Ezzel az esemény geoládával a IX. Magyar Geocaching fesztivál és versenynek állítunk - hasonlóan több korábbi versenyhez - virtuális emléket. Úgy tűnik a terepen nincs ott maradó, az esemény után is kereshető geoláda elhelyezésére méltó hely. (Ha mégis akadna ilyen akkor fenntartjuk a műsorváltozás lehetőségét!:-))
A versenyközpont a Somogy Kertje lesz, a részletes kiírás a verseny oldalán található!
Az eseményládát jelszó nélküli megtalálásként logoljátok be, írjátok le élményeiteket, rakjátok fel a legkedvesebb képeiteket!:-) A megtalálást jóváhagyjuk mindenkinek, aki részt vett a versenyen, fesztiválon.
Kellemes versenyzést kívánunk: a szervezők
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Első geotali részvétel, szép somogyi tájon. A 15 km gyaloglás közben szerencsére volt 1 kocsma is, ami "életmentőnek" bizonyult. :-) Következő alkalommal próbálunk javítani a 44. helyezésen. Köszönjük a szervezőknek, jól éreztük magunkat!
Ez volt a negyedik versenyem. Hatalmas köszönet az időjárás szervezőjének, nem lett volna kellemes, ha a másnapi felhőszakadás jégeső egy napot siet és a terepen kap el bennünket. Esőkabátot mindannyian cipeltünk, szerencsére nem kellett elővenni. Előző este a rendezők mondták: kemény lesz. Reggel jött a meglepetés: most nem kapunk térképet. Nem baj, majd menet közben optimalizálunk. Mentünk amerre könnyebbnek látszott. Végül sikerült teljesíteni az eddigi legrövidebb idő alatt, és ez az első versenyem amelyiken nem sántítva értem célba. Az optimalizálás sikerülhetett volna jobban is, akkor talán kihagytuk volna a csalán fertő pontot és nem kerültünk volna több kilométert vissza a bázishoz az utunkat álló víz miatt. A táj, idő csodálatos volt. Kár, hogy a helyszínen nem volt szállás (Igalon szálltunk meg). Köszönet a szervezőknek!
Nekem is az első versenyem volt, de minden bizonnyal nem az utolsó! Nagyon tetszett és köszi a rendezésért!
A Vörös Brigádok nevű csapatban szerepeltem. A társaim (Sziló, Demon és Dorisz) még nem regisztráltak a gc.hu-n.
Ez volt az első versenyünk de nagyon tetszett. A táj nagyon szép volt és szerencsére az idő is kedvezett nekünk. Dc3-ékkal összebarátkoztunk és az utolsó pontokat velük találtuk meg. Az ősszel is menni fogunk majd.
Gandi néven jegyeztek fel , a 118.dik beérkezőként.A második részvételem az ilyen tipusú "versenyen" . Az elsőt még az elmult évben tettem meg de még nem önálló indulóként.A találkozó hangulata már megérte a fáraságot.
Mindig nagy várakozással tekintek a következő verseny elé. Most is volt ez. Korai kelés, vezetés.. és kellemes kis eső a helyszínen. Megmondom őszintén, hogy ez utóbbi már nem tünt olyan jó ötletnek. A verenyen Tücsivel, Kristóffal és Kaktusszal vettem részt. Jól bevált kis társaság. Csupa kütyümániás.
A versenyre jó felkészültünk, megtekintettük a várható terepviszonyokat, műholdképen, térképeken és ennek tudatában futottunk neki a teljesítésnek.
A versenyen 15 pont helyett 16-ot gyűlytöttünk be, de igazából nagyon élveztük, mert ez a somogyi dombos környezet kellemes és kevésbé fáradságos, de annál egészségesebb kikapcsolódással kecsegtetett minket.
Ezek a megpróbáltatások másoknak is megadták a kellemes lökéseket, így kicsiny csapatunk csupán a mezőny hátsó 1/3-adánál végzett. Azért mi pompásan éreztük magunkat, Kaktusz még egy felfújható gumi-gekkót is nyert a gyerekeknek...
Lejtett a talaj a sátrazó helyen, de legalább felvilágosítottak, hogy ingyen campinget sehol nem találok az országban. (Jajj, akkor én eddig hol jártam?) Lemaradtunk a HECT-től, elhagytuk a Vonós hordát, xarul optimalizáltunk (sőt nem is) több, mint 20-at mentünk, 16 pontot érintettünk, ja és kell a pont. :-) Gratula T. Nagy-nak. Vitézül bírta a megpróbáltatásokat. Ha legközelebb időben jön, akkor megnézhet egy normális, kényelmes versenyt is, ahol van térkép, meg optimalizálás, meg Vonós muzsika... Addigra lesz hozzá egy jó kis Scarponija is. :-) A megnyer Garmin cuccokat odaadtam Vándornak. legyen Ő a Garmin reklám embere :-)
Fonte csapatának tagjaként vettem részt a versenyen. Mint később kiderült azon csapatok között voltunk akik nem arra játszottak, hogy minél rövidebb idő alatt teljesítsék a megtalálásokat, hanem hogy minél több kilométert tegyenek meg. Nem bántuk meg, a környék gyönyörű volt, és így legalább sokkal több mindent láttunk, mint pl. Freddi akivel egyszer találkoztunk, de csak egy csíkot láttunk belóle, úgy elsuhant mellettünk. A babgulyás isteni volt, a palacsintában lehetett volna több lekvár is. Összességében nagyon-nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek.
Emerzee logját nem tudom überolni, így csak röviden írok:-)
Hosszú és fárasztó hétvége volt, de nagyon jól telt. A 15 pontot én is teljesítettem, bár ezúttal kicsit másképp, mint eddig.
Most először - és úgy néz ki, hogy ez így is marad a jövőben - vettem részt a verseny lebonyolításában. Versenyezni könnyebb volt:) Pénteken KiVi-vel telepítettünk a 31-ből 10 palackot, a szombati nap a bázison telt, vasárnap pedig jutalomból szintén KiVi-vel beszedtünk 5 palackot:-)
Az időjárás ismét kegyes volt hozzánk végig, és minden eddiginél több geoládász vett részt a versenyen, fesztiválon. Öröm volt látni az induló majd érkező csapatokat, és a geotömeget a jóval több mint 1 órás eredményhirdetésen. Kösz, hogy ennyien eljöttetek!
Életem első versenye, de az biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon élveztem és bár nem tudtam teljesíteni (ebben közrejátszott a kései indulás, és az eltunyultságom is), de meghatározó élmény maradt. Sok jópofa emberrel találkoztam, akiket eddig csak a logjaik és a fórum alapján ismerhettem, többekkel rövidebb-hoszabb időre összekapcoslódott az utunk.
És akkor következzen az utam krónikája.
Kb. flé kilenckor indultam pestről, 7-es főúton, közben küzdöttem a NaviGuide-dal mert hiába mondtam neki, hogy kerülje el az autópályát, mindenáron felakart rá kergetni. Veszprémből kifele a szembejövő sávban egy lovaskocsi mögött összesűsüsödött kocsik közül törmelékek csapódtak ki elém, egz nagy darab műanyagon át is robogtam a visszapillantóban még épp láttam, hogy a sor végére érkező kocsi vágódik be az árokba az elüttelébő meg keresztbeáll. Aztán végülis háromnegyed 11-kor megérkeztem, jó mesze sikerült csak megállnom, mert sokan voltak!:) A versenyt 11:05-kor kedtem el. SE-vel kezdtem az úton 3 kisráccal találkoztam, velük együtt vadásztam le, aztán jött FS, majd EM felé vettük utunkat, itt elhagztam a gyerkőcöket, ők elég hamar bevágódtak az erdőbe, én bíztam még egy kicist az útban, de aztán én is toronyirántra váltottam. A cumó hamar meglett elindultam MA felé, közben összefutottam srácokkal, ők nem találták meg EM-et. Miután csupa sár lettem a szakadékbaereszedés után és már nyakig nedves az avartól jött az első megrászküdtatás: MA felé vezető út ... ugyanazt a patakot 3-szor kereszteztem, kétszer bele is léptem, összevissza csípett a csalán, és amikor már majdnem ott voltam hallom, hogy mások is vannak arrafele, na mászom át a cslánon és látom, hogy ők az úton jönnek ... átkozódtam is magamba ... de aztán végülis meglett. Itt egy kicsit pihentem, hogy újra normálisan lássak ne csak villódzó fehér foltokat. Elindultam az úton közben találkoztam csomó méhecskével egy tisztáson, miközben körüldongták a kaptárjaikat (én meg aszidtem cacherek vannak arra és csak úcs caplattam oda, aztán fülem farkam behúzva oldalogtam el:)). KH-nál megint összefutottam ez előző csapattal, onnan RK-t vettük célba, ők toronyiránt, kerölgetve a szántókat, én a falunk keresztül az úton, én értem oda hamarabb.:) Na kerestem egy darabig mire meglett... onnan elindultam VM fele, de egy idő után emtudtam a bozótban továbbmenni, ezéert visszafordultam, itt is összevissza szurkáltak és csíptek, azt megint egy útra értem ki... az úton találkoztam két sráccal és egy csajjal (most már tudom, hogy bigcs, bigz és Pajkos), hozzájuk csapódtam, hogy hátha így nem járok annyi susnyát. Egy szántóföld kerülgetésénél elváltak útjaink egy pár percre persze ők fogták ki a roszabbik oldalt, így bejött a mondásuk, hogy ők is mindig a susnyásabb utat találják meg. VM elég nehezen lett meg. Utánna jött AK, itt egy nagy szántóföld kerülése után (megjegyzem itt már alig éltem) egy jópofa kis erdőn mentem keresztül, eléggé gyorsan haladtam mert kicsit lejtett is és nem volt susnya. Na sikerült egy akkorát esnem, hogy öröm volt nézni, majd kitürtem a jobb térdemet, el is ücsörögtem jajgatva vagy egy negyed órát. Aztán megint összefutottam a hármakkal. És közösen levadásztuk AK-t. Ott egy másik srác is arrajárt, onnan vele mentem tovább DI fele. Onnan irány lefele, neki már csak kevés volt hátra így ő jobbra én balra. ML után úgydöntöttem TP-t megkeresem, na nemsikerült fél órát bojongtam... ekkor már fél 4 volt. Elindultam vissyafele, akkor már majdnem faldtam. De még egy pár száz méterig letértem a falufele vezető útról, hogy megkeresem FL-t de aztán visszafordultam és feladtam. Lefele még amolyan szépítésként levadásztam TR-t és megittam egy narancslevet a kocsmában egy csapat cahcerrel. Azt visszabattyogtam a bázisra. 15 km-et gyalogoltam 5 óra alatt, ebből 2 óra volt állás (a kütyü szerint). Kb fél óra lihegés után megkajáltam a geomenüt, nagyon szuper volt, és dumcsiztam kicsit a többekkel. Majd kifeüdtem a rétre egy órácskára, és kb hárpmnegyen 6 körül hazaindultam. 9-re itthon is voltam.
Egy kullancs és 3 napos sántikálás után újra rendben voltam.:)
Zalába szakadt somogyiként nagyon örültem a verseny helyszínének (szülőföldem alig 10 km-re van innen légvonalban, úton 30-ra).
Tíz éve nem látott régi túratársammal mentünk erre a versenyre.
Reggel Zalaegerszegtől Boglárig zuhogó esőben toltam a geomobilnak. Majd az utolsó negyedórában kisütött a nap. Talán nem kell az esőkabát, gondoltam.
Az útvonal optimalizálását a szokásos módszerrel oldottam meg. Ránéztem a Vistára, aztán hajrá. Minek szutykolni a térképpel, majd csak lesz valahogy. Az első pont a falu fölött könnyen meglett, a vizes aljnövényzet sikeresen térdig áztatott. A második pont szakadékugró tudást követelt volna, de szerencsére egy segítőkész kolléga megmondta a kódot. Irány az erdő mélye. Sűrű aljnövényzetben törtetés előtte és utána. Most már átáztunk combtőig. Pocsolyás földúton keresztútig. A nadrágok megszáradtak, cipők besározódtak. A következő pontig könnyű séta a földúton. A többi zalai kolléga beérése és harsány üdvözlése, majd akkucsere. A pont után önálló elképzelésünk volt és megcéloztuk a patakmederben fekvő hűtőszekrényroncsról nevezetes pontot. Sikerült egy gyönyörő tölgyerdőbe jutnunk. Közepes aljnövényzettel és a műholdjelek teljes hiányával fogadott minket. Valahogy azért odaértünk a ponthoz. Valószínű, hogy teljesen egyedi helyeken jártunk, mert sem kessert, sem kesserösvényt nem találtunk. Az öt testvérnél megpihentünk egy kis evészetre, néhányan követték is példánkat. A grand canyonnál megmerítkeztem lábilag a vízmosás aljában, kikapaszkodtunk és a párás levegőben utat törtünk a csalánfertő felé. Innen a dagonyának vettük az irányt (szépen másztak a kullancsok). A sűrű aljnövényzetben érdekes volt minduntalan megbotlani az ágakban, vagy gödörbe lépni, vagy tuskóba rúgni. Dagonyától marinkáig gyors séta volt a földúton. Becéloztuk a következő pontot (talán VM volt? - sohasem jutottunk el oda). Haladtunk felé, és hirtelen elénk toppant a kishíd nevű pont. Ha a kollégák nem bajlódnak éppen a damillal, akkor simán elmentünk volna mellette (minek is a térkép). A romos kunyhó következett müzliszelettel. Kukoricaföldek szélén haladva jutottunk el a dombtetőn futó útig és gyors tempóban el is értük a bázislátót. Meredek leereszkedés után egy birkatenyészetet közelítettünk meg, majd a kertek alatt be is értünk a falu 2. sz. utcájába. Elég csüggesztő volt inne az aszfalton haladni és egyre távolodni a bázistól. A kocsmánál elhelyezett pontot simán kikerültük (nesze neked térkép nélkül), de nem is volt rá szükségünk, mert már úgyis megvolt a 15 pontunk.
Leadtuk a versenylapot és a kütyüt, macskamosdást rendeztünk, hőkezelést adtunk a kezünknek a gulyásos tállal. Ezek után kezdődött a nap fénypontja. Cipő és zokni lehúzása és a lábak süttetése a nappal, amúgy hobbit módra.
Eredményhirdetés előtt a zalaiak még megpróbáltak sárkányt röptetni, de szélcsendben nem volt hajlandó rá az a gaz.
Eredményhirdetés után pedig indulás haza, hogy még elkésett vendégként megünnepelhessem kislányom első szülinapját.
Nagyon jó verseny volt. Nem gyalogoltam annyit, mint Kistolmácson, nem küzdöttem annyit a bozóttal, mint Rakacán és nem fáztam annyira, mint Aggteleken a faházban péntek éjjel.
Szegény doGmAI! Kellett neki ilyen partnert felkarolni. Vehemensen indultam a kesselésnek, de igen hamar belefulladtam a mellig érő csalánba, az ember magasságot meghaladó bokrokba és az erre felfutó indákba. Ehhez jött még néhány keresztirányú vízmosás (szerencsére víz nélkül). Később még kifogtunk magunknak egy mellig érő bükkönyös táblát, amelyben a kínlódásunkat még egy kerités is meghosszabbította, mert vissza kellett fordulnunk az aktuális célpont előtt úgy kb. 30 m-rel. Keményen szívtunk a vízesés környezetében is. A végén már azért hajtottuk magunkat, hogy szégyen-szemre ne "zárás" után érjünk célba. Nem a csíga-csiga díjat tűztük ki magunknak, de majdnem megnyertük azt.
Jó buli volt.
Csatlakozom az előttem szólóhoz! A vendéglátóink tényleg a tíz perc alatt meggazdagodni vágyók népes táborához tartoznak, de ennek ellenére sikerült jól éreznünk magunkat. Annyit azért még kiegészítésképpen hozzátennék Mákos logjához, hogy a rántotta kakaóval együtt volt 1080 Ft :-), persze ez a lényegen nem változtat csak így korrekt az információ.
A versenyt megelőző héten végig úgy volt, hogy Horgerr és én nem tudunk jönni (még az Emerzee által meghirdetett "Péntek esti vétek" nevű programot is le kellett mondanunk, amiért ezúton is szeretnék mindenkitől elnézést kérni) de pénteken ez megváltozott, úgyhogy spontán lehaladás lett a dologból. Éjfélre értünk a táborhelyre HECT-es cimboráinknak nem kis meglepetést okozva. Ekkor hallottuk az első híreket a helyiek "nagyszerű" hozzáállásáról (köszi a korán érkezőknek a sátorhelyek kiharcolását). A Vonósok is velünk egyidőben érkeztek és rögtön bele is csaptak szokásos koncerjükbe (ismét elnézést kell kérnem, ezúttal azoktól akik aludni szerettek volna).
Másnap a versenyen Mákossal és a Vonóshordával mentünk és meglepően jó idő alatt sikerült is teljesítenünk a kitűzött feladatot. Bár az utolsó pont a TR nevű elég sok időnket elvette, de nem bántuk mert jól jött egy pár sör a nagy menet után (köszi Kulisz! Éreztem, hogy a te kezed van a dologban). A táborba visszaérve elfogyasztottuk a jól megérdemelt geomenüt, amit kis odafigyeléssel és némi fűszerezéssel sokkal jobban is el lehetett volna készíteni. Vacsora után a HECT nagyrésze elment a kocsmába "sört hozni", de amikor meghallottuk, hogy 150 Ft-ba kerül egy üveggel és a páilnka csak 100 Ft, tudtuk, hogy ennek ismét csúnya vége lesz. Eközben Mákossal megpróbáltunk tüzet rakni, aminek meghiúsulása ismét a helyiek "áldásos" tevékenységének volt köszönhető. A kocsmából visszatért társaság egy vert hadhoz volt leginkább hasonlítható, ennek megfelelően ötletszerűen a megfáradás pillanatában és helyén tértek nyugovóra. Horgerr a medence partján Vonós Tata pedig egy padon. Az előbbit Emerzee és Kulisz segítségével hálózsákba bújtattuk, utóbbit gondos kezek a padhoz rögzítették, nehogy leessen. Ami igazán meglepő és szerencsés dolog ezzel a hétvégével kapcsolatban, hogy az eső végig kerülgetett minket de mi nem áztunk meg, bár a vízhatlan egész idő alatt készenlétben volt.
Köszönet a verseny szervezőinek és mindenkinek aki hozzájárult valamilyen módon a hétvégéhez.
A verseny helyszíne, a vendéglátónk maga volt a katasztrófa. Ötösre vizsgáztak a hogyan szopassuk meg minél jobban a sátrazókat című tantárgyból. 450 Ft a kosó sör, 1080 a rántotta? Rablás. Tüzet rakni csak a világ végén lehet, de fát hozzunk a másik végéről. És még sorolhatnám, hogy mennyi huncut dolgot vetettek be azért, hogy ha már nem szállunk náluk, akkor húzzunk már le mi sátrazók az étterembe tápolni & vedelni milliókért... Egyszóval nem a mi árkategóránk volt. Kérném a szervezőket, hogy legközelebb ne vigyék ilyen helyre a versenyt!!!
Amúgy a verseny frankó volt, én a Húzós2es & Vonós3assal teljesítettem a távot, a hangulat emelkedett, a HECT sátortábor pedig igen jóra sikerült (leszámítva azt a néhány szervezkedő pattogó Obestrumführert, hogy ide ne, oda ne, ezt nem szabad, azt nem szabad).
Környezet: A táj szép volt, a vendéglátó... átlag: 3-as
Ez az első regisztrált megtalálásom. Örülök, hogy résztvehettem egy ilyen szép, izgalmas versenyen Fonte csapatában! Már sok láda levadászásában közreműködtem Fonte, Klári társaságában, de még idáig nem regisztráltam egyet sem.
A sátrazással kapcsolatos kezdeti nézeteltérések sikeres rendezése után talán az eddigi legjobb versenyhétvége kerekedett a 9. fesztiválból.
2 sátras éjszaka, esti sütkérezéssel, sörözgetéssel, éjszakai Vonós-zenével.
Közte egy kellemmes túra, 15 felkeresett ponttal, az éjszakai esőt meghazudtoló verőfényes napsütésben.
Jó buli volt, nagyon élveztem, csak a totik csapat többi tagja hiányzott, akik éppen gyereknapoztak Pesten. Helyettük Lelcache-sel és Scelével róttam az utam addig, amíg le nem köröztek.
Kedvenc pontom a Furcsa Sziget, kis híja volt, hogy ott nem ragadtam örökre. :-)
Külön öröm, hogy az idén először jutott idő és erő egy pár klasszikus cache felkeresésére is a környéken a rég nem látott ládásztársakkal.
Köszönjük!
(Viki, Geri, Krisz') TZ
Két tájfutóval indultam együtt, sikerült őket jól visszatartani, így 10. helyre volt(am)unk jók. Kellemes csalánosok és szederindások között vezetett az utunk. Összesítés: 2 kullancs, tucatnyi csípés, begörcsölt bal láb. Ősszel a menőmanók megfontoltabbik felével öregfiúk punnyadós, sétálós, kocsmázós csapatot alakítunk és ráhajtunk a csigadíjra.
Mint minden eddigi versenyen, az idő most is megrendelésre készült - van valahol egy sámán is a szervezők között. ÉS mint mindig, most is szebbnél szebb kilátással és erdőkkel várt minket a terep. Szóval remek volt minden. Másnap Igalon szétcsúszdáztuk magunkat. Meg oportó.
15 db megtalálva belőle... Kapok érte 15 pöttyöt? ;)
Készült log! Átolvasódik, és felkerül, jól! ;) Reszkessetek!!!!
Milyen volt a verseny? Hm. Egy szóban? Szokás szerint SZUPER! Bővebben? HIPISZUPI!!!!
Pénteken megérkeztünk. Persze először ki akartak minket zavarni a kecskeszarosba. Jött a hörgés, hogy nem erről volt szó. Kaptunk kis engedményt, hogy "rendes" helyen táborozzunk. Az eredeti 10 sátorhelyből lett 22... :D De kit érdekel? Persze, ez is jó lejtős helyen volt, úgyhogy annyira nem volt klassz. De a hangulat kárpótolta a népeket. Az első éjjel sütögetéssel kezdődött. Illetve nem is! Először bejártuk a falut.
A H.M.CS. teljesen kiborult, hogy a falu egyetlen épkézláb "Istennője" ránk nézett. Tört, zúzott, dühöngött, de a túlerővel nem mert szembeszállni... A falu tele "Brazilokkal", ami nem volt valami bíztató. A kocsma felhozatala kellőképp szegényes, de veszettül olcsó. Egy székesbudapetfővárosi sör árából kijött 2, és még két nagy kóla is... Höhö. Élni tudni kell... Felpoiztuk a terepet, meg letényképeltünk minden érdemleges dolgot. Szerintem ekkor kezdett a falunép bekakilni. Már pénteken majdnem többen voltunk mint ők. Nem is sejtették mi vár másnap rájuk. A mobilsáv izzott, szinte sütött a levegő a fontos hírektől:
- Megjöttek a "vendégek". De holnap többen lesznek!
Csórikáim kezdtek ráébredni, hogy itt tényleg mozgolódás lesz másnap. Az aprónép produkálta magát, a kis szajha végigcibálta magát többször is a falun, a Menő Jenő majd fel robbant. :D Csórikámat úgy sajnáltam, mint állat... Ha tudta volna, hogy a kis mosdatlan leányka, közülünk senkinek se kéne, nyugodtan aludt volna...
A falu 2. számú boltocskájának gazdáját első próbakörnél nem találtuk a helyén. Második körben már egy bennszülött asszony is besegített, mert elborította a vér, úgyhogy mint megtudtuk, dugó kellett belé, úgyhogy felkiabálta az "keresztnévhez"-hez címzett hárombetűs önkiszolgáló háziasszonyát, akit épp huncutkodás közben zavartunk meg. A partner nagyon csúnyán nézett ránk, gondolom a viagra időleges hatása miatt. No sebaj, a nyitvatartási infó megvan, a bolthercegnő kicsacsogta magát (gondolom, nem volt jó a kufirc, mert nagyon bőre eresztette a mondókáját, és kiselőadást tartott a hétvégi nyitva tartásról (a paciens egy idő után "lelohadva" visszavonult a kecóba...))
Jót biliárdoztunk ezután egy gyűrött biliárdasztalon, egy törött dákóval, fehér golyó nélkül, egy halom törött, és formátlan, koszos golyókkal. Poénnak jó volt, és legalább tudjuk, hogy nem fogjuk a poi mellé beírni a biliárdozási lehetőséget...
A táborba visszaérve kiderült, hogy Piás nem rakta be a grill rácsát. No sebaj! A ládászember feltalálja magát. Felszítottuk a tüzet (3/4 óra matracpumpálással), és sütögettünk egy jót.
A sátrazóhely végében medence lapult, mit sem sejtve. Nem tudta, mire vár... Disznó, Sigli, Szabimaci, és én nekirohantunk! Mindenféle versenyeket rendeztem a népeknek, hogy ne fagyjunk bele az amúgy nem vészesen hideg, egyébként full kultúrált medencébe. Volt hasasugró, popicsíptetőugró, vizihullamegjátszós, csoportbanvízbevetődős, gyorsancsápolós, meg mindenféle. Szerintem.
Szóval jól kiáztattuk magunkat. Volt nagy, jajmegfagyok sikongatásos menekülős dolog is a sátorig.
Később aztán megjöttek a Vonósok is. No, akkor útjára indult a gyönyör! Hajnali 3-4 ig ment a dadaj. Dobpörgetős, gitárolós, vonítós felállásban. Egy idő után próbáltam bealudni de a Siglin kívül ez senkinek nem ment. Akkor aztán a HECT elindult a vizesblokk felé, hogy zenés fürdőt vesznek a medence dologban. Innentől lehetett aludni.
Ameddig lehetett... Persze, nemtom mikor, de eleredt az eső. Király! Dagonya-esőkabátos verseny lex... Nagyon hiányzott! Ez kell a népeknek! Jah, és be fog ázni a sátor? Az, hogy 2 réteg, még nem biztosíték, hogy vízálló... És alulról majd jól elmos az ár? Égberöppent néhány álomszínű fohász, hogy nyugodt versenyünk legyen, majd bízva a legjobbakban, átfordultam a másikoldalra, megtámasztottam magam a lejtőn, és aluvás tovább...
Reggelre kelve pötyög az eső. Jaj! Ez kell a népeknek! Lesz annyi induló, mint akik a sátrakban vannak, meg a környékbeli szállásfoglalók fele, meg Freddy... Talán ha lesz 10 csapat... Így már esélyem van megszorongatni Freddy-t... ;) Jönnek lassan a jó hírek, startra, kisüt a nap... Megnyugodok egy picit, majd magamban mormogok: Csak vigasztalni akarnak! Nem vagyok paranoiás-skizofrén! Megmondták a hangok is!
És tényleg kezd szakadozni a felhő. A nap átsüt rajt, és nemsokára itt a rajta. Vagy fordítva? Megnyugodok jól, és készülődök én is. Vizet, vagy 3 litert, pulcsit, meg nacit a bizti kedvéért. Meg zoknit is! A hátizsák színig, szinte mindent belepakoltam, amit hoztam. Király! De legalább nem ér semmi váratlan! A hülye meg végig is cipelte a versenytávon! Ekkora barmot, mint én! Na mind1.
Reggeljünk jól! Kicsi kavarodás, ki akarják gyomlálni az előző napi trekket a kütyüből! No ne már! Honnan fogom tudni tegnap hol jártam? Dugunk egy kicsit... Kütyüben az anyag, már a papír is íródik, Bubukával nekiindulunk a legközelebbi kukának! A tetején megtervezzük az utat, amit nem fogunk tartani. De van terv, ami 60 méter után teljesen átalakul. Fel a hegyre egy potyapontért. Le a hegyről, egy másikért. Ha itt vagyunk, akkor 200 méterre még egy, és a térkép szerint van út vissza a faluba. Egy óra alatt megvan a negyede... Aha! A harmadik pontnál út nincs, csak búzatábla. Nah, majd a szélén eliszkolunk, és megkeressük jól az utat... Bóklászunk a tökig érő, tökig vizes növényzetben. Ki volt az a barom, aki egy "sose létezett" utat fennhagy a topogányon?????? Beszívtuk! Nagyon jó! Jelen pillanatban az eltévedésgátló annyira jó, hogy megmondja: eltévedtünk... Király!!!!! Az egy órás potya pöttyökből lett bő két órás falsmenet... ÁÁÁÁ. Megyünk tovább! Elv. Be a sűrűjébe, nem a szélébe! Elindultunk hát egy másik széle felé, miután visszaértünk a bázisra. Tök jól távolodtunk a bázistól, de ez legalább földút. Egy pötty, még egy, a harmadiknál megint dumcsi a visszatérőkkel... Majdnem félrevezettek... :)Megyünk a cél felé. Erdőben irtás... Óriási fák a szélén. Recsegnek a szélben, de állnak. Aztán nagy reccsenés, és az egyik már nem áll. Mi vagyunk 50-60 méterre. Nem felénk dőlt, de a hangja félelmetes. Szerencsére nem felénk fúj a szél, nem kell parázni. A köv. pötty, egy szurdokpatak. De gyönyörű volt! Én meg balfék, hogy nem tényképeltem... Pihi, hami, segédkezés néhány érkezőnek, majd irány tovább. Az irtás másik oldalán vissza, egy farakáshoz. Könnyű pötty. Egy kicsit vissza az úton, majd irány a hegynek. Nem bóklászunk tovább a peremeken, megyünk fel a "hegyekre".
Sáros az út, kicsit girbe-gurba is, de haladunk. A felénél járunk az időnek, és a pöttyöknek is. Mező, magas, hajlongó fű, a közepén 5 gyönyörű fa! De gyönyörű! Pötty! Megérte! Ötletelés, majd irány vissza a sárosra. Találkozás többekkel, Flektogon megfenyeget, hogy ne lásson meg 15 pötty nélkül az eredményhirdetésen! Igenis! Értettem! Hajrá tovább a Dagonyába! Neve hű hozzá. Találkozás versenytársakkal, ivászat, majd hajrá tovább, egy hegymenetre. Nem túl laposan, de egyenletesen emelkedik. Itt volt már az ideje valami tüdőkiköpős dolognak... Jött. Felérünk a tetejére, vastüdőt! Oxigént! Harakirit! Minnyá megpusztulok! De megvan még egy pötty. Nem érte meg, bár a kilátás szép, de a fekete karikáktól nem látok sokat... No mind1. Idő van, menni kell... Elköszönés a Magpetéktől... A túloldali róka búvóra nem futunk rá, mert azt monnyák, nem jól van bemérve, vagy a kütyük rosszak, de többen nem találták meg. Amúgy is a hegy másik oldalán van. Ez most ott marad... Vissza, le a hegyről.
A köv. pöttyig is volt kisebb dagonyálás, de nem érdekes. A pötty viszont nem lett meg elsőre. Szerencsére Magpeték beérnek, ők egyből észreveszik. Felíródik a versenylapra. Hogyan tovább? Szűkül az idő! Sok van még! Merre? A dzsindzsa, közeli, vagy a kerülő, távoli pötty? A dzsindzsa győz... Be a sűrűjébe. Megint emelkedő, nyakig csalán... Magpeték el oldalt, majd a többi ládavadász is. Maradunk Bubukával. Mi mindent túlélünk, és előttünk 600 méterre a pötty! Dzsindzsa? Kis para, nagy gáz, kevés szerencse, majd be a sűrűbe! Meglepően jól vesszük az akadályt. Keresztül az erdőn, vadcsapások, disznódagonyázó, és semmi csalány. IMÁDOM! A cél 100 méter, és nem látunk ki a sűrűből. Eccercsak 10 méterre elhúz 3 terepjáró! Megvan az út!!!! A túloldalán a pötty! Király! Ki az útra... Amikor épp be akarunk hatolni megint a sűrűben, feltűnik Öregtom, majd egy elegáns mozdulattal eltűnik az útról! 30 méterre letérő! -döbbenünk rá. Irány oda! Szembe Mozóék... Nekik ez az utsó... De jó Nekik! Pötty megragadva, víz lelejmolva, és vissza az útra, mert nem dzsindzsázunk, inkább kerülünk... Aha! Amikor a kerülésnél a visszavezető út már csak alig 100 méter, be a sűrűbe. Nekünk már rutinmunka... :DMegvan az út, majd egy erdei házikó, nénivel, és két kisgyerekkel. Jaj! Jancsi, és Juliska? Nem! A néni aranyos, bár nem is tud róla, hogy feljebb elágazás van, és mindkét gyerek fiú. Megnyugodtam! Nem leszek zsíromra sütve, és nem kell cukorbajban megpusztulnom. Köszönés, rohanás. Másfél óra van, és még hiányzik 3 pötty. Robogunk a köv. felé. Szurdok, benne fa, benne polack. Király! Már csak 2ő, és van még nagyon bő 1 óránk! Megcsináljuk!!! Már csak a diófa, meg a falu korcsmája van... A diófához természetesen nem vezet az út, ami jelölve van. Vajon mért nem csodálkozom már rajta? No mind1, megyünk a kessersztrádán... A terep lejt veszettül, a bakancs töri a fáradt lábam, beleakadok mindenbe, és rettegek, hogy lezúgok a lejtőn, de a kilátás gyönyörű! Megérte feljönni! Annyira szép ez a környék... Mennyi szépség van csak itt... Életemben nem tudnám bejárni MO. minden zegét-zugát... A pötty is megvan, már csak le kell mászni a hegyről... Nah, ez nem lex egyszerű! Fáj már a lábam nagyon, alig megy a patám, de menni kell. Szűk 1 óra, és még egy kilométer. (Ezt négykézláb is megteszem...) A kocsmárosné ezért vigyorgott olyan veszettül tegnap... Tudta, hogy az oldalában lesz az egyik pötty... Höhö! Megháláljuk Neki egy fogyasztással, hisz van még ¾ óra...
Be is érünk a bázisra, mint vert had, fél órával a zárás előtt. Kütyü kinyerve, bableves, mócsingtalanítva benyelve... Sátorra ember, mert a lábaid nem bírják! Beledőlök a sátorba, lehámozok magamról mindent, és el is alszok...
Szűk egy órát aludtam, mikor hallom, hogy indul az eredményhirdetés. Mások 14-et futottak, mi 20-at... Nem lettem az első... :( Hátha nyerek...
Az eredményhirdetés már nagyban zajlik, mire magamra cibálom a bakancsot... Állok a népek fölött, hallgatom a nyerteseket, tapsolom a kihúzottakat... De jó lenne nyerni valamit... Egy hete nem nyertem tombolán... Elvonási tüneteim lesznek! ;)
-És itt maradt egy hátizsák, tele kincsekkel... Nyerte: emerzee!
Höhő!!!! De jó! Úgy is szétszakadt már rendesen a mostani... :)
Térképek, sapesz, póló, Scelemágnes... Csupa kincs! De kircsi! Mégiscsak nyertem ezen a versenyen! És nem is keveset! Találkoztam egy csomó baráttal, lettek új barátok, gyönyörű helyeke jártam, sportoltam egy jót, és végülis lett egy csomagom. Az elsők a nagyobb nyeremények! Nagyon megérte eljönni!
A népek elvonultak. Maratunk hát mi, sátrazók... A tűz újraéledt, a kolbászok újra sülnek, megy a poénkodás, egymás ugratása, kattannak a gépek, majd irány a medence, megapartyval... Szétugráljuk magunkat! Verseny-verseny hátán. Előre, hátra szaltó, segges, hasas, kutyaúszás... Minden mi jó... Aztán irány a sátor. Szárítkozás. Holnap lehet tüdőgyuszkóval kelek? Még dumcsi kint a Hecterekkel vagy hajnali nemtom meddig. Levinnel, és Kulisszal, még hálózsákba csomagoljuk a Horgerr mestert a medence mellett... Olyan mint egy fél tonnás csecsemő... Tán még nyál is folyik a szája sarkából... Remélem nem ázik el az éjjel...
Másnap ébredezés. Csúfosan néz ki az elbontódó tábor... A népek közül sokan köszönés nélkül húznak el... De ciki... Még várom a fuvart, még eszünk, még csomagolok, még szemétszedünk, még beszélgetünk egy kicsit...
A kocsi befut, irány pest...
Olyan üres minden... Befelhősödik... Elered... Pesten már szakad...
Hát ez volt az én nagy versenyzésem. Nagyon jól éreztem magam! Minden hétvégén elviselném! De soká lesz megint!
Sziasztok!
Először féltem, hogy esni fog, de végül arcom barnulva...
Köszi szépen a szervezést. Jól esett az ismerősöket újra látni, túrázni egyet ismeretlen tájon.
A távot 'céges' kollégámmal és barátnőjével teljesítettük.
Köszi és üdv,
MikiAnita Miki része
Öt gyerekkel, (és egy pocakos kismamával) inkább sétáltunk... amíg a gyerekek bírták :))) de négy pontot begyűjtöttünk!
Azért jóóóóóó volt. Az ősszel majd alakítunk old boy's csapatot is.
Mint eddig mindegyik versenyen, amelyen részt vettünk most is nagyon finom volt a babgulyás. :) Nagyon élveztük a versenyt is, bár az elején aggódtunk - az első 12 pontot sikerült 4 óra pár perc alatt teljesíteni -, hogy idén a szokottnál lazábban teljesíthető a pálya. Aztán jött az erdő mélye...
Anikóval együtt ezúttal is a versenyt szervezők csapatát erősítettük.
A kezdeti nehézségek ellenére úgy gondolom, ez volt az egyik legjobb verseny, ami pedig a Bázis-t illeti, a legeslegjobb!
Az egész szervezőcsapat nevében köszönöm, hogy megtiszteltetek jelenlétetekkel, köszönjük, hogy volt kinek versenyt szervezni!
Anikó és Miki
Nyolcadik versenyem (Kistolmács kimaradt).
Ezúttal a szervezők munkáját próbáltuk párommal segíteni versenyzés helyett.
A terep nagyon lightos volt, és a sziklák is hiányoztak kissé. :)
Hogy őszinte legyek, volt, ami tetszett, de több olyan momentum is akadt, ami nem.
Köszönöm a lehetőséget.
Újabb tapasztalatokkal gazdagodtam.
HECT-tel, a Hotel Sárkány 201-es apartmanjának lakójaként, melyért ezúton is köszönet Mudmannek.
A társaság jó volt, a szervezés úgyszintén hozta a megszokott színvonalat. A lehúzós, "alles verboten" vendéglátós helyiek nem tetszettek. Valami kevésbé puccos, természetbarátabb hely jobban illett volna az erősíteni kívánt imidzshez, miszerint ez nem a gazdag úrigyerekek legújabb foglalatossága, mert mást már tényleg nem bírtak kitalálni jódolgukban. Arról nem is beszélve, hogy tudok olyan, szívemhez közelálló, nem ifjú kesserről, akit a szállásárak és/vagy az igali ingázás tartottak távol a rendezvénytől.
Csodás volt, fantasztikus vidék, idő, kedves emberek, kiváló feltöltődési lehetőség. Külön köszönöm az útvonaltervet, meg őzet és szamócamezőt :), de főleg a lelkes és gondos szervezést és lebonyolítást!
ribizli
Nagyon jó volt a verseny, mára már ismét tudok járni is! :) Az utolsó ponthoz (KU) tartva irgalmatlan dzsungelháborúba kerveredtünk, de túléltük. Jövőre ilyen esetekben bozótkés lesz nálam a csalán ellen! :) Ez volt az első versenyem, de majdnem az utolsó is! :)
Megszenvedtünk a csalánnal, bozóttal, erdővel. Térkép hiányában a HR-től a VZ-hez jutni sok időnkbe és fáradtságunkba került. Ennek ellenére már a bázison kellemes emlékként gondoltunk vissza a küzdelmekre.
Köszönjük a szervezést és külön köszönet Mr. Zergének a nagyszerű előre gyártott rejtekért! Remélem rövid időn belül méltó helyet találunk számára! Enikő, Lackó
Nagyon örülünk, hogy elmentünk a versenyre, pedig az időjárás igyekezett minket elijeszteni. A sátrazáshoz nem is volt kedvünk, de az igali kempingben még találtunk helyet :)
Nagyon jó évente kétszer ennyi ládászt egy rakáson látni :)
A verseny most kicsit megerőltető volt nekünk: totális elázás, nagy sár, bozótjárás, lábfájások, meg nem lelt pont. Azért jó volt visszaérni :)
Jó volt a folyamatos ládászás, kedves helyekre mentünk 3 nap alatt.
Köszönjük!
Mackka & Péter (&Lumix)
Nagyon jól éreztük magunkat! A kellemetlenebb részét / sárdagasztás, csalán/ hamar elfelejti az ember. Az őszi versenyhez képest próbáltuk kicsit szervezettebbé tenni, igy sikerült egy órát javitani az eredményünkön. Mivel számunkra Somogy még szűz terület, igy örültünk, hogy a verseny után , s másnap még 10 ládával gazdagabbak lettünk.
Igen.Megcsináltam! Ami nem jöhetett volna létre Sigli & Radpeter nélkül,akik önzetlenül oda ill. visszafuvaroztak.Köszönet érte! Sátrazni már sátraztam nyugisabban is, de hát egyszer van tavaszi verseny az évben...Egyedül indultam palackozni,majd néhány pont erejéig jókat beszélgetve csatlakoztam egy-egy csapathoz is.Külön szeretném köszönetemet kifejezni az Ildikó élelmiszerláncnak,vmint az Italbolt pultosának!
Klassz volt, bár eddig talán ez a verseny volt a legkönnyebb. Saját hülyeségemből persze egyszer irgalmatlan bozótharcba keveredtem, de valahogy az is túlélhető volt. :) Nem siettünk, kényelmesen sétálva, nézelődve jártuk végig a pontokat.
A hely nagyon tetszett, a bázis is klassz helyen volt, és a pontok is többnyire nagyon jó kis helyeken voltak elrejteve.
Mindent egybevetve az eddigi versenyeket egy picivel talán jobban élveztem, de nagyon nagy élmény volt ez is. Köszönöm a T. Szervezőségnek, hogy ott lehettem. :) Képeket töltök fel hamarosan, csak most itt ülök benn a melóban, és nincsenek nálam.
A két darab éjszakai fürdőzés Emerzee és Szabimaci társaságában pedig határozottan élményszámba ment. :))
Első veresenyünk volt. Tapasztalatszerzés volt a fő cél. Ez sikerült. A normál "túrasebességünket" jócskán alulmúltuk, épphogy beértünk a célba 16.40 körül. Jó volt a webes fényképen kívül is látni a kessertársakat. A terep is kiváló volt.(A furfangos sziget Pajkos nélkül sose lett volna meg:) A szervezés sem hagyott semmi kívánnivalót maga után.
Azt gondoltuk, a fél 7 kor kezdődő eredményhirdetés max 7, negyed 8 ig tart. Sajnos későn vettük észre, hogy elszaladt az idő, így nem tudtuk volna időre Szfehérvárra vinni Akebonot, aki biztosan lekéste volna a buszát. Szerencsére sikerült találni valakit, akivel elérte a csatlakozást. Mégegyszer elnézést kérek Akebonotól.
3. versenyünk Márkandi-val, Banditáékkal és kedvenc kollégáimmal Tánciékkal.
Eddigi legjobb. Olyan érzés volt, hogy bár az egész ország fölött viharfelhők vannak, miránk napsütötte kirándulóidő vár. Vigyázat legközelebb ez már elvárás lesz! :)
Az elején én sokat bénáztam a PDA-mal, de akadt segítség. Mire én a technikai malőrből kikeveredtem, a többiek kitalálták, merre menjünk. Nem is akár milyen utat találtak ki, nagyon gazdaságosra optimalizálták. Nem bántam meg, hogy vittem PMR-t, mert az éterben folyamatos volt a duruzsolás. :)
Jó volt személyesen is találkozni a többiekkel, és hallottam pár okos dolgot, amit majd igyekszem később felhasználni.
Szerencsére az idő is kedvezett nekünk. Jó kedvvel vágtunk neki a 2. versenyünknek. Javítani akartunk a korábbi eredményünkön, de rosszabbra sikeredett. Az egyik pont nagyon "elbúvott", s a terep is elég dzsindzsás volt. A vizünk elfogyott, ezért a teke részeg pont megváltást jelentett. Nagyon finom volt a menű, még repetáztunk is. Jól éreztük magunkat. A hétvégén még néhágy geobödönt is begyűjtöttünk. Köszönjük a szervezést. Találkozunk ősszel.
Második versenyünk volt ez, jól kidöglöttünk, de végül minden jóra fordult. Távirati stílusban ennyi lenne.
Viszonylag rövid úton, 14km járással találtunk meg 15 pontot. Nem tudtuk, hogy ez szép eredmény, de aztán András megmondta... :-)
Volt egy hely, ahol úgy elkeveredtünk, hogy így még soha! 1 órás dzsungelharc után láttam a kütyün, hogy 90m-re van a palack, de egyszerűen nem tudtunk 1m/p sebességnél gyorsabban haladni a sűrű, indákkal benőtt és néhol még szúrós növényzetben. Ha ott és akkor fel lehetett volna adni, biztos feladtuk volna! Szerencsére nem lehetett, ki kellett keverednünk a dzsindzsából! Miután ez is meglett, jó néhány tüske nyomával és egy tapasztalattal megint bölcsebbek lettünk: a palackokat mindig valamilyen út, ösvény közelébe rakják! Ez a tanulság a továbbiakban sokat segített, úgy a 10. palack körül már majdnem kezdtem elhinni, hogy meglesz a 15, talán még öt óra előtt is! Meglett.
A Somogy Kertje egyik házában laktunk Bonnyán, nagyon tetszett a szép és igényes berendezése - jó kis szállás volt!
A verseny utáni este, szállásunk felé tartva véletlenül összefutottunk kosárfonóval és dc3-mal, akikkel aztán egy jót vacsoráztunk - és egy hangulatos estét töltöttünk el az étteremben.
Másnap a hazaúton pedig még 3 láda is megtalálódott - ráadásnak.
Köszönjük a szervezők és a palackok elrejtőinek munkáját! Nélkülük ezekkel az élménnyel biztosan szegényebbek lennénk.
Az előző versenyen szerzett elég jó helyezésünkön felbuzdulva a mostani versenyen sietősre vettük a figurát, így meglepetésünkre a 6. helyezést értük el.
A mindenkorinál több résztvevőnek, és a dél körüli startunknak köszönhetően a terepen szinte nem volt négyzetméter ahol ne találtunk volna uticélunknak megfelelő cachercsapást.
A verseny után a Balatont megkerülve jöttünk haza, útközben persze megkeresve 1-2 Balatonparti ládát.
egyelőre csak annyit, hogy nagyon jó volt, a részletek és képek később.
Kisbisi a hátihordozóban, legkisebbisi a kenguruban, plusz hátizsák, lógott rajtunk á 15 kg. Kicsit később indultunk, mint terveztük, aztán ki is csúsztunk az időből mint a csiga. Pedig mentünk 6 órát és kb. 17 km-t, és ezalatt csak 10 ládát kerestünk meg, ez ám az útvonaltervezés! Az, hogy nem lett meg még öt láda, két dolognak köszönhető:
1) "Á, ne itt menjünk át a horhoson, ahol mindenki átment, hanem feljebb, a gerincen". Gerinc nem volt, csak csalán, meg repcetábla, és óriási kerülő. Balról csalán, jobbról repcetábla 30 perc. Utána ragadós galajmező, ami ádázabb mint bármi eddig, egyszerűen nem lehet benne menni gyorsabban mint 10 méter/perc.
2) VZ pont. Két gyerekkel ultranemideális. Lefelé menet a kerítés mellett kisbisit ki kellett venni a hordozóból, mert pofozgatták a gallyak, holott jó gyerek, semmit nem csinált. Aztán bozót, szúnyog. Nagyon nagyon sok szúnyog. A HR felé akartunk továbbindulni, átkeltünk a patakon, a bozóton, ami egyre sűrűbb lett. Piroska ott kezdett el igazán sírni, teljesen jogosan, legszívesebben én is sírtam volna. Guggolva haladok a szúrós bokrok alatt, hasamhoz szorítva Piroska (aki 5 kiló és ordít), csípnek a szúnyogok. Kisbisi a többször is elhangzó "megyünk a kocsihoz?" kérdéssel próbált minket ebből az egészből kifelé terelni. Egy fél óra múlva beláttuk, hogy vissza kell fordulni, felmenni újra a pofozós kerítés mellett fel vissza a hegyre, blablabla. Teljesen elvette az erőnket és a kedvünket is a továbbrohanáshoz. Úgyhogy besétáltunk szépen a bozót- és szúnyogtalan dózerúton a célba. A gyerekek amúgy rendesek voltak nagyon, bírták mint a huzat. A Vízesés meg monnyonle.
A megtalálás időpontjának jobb híjján azt írtan be amikor elhagytuk Bonnyát. Ekkor már tényleg minden rendben volt, túl voltunk egy kellemes és izgalmas ponttelepítésen, majd az eddigi legnépesebb és legpontosabb versenyen, s végül de nem utolsó sorban egy fárasztóbb pontbegyűjtésen. (És természetesen 3 jó hangulatú éjszakán. ;) )
Örülök, hogy ilyen jól sikerült és íly sokan megtiszteltek a részvétellel. Csak így tovább! :-)
Első verseny, melyen részt vettem és sikerült is sikerrel teljesítenem.
MoZoval, Cintivel és Mesóval haladtunk együtt, egy majdnem 14km-es kör megtétele során gyűjtöttünk be 15 ládát.
Kiváló volt a hangulat, mind a verseny közben, mind pedig az eredményhirdetés során.
Külön köszönöm Lelcache-nek a szállásszervezést, Mozonak pedig a fuvart.
Első versenyemen Vegával egy csapatban és MoZoék csapatával együtt haladva gyűjtöttük össze a 15 ládát sikeresen 5 óra alatt. Korábban csak MoZótól hallottam a versenyekről, de nagyon örülök, hogy most személyesen is kipróbálhattam, mert nagyon szép élmény volt! Köszönet a szervezőknek a munkáért!
Az igali szállás is nagyon jó volt és örülök, hogy ott más kesserekkel is megismerkedhettem. Utólag is köszönjük a szállás szervezését Lelcache-nek!
Képek jönnek majd Vegától még!
Bubuval, Zsé-vel, Lilivel, Krisztivel,Szintivel, Mesóval, Vegával, Lelcache-sel, Scelével laktunk Igalon, nagyon szép környezetben. :) A versenyen jó volt sok kedves ismerőssel újra találkozni. Sikerült egy elég szép karikát leírnunk trekkből. :). A verseny végén az esőnek, és a türelmetlenségnek hála 3 remek térképre is szert tettem :)
Ez volt az első versenyünk. Nagy izgalom és készülődés előzte meg a napot, Zoli kiválóan fölkészült térképekkel és az Ő műszerét is használtuk, mi hárman lányok pedig vittük a jókedvet, és a jobbnál jobb ötleteket!
Indulás előtt fölraktuk a pontokat az összes nálunk lévő térképre, és igyekeztünk valami rövid, jól járható utat keresni. Hát a járhatósággal nem volt gond, a hosszúságával már igen, mert a beérkezéskor András nagy csodálkozással nézte a begyalogolt utunkat, lehet, hogy sikerült a legtöbbet gyaloglók közé beküzdeni magunkat. De ez egy cseppet sem zavar bennünket. Végig nagyon jól éreztük magunkat. Semmivel sem volt több csalán, nagyobb sár, nehezebben megtalálható "láda", mint egy átlag ládázós napon. Gyönyörű vidékeken jártunk, sok-sok fényképet készítettünk.
Jó volt a régi ismerősöket üdvözölni, és jó volt új emberekkel megismerledni!
Köszönöm a Szervezőknek, hogy lehetőséget adtak, és köszsönöm a kessertársaimnak a jó társaságot!
Csodálatos nap volt a mai!
Klári, Marcsi, Era és Zoli
Ozekivel érkeztünk a rendezvényre és ketten, közös csapatot alkotva indultunk el a versenyen. 4.5 óra alatt találtuk meg a 15 pontot, és nagyon elfáradtunk. Csak gratulálni tudok a szervezőknek és egyben köszönetemet is szeretném kifejezni a nagyszerű alkalomért. Sajnos némi kellemetlen mellékzöngéje is volt a napnak, ugyanis akivel előre megbeszéltem, hogy egy darabig elvisznek hazafelé, nos ők az utolsó pillanatban meggondolták magukat. Ezzel nagyon kellemetlen helyzetbe hoztak. Ezúton is köszönöm Bisiek kedvességét, akik önzetlenül felajánlották a segítségüket. Így mégis sikerült hazajutnom. Egyébként ez volt az első versenyünk.
Nagyon jó volt a tiszta-hidegfrontos, kellemes de nem túl meleg kiránduló idő. Az első öt pont szépen a jelölt út mellé fűzve sima ügy volt (ezért így kezdtük ;-)), de aztán jöttek keményebb állomások (pl. GC,FS), volt kis kavarás, végén kellemes fáradtság. Legjobban a kutyus bírta.
Azt azért nem pontosan értem, miért nem marad valódi láda egy ilyen esemény után, mert ha nem lett volna "méltó" hely, akkor bármilyen is jó, egyáltalán az esemény miatt. De így hogy PMR-t nyertem, nem haragszom. ;-)
Nagyon köszönjük a profi szervezést.
Nagyon jó kis vereseny volt, geo-versenyhez illő tájon, kiváló időjárás mellett. Köszönet mindenkinek aki ezt megszervezte nekünk. Már nagyon várom az őszi versenyt.
Hát, vagy a valami térkép hiányzott, vagy az ügyességünk, mert bizony nem minden részlete volt örömteli számunkra a versenynek. Oly annyira, hogy a Hídrombolás és a Vízesés között fel is adtuk. A csalán mértéke nem volt már arányos az élvezeti értékkel.
Annyi haszna azonban volt ennek a szakasznak, hogy megtaláltuk egy kolléga PMR-jét, melyhez azóta már biztosan hozzájutott a bázison.
Összességében persze jó volt. Szép idő, nagyszerű táj, izgalmas rejtések, jó hangulat. Kell ennél több?!
Elösször is köszönjük a szervezőknek a rendezést! A verseny remek volt, az idő szint úgy. Imitt amott dagonyáztunk, de belefért :) A legnehezebb megszerzett pontunk az erdő mélye volt. A furfangos szigetre Parker vállalta a bejutást, így több csapatot is megkíméltünk ettől. Kellemeset kirándultunk, néhány pontál összefutottunk más kesserekkel is, ahogyan ez lenni szokott. Nekünk az idei túra ment a legjobban, most csak egyszer álltunk meg pihizni :) Szeptemberben újra találkozunk.
Első versenyünk, melyen bigz és bigcs társaságában vettem részt. Bemelegítésnek a Kereki várat gondoltuk bevenni, ami 100 méter után egy szépen kivitelezett "bokáig sárban merülős" talajgyakorlat végén - amit bigz adott elő - feladtunk. A verseny jól szervezett volt, a pontok némelyike igen jó rejtésnek bizonyult. A csapat taktikája a legközelebbi pontok megtalálása volt, ez néha igen kalandos helyzetbe sodort bennünket. Végül jól elfáradva, de boldog mosollyal az arcunkon fejeztük be a versenyt. Köszönöm.
Először azt hittük, hogy nincs nálunk elég akku a GPS-be, aztán azt, hogy 5 óra a szintidő, így feszülten kezdődött. Ráadásul térképet sem hoztunk, majd egy óra késedelmet hoztunk össze, mert egy áthatolhatatlan erősávnak rohantunk. Ezután találkoztunk ÉvaSanKriékkal, akik felhomályosítottak bennünket... Jól éreztük magunkat!
Ismét jó verseny volt, s az időjárás is megkegyelmezett. Szipetivel és a nagyobbik fiammal, Bencével (10) trappoltunk körbe. Bencének ez már a második versenye, s nem mondhatnám, hogy ő a leggyengébb láncszem. Az egyik emelkedőn jöttem rá, hogy ez nem igazság, én egyedül nagyobb súlyt cipelek, mint ők ketten. (Nem a hátamon.) Szóval indítványozom, legközelebb legyenek súlycsoportok! Én a 100+ -ban indulnék. :-)
Ismét egy kiválóan szervezett, jó körülmények között lebonyolított verseny. Kedves barátommal, Mihály-lyal futottunk ezúttal; nagyobbik fiam szigorlatra készül, kiváló barátja pedig teniszversenyen van :-(.
Ezúttal nem vesztettük el a tollamat, nem akadtunk el pontkereséssel, csupán 3-szor belefutottunk sűrű csalános + akáctüskés + összetört faágas dzsindzsába, ami lelassított minket. Ezzel együtt a szokásosan szoros helyezéssel végeztünk.
Köszönjük a szervezést, és hogy részt vehettünk a rendezvényen.
Elso versenyunk volt, Maja tarsasagaban teljesitettuk a 15 pontot 3,5 ora alatt. Az elso 10-12 pont nagyon gyorsan es gordulekenyen ment, ha a vege fele mas pontokat valasztunk, lett volna eselyunk az elso 10-be bekerulni. EM kornyeken elegge lelassultunk a nehez terepnek koszonhetoen.
A rejtesre azert adtam keves pontot, mert a legtobb ponton, ahol jartunk, a geopalackok ki voltak biggyesztve szem ele, alig volt 1-2 olyan pont, ahol tenyleg keresgelni is kellett. Lehet, hogy ez abszolut nem a rendezok hibaja, es eredetileg jol el voltak rejtve a palackok, de mi sajnos ilyen formaban talalkoztunk veluk, ezert ezt az allapotot tudom pontozni...
Maga a verseny, a rendezes tetszett, orulok, hogy eljottunk es eljohettunk, koszonet erte. Ezelott el sem tudtam kepzelni, hogy 1-2 ora alatt szinte tokeletes csalanimmunitast lehet elerni. A tav masodik felen mar barmifele reakcio nelkul gazoltunk at a nyakig ero csalanon... termeszetesen poloban es rovid nadragban :)
Az persze mar az eredmenyhirdetes elejen nyilvanvalo volt szamunkra, hogy az ajandekok kozul a sort mi fogjuk nyerni, mivel kis csapatunkban senki sem iszik. Es igy is lett... :-D
Ehhez nem is tudok többet hozzászólni, mert annyira jó volt, hogy ide most regényt kéne, hogy írjak! ;)
Még talán annyit, hogy Zsófiékkal mentem, a Kolibri csapat tagjaként! :)
Kezdő ládázók révén ez volt az első versenyünk. :o) Egyenlőre csak beleszagoltunk a hangulatba, tapasztalatot gyűjtöttünk (meg azért nyolc pontot is :o) ), jól éreztük magunkat, néha extrém terepen haladtunk (értsd pl. nyakig a csalánban), nagyon szép tájakat láttunk és ősszel már ezen tapasztalatok birtokában fogunk nekivágni a versenynek! Úgyhogy mindenki reszkessen majd!!!! ;o)
Ja és örülök, hogy (99%-ban) kedves, közvetlen, segítőkész, barátságos csapatba (ti. kesserek) tartozhatok. :o)
Szóval csupa pozitív tapasztalatunk volt. :o)
Nagyon jó volt, kár, hogy nem sokáig maradhattam. Épp csak befejeztem a versenyt, már indulnom kellett dolgozni.
Nagyon elfáradtam (többször is), régen túráztam ennyit. A helyszínek is megérdemelnek minden dícséretet, szuper volt!
Ja, és ez a 200.!
Beleszerettem a Somogyi dombságba. A versenyen nem vettem részt, biológiailag gyenge vagyok ennyi bozótharchoz...
De megérte végignézni a társaság indulását, érkezését. És a környékbeli ládászat is jó volt.
Már otthon vagyunk, sajnos az eredményhirdetést nem tudtuk megvárni, így az eredményt sem tudjuk :-) De nagyon jó volt! Apukámmal reggel hétkor indultunk, háromnegyed tíz körül kaptuk meg a pontokat, negyed óra alatt berajzoltam őket a Google Earth-ból készített tizedívperc-hálót tartalmazó két A4-es oldalra nyomtatott térképre, majd belevágtunk. Sajnos a CF és a DA pontok között kissé dzsindzsás volt a terep, pedig a műholdkép alapján jobbnak tűnt, és itt a kullancs is sok volt, úgyhogy itt elég sok időt elvesztettünk :-( Az AK pont környékén is úttalan utakon haladtunk, de szántóföldön egyszer sem mentünk át... Végül is kb. három és háromnegyed óra alatt gyűrtük le a 15 pontot, mindez sok szintet is tartalmazott, majd ha kiszámoltam, beírom, és 14,9 km-t mozdultunk el vízszintes vetületben :-) Most így az eredményeket nem ismerve meglepődnék ha a legjobb 25-ben lennénk, pedig tavaj 11-ek voltunk... Az útvonal lehetett volna jobb is, de majd legközelebb. Örülök, hogy újra láttam jspanyik kollégát, és ChrisCarlos-ékat, akikkel kéktúráztam is, és akik remélhetőleg átveszik a nyereményt, amit kisorsolnak nekem :-) Szóval köszönjük a szervezést, és a jó időt (csak pár csepp eső esett még a legelején)!
Első versenyünk! Úgy indult, hogy Anikó és Kulisz jóvoltából hitelbe is versenyezhetünk, mert Balatonbogláron vettük észre, hogy egy fillér nélkül keltünk útra. (Barátaink- Ferencz család- ránk is sms-eztek a verseny közben, hogy GPS az van-e nálunk...?:-D) A kezdők magabiztosságával nyomtuk le az első 10 pontot, aztán a HR és TV nagyon messze volt, a VZ-nél majdnem feladtuk. Visszamentünk a Bázishoz, gyors folyadékpótlás után megszavaztuk a továbbindulást. Az utolsó másfél órában lenyomtunk még négy ládát ( KE, KU, OF, FR ) és ezután jött a verseny számunkra legszebb része. 12 perccel 17 óra előtt 2,2 km-re voltunk a Bázistól, erőnk végén jártunk . 11 éves fiunk, Marci, hol szaladva, hol csak sietve (már ő is alig élt) 3 perccel !!! a vége előtt bevitte a lapot és a GPS-t a célba.( Rajta kívül egyikünkben sem lett volna már ennyi küzdeni akarás.) Bónusz a nap végén:nyertünk is az eredményhirdetésnél egy Garmin csomagot Sopron és környéke térképpel. Jöhetnek a soproni ládák! Most regenerálódni próbálunk, hét éves Domonkosunk marionettbábuként mozog és mi sem vagyunk harmatosak...Készülünk az Őrségbe!
Nagyon köszönjük ezt a napot mindenkinek, aki sokat dolgozott érte, hogy ilyen legyen!
Ja, és a végén még a számlát is ki tudtuk egyenlíteni egy kóbor bankkártyánk megtalálásával...
Ez volt az első versenyem, és óriási élmény volt. Fantasztikus volt a hangulat és remek társaság jött össze.
Köszönet a szervezőknek és a szponzoroknak, és természetesen ÖregTomnak, aki elfuvarozott engem a versenyre és utána haza.
Eredetileg úgy volt, hogy a Bal3-Radpeter-Sagik csapatot fogom erősíteni a versenyen, de mivel ők már hajnali 5-kor már úgy fel voltak pörögve, hogy mire én odaértem Bonnyára ők már a fél távot megtették. Ezek után ÖregTommal és Csigabigával vágtunk neki a túrának, amit rendkívül élveztem.
Úgy volt, hogy nem tudok jönni, mégis itt vagyok! :o)
Úgy volt, hogy nem indulok, mégis végigmentem! :o)
Hálás köszönetem ÖregTomnak!l [wapon beküldött szöveg]
Csak a Társaság miatt szerettem volna idejönni, nem akartam indulni a Versenyen, nem is neveztem, nem úgy voltam öltözve, de a körülmények úgy hozták, hogy mégis végigjártam ÖregTom és L@zy társaságában. :o)
Eleinte nagyrészt utakon mentünk, a vége felé viszont volt részünk nem kevés bozótharcban. Voltak olyan pontok, ahol senkivel sem találkoztunk, míg más pontoknál meg egész tömeg gyűlt össze!
Igazán változatos volt mind a terep, mind a környezet!
Szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett. :o)
A táv teljesítése után jó volt találkozni a Bázison a Barátokkal, kedves ismerősökkel! :o)
Köszi a szervezést, jól éreztem magam! :o)
Külön köszönetem ÖregTomnak, ha Ő nem ajánlja fel a segítségét, akkor nem valószínű, hogy itt lehettem volna!
Anyukámmal, Apukámmal és az ismerőseikkel kerestük meg a 15 üveget. Ez volt a leghosszabb út amit egy nap gyalog megtettem. Néha már nem akart vinni a lábam, ilyenkor pihentünk és jobb lett. Jövök máskor is ilyen versenyre. Kingu
Madw, Sush és Reggellel együtt.
Mi már péntek este leértünk Kinguval. A "kissé" zaklatott éjszaka után esőre ébredtünk és nem sok jót reméltünk.
Szerencsére az eső elállt, így minden adott volt egy szép naphoz.
A pontok felvétele után gyors tervezés és már indultunk is.
Egy csodálatos napot sikerült eltöltenünk a somogyi dombok között barátaink társaságában. A susnya-dzsindzsa-csalános-dagonya már a múltté. :)))
Kingunak ez volt az eddigi leghosszabb túrája, amit 9 évesen becsülettel végigjárt!
Nagyon köszönjük a szervezőknek!
A fényképeket köszönjük Madw-nak (http://nillyth.tvn.hu/) és Reggelnek!
300.
Ez volt a 2. versenyünk és ezt is nagyon élveztük. Most csak a saját kis csapatunkkal mentünk, ami 4 fő (hozzánkcsapódott Kriszti nővére és fia). Örültünk, hogy sok új arcot ismertünk meg, a régi ismerősökkel jókat csevegtünk.
Életem 2. versenye volt ez, sajnos idő hiányában nem tudtuk befejezni a versenyt (én, Hesler, batttt) de azért nagyon jól éreztük magunkat. Reggel nagyon megijedtünk a szakadó eső miatt, de mire odaértünk elállt, és mikorra elindultunk már 7 ágra sütött a nap. Köszönjük a szervezőknek ezt a remek versenyt.:)
Köszönet a szervezőknek! Nem indultunk korán, de szerencsére nem érkeztünk későn. Nyugodt tempóban baktattunk, túl nagy navigációs baklövéseket nem követtünk el, néhányszor azért megmártóztunk a csalántengerben.
A táj nagyon szép, igazán változatos. Többször összetalálkoztunk a BiharyG csapattal, valamint egy nagyobb szakaszon együtt haladtunk dr.is-ékkel. Legjobban az FS pont tetszett, pedig kjr külön felhívta a figyelmünket, hogy kerüljük el! :-)
Ez volt az első geocaching versenyünk, a ládák rejtése egy kicsit érdekes volt: vagy a szervezők rakták összes ládát jó mélyre, vagy mi voltunk túl bénák ehhez. A táj viszont nagyon szép volt.
Hát ez a verseny elég zűrösen indult. [wapon beküldött szöveg]
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2006.05.29 10:01]
Haverok utolsó pillanatban visszamondták, így nem elég, hogy a csapat ugrott, de még a kocsi is. Persze 23:00 körül igen nehéz fuvart találni, maradt a vonat. Mivel elég korán indult kb 3 órát aludtam verseny előtt. Sátrat nem tudtam vinni, sőt kenyér is alig volt itthon.
A pályaudvaron már nem volt időm jegyet venni, szerencsére megúsztam kaller nélkül.
Ezeket az apróságokat leszámítva nagyon jó verseny volt.
Nem tudom itt mi számít megtalálásnak, úgyhogy a hivatalos beérkezési időnket írtam be végül. Nagyon jól éreztem magam, sajnálom, hogy nem tudtunk tovább maradni, főleg hogy végül az éjjelt egy autópálya melletti benzinkúton kellett töltenünk:(
Állítólag 12,69 km-t sétáltunk le, de többnek tűnt. Mikor lesz a következő?:)))
Nagyszerű rendezés, ideális időjárás, kellemes - bár nem könnyű - feladat, sok kedves régi és újabb ismerős.
A pontok domborzathoz és utakhoz való viszonyának ismerete nélkül eléggé esetleges útvonalat választottam, amely az idő folyamán sokat alakult. Végül sikerült a terep legészakibb és legdélibb pontjainak érintésével egy 17 kilométeres út megtételével kevéssel 5 óra alatt visszaérni a bázisra. Az érintett pontok: TR - ML - TP - AK - RK - KH - MA - DA - OF - ER - FT - KE - KU - FS - SE. Az AK és RK pontok között jó nagy kerülőt tettem, eközben értem el (szerintem) az északi végeket. A déli pólust az FT pont képviselte.
A nagyszerű rendezés egyik kulcsa volt a jól megválasztott bázis, amely alkalmasnak bizonyult a mintegy 300 résztvevő befogadására. Külön bónusz volt a fürdőmedence és a napozóágyak. Amikor reggel Budapesten az esőbe hajló időjárásban néhány másodpercnyi habozás után benn hagytam a hátizsákomban az előző héten ott hagyott fürdőnadrágomat, még nem gondoltam, hogy annak hasznát veszem a délután folyamán. Nagyszerű volt a napozás és fürdőzés gitárzene hangjai mellett.
Az eredményhirdetés és az azt követő sorsolás méltó volt a játék hagyományaihoz. A hagyományokhoz híven freddy toronymagasan nyerte a versenyt. Gratulálok!
Mellesleg: ha elfogadják a jelszó nélküli megtalálást, ez lesz a 900. ládám.
Az igazat megvallva, nem szándékoztam indulni a versenyen.
Reggel 6:30-kor kényelmesen felkeltem, kinéztem az ablakon és mivel nem esett, eldöntöttem, hogy lejövök ide kicsit bringázni és találkozni az emberekkel. Szántódig levonatoztam, onnét már csak 37km volt a bázis. Bazinagy viharos szél fújt, de azért nyomtam neki, 1 óra 10 perc alatt lent is voltam.
És mivel ott "lelki terrort" alkalmaztak, kénytelen voltam mégiscsak indulni annak ellenére, hogy kicsit már el is fárasztottam magam előtte meg nem hoztam még cipőt se, csupán az SPD-s volt. Abban meg ugye nem túl kellemes és egészséges futkorászni :)
Szokásomhoz híven rövidnadrágban indultam neki a dzsindzsázásnak. Jópár harci sebet szereztem most is, de szerintem ezzel a többség így volt :) A lábaim a csalánméregtől annyira bizseregtek, hogy már meg se éreztem semmi mást...
Én a versenyeken soha se tervezem meg előre az útvonalat, csak rápillantok a térképre és rohanok is. Ez volt az első 30 pontos versenyem, így kicsit más a dolog de előkészületekre most se volt szükség. Ez egyrészt könnyebb is, mivel nincs megszabva, hogy mely pontokat kell felkeresni, másrészt meg nehezebb mert gyorsan, ránézésre meg kell állapítani, hogy melyik az a 15 pont mely a legrövidebb úton megtalálható. És persze ki is lehet fogni nehezebbeket is. Az egyik ponton például 10 percig szöszmötöltem mire meglett az a buta palack.
Az én köröm 15.7km lett, 1:51 alatt. Legközelebb majd jobban felkészülök :)
A verseny után meg überszuper érzés volt belevágódni a medencébe :D
Örülök, hogy ismét találkozhattam ilyen sok játékostárssal, és köszönet a szervezőknek is!!!
ÖregTomnak külön köszönet amiért hazavitt, Fűkockának meg mert a bicajomat utánam hozta :)
Nagyon jó volt a verseny, örülök, hogy részt vehettem! erchegyia-val alkottunk egy kis csapatot :) A táj gyönyörű, a csalán, sár és bozót kevésbé. Kalandos egy túra volt:) A társaság is remek volt, főleg az esti pancsi és grillezés:) Köszi mindenkinek! ;)
Ez volt az első versenyem. Célként a tapasztalatszerzést és a 4 órán belüli teljesítést tűztem ki. Ez utóbbi nem sikerült: az FL pontot elhagyva nem sokkal egy bozótharcba keveredtem, ami önmagában még nem is lett volna baj, de olyan veszteséggel kellett szembenéznem ami majdnem a verseny feladására kényszerített. Csak BL-nél vettem észre, hogy a versenylapom kiesett a zsebemből útközben. Mire sikerült visszaszerznem legalább félórás hátrányba kerültem. Tanulságos volt.
Segítségemre volt két barátom, Ádám és Peti (két "civil") akik a bázison maradtak és Google Map-et böngészve próbálták követni merre is járok ill. próbálták a legoptimálisabb útvonalat megtervezni. Nagyon jó csapatmunka volt. Köszönet érte Nekik ez úton is.
Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük a lehetőséget, a szervezést és az ajándékokat.
A versenyt Jspanyik és Gigi kitünő társaságában jártam végig. Eleinte elég sok off road részt vállaltunk be, majd az út második részében már sikerült utakon eljutni a pontokhoz.
Legveszélyesebbnek a sziget pontot (FS?) tartottam, ha egyedül vagyok ott, nem tudom hogy jöttem volna ki. Legtöbbet a romos kunyhónál keresgéltünk.
A versenyre megszereztem a környék 1:10000 topográfiai térképét, de végig érintetlenül lapult a táskámban, inkább a GPS-re hagyatkoztunk a navigálás során.
Sokat javítottam a péliföldszentkereszti eredményemen, most 4 óra alatt telejsítettem a távot az akkori 5.5 órával szemben. A jó eredmény elérésében sokat számított a végig kiválóan működö MAP60 CSx vevő.
A nap fénypontja a jó hangulatban eltöltött eredményhirdetés/sorsolás volt. Az ajándékok közül legjobban Mr Zerge által készített kulcsra kész mesterséges rejtekhely tetszett.
A verseny nagyon kellemes volt. Az időjárás végül a mi oldalunkra állt, tehát senki sem ázott el. Csak megizzadtunk kicsit... A jó tárasásg, és a hangulat végül nagyon élvezetessé tették a hétvégét. A kis igali sétákról nem is beszélve. Szóval megérte ott lenni.
Külön érdekessége az egésznek, hogy hazafelé meg belebotlottunk Zsézsé komába, meg még néhány kincsvadászba. Egy étterem előtt ácsorogtak, mikor hangos dudálással megrohantuk őket.
Első bálozó lévén, nincs összehasonlítási alapom, de szerintem is jól telt a kesselős hétvége. Apró bakik előfordultak, de ezek már 1 nap távlatából is csak megszépült emlékek. Maga a verseny jó volt, a MavirSE csapattal mentem a táv ¾-éig, majd egy szakadékba idő előtt történő becsúszásomnak köszönhetően szétváltunk. :-))) Külön köszönet Bigyó-nak (ha jól írom a nevét), aki a szomjhaláltól mentett meg. Üdv az Andi&Parker csapatnak (ha jól írom a nevüket).
Logidőpontnak a beérkezést írom.
Remek verseny volt! Köszönet a rendezőknek, szervezőknek, szponzoroknak és minden olyan személynek, aki hozzájárult ehhez a kíváló eseményhez.
Pénteken radpeterrel jöttünk le Siófokra és mivel pár láda "útba esett" a Páty-Balaton út kb. 250 km-esre sikeredett. Radpeter autóját kicsit megviselte a szeleburdiságom, egyszer a csomagtartót sikerült úgy lecsuknom, hogy zengett a környék, utána már csak a hangszórót törtem le. (folyt köv.:-) Sagik család vendégszeretetét élvezhettük Siófokon, vacsorával, szálással, jó szívvvel vártak. Reggel már 5 órakor keltünk, nem szomorúan indult a nap;-) Ha mág így alakult, uzsgyi kapjunk el egy-két ládát a veseny rajtja előtt. GCZCHY volt az "áldozat", induláskor az autóban megpróbáltam a táskából kicsempészni a söröket, ne kelljen cipelni. De baltazár közbeszólt! A kormyányra szerelhető zárra esett véletlenül az alaposan felrázott sörös doboz és váratlanul felrobbant. Én kidobni próbáltam, radpeter befogni a spriccelő gejzírt, Sagik nagy segítség volt, ült a sörfürdőben és vinnyogott a röhögéstől. Likvidáltuk a bűnöst és ekkor éreztem itt ért véget egy szépen induló barátság, radpeter most fog engem kirúgni. De Ő csak ült csendesen némán, fejére egyenletesen csöpögött a sör a tetőkárpitból és egyszercsak kitört a frenetikus röhögés:-D
Így értünk a rajtba. Kövület GPS-em ponttal feltöltése félő pont volt, de hála a rendezőknek sikerült. Jó volt az ismerős arcokat üdvözölni a rajtban, érződött egy kis feszültség a levegőben, elvégre akár hogy is nézzük, ez azért verseny. Radpeter, Sagik és Szab társaságában indultunk egy jó kis csapatot alkotva. Bár indulás előtt tét nélküli kellemes erdei sétának, játéknak indult, de az első méterek után éreztük, mindannyiunkban van egy kis drukk, huzzunk bele, ha már megyünk, menjünk rendesen. Nem rohanva de erősen kilépve kezdtük a menetet. Az első pont kicsit megtorpantott, a keresztnél keresgéltünk jó pár percet.
Uzsgyi tovább, Scele és Lelcache nyomában, már Mr. Zergével és fiával erősödött csapattal.
A rajtban nagyon kis időt szántunk az útvonal megtervezésére, zsigerből választottuk a következő útvonalat: KU - KE - FR - PT - OF - GC - CF - KC - RB - TF - MA - DA - EM - FS - SE - cél. Úgy tudom valamivel kevesebb, mint 4 óra alatt és nem egész 14 km-t letudva érkeztünk célba. Még futottunk is (3.2 m-t :-) Volt az úton árok, meder, csalán, tüskés bokor, minden földi jó, de nagyon, nagyon élveztük a haladást! A célban ebéd, átöltözés után kedves ismerőseinkkel múlattuk az időt, hamar elröppent az a "pár perc" az eredményhirdetésig. Fantasztikus ajándékokat biztosítottak a rendezők, nem kis mennyiségben. Jó volt látni a boldog arckat, én is nyertem egy CD-t, de Sagik ismerve ez irányú örök szerelmemet az Off Road belépőjét szó nélkül elcserélte velem! Köszönöm!
Gratulálok minden nyertesnek! (ha jól tudom 138 nyertes volt, itt mindenki nyert, aki jelen volt) Köszönöm radpeternek a szállítást! Jövök egy fél autóval. ;-)
4 óra, 14 km, Bal3, sagik és szab remek társaságában. [wapon beküldött szöveg]
Már pénteken elindultunk Bal3-al, begyüjtöttünk néhány csészét, SagiK-éknál éjszakáztunk és onnan indultunk hajnalok hajnalán a bázisra.
Egy kicsit komolyabban próbáltuk venni a dolgot, mégiscsak egy verseny ez vagy mi a csuda, ugyhogy csak hét sört hoztak az én drága barátaim az útra. Azért csak hetet mert egyet sikerült még az autóban felrobbantani. Szab-bal kiegészülve igyekeztünk egy mindenki által elfogadható tisztességes tempót tartani. Volt bozótharc, árokugrás, ici-pici navigációs hiba, de egészében egy jó versenyt futottunk.
Jó volt újra látni egy csomó ismerőst, beszélgetni, vidámkodni a barátokkal. Sajnos minden idők legrosszabb geomenüjét fogtuk ki (szerintem), a túléléshez jó volt, de többet nem tudott.
Köszönet a szervezők-/rendezőknek, ismét egy hibátlan eseményt sikerült összehozni.
Ismét sikerült nagyon jó társaságban eltöltenem a hétvégét. Már pénteken megérkeztünk Igalra, ahol este PMR-n egyeztetett ládázással melegítettünk be a szombati napra.
A verseny reggelén a szemerkélő esővel mit sem törődve vágtunk neki a pontok keresésének. Az idő később nagyon kellemesre váltott. A Róka búvó pont sajnos tuljárt az eszünkön, így +1-t kellett még keresnünk, hogy a 15 meg legyen. Az erdemény hirdetésig sok időnk maradt, ezért népes csapattal, 3 kocsival Andocs felé vettük az irányt.
Vasárnap indultunk haza, természetesen ládázással egybe kötve, Jsapanyikkal és lányával kutattuk fel Kaposvár és környéke ládáit.
A délutáni haza indulás is tartogatott meglepetést, Balaton szemesen Zsézséék népes csapatába botlottunk, ahol egy közös ebéddel hosszabítottuk meg a hétvégi élmények sorát.
Üdv Mr Zerge.
Köszönöm a szervezők áldozatos munkáját, a szponzoroknak és az ajándékot felajánló kessertársaknak az értékes nyereményeket.
Nem tudom mi történt Bal3-al, de ment mint a mérgezett egér, alig bírtam vele a lépést tartani. Szabnak megígértük, hogy az RB palackból mozgóládát csinálunk, de a szigetre való bejutással helyrehozta azt a kis malőrt. :)
Raktam fel pár képet.
A versenyre grigával mentünk le, a személykövetős dolog végül nem jött össze. Az időjárással sem volt gond, reggel már elállt az eső. Eleinte még élveztem éjfélkor a hect dallamait, de hajnali kettőkor már kezdett sok lenni :) Tetszett ahogy emerzéék esti fürdőzést rendeztek.
Maga verseny szerintem könnyűnek volt mondható, gondolok itt a verseny távra. Ez nekem 14.4 km lett, 3:02 alatt. A következő jubileumi versenyre komolyan kell készülni, hogy végre megszorítsam Fükockát, és Mikulást :) mindig megelőznek.. A terep kellemesen dombos volt, nagy előnye, hogy sok helyre vitt földút. A BL pontra toronyiránt mentem, ez 25 percembe került. A végére a csalánnal egy biológiai családba kerültünk, mert már nem is éreztem a csípését.
A hideg üdítők sokat segitettek a verseny után. De nem lehet kihagyni, hogy elmondjam, hogy a medence nélkül közel sem lennék ennyire örvendetes. Jó volt benne lubickolni, és lehűteni magam.
Délután még volt alkalmam Fűkockáék terpjárójával kipróbálni a Somogybabodi off road terepet, azt hiszem megamaradnak a hepehupák..
Az egyik legjobban sikerült versenyünk volt ez! Már hagyományosan , ezt is scelével jártuk végig. Jó darabon csatlakozott hozzánk totik is, akit szépen beértünk, majd lehagytunk :-). Szokásunkhoz híven ismét az elsők között indultunk, így megúsztuk a torlódásokat. Sajnos idén nem segítette a tervezést még vaktérkép sem, így az aprócska GPS képernyőn próbáltuk kiokoskodni az útvonalunkat. Scelének mondtam, hogy jegyezze fel a tervet amit mondok, mert valszeg nem tudom majd megismételni. Ő felírta, és végig ehhez tartottuk magunkat. Első versenyünk volt, hogy nem változtattunk a terven menet közben, és mint utóbb kiderült, nagyon jól sikerült megtervezni az útvonalat. Azért a dzsindzsából így is kijutott, de ez már hiányozna is, ha nem lenne egy versenyen. Voltak kellemes pontok. Mindjárt az elején a Patak (PT) pontnál kisebb nyaktörő mutatványt kellett végrehajtani, hogy a sáros, nagyon meredek partfalon lejussunk a palackig. Na meg ugyanez fel, a másik oldalon. Legjobban mégis a Furfangos sziget tetszett. Annyira izgatottak voltunk ott, hogy még fényképet is elfelejtettünk készíteni. A bejutással nem volt gond, de ha nincs scele, aki elkapott a visszaugrásnál, akkor most darabokban feküdnék a szakadék alján, és a vadállatok ülnének tort a csontjaim felett. A leginkább a Bázislátótól (BL) a Magaslesig (ML) tartó szakasz tetszett. Itt scele nagy ötlete okán egy remek manőverrel sikerült sokak elé kerülnünk, és egy kisebb szívást megúsznunk. 13,1 km-t sikerült így gyalogolnunk rekord idő (3 óra 24 perc) alatt. Meg is lett az eredménye, az előkelő 11. helyen fejeztük be a versenyt. A futókon kívül csak kevesen kerültek elénk (akiket természetesen nagyon utálunk emiatt :-D).
Az egész fesztivál hangulata most is nagyon jó volt. Igazán remek versenyre sikeredett ez is. Köszönjük ezúton is a szervezőknek. Szerintem az egyik legjobb bázist sikerült összehozni. A geomenü már nem tetszett annyira. Volt már ennél jobb is. Ami még kevésbé tetszett az az, hogy nem volt megfelelő mennyiségű szállás Bonnyán, így a társaság nagyon szétszakadozott, és elég sokat kellett kocsikázni Igalról, ahol nagyon sokan laktunk. Sokkal jobb volt, amikor mindannyian egy nagy kupacban tudtunk megszállni. Nagyobb volt a közösségi élet, ami igen fontos momentuma a versenyeknek.
Összességében egy nagyon jó verseny, és remek helyszín volt, pláne, hogy még tatai bakancsot is sikerült nyernem a sorsoláson! Eddigi legnagyobb nyereményem.
Mint mindig most is Lelcache-el vágtam neki a versenynek. A táj gyönyörű volt és a rejtések is hozták a megfelelő színvonalat.
Sajnos a díjkiosztót már nem tudtuk megvárni, mert siettünk a Szilvásvárad Maratonra, amit sajnos elmosott az eső, így nem rajtoltam el.
Akár maradhattunk volna Bonnyán is, de sajnos az időjárást nem lehet előre kitalálni.
Csak a társaság kedvéért menetem, többekkel találkoztam is - megint jó volt köztetek! Versenyezni nem szeretnék, mert ha már egyszer igen, akkor teljes bedobással, maximumra hajtva, az viszont valahogy nem jön össze nálam a kesseléssel. Szóval csak egy kis csevely, szemlélődés, és már húztam is tovább a nagykanizsai TV-torony, a hévízi csobbanás és a Sárcsi-kút felé.
Sajnos ugyanaznap este van a tájfutó országos éjszakai bajnokság (amit tavaly és tavalyelőtt a saját kategóriámban (F45) megnyertem, és ezért "kötelező" indulnom), így nem tudok részt venni a versenyen.
Tényleg sajnálom, mert a tavaly tavaszi dobogós helyezés után idén is szívesen megméretném magamat...
Egyébként pontosan ma 3 éve találtam meg az első cache-t (GCVadi).
