A ládába TravelBug helyezhető. WAP: A láda a Csicsói Hargita csúcsán (nem messze a Meteo antennáktól.), a hegycsúcs alatti sziklacsoport egyik hasadékában, kövek takarásában rejtőzik. A doboz egy egy literes, légmentesen záródó vödröcske, különböző színű zacskókba csomagolva. (A Meteo antennákat ne tévesszük össze a TV-átjátszó állomással!).
Végre eljött a nagy pillanat, és megejthettem első rejtésem. Mivel a Madarasi-Hargita GCHARG ládaszempontból már foglalt, egy másik, nem kevésbé jelentős helyre szeretnélek benneteket meghívni, éspedig Hargitafürdőre, egész pontosan a Csicsói Hargitára.
Megközelíthetőség:
Hargitafürdőt a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő, 13A műútról közelíthetjük meg. A Tolvajos-tetőről N 46° 20,667' E 25° 38,854' 994 m [GCHRFR+parkoló] , kétféle úton lehet feljutni. Az első a műút, amely a Fenyő Turistaháztól 400 m-re nyugatra, a Fekete-patak mentén (kaolinos víz) visz fel. A második a kék sávval jelzett túraösvény, a turistaház északi felétől indul.
A rejtek megközelítésének több lehetséges módja kínálkozik, ezek közül hármat javasolnék:
1. Hargitafürdő felől, a drótkötélpálya alatti ösvényen. Kiindulópontnak az Ózon szállót ajánlom, autóval még könnyedén megközelíthető és nyugodtan lehet parkolni. Ez egy jó meredek útvonal, de aki nem nagyon szereti a combos emelkedőket, választhatja az ösvényt többször keresztező erdei utat is. Miután felértünk a meredek kaptatón, elhaladunk a TV-átjátszóállomás épülete mellett és megkeressük a hegycsúcs felé vezető ösvényt (pár száz méteren lefektetett betonlapok könnyítik a célbajutást, ami innen már gyerekjáték). Tájékozódási pontként a Meteo antennákat 46° 24.499É 025° 37.071K érdemes figyelni. N 46° 24,499' E 25° 37,071' 1767 m [GCHRFR+Magas torony]
2. A Kalibáskő étteremtől N 46° 19,735' E 25° 36,050' 884 m [GCHRFR+Étterem] induló ösvényen (kék háromszöget követve), 2 - 3 óra gyaloglás után áthaladtunk a Szeles veszén (1488 m) és Pokád mezején, kiérkezünk Bagolykőhöz (1679 m), ahonnan csodás kilátás nyílik Hargitafürdőre. (Rejtéskor ezen az útvonalon bicikliztem fel. Mit mondjak? Nem nevezném a nap ötletének.) Innen már látszik a TV-átjátszóállomás. Pár éve bemerészkedtem az épületbe, mondhatom, nagyon különös hangulata van. Elvileg tilos belépni, de hát az ember kíváncsi ugye. Sehol egy lélek, rengeteg vasajtó, csomó műszer, mint egy atomreaktorban. A folyamatos, tompa zúgás akkor a "Kína szindróma" filmet juttatta eszembe. Valaha katonaság őrizte, ma már csak kutyákkal és felirattal próbálják távoltartani a kíváncsiskodókat.
3. Madarasi-Hargita (Menedékház ) N 46° 26,462' E 25° 34,840' 1628 m [GCHRFR+hotel] irányából a kék sávú ösvényen. Ez viszonylag nehéz terep (télen különösen), de tapasztalt túrázóknak nem jelenthet gondot. 3-4 óra menetidővel érdemes számolni, térkép nélkül nem ajánlatos elindulni, mert ha rábízod magad a GPS-re és toronyirányt mész, könnyen a sűrű dzsindzsásban találod magad. Ha nincs térkép, 2,5 km távolságból kb 500 méterrel balra lődd ba az irányt az antennákhoz képest. Sok sikert.
A Hargita és környékének ismertetése:
A Hargita a Keleti-Kárpátok legbelső, vulkáni eredetű tagja; északi részén és a gerincen egykori vulkáni kráterek sorakoznak, míg a Hargita nyugati oldalán egy fennsík alakult ki. Az idők során az ősi vulkáni kráterek tőzeglápokká alakultak át. A hegységet hatalmas erdőségek, fenyvesek és lombhullató erdők fedik. Igazi különlegesség, hogy Európa ásványvízforrásainak több mint a harmada ezen a vidéken tör elő a mélyből. A hegység legmagasabb pontja a Madarasi-Hargita, melynek 1801 m magas csúcsáról nagyszerű kilátás tárul elénk.
Hargitafürdő a Központi-Hargitában, Csicsói Hargita hegycsúcs (1761 m) lábánál fekszik, 1350 m magasan. A Csicsói Hargitáról a déli fekvésű Bagolykő (1679 m) közelíthető meg.
A települést kaolin-kitermelése, mofettája és borvízforrásai tették ismertté. Mindezek a Csicsói- Hargita sűrű fenyveseinek szívében találhatók. Hargitafürdő mofettái, gőzlői és a peremvidéken található, igen gyakori vasas, magnéziumos, szénsavas ásványvíz-forrásai erőteljes vulkáni utóműködésről tanúskodnak. Déli irányban a Borhegyese (1379 m) magasodik a Fejszó-patak völgyfőjében (ugyanitt borvízforrás is van). A fürdőtelepen, baloldalon az erdészház, majd az élelmiszerüzlet és 200 m után az 1350 m magasan lévő Úz Bence turistaház van. A bejárat előtti kerítésen a vidék turisztikai térképe látható.
Kellemes túrázást és sikeres ládamegtalálást kívánok,
DBotond
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Bő 9km-es túra, 311m szintemelkedéssel. Csepergő esőben, párás-ködös időben vágtunk neki a csúcsnak, melyet nem is láttunk, mert felhőbe burkolózott.
Fenn aztán elfújta a szél a felhőt és csodás látvány lett fáradozásaink eredménye.
Köszi a rejtést! 🙂
Előző este érkeztem, gondoltam az Ózon mellett sátrazok és másnap felmegyek motorral. A sátrazásról a panziós lány lebeszélt: három medve is jár a környéken. A motorral felmenésről meg én beszéltem le magam, látva az ösvény elejét. Bár biztosan van út felfelé, de kerülővel, mert feljebb láttam félúton egy Hyluxot. De a panziós szerint még quaddal sem lehet felmenni teljesen. Szívesen olvastam volna róla, hogyan vitték fel azt a sok cuccost, ami fent van, ezen gondolkoztam mászás közben is...
A falu végén a mofettánál van egy olcsó kemping, ott sátraztam, miután megkérdeztem a fontos hivatalokban (bolt, kocsma) nem jár-e a medve a faluba. Reggel nekiindultam az Ózontól.
A felfelé út emberes volt, de leküzdhető. A hatalmas antennák lenyűgözőek, meg hogy hogyan kerültek ezek ide??? A csúcs nem tetszett annyira.
Ellenben találtam egy szirtet, ami nagyon pazar kilátást nyújt a falura. Bagoly-sziklának hívják. A felfelé menő úton a kék háromszögön kell maradni, balra elkerüli a tornyokat érintve a Bagoly-sziklát. Én visszafelé mentem el ide, nagy tépelődés után, de nem nagy táv, szint alig, de nagyon tetszett, ne hagyjátok ki! Botond, talán említést tehetnél a leírásban is róla, a fotókat használd nyugodtan. Ja, és köszi a rejtést!
Ui.: Strombusnak üzenem, van a másik tetőn is antenna, nem kicsi:)
A napokban megtapasztalva, hogy milyen a DBotond féle 2-es, meg 3-as nehézségű terep, hát hezitáltunk, hogy be merjünk-e vállalni egy 4-est. De aztán a logokat olvasva bevállaltuk, és nagyon jól tettük. Az Ózontól mentünk a kanyargós (és köves) erdei úton, ami felfelé egész jó volt, de lefelé már nehezebben járható.
Jól elfáradtunk, de megérte!
BigMick, Iza [g:hu 1.5.3a] [wapon beküldött szöveg]
Kár, hogy nincs távolságadat a fejlécben, így a leírás alapján sokkal nehézkesebbnek, hosszadalmasabbnak gondoltuk, mint amilyen és ez, meg a borongós időjárás majdnem visszatartott minket. Szerencse, hogy végül a túra mellett döntöttünk, mert nagyon jól esett.
A javasolt Ózon szállónál parkoltunk és mentünk meredeken felfelé. Meredek az igaz, de nem túl hosszú, hisz csak kb. 350 m szintkülönbséget kell leküzdeni (Hargitafürdő 1350 m magasan van - az Ózon szálló még feljebb, - a Csicsói Hargita hegycsúcs pedig 1761 m magasan). Amikor már majdnem szintbe értünk, kitértünk a (kb. 500 m-re, 1679 m magasságban lévő) Bagoly-kőhöz. A keskeny, alig járt ösvényre behajló növényekkel combig vizeztem a nadrágomat, de megérte. Szerintem az érdekesebb hely. Az ottani (,sajnos jelenleg csak .com-os, kitűnő állapotú) láda megkeresése után folytattunk utunkat az eredeti cél felé. Az egyik antennán munkások dolgoztak. Nem irigyeltem őket ott fenn, a magasban, a szutykos időben.
Vicces a hosszú betonjárda a fennsíkon. (Útközben találtam egy klassz, kifehéredett marhalábszár csontot, amit Péter60 enyhe tiltakozása ellenére elhoztam. Jó lehet még geoládának, egy petling belefér.) Egyszer csak elfogyott a járda, végre odaértünk, ahova invitált a rejtő. A láda hamar meglett. Nem vödör. Az alja sajnos repedt! Jó lenne cserélni.
"A Meteo antennákat ne tévesszük össze a TV-átjátszó állomással!" Hogy lehetne, ha jól emlékszem, másfél km-re vannak egymástól. Vagyis lettek volna, ha a láda közelében lett volna bármi antenna is. De ma már nincs. Mikor járt arra a kedves rejtő?
Lefelé, térdünket kímélendő, az erdei utat választottuk. Az is elég meredek és kisebb-nagyobb kődarabok borítják, nem könnyű a járás rajta, kigördülnek, csúsznak a a kövek az ember lába alól. Kb. fele úton megdöbbenésünkre egy autót láttunk parkolni. Valószínűleg az antennán dolgozó munkásoké. De hogy azon a köves és meredek úton hogyan tudtak idáig felveszkődni? Jó reklám a Nissannak.
A hargitafürdői pálostemplomi pünkösdi mise után borongós időben nekivágtunk.
Jó szuszogtatós volt, tettünk egy kitérőt a Bagolyszikla felé is - csak ajánlani tudom mindenkinek - utána könnyed séta a csúcsig. Mindkét helyen pazar panoráma a jutalom. A láda törött, csereérett!
Hargitafürdőről indulva a Madarasi Hargita felé. De csak idáig jutottunk, a méteres hó csak idáig volt letaposva, a többi taposását nem vállaltuk :)
Gyönyörű télen (is) a Hargita és a Csiki medence.
A rejtés nagyon jó, télen sincs hó alatt.
Ja és a legfontosabb: Egy leánykérés helyszíne lett a csúcs :)
Köszönjük
Köszönöm a rejtést! Igazolhatom, hogy valóban élnek medvék a Hargitán :)
A Madarasi-Hargita volt a cél innen, de kitört a vihar, és visszafordultunk. Természetesen mire visszaértünk, elállt.... az elázásért és az el nem ért célért kárpótolt minket a maci, akit egy tisztáson pillantottunk meg, amint épp felriadva közelgő csörtetésünk zajára villámgyorsan befutott az erdőbe.
Cilával az Ózon szállótól indultunk a cikk-cakkos erdei úton. A ládát tartó sziklarész leomlott, tartalmát sikerült megtalálni, a közeli bokorban és a szikla tövében szanaszét. Szerencsére a logfüzet is meglett, és gyors szárítgatás után újra rejtettük, az eredeti helyétől balra kb. 5 méterre, szintén sziklahasadékba. A jelzett coin nem került elő :( Tervünk szerint innen a Madarasi-Hargitára mentünk volna, de a cél előtt nem sokkal egy közeli nyáj és a közeledő vihar hátrafordított minket. Szerencsére, mert így a visszaúton láttunk MEDVÉT! Egy magas füves tisztáson, egy kis facsoport takarásából iszkolt be az erdőbe, amint meghallott minket. 3-4 ugrással eltűnt, így esélyünk sem volt fényképkészítésre :( DE: LÁTTUNK MEDVÉT!!!! :)))))))))) Köszönjük a rejtést!
A Zöldsportal 9 napot Hargitán töltöttünk. Szállásunk Hargitafürdőn volt. Szép tájakon túrázgattunk. Az emberek kedvesek. Nagy a hazaszeretetük, annak ellenére, hogy sokan még nem is látták. Utunk során 13 geoládával is találkoztunk. Jó időnk volt, eső egy nap esett, az nap pihenésképpen buszos városnézős kirándulás lett a program.
638. megtalálásunk. Felfelé menet kitértünk a Bagolykőhöz. Érdemes, mert onnan is nagyon szép a panoráma. Továbbhaladva a hegycsúcs egy kicsit lapos, de innen is szép a kilátás. A rejtek könnyen meg lett. A ládába betettük Dutch Geocoin 2008 -t, s kivettük Eli&Borca Slug Compass TB -t. Nagyon sok áfonya van a környéken.
Gyalogos kupa: 16.7 km.
Fogtam!
Hargitafürdőn volt a szállásunk, onnan a felvonó alatti ösvényen kapaszkodtunk fel a Bagolykőhöz. Szerencsére mi megtaláltuk az odavezető ösvényt - nem ott tér el, ahol a gps mutatja, hanem már lejjebbről! A szintben haladó ösvény környékén még nem jártak az áfonya-fésülők, ezért nagyot tudtunk belőle lakmározni:) A .com-os ládát nem találtuk meg, de a feltételezett helyén foszforeszkáló mohát láttunk!!! Innen vissza az adótornyok alá, illetve közöttük a hosszan elnyúló fennsík-ösvényen elértük a meteót a lábakon álló bódékkal, illetve a csúcsot is. Megvolt az ebéd is a ládalelés után. Visszafelé a fennsík közepén kértem el ésKatától az ételes dobozát, így visszamenve sikerült a törött kis vödröt kicserélni egy jól záródó dobozra! Lefelé a forrás felé tértünk ki, majd a kék jelzés közelében gombásztunk lefelé kevés sikerrel:(
Az ezer székely lány közül két takaros asszonykával is megismerkedtünk szállásunkon, a Bíró fogadóban Hargitafürdőn. Áldozatkészek voltak, ügyesek, kedvünkre főztek ránk egész héten! Köszönjük Erika és Veronka!
A tavalyi nagy hóban nem tudtam kiásni. Korrektül, nem is kértem elfogadását.
Az idei, 4. sítáborban, már kilátszott a hóból az a szikla, amelyik rejti a ládát. Könnyen meglett, persze forró vízzel kellett olvasztani a fedő köveket.
A szebbnél szebb képekből nehéz válogatni
:)
Kössz a rejtést!
A drótkötélpálya alatti ösvényt választottuk a megközelítéshez. Izgalmas és rendkívül szép volt a felfelé vezető út. A kilátás pedig gyönyörű!!! Nagyon örülök, hogy eljutottam ide, s még sokat szeretnék barangolni a Hargitán!
Köszönöm!=)
A csíkszeredai sítájfutó szenior világbajnokság két futama közt, a pihenőnapon.
Hargitafürdőről végig szűzhóban mentünk fel. A síszánok befújt nyomain csak 20 cm-t süppedtünk - de ezek sok helyen a hófúvás miatt nem látszottak. Ha melléléptünk, egyből combtőig voltunk a hóban.
A csúcson kitisztult az idő, átláttunk Madaras felé is.
Hárman próbálkoztunk, de a hatalmas hóban, a sziklarepedéseket fedő jégpáncéllal esélytelenek voltunk kikotorni a ládát.
Kis kiruccanás Peretz-el és kollégájával szombati nap alkalmával, nekem ez a láda már megvolt, de jólesett ide kimászni, sőt szükségem volt egy koordinátára, ami kimaradt az egy hónappal ezelőtt való rejtésből, mivel hosszabbik útvanalon tettük meg a megközelítést, ez meg a rövidebbik részre vonatkozott volna.
Sajna ez a láda lehet ha az idén nem fog megjelenni HÁLA a szavazásnak ami felvitte a ládarejtéshez szükséges megtalálások számát 20-ról 50-re (volt egy rosszabbik változat is a : 100, amit egész Erdély szerte sem tudtam volna összeszedni). Szóval "köszönet" azt hiszem az egész Erdély-i kesser nevében is mehet.
Hetvegi lada-tura b_istvannal es Imre kollegammal. Udvarhelyrol esoben indultunk el, fel voltunk keszulve, hogy egesz nap esni fog, szerencsere mire kiertunk Hargitafurdore mar elalt az eso, csak a kod volt hatalmas. A kabelek alatt mentunk ki a csucsra, jo szuszogtatos. Mire kiertunk a tetore es a kodbol is, mar a nap is kisutott. Visszaindulasunk utan mar a tvatjatszo antenna korul is suru hideg kod fogadott. Visszafele sokkal konyebb volt.
Szombat reggel jöttem ki a melóból, pár óra alvás után kissé fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel beugrottunk az autóba b_istvan-nal, és irány a Kalibáskő vendéglő. Tovább gyalog fojtattuk az utunkat. Az elején könnyű a terep, de később jó meredek, aztán sűrű bokros. Hamarosan megérkeztünk a Bagolykőhöz. Innen gyönyörű szép a kilátás Csíkszeredára és Hargita fürdőre. A Tv-átjátszó állomás mellett elhaladva hamar elértük a Csicsói Hargita csúcsát. Negyedóra keresés után megtaláltuk a dobozt is. Egy kissé megviccelt a képen látható rejtekhely. Nagyon ötletes rejtés. Sokat nem időztünk, indultunk vissza, hogy még sötétedés előtt elérjük az autót. Ajánlom másnak is ezt az útvonalat, mert nagyon szép, és csak 26 km, így teljesíthető még egy délutáni sétaként is, ahogy mi is tettük.
Miután szüleimet felvittük a Madarasi-Hargitára, gondoltuk, szépen átsétálunk a Csicsói-Hargitára. Szüleim visszaindultak az autóval, hogy majd Hargitafürdőn felvesznek minket, mi meg nekivágtunk a kéknek. Persze a Csicsói-Hargita lábától a csúcsra, ahogy már a többiek is írták, ebből az irányból semmilyen út nem visz fel, így nagyon megküzdöttünk ezért a ládáért. Az ereszkedés utána is durva volt a köveken. Kíváncsi vagyok, milyen lehetett itt biciklivel. Dórival
Megizzasztot minket a felfelé vezető út Hargitafürdőről. De megérte felcaplatni ide. Nagyon szép a kilátás. Innen indultunk tovább a Madarasi menedékházhoz.
Délután vágtunk neki a túrának a madarasi menedékház felé, de útbaejtettük ezt a csúcsot is. Lefelé nem találtunk normális utat, a GPS-re hagyatkoztunk:)
Mi a kék háromszöget választottuk, igy elég hamar felértünk a tetőre. A láda könnyen meglett. Az ebéd elfogyasztása után sietve indultunk vissza, hogy még a vihar felhők előtt leérjünk, amit egy kis szemerkéléssel megúsztunk.
Fantasztikusan szép kilátóhely, amely méltán vált egy geoláda rejtekhelyévé. A www.setafika.hu oldalon meghirdetett "Marosfő Erdély gyöngyszeme" túra alkalmával érintettük a helyet. Innen szinte egyenesen vágtunk át a Madarasi Hargitára....
Egy hetes baráti Székelyföldi ládázás Belga, Csigabiga, jspanyik, L@zy, radpeter, scele és Togo társaságában. A Madarasi-Hargitáról jöttünk gyalogszerrel. Az út fantasztikus volt. Gyönyörű napsütésben, csodálatos tájon, lenyűgöző növényvilágban. Volt itt minden, nagy kiterjedésű tisztás, sűrű erdő, fantasztikus kilátás, gyönyörű növények, patakátkelés, kidőlt erdőrész, hó, sár, köves út, füves út. A túra nem is volt megerőltető. Aránylag kis szintemel-kedésekkel lehet eljutni a csúcs alá. A nehezebb rész ott következett, ahol elértük a Csicsói-hargita csúcsának a lábát. Innen közelítve ugyanis nincs út fel a hegyre, csak a másik oldalról. Az viszont sok-sok kilométeres kerülő, és jelentős szintvesztéssel is jár, így a ládától 900m-re, a hegy ÉK-i oldalán vettünk egy 90 fokos fordulót, és nekiiramodtunk légvonalban. Mivel az aljnövényzet, meg maga az erdő is elég sűrű, ráadásul az első szakaszon aránylag sok kivágott, kidőlt fa is volt, ez nem volt egy egyszerű menet. A hegyoldal is elég meredek volt, ezért kapkodtuk a levegőt rendesen. Amikor kiértünk a törpefenyves szakaszra, onnan már gyerekjáték volt. Pont a csúcshoz lukadtunk ki. Itt a kötelező fotók elkészítése után indultunk a ládához, ami szemet gyönyörködtető környezetben lett elhelyezve. Tökéletes panoráma nyílott a Madarasi-Hargitára és a menedékházra, ahonnan elindultunk. Talán még szebb innen a kilátás, mint a másik csúcsról. Nem is a ládával kezdtük, hanem egy közös ebédet költöttünk el a sziklákon. Miután mindenkinek tele lett a hasa megkerestük a dobozt is, és indultunk vissza. Úgy döntöttünk, hogy nem a már ismert hegyoldalon megyünk le, hanem a hegy északi oldalán. Ez jó döntés volt, mert itt sokkal egyszerűbb volt a lejutás, kevésbé meredek, és az erdő sem annyira sűrű. Ráadásul a törpefenyves szakasz is hosszabb volt. Visszafelé úton volt egy kis riadalom, mert Togót sikerült elvesztenünk, de szerencsére aztán előkerült. A kocsihoz menet természetesen újra le kellett tesztelnünk, hogy a Madarasi Menedékházban a büfé színvonala az elmúlt kilenc órában nem változott-e. Ezután már csak a meglehetősen hosszú, zötyögős autóút volt hátra a szállásunkig. Szenzációs nap volt, kellemesen elfáradtunk a végére. Összesen 21,6 km-t gyalogoltunk 767m szintemelkedéssel. Feledhetetlen túra volt, köszönjük a rejtést!
A Madarasi Hargitáról sétáltunk át ide, a kék sáv jelzést követve.
Hát, néhol nem volt könnyű! Nem is a meredekséggel volt a baj, hanem, hogy hosszú szakaszokon keresztbedöntött fák között kellett haladni. Az egész út alatt csak egyszer találkoztunk másokkal: A helybéliek visszakapták az államtól az erdeik egy részét és annak a határát jelölték festékkel. Több helyen is vékonyabb-vastagabb hófoltok maradtak meg és néhol mocsarassá ázott talajon kellett az átjutás lehetőségét megtalálni. Amikor a csúcs alatt jártunk és az ösvény még hosszú kilométereket kanyargott volna, mire felér a hegytetőre - úgy döntöttünk, hogy az utolsó néhányszáz métert toronyiránt tesszük meg a meredek hegyoldalban. Annak ellenére, hogy nagyon meredek volt és szűz fenyőerdőben jártunk, szinte járhatóbb volt, mint az ösvény, mivel itt nem voltak olyan nagy számban keresztbedöntött fák. Többször is látó és hallótávolságon kívül kerültem a Csapattól, de nem nagyon izgultam, mivel ha szükséges lett volna, PMR-rádión tudtunk volna kapcsolatot teremteni. Egyedül attól tartottam egy kicsit, hogy medvével találkozom, de szerencsére ebben nem lett részem! :o) Amikor már közel jártunk a gerinchez, egy kőfolyásnál újra egyesültünk, majd közösen hódítottuk meg a csúcsot.
A ládától nem messzire, egy jó kilátást biztosító sziklán letáboroztunk és szépen, kényelmesen megebédeltünk. Amikor Mindenki jóllakott és körül is néztünk, megkerestük a ládát is. Találat után ismét "toronyiránt" leereszkedtünk a hegyről a kék jelzésig, majd a saját track-ünket követve visszatúráztunk a Madarasi Menedékházhoz.
Útközben még volt egy kis kalandunk, amikor egyikünk utat tévesztett, de szerencsére nem történt baj.
A menedékház büféjében ismét leteszteltük a sört és a kávét, közben pedig kifújtuk magunkat.
Végül újra elindultunk, hogy lesétáljuk azt a majdnem két kilométert, ami még elválasztott minket a kisbuszunktól. Szerencsére már csak lefelé kellett menni! :o)
Köszi a rejtést! :o)
Ezúton is köszönöm szépen Belgának, jspanyiknak, L@zynek, lelcachenek, radpeternek, scelének és Togónak a vidám Társaságot! :o)
Madarasi Hargita felől jöttem a kék jelzésen. A terep egyáltalán nem tűnt nehéznek, csak az utolsó 500 méter toronyiránt. Közben megmásztam a Mádéfalvi Hargitát is. A térképet azért néha érdemes nézni, mert a favágók előszeretettel vágják ki azokat a fákat, melyeken turista jelzés volt. A láda megtalálása után lebandukoltam Szentegyházára. Jó kis túra volt.
Eredetileg, a madarasi csúcsra indultunk, de Szentegyházán rossz fele indultunk. Némi off-road után - mikor már biztos volt, hogy eltévedtünk - már csak kb 1.5 km volt ez a csúcs...
Bár nagyon szép ez a hely is, azért a Madarasi hargita hangulata megkapóbb.
Huha nem volt semmi ez a tura!! Felmászni a csúcsra, felfedezni a tájat, közben érezni ahogy feszül az izom:)) Eddigi legkalandosabb élményem, föleg amikor a jégesső elől menekülve gyors léptekkel, sajgo lábbal probáltam leérni a völgybe. KÖszönet a rejtőnek, ez tényleg csúcs! Kellemes társaság, örök emlék!
A rejtővel és párjával indultunk négyesben a túrára. Ha lúd, hát legyen kövér: toronyiránt nekivágtunk, de megérte, hisz a ládánál élvezhettük a fennséges kilátást. Lefelé kicsit gyorsabbak voltunk: tartottunk tőle, hogy nyakunkba szakad az ég, de szerencsére már a Székelyudvarhelyfelé tartottunk, amikor lezúdult a jégeső. Köszönjük a rejtést!
Csodaszép pünkösdi hosszúhétvége Zsuval Erdélyben. Úgy terveztük, hogy az ötnapos kinntartózkodás első két napját Torockó környékén töltjük, majd további 3 napot Székelyföldön. Természetesen, mint általában, most is a geoládák határozták meg programunk fő vonalát. Ezt persze ezúttal sem bántuk meg! A terv alapján csütörtök reggeli indulással, a nagyváradi és kolozsvári városi ládák útbaejtésével érkezünk meg Torockóra, ahol megmásszuk a Székelykő hegyet, valamint ellátogatunk a Toroczkay várba. Ezt egy kicsit kalandos, de eredményes szálláskereséssel folytatjuk. Másnap csatlakozunk az éppen Torockó mellett "állomásozó geocaching hadtesthez", akikkel egy fergeteges MikiCache féle meglepetéstúrát teljesítünk. Harmadnap Segesvár érintésével Székelyudvarhelyre érkezünk, ahol a helyi szakember, DBotond, ládáinak felkeresése adja programunk gerincét. Délután találkozás vendéglátóinkkal, (akiknek ezúton is hálás köszönet!) Szidicicával és Botonddal. Nagyszerű embereket ismertünk meg bennük. Igazi "jó arcok"! Igy negyedik nap velük túráztunk: Zetevára, Homoród és a Csicsói Hargita csúcsa, majd Szejkefürdő és a Székelyudvarhelyi séta. Egy nagyszerű vacsora, egy hegymászós történet DVDn, majd kiadós alvás... Ötödik nap: hazaút, de útba ejtve a parajdi sósziklákat és egy rövid kitérőt téve a két éve Fűkockáékkal megismert Medve-tó körül. Új és régi barátok, felejthetetlen tájak, látnivalók, kaland és örök emlék marad ez a kirándulás!
11. Láda. Végre: Csicsói Hargita!!! Végülis csak 6 km (oda-vissza), de szint azért van benne rendesen. Toronyiránt mentünk a vezetékek alatt. Nem lehet eltévedni. Fenn, ahol a tornyok vannak, van 2 kutya is, de ártalmatlanok. Nem kell félni tőlük. A tetőn még 1,5 km-t tovább sétálva eljutunk a kilátáshoz. Gyönyörű! A Madarasi Hargita karnyújtásnyira tűnik, de nem próbáltuk ki, hogy mennyi idő oda átérni :) Fennt megpihentünk egy kicsit és telinyomtuk a dobozt TB-kkel! Hadd szóljon! Kb. fél órát pihentünk még a sziklákon, mikor az első dörrenéseket meghallottuk. Keletről sötét fellegek gyülekeztek. Hamar siettünk is le a hegyről, nehogy elkapjon egy kiadós zápor! Sikerült is leérni. Visszafelé tartottunk és épp Homoródon jártunk, amikor egy iszonyatos záport és jégesőt zúdítottak ránk odafenntől! Szegény huszárok és fiatalok, akik a búcsúból tértek hazafelé, bőrig áztak!
Tegnap délután vágtunk neki először a hegynek, de hirtelelen egy vihar csapott le ránk heves esőzéssel és villámlással. Miután tőlünk pár száz méterre csaptt le egy villám pillanatnyi szívrohamot okozva, már rohanva közelítettünk a menedéket adó, még felújítás alatt levő Ózon Szállóhoz.
Másnap fagyos kora reggel, de immár napsütésben ismét nekivágtunk a hegynek. Fent pár centi friss hó fogadott minket. (Érdekes lett volna tegnap a hóvihar idefent) A TV átjátszó-állomás és a meteo közti pár száz métert bár szinte sík terepen tettük meg, a mély hó miatt mégis nehezebbnek tűnt, mint a 400 méteres szintkülönbséget leküzdeni Hargitafürdőről.
Elérve a sziklacsoportokat még nagyobb hó fogadtt minket. A tegnapi vihar telefújta a sziklákat hóval. gondolom a ládát is még mélyebbre rejtve előttünk. Fél órás ásás után, kesztyű hiányában már nem éreztük ujjainkat, muszály volt feladni. Sőt mi több, egy újabb vihar kezdett kialakulni, emiatt is sietőssé vált a visszatérésünk.
Mindent összevetve jól esett ez a kis reggeli torna.
Utólag nézegetve a képeket, rájöttem, hogy rossz helyen keresgéltünk. Mivel nem tervezzük a visszamenetelt, kérném a rejtőt, fogadja el a megtalálást!
Nagyon szep ido volt. El lehetett latni a Nagyhagymastol a Fogarasi havasokig, kb 1000 meteres magassag alatt mindent kodtakaro boritott. Hargitafurdo-rol indultunk es kb 2 es fel ora alatt felsetaltunk a kilatoig. A ho miatt egy kicsit nehez volt a keresgeles de a vegen megtalatuk. A golyostollak a hideg miatt nem irtak, ugyhogy ceruzaval kelett bejegyeznunk magunkat a fuzetbe. Ez volt az elso ladank amit kerestunk es mivel megtalaltuk az orom meg nagyobb volt.
Úgy gondolom ez az egy-két rövid mondat nem elég az engedélyezéshez, ráadásul kép sincs mellékelve. Nagyon örülök, hogy meglátogattátok a kedvenc helyszínemet, de egy kis magyarázatot, néhány részletet és pár képet a helyszínről kérnék a jóvágyáshoz. Szerintem más is így csinálná.
Üdv. az Elrejtő
Masfel ora alatt fenn voltunk az Ozon szallotol. A Bagoly-konel epp antennat epitettek a munkasok, igy annyira nem volt csendes a videk. A kilatas viszont gyonyoru...
Hihetetlen jó hely. Eddigi legjobb, legmagasabban fekvő ládám. Az emelkedő kicsit megijeszett, de minden jól ment, úgyhogy felmentünk. A szél csontig hatolt, de ez sem vette el kedvünket a csodaszép kilátás és a geoláda miatt. Nagyon gyönyörű hely, a koordináták pontosak.
Végre megtaláltam ELSŐ ládám! Könnyen meglett a pontos leírás alapján. A hely gyönyörű, a kilátás lenyűgöző. Szép idő esetén felejthetetlen élményt nyújt, de egy kis eső, esetleg köd se bátortalanítson el senkit. Számolni kell a hideggel, mert az idő nagyon csalóka. Semmi perc alatt akár 10 - 15°C-t is zuhanhat a hőmérséklet. Én is így jártam, de ez nem szegheti kedvem a további keresgéléstől,...azt hiszem megfertőződtem!
Nagyon szúrta a szemem ez a ládika már :)) Áprilisban kevés híja volt, hogy erre tudtunk járni, de csak Szamosújvárig jöttünk. A búcsúba jövet már kihagyhatatlan volt.
Az idővel óriási szerencsénk volt, előző és következő napon is cudar idő volt, de aznap gyönyörűen sütött a nap, nem volt túl meleg sem, ideális volt az idő... Egy szép, hosszú nap befejezése volt ez a láda, a mai ötödik, amiből négy első. :))
Indulás előtt telefonáltunk a rejtővel, aki mondta, hogy "jó két óra az út, ha jó a kondink". Ezek alapján Bálintnak ultra jó a kondija, Gyombinak extra jó, Misinek pedig elég jó. :)) Ugyanis felfele 30+30 perc alatt felértünk (szint+távolság) az Ózon szállótól.
Lenyűgöző a hely, leírhatatlan. Nagyon kellett ide egy láda, hogy ne csak a Madarasi csúcs jelentse a Hargitát...
Fél órát fotózkodtunk a "csúcson", majd visszafelé az emelkedő végénél találkoztunk a rejtővel és Helgával, akik jöttek éppen szembe és végre személyesen is megismerkedtünk és jót beszélgettünk.
Köszönjük a rejtés(eke)t!