a később felkeresendő barlang ablakán keresztül hallottuk a barlangi patakot is. A frissülés után hátra volt még a 300 méteres szintemelkedéssel járó hazafelé vezető út is.
Erdély 3/4
Az egyik legszebb és legizgalmasabb hely volt szerintem! A sziklaszirt kilátóról a patakig tartó úttól kezdve a kötélmászáson keresztül a barlangi vízmosásig minden nagyon tetszett benne!
Már régóta szerettem volna megnézni egy ilyen mászókás helyet.. =)
Az értékelés csak a korlátok miatt ennyi, többet szerettünk volna. Szakadó esőben autóztunk Boga-telepről reggel, cserében sem az úton, sem a túrán nem találkoztunk senkivel, csak visszafele a Flóra-réten néhány Dacia álldogált. Mi alulról mentünk, kicsit jobbnak találtuk így az utat. A patakban néha sokallottuk a vizet, de betudtuk az egész éjszakai esőzésnek.
A láda könnyen meglett, ennyi TB-t még egyszerre nem is láttunk :)
Utána még elsétáltunk a Felső-Flóra rétre és irány a szállás.
(Apró megjegyzés: ugyan nem a Boga-panzióban laktunk, de vacsorázni betértünk. Isteni pisztrángot kaptunk egy kedélyes úriember szervírozásában)
Pádis Soóskáékkal 3/2
Hűűűűű. Kihasználtuk a 4 napos szünetet, majálist, és elmentünk erre a vidékre. Szóval miután tegnap kialudtuk magunkat, ezt néztük ki magunknak. Autóval Boga telep előtt parkoltunk. A tegnapi napból okulva féltettük sima személyautóinkat, ezért nem akartunk fölmenni autóval. Később kiderült, hogy egész Pádison ide vezet fel a legjobb út. Autó nélkül egyébként elég lassú, mert felkirándulni 3 óra, ez lesz visszafelé, és a katlan is van 3 óra. Szóval a srga háromszögön mentünk. Majd ahol előszőr találkozik az úttal, ott az úton érdemes menni (mert gyorsabb, és nem tévedsz el, meg amúgy lemész, majd följössz). És a harmadik szakaszt pedig megint a sárga háromszögön javasolt. Lassan elérkeztünk a katlan bejáratához (autókat felhozva). Egy patakmedert képzeljetek el, oldalán meredek falakkal, kb 5m szélességben, tele mohával és sok vízzel. A fém sodronyok eleinte még kényelmesek, van hova lépni, az utolsó 50m-es szakaszon már csak karból lehet tartani magad, vagy cipő nélkül végig sétálva. Egyébként érdemes a msáik oldalról besétálni idáig, ha valaki nem bírja, onnan nem para. Utána átmentünk a barlangon, és kinéztünk a vízesés mellett is :) Nagyon szép katlanos. CSak úgy zubog a víz lefelé, mélyen. Fura hallani a zúgását. Azon gondolkoztam, h egy patak tudja megtölteni élettel az erdőt (meg madárcsicsergés). Van benne erő. A vége felé keresztbe tettünk egy fát, a víz felett, azon kúsztunk át :) Érdekes a forrás is, fel van duzzasztva, ezért nem látszik, hogy folyamatosan 600l/perc vízhozam jön ki belőle (ami a SCodavárnál eltűnik..). Fölfelé átmentünk a virágzó medvehagymás réten. Ilyet sem láttam még. A láda könnyen meglett. A flóra réten még egy kényelmes moha szőnyegen néztük a napot, meg a favágókat, eztán haza indultunk. Ez a nap tetszett legjobban.
Aki esetleg arra számítana, hogy alakítottam a geoösvényt az utánam jövők számára, annak sajnos csalódnia kell - viszont sikerrel túrtam fel a fél hegyoldalt (tekintve, hogy az egész nem áll másból, mint kisebb sziklacsoportokból), és végül csak a néhány egyirányban fekvő faág segített a megtalálásban (és betudom GPS nélküli megtalálásnak, mivel a helyet a koordináták alapján nagyjából már belőttem korábban, és a GPS épp 35 méterrel mutatott odébb, amikor végre ráleltem a dobozkára).
Rá kellett jönnöm, hogy első tél utáni megtalálónak lenni nem feltétlenül hálás feladat, mert ha a faágak nem árulkodnak, sose találok rá a rejtekre - dugig volt avarral és apró ágakkal. Ennek szintjét most csökkentettem egy kicsit :)
A jégbarlangos ládát emiatt nem is sikerült előásnom, mert ott avar mellett hóval is színültig volt a - feltételezett - luk. De sebaj, ősszel úgyis jövök újra, akkor csak megkerül a másik láda és még néhány további sorstársuk is, ahova a hó miatt most egyáltalán nem lehetett eljutni :)
A Galbina-szurdoktúrát ajánlom mindenkinek, aki kellő erővel bír a csimpaszkodáshoz, vagy lélekben erős eléggé a hidegvizes patakátkeléshez - persze csak akkor, amikor nem túl magas a vízállás.
A ládagazda által szervezett remekbeszabott Pádis-karsztfensík túra hatodik napján. Mivel a láda rejtésénél magam is jelen voltam, így a megtalálás időpontja pontosan egy hónappal későbbre van dátumozva, hogy a valódi első megtaláló legyen itt is, a láda oldalon az első.
Ez volt a legnehezebb túránk. Már az kezdőpont eléréséhez is jó nagy szintemelkedést kellett leküzdenünk. Először fel, a Porcika-zsombolyig, majd nagyon meredeken le a hegy túlsó oldalán. És a java csak ezután következett. A patak egyik, majd másik oldalán haladtunk fel-le. A táj fantasztikus! Félelmetes, hogy mit bír művelni egy kis vizecske a hatalmas sziklákkal. Sok helyen lánc, drótkötél segítette az előrehaladást. Nagyon tetszett. A legkalandosabb szakasz előtt még egy kis barlangjárásra is volt lehetőség. Itt, a barlangban egészen kimentünk a barlangból kizúduló Eminenciás-vízesésig, ahonnét már láthattuk, hogy a következő szakasz nem lesz gyerekjáték.
A sziklafalba, a patak vízszintje felett jó 4-5 m-rel van egy sodronyos kapaszkodó szerelve, de az alatta lévő lánc, amire lépni lehetne már hiányzik. Ráadásul ez a szakasz jó hosszú is. Talán 80-100m. A patak nagyon hideg, és mély is, és lehetetlen rajta száraz lábbal átkelni. A kövek pedig rendkívül csúszósak. Szóval nagyon elgondolkoztam, hogy hogyan is lehet itt átkelni. Először el sem hittem, hogy tényleg nincs kerülő út. De nincs. Vagy visszafordulsz, vagy belegázolsz a patakba combig, vagy felkapaszkodsz a drótkötélre. Én ez utóbbit választottam, de nem számoltam azzal, hogy a hátamon lévő, teletömött hátizsák nagyon megnehezíti majd a dolgomat. Egyrészt a tömege sem volt elhanyagolható, másrészt a súlypontomat is rendesen elvitte a megszokotthoz képest. Kb. a szakasz harmadáig bírtam így menni, aztán le kellett lépnem innen, mert rendesen remegett már a karom. Egy nagy szikla volt alattam kb. egy méterrel, így megkockáztattam, hogy leugrom. Sikerült is a landolás minden gond nélkül. Szerencsére a következő szakaszon a patak ezen az oldalon igen sekély volt, lehetett rendesen haladni a kiálló köveken. Azért így is sikerült egyszer belecsúsznom a vízbe, de nem ázott be a bakancsom. Újabb egyharmadot sikerült így megtennem, majd a patak ismét mély lett, így nem volt más választás, visszamásztam a drótkötélre, és az utolsó harmadot megint függeszkedve tettem meg. A végére rendesen elfáradtam, pedig közel sem ért még véget a kemény terep. Ezután még egy meredek drótköteles fel- és lemászás következett, majd egy hasonló drótköteles rész a patak felett, de szerencsére itt már lánc is volt, amire lépni lehetett. A kőhidat teljesen kimerülve értük el. Itt pótoltuk az energiatartalékot, mert innen meredek mászás következett vissza a kiindulópontra. Itt kimentünk még a szirtre, ahonnan fantasztikus a kilátás az egész völgyre, és természetesen elrejtettük a ládát. És még hátra volt jó néhányszáz méter szint, amíg visszajutottunk a menedékházhoz. Nagyon fárasztó, de annál izgalmasabb, szebb nap után tértünk nyugovóra. Senkinek nem kellett altatódalokat énekelni, hogy álomba szenderüljön! :-)
O.K!
A Pádis Túra résztvevőjeként én is elindultam a Csapattal, később azomban - legnagyobb sajnálatomra - erős hastájéki panaszok miatt vissza kellett fordulnom, így a "neheze" kimaradt. Pedig talán az a rész érdekelt volna leginkább!
Sebaj, ha lesz rá lehetőségem, újra vissza fogok térni ide! :o)
A túrák közül nekem is ez a nap és ez a túra tetszett a legjobban. Nem is a hely szépsége, hanem inkább az izgalmak, a nehézség miatt. Én nem tartottam annyira veszélyesnek a sziklafalon való kapaszkodós átkelést. (de mint többször említettem, én egy "állat" vagyok :)))) )
A pádisi Csapat tagjaként örömmel vettem részt a láda rejtésében. A csaknem egy hetes kirándulás legnehezebb napjának végén került sor a láda elhelyezésére. Akkor már túl voltunk a Galbena kőközön való, akrobatikus elemek bemutatatását sem nélkülöző átmászáson.
Csodálatos a környék , de számomra túl veszélyesnek tünt.
A láda jelszavát egyhamar nem fogom elfelejteni...
Ez egy nagyon király hely! Igazi extrém terep! Kemény mászás, őrült ereszkedés a barlangokba, mezítlábas mászkálás a jéghideg patakban, láncon-drótkötélen lógás a zúgó patak felett... mi kell még?
Talán ott, hogy a Galbina-kőköz meglátogatása volt a Pádis-túra legnehezebb útvonala, azonban számomra a legélvezetesebb is. Ha választani kell az 1 hét alatt megnézett megannyi jobbnál-jobb hely közt, akkor nálam ez a nyerő, egyértelműen. Nagyon jól éreztem magam a szurdokvölgyben, a néhol egészen lehetetlennek tűnő helyekre felfestett turistajelzést követve, a köves, törmelékes lejtőkön, az acélsodronyos, láncos részeken, a barlangban. A biztonságos haladás folyamatos koncentrációt igényelt, de ez fel sem tűnik, annyira sok a látnivaló, az egymást követő szebbnél-szebb vízesések, a hatalmas kövek a mederben, és a sziklafalak alakzatai.
Idáig persze valahogy el kell jutni, és erről se feledkezzünk meg:)
A Csodavár-menedékház után a piros háromszög jelzésen indultunk a csapat után, és el is kavartunk ott ahol a jelzetlen füves ösvényre kell letérni. Viszonylag gyorsan észrevettük a hibát, így nem kellett sokat visszamenni. Hamarosan a már ismert Csodavár felső útjához értünk, ahol a következő kereszteződésben ezúttal balra letérve, de amúgy felfelé haladva a túra legmagasabb pontjára érkeztünk, kb. 1200 méterre. Itt reggeliztünk, miután megnéztük a nyereg közelében található Porcika-zsombolyt. A Dimap-turistatérkép szerint a 38 m mély aknabarlang alján 30000 m3-nyi jégtömb gyűlt össze, ami hozzávetőlegesen 10 méternyi vastagságú jeget jelent. Impozáns számok, a látvány is az.
A nyeregtől úgy 350 méternyi szintet vesztünk a Galbina-körút felső útelágazásáig, ennek majd a felét a hegyoldal felső harmadán. A kereszteződés közelében egy rövid, kellemetlen ereszkedés után érkezünk meg a Galbina-kitörésig, mely után a fentebb már említett izgalmas és küzdelmes útszakasz kezdődik, amely a kőhídig újabb 150 méternyi ereszkedést jelent, a nagyjából 400 méter hosszú szurdokban. Itt megállok egy kicsit a további leírásban, ahogyan a valóságban is megálltunk:-)
MikiCache a leírásban leírja, hogy milyen vizek is jelennek meg itt a kitörésben, de azért érdemes egy kicsit áttekinteni és átgondolni, hogy mi hogyan, merről is, mert ezeken a helyeken tulajdonképpen szinte mindenhol jártunk, de mivel a felszín alatt folynak ezek a vizek, és ritkán jelennek meg látható módon, egyáltalán nem magától értetődő. Szóval elő a térképpel: a Pádis-menedékház - Pádis-erdészház - Bál-réti csúcs vonaltól délre lévő vizek gyűjtője a Galbina-kitörés, ahol megjelenik a Ponor-forrás, Ponor-rét, az Elveszett világ vizei - ezek a Csodaváron keresztül - és a Bársza-katlan által elnyelt vizek.
A Galbina-kitörés után a vízesések sorozatát csodálhatjuk meg, míg a víztömeg el nem tűnik a barlangban, melybe mi is leereszkedtünk, még turistajelzés is van benn, egy sziklára festve. A barlang végénél a víz az Eminánciás-vízesésen át lezúdul a kőközbe, ami egyben a túra legnehezebb szakasza is. Ez az a bizonyos hely, ahol az alsó láncok hiányoznak, és a falon a felső acélsodronyba kapaszkodva azt kockáztatja az ember, hogy métereket esik, és ki tudja hová hogyan, mennyire szerencsésen érkezik. Ennél a résznél sokan vissza is fordultak, jómagam a mezítlábas átkelés mellett döntöttem, amikor láttam hogy potyognak le az emberek a falról. Ez sem egyszerű, nem is annyira a kövek miatt, hanem mert a víz alig pár fokos lehetett, és ez a hőmérséklet már fáj, szinte a csontig hatol. Itt mindenki vegye figyelembe, amit Miki ír: ha magas a vízállás, inkább forduljatok vissza, ha nem annyira, akkor se a falon próbálkozzatok ezen a kb. 40 méteren, hanem a patakban, cipőt váltva, ami csuromvizes lehet.
Szerencsére innen már nincs messze a kőhíd, a túra alsó pontja, persze addig akad még azért pár acélsodronyos-láncos útszakasz. A hídhoz érkezve, 700 méterre ránkfért egy alapos pihenés, a szurdok végigjárása igen fárasztó volt, és kb. 3 órát vett igénybe. Egyúttal felkészülhetett mindenki a szomorú valóságra, miszerint vissza a Csodavár mendékházhoz van vagy 600 méter szintkülönbség, amit le kell küzdeni:-)
A kőhídtól az első kaptató végén a Flóra-rétre érkeztünk, ahol navigációs problémákba ütköztünk, nevezetesen nem igazán láttuk a megfelelő turistajelet, illetve a térkép és a valóság közt mintha némi ellentmondás feszült volna, sőt nem csak volna, hanem valóban. Végül úgy hidaltuk át, hogy az Eke-forrás felé mentünk, így legalább a vízkészletet is felfrissíthettük. A forrás után röviden felfelé a piros sávon, majd pedig jobbra tértünk le, aztán nemsokára balra megleltük az elveszett jelzést is. Innen már csak követni kellett, és nagyjából 100 méter emelkedés után gyakorlatilag a már ismert felső kereszteződéshez értünk. Ezt követően kerül sor a láda elrejtésére, illetve megnéztük a kilátóhelyet, ahol erkélynek már semmi, de semmi nyoma, viszont valóban húzós a hely, tériszonyosoknak eszébe se jusson, és mindenki más is óvatosan menjen ki oda.
Innentől már különösebb látnivaló illetve újdonság már nincs, a már ismert úton vissza kell kapaszkodni a Porcika-zsombolyhoz, majd onnan a Csodavár mellett elhaladva visszatértünk a bázisunkra, a Csodavár menedékházhoz, ahol Sanyi már javában forgatta a nyárson a bárányt, amit a kiadós túra után jóízűen, ragulevesként és sütve megettünk.
u.i.: Mivel másnap reggel hazaindultunk, illő módon egy HECT-dallal búcsúzva a csapattól, kicsit összegezném az 1 hetet. Nagyon szép helyre vitt el minket MikiCache, és elég jól összerázódott a csapat is. A Csodavár-menedékháznál egész más volt a hangulat, nem utolsósorban a Varasó-háznál jóval szeretetteljesebb vendéglátásnak köszönhetően. Itt ki kell emelnem Sanyit, a szakácsot, akit tiszteletbeli HECT-taggá fogadtunk. És nem azért, mert remek kajákat készített, hanem mert egy igaz ember!
Az esti tábortüzek, a közös zenélés, éneklés és a beszélgetések feledhetetlen hangulatban teltek el. Ami a túrákat illeti, minden tervezett dolog nem sikerült, már csak azért sem, mert az időnk kicsit rövidebbre lett szabva. Így nekem kimaradt a Mócok-temploma, a palacsintás néni, és paradox módon az Elveszett világ, ami pedig a legkönyebb, és a Csodavár-menedékházhoz legközelebbi túra. Már pusztán ezért is - de abszolut nem csak ezért - remélem sikerül még visszajutnom valamikor a Pádisra, akár a már ismert helyeket megnézni ismét - azoknál sem sikerült mindent megnézni.
Ja, és hazafelé megnéztük a Medve-barlangot: nem szabad kihagyni, ha arra jársz!! És nagyon köszönöm Jiimbo-nak a fuvart Békéscsabáig!
Szintén a Pádis csapat tagjaiként. Az egész Pádisi lét meseszerű emlékéből is kitűnik ez a csoda. Mi nem jártuk végig, a nehézség csak 4,5, azért jár a pont? :)
A többiek mindent leírtak. Nem nagyon tudok semmit hozzátenni.
Igazi egész életre szóló élmény volt!
És persze a vágásbiztos kesztyűkre itt is nagy szükség volt! :-)
Hanwag nem vág Pádis 2008 túravezetés Kedvesem, Berni és Óz részére 4 .com-os ládával fűszerezve.
2006-ban a törésem miatt nem tudtam teljesíteni fizikálisan, de akkor még a nickem is más volt;)
MikiCache gyonyoru padisi turaja kereteben talaltunk megfelelo helyet a ladanak. A kellemes kaptato vegen ajandek a lada. A szep kilatesert erdemes elsetalni egeszen a szirt vegeig, ahol lefele es felfele egyarant gyonyorkodhet az ember. Megeri.
A nagy csapattal én is ott voltam. Szerintem a Pádisi-túra egyik legjobb napja volt. Reggel indultunk és vacsorára értünk a szállásra vissza.
Köszönjük Miki-nek, hogy ezt is megmutatta!
Én is ott voltam a nagy csapattal, és részt vettem az első "megtalálásban", amely nem járt túl sok keresgéléssel :-). Mindazonáltal érvényesítem megtalálásomat, azzal az igérettel kiegészítve, hogy másokat is elvezetek majd e csodás vidékre, illetve azon belül a Galbena-kőközbe. Még egyszer köszönöm Mikicache-nek és a többieknek a nagyszerű élményeket és a pompás hetet!
Megállapodásunk szerint az első igazi megtalálóénál későbbre dátumozom ezt a bejegyzést.
Csodálatos pádisi hosszúhétvége Fűkockáékkal! A 4 nap alatt felhőt is alig láttunk, egy csepp sem esett. A mérleg: 9 .hu-s erdélyi láda, egy román és 4 .com-os láda. A GCgalb-nál és a nagyváradi .com-os ládánál elsők lettünk :)
2. nap: húzós túrák. A Csodavár menedékházban laktunk és innen indultunk a kék kör túristaúton le a katlanba, majd fel. Innen a sárga körre váltottunk a Porcika zsomboly felé. (Csodás ez is!), majd megcéloztuk a ládát. Itt meg kell jegyeznem, hogy EGNOS nélkül 100 métert tévedett a GPS. EGNOS-szal viszont pontos a koo. Most rádöbbentünk, hogy igenis sokat ér az egnos! Tessék hát bekapcsolni! A ládától fordítva nyomtuk le a Galbena-kőköz körtúrát. Nem semmi. Inkább a korláton kapaszkodva mentünk, mint a jéghideg patakban. Így is rajtam kívül mindenkinek sikerült beáznia... A lárnivalókat nem ecsetelem, tessék elolvasni a profi leírást. A fotók magukért beszélnek...