Megye/ország: Szlovákia
Elhelyezés időpontja: 2005.07.21 18:43
Megjelenés időpontja: 2005.07.29 22:20
Utolsó lényeges változás: 2017.07.31 11:19
Rejtés típusa: Multi geoláda (2V)
Elrejtők: radpeter
Ládagazda: radpeter Nehézség / Terep: 5.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 19000 m
Megtalálások száma: 113 + 1 sikertelen + 25 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
November 1-től június 15-ig a hágóút le van zárva, nem járható.
Wap: A jelszó két nyomtatott táblán található jelszórészlet egybe írva.
1. pont Téry ház, a megadott koordinátán egy uligazító tábla hátára ragasztott felirat.
2. pont Rabló ház kívülröl a perem alá ragasztott jelszóhordozó.
Céltelepülés autós navigációhoz: Stary Smokovec /Ótátrafüred
Nem .com-os láda! Nemzetközi TB elhelyezésére nem alkalmas!
-------------------- A ládába TravelBug nem helyezhető.
-------------------- Karbantartás:
Fontos figyelmeztetés:
A túra nem veszélytelen! Kijelölt turistaúton halad, de a hágóra csak egy láncbiztosításos úton, némi
sziklamászással lehet feljutni. Megfelelö felszerelés, szédülés- és tériszonymentesség
elengedhetetlen.
A Magas Tátra:
A Tátra,a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége, területe 785 km2.
Három fő részből tevődik össze a 335 km2 területű Magas-Tátra, a 383 km2-es Nyugati (vagy Liptói)-Tátra és a
Bélai-Tátra mely 67 km2 területű.
A Magas-Tátra főgerince kb. 26 km hosszan terül el, légvonalban mért legnagyobb szélessége (beleértve a
Lengyel-Tátrát is) 17 km.
A Magas-Tátra fő gerincének számos kiágazása van. Ezek közül az öt legjelentősebb dél felé nyúlik. Nyugatról
kelet felé haladva: Kriván (2494m), Koncsiszta (2535 m), Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), Nagyszalóki-csúcs (2452
m) és a Lomnici-csúcs (2632 m). Legmagasabb, de egyben a legrövidebb, a középső kiágazásnál található
Gerlachfalvi-csúcs. A leghosszabb és legszerteágazóbb a Kriván kiágazása.
A hegygerincek és kiágazások ellentétjei a tátrai völgyek. Közülük a legnagyobbak nyugat-keleti irányban: a
Koprova-völgy, Furkota-völgy, Mlinyica-völgy, Menguszfalvi-völgy, Batizfalvi-völgy, Kis-Tarpataki völgy és a
Késmárki-Fehérvíz-völgy.
A Tátra éghajlata:
A Magas-Tátra éghajlatát a nyár és a tél jelentős átlaghőmérséklet különbsége, a borús, csapadékos nyár, a
napsütéses, száraz tél, és a jelentős magasságeltérés következtében tapasztalható helyi időjárási viszonyok
jellemzik. A hegység déli oldalának éves átlaghőmérséklete akár 2-3 fokkal is magasabb, mivel a rendszerint
északnyugatról érkező hidegfrontoktól a hegylánc némileg védi. A tél az első tartós hó leesésével novemberben
kezdődik és magasságtól függően április elejéig, végéig tart. A tavaszi időszak végén gyorsan emelkedik a
hőmérséklet, megolvad a tavak jege, a déli lejtőkről eltűnik a hó, a megáradt patakok vízesésein vad
dübörgéssel ömlik le a kristálytiszta víz. Nyáron a változékonyság az időjárás fő jellemzője. Frontmentes
időszakban megszokott forgatókönyv szerint zajlik egy nyári nap időjárása. Reggel a talaj menti növényzetet
bőséges harmat borítja, csaknem felhőtlen az ég. A napsütéstől felmelegedő levegő a délelőtt folyamán
felemelkedve a magasabb régiókban lehűl, nehéz gomolyfelhők keletkeznek, gyakoriak a dél körüli heves záporok,
zivatarok. A délután folyamán aztán ismét fokozatosan kiderül, s napnyugtakor ismét csak néhány felhőfoszlányt
találni az égen. A téli és nyári turistaszezon árnyékában meghúzódó néhány őszi hét az év legnyugodtabb
időszaka nem csak turisztikailag, de időjárási szempontból is. A hideg, ritkán fagyos reggeleket langyos,
napsütéses nappalok követik a késő őszi esős, ködös, barátságtalan idő beköszöntéséig.
description="koo részlet a bejarat oldalan balról"> Rablóház, a jelszó második része, a bejárattól jobbra, a
sarokban, a perem alá ragsztva.
Mindkét felirat elött szerepel a stilizált logo és a GCVTHG PASSWORD felirat.
A teljes jelszó a két jelszórészlet egymás után írva.
Felszerelés:
A Magas-Tátra közelsége ellenére igazi magashegység, ezért az alábbiakat feltétlenül fontos figyelembevenni. A
lenti viszonylagos meleg ellenére a hegyen gyakran 5-10 fokkal is hidegebb van. Mindenképpen legyen a
felszerelés része egy pulóver vagy egy polár pulcsi, hosszúnadrág és a legfontosabb egy, a mozgást nem gátló
esö és szélálló kabát. A koradélutáni órákban egy melegebb nyári napon mindennap számítani kell erös
felhösödésre, zivatarra. Olyankor a hömérséklet akár 15-20 fokot is zuhanhat.
A láda rejtésekor 1000 méteren 18 fok volt reggel, a Téry háznál a hömérö 6 fokot mutatott mindezt kb 50km/h-s
12 éve volt, amikor utoljára mentem végig ezen a túrán. Méltatlanul maradt ki mindig a programból, hiszen ez volt az első találkozásom a Magas Tátrával.
Rég óta terveztem, hogy visszatérek, mert az itt épített via ferratán meg nem volt.
Ma a Szilágyi Dezső emléktáblájának visszahelyezésének ünnepsége után volt egy kis idő így futtában ismét megcsodáltam, és kipróbaltam az "új" vasalt utat. Tarajkáról a kilátótól indulva 3 óra 38 perc alatt mentem körbe Ótátrafüredre érkezve.
10 éve teljesítettem legutóbb a túrát. Most végre sikerült ismét végig menni rajta. Évek óta próbáltuk már összehozni újra, de minden alkalommal az időjárás meghiúsította a kirándulást.
Idén is el kellett halasztanunk egy héttel, mert ítéletidő volt. Ezen a héten is rezgett a léc, de végül sikerült megúsznunk az esőt.
Az első siklóval indultunk fel a hegyre GeoÉvike, Fidrka, Mira, Toti, Gábor66, Kiváncsifáncsi, Radpeter és Scele társaságában. Szépen nyugodt ütemben haladtunk felfelé a Téry-ház irányába. Hol kitisztult valamelyest az idő, hol ködben fogyasztottuk a távot.
A Téry-házat szinte nem is lehetett látni, amikor felértünk. Itt megreggeliztünk, és legurítottunk néhány Kofolát. Mire tovább indultunk, az idő is kitisztult, így látszódtak a körülöttünk magasodó csúcsok. A hágó felé folytatódott a változatos idő. Hol láttunk, hol ködbe burkolózott a táj.
A láncos részhez elérve megfogyatkozott a csapat. Mira és Gábor visszafordultak. Messzebbről csúnyábban néz ki ez a láncos felmászás, mint amilyen valójában. Szerencsére most viszonylag kevesen voltak, így könnyen lehetett közlekedni a sziklafalon. A felfele mászásnál a láncra leginkább nincs is szükség. Simán megoldható nélküle is a feljutás, de akinek nincs meg a lépésbiztonsága, vagy az önbizalma, annak segítséget nyújt.
Az elmúlt 10 évben több elágazást is betettek a láncos részbe, így már nem csak egy útvonal van felfelé. Sőt, egy via ferrata szakaszt is kiépítettek, így tényleg nagyon változatos módon lehet feljutni a gerinchez.
Nagyon jó volt ez a mászás. Vidáman, énekelve, viccelődve haladtunk felfelé. A hágó felett Toti észrevett egy piros, lógó padot a sziklafalon. Nem hagyhattuk ki, hogy kipróbáljuk. :-)
Lefele menet is egyszerűbb lett, mint régen volt. Nem csak a kőgörgeteges úton lehet lefelé ereszkedni, hanem a kiválóan kiépített via ferrata úton is. Mi ez utóbbit választottuk.
Ezután kellemes sétával értük el a menedékházat. Itt a kinti padoknál vettünk magunkhoz megint egy kevés élelmet, majd jött a hosszú lefelé menet a siklóig.
A köves út monotonitása megzavarta Péter érzékeit, és egy hirtelen gondolattól vezéreltetve úgy ítélte meg, hogy jó ötlet lefejelni az út szikláit. Nem volt az! Szép nagy dudort sikerült növesztenie a másik dudorra a nyakán. Szerencsére komolyabb baja azért nem történ sem neki, sem a kőnek! :-)
Lemenetel előtt még megkerestünk néhány com-os ládát. Az utolsó előtti siklóval hagytuk el végül a hegyet.
Ez is egy remek túra volt! Nagyon élveztem! Remekül éreztem magam, köszönhetően túratársaim remek társaságának!
Remélem, nem kell újabb 10 évet várni, mire visszajövök ide!
Három napos baráti kirándulás keretében a Felvidéken jártunk. Sokadszor futottam neki ennek a ládának, de valami miatt mindig meghiúsult. Volt, hogy megbetegedtem, hogy hogy szakadt az eső vagy a hó. Most is majdnem sikerült ezt összehozni amikor tegnap elcsúsztam a GCBETA kilátójánál és odavertem a jobb sarkamat. Fájt, kicsit izgultam is, hogy bírni fogja e a Vöröstorony túrát. Bírta. Az első siklóval felmentünk Tarajkára, majd tapostunk felfelé, hogy a nagyobb tömeg előtt még felérjünk a hágóra. Nagyon klasszul kiépített a hágó. A korábbi láncok mellett most már több alternatív útvonal van, így talán nem is alakul ki olyan közlekedési dugó mint a korábbi években. Fidorka nagyon izgult, még az is megfordult a fejében, hogy visszafordul. De végül kitartott, legyőzte saját magát. Jó volt látni a megkönnyebbülését fent a nyeregben :) Lefelé hosszú az út, fáradtan lassan fogynak a kilométerek. Arról, hogy legyen egy kis izgalom Péter gondoskodott azzal, hogy megbotlott és szétfejelte a Magas Tátrát. Szerencsére egy jókora púppal a fején megúszta a mutatványt.
Köszönjük az invitálást, klassz is láda ez.
Ez még mindig " Jó szuszogtatós!"
Idegenvezetéssel egybekötött ládaellenőrzés.
A pontok a helyükön, a Tátra változatlanul gyönyörű, bár most a kevésbé baráti oldalát mutatta meg. Ennek köszönhetően az útvonal jól járható, tömeg által kevésbé terhelt volt.
Az útvonal fantasztikus, kipróbáltuk a via-ferratat. Reméljük lesz folytatása, mert így tényleg a sima turistaúttal megegyező nehézségű, de annál kicsit még biztonságosabb is (kizárólag rajtunk volt felszerelés, amúgy mindenki más anélkül jött erre).
A második jelszónál a leírással ellentétben NEM SZEREPEL a "GCVTHG PASSWORD" felirat, emiatt "feladtuk", mivel azt hittük egy másik láda jelszavát találtuk meg. Illetve pontosítanám a "perem alatt" leírást tartógerenda oldalára. Az összes párkányt, vízorrt, mindent végignéztük háromszor, mire megtaláltuk.
Meglett. A hajnali eső elállt, így bízhattunk benne, hogy jó időnk lesz. A felvonó félóránként jár, reggel 7-től este 7-ig.
A nap néha előbújt, de az első pontnál lévő menedékházból kijövet már fel kellett venni az esőkabátot; a köd miatt pedig keresgélni kellett az útvonal jelzéseit.
A ferrátás résznél is esett az eső, de a 'túloldalt' már jobb idő volt.
A második ponthoz még jó sokat kellett menni, hiába tűnt közelinek.
Nem érdemes kihagyni a túra elején, a sárga útvonalnál lévő vízeséseket sem.
Nagyon klasszak voltak a tavak, a hegycsúcsok, meg minden! :)
Nagyszerű téli időjárásban volt részünk. Szikrázó napsütés kísérte utunkat a Nagy-Tarpataki völgyben, jó sítúra volt. Nyáron is voltunk már több alkalommal(nem sítúráztunk akkor :) ).
Előzetes felderítő túrák :D
Egyik nap a Téry-ház volt a célpont, másik nap a Rabló-ház. De a két pont közötti "lényeg" kimaradt, erre meg rá kell gyúrnom...
Gyönyörű mindkét völgy, remélem, mielőbb visszatérhetek a trófeáért.
Ótátrafüredről indultunk reggel 6 körül (a sikló még nem járt). Fél 10-kor értünk az első, 3/4 2-kor a második ponthoz. Ha már fölfelé nem, akkor lefelé sem siklóztunk. Így kényelmesen, többször megállva 10,5 óra lett a teljes kör.
Kifelé még esőben autóztunk szombat du., de a túrán napos-felhős, esőmentes szép időnk volt.
A jelszó mindkét helyen gyorsan meglett gps nélkül a leírás, ill. becko kessertárs bejegyzése alapján. Mindkettő a helyén van, jól olvasható.
Köszönöm a rejtést! geooszi
Indokolatlan bejegyzés, ellentmondó logok.
Gps a szálláson maradt...
Két órán belül az egyik játékos az első, másik a második pontot nem találja, de ellenkezőleg már igen. Le is van fényképezve amit nem talált.
Ne komolytalankodjunk!
Az első pont rendben van, a másodikig pedig nem értünk el, mert elgatyáztuk az időt... Pedig a hágó gyönyörű, s tetszik a kihívás! A hágó alá érve még ott van a "tavalyi hó"!
A tónál zergével is találkoztunk.
Még visszajövünk...
A hely gyönyörű, a megtaláláshoz szükséges túra kimerítő, de izgalmas. (A Vöröstorony-hágó nagyon nehéz útszakasz, a teteje a szó szoros értelmében vett ("meglovagolható"), ,,nyereg".) Az első pont meglett, a másodiknál sajnos nem jártam sikerrel. A csatolt képek alapján kérném elismerni a megtalálást!
Két évvel ezelőtt jártunk a Téry-házban. Akkor fényképeztem a jelszórészletet, amit sikeresen eltüntettem. Lányunk júliusban járta végig a hágót, néhol még hómezőben haladtak. Sajnos ködös, felhős időben voltak, így amikor átértek a hágón, nem sokat láttak. A gps a szálláson maradt. A leírás nála volt, annak segítségével a Rabló-háznál azt mondja simán meglett a jelszó. A Térynél viszont nem lelte :). Ez elég indok volt, hogy mi öregek újra célba vegyük.
Köszönöm a rejtést, megtaláltam. A túra Ótátrfüredről a Téry-Házig, ott éjszakázás majd tovább hágón át. Szeptember közepén szuper napsütésben +11-15 fokban. Ez a szezon sok a túrista. A Téry-házban a csapoltsör 3,50 euró, a másfél literes szénsavas ásványvíz 4 euró. A láncos szakaszon csak óvatosan! Tériszonyosok tényleg kerüljék!!!
Sikerült végigcsinálni a túrát. :) Az első jelszót könnyen megtaláltuk, de a másodikkal nem boldogultunk. Sajnos sietnünk is kellett, hogy elérjük a lanovkát lefelé. Kérem a track log alapján fogadjátok el a megtalálást. Köszi
Az előző napi Rysy túra fáradtságával a lábamban jártam végig, szép volt jó volt.
Készültem a 2. pont pótlására, de előbb meg kellett várni hogy elálljon a szokásos kora délutáni zivatar. Minden csurom víz volt, így a feltételezett eredeti helyére nem tudtam tenni, most a bejárati esőbeálló jobb oldalán, a kőalapon fekvő, házhoz legközelebbi gerendán 1x7cm-es zöld gravírozott lapot kell keresni.
Nagyszámú, több mint 30 fős túracsoporttal teljesítettük a hágót, gyönyörű nyári időben. Az első jelszórészlettel nem volt semmi probléma, a másodikat az előttem szólóhoz hasonlóan én sem találtam, csupán kikövetkeztettem. Ennek jó lenne a rejtőnek utánanézni. Köszönet a rejtésért!
Úgy látszik, még nem vagyunk rutinos tátrai ládázok. A hágó után jutott eszünkbe, hogy elfelejtettük a multi első pontját a Téry Ödön háznál, de úgy gondoltuk, lesz ami lesz, a második pontot a hágó után akkor is megkeressük. De sajnos hosszas kutatás után mi sem leltünk rá a jelszóhordózóra. Mivel évekig biztos nem térünk vissza a Magas-Tátrába, a láda gazdájára bízzuk, hogy a képek alapján elfogadja-e a találatot. Ha igen, előre is köszönjük.
Kétnapos túrázás szombati ládája. A Vöröstorony-hágó felkeresésével adott volt a láda felkeresése. Az első pont rendben volt, viszont a második pontnál a ragasztás elengedett. A jelszót hosszú keresés után a földön találtam meg. Ragasztó nem volt nálam, a jelszót igyekeztem nem láthatóan visszarejteni (virág).
Legalább 20 éve jártam végig ezt a túrát, nagy élmény volt újra itt lenni. Akkor is és most is nagyon tetszett, a ragyogó napsütésben a szebbik arcát mutatta a táj, nem úgy, mint tavaly, amikor a Krivánról vert le minket az augusztusi hóvihar.
Nagyon sok kiránduló volt, de szépen lehetett haladni a hágón is. Igazán szép nap volt, köszönöm az élményt.
Régóta szerettük volna bejárni a hágót, de vagy az időjárás nem engedte, vagy a bakancs maradt otthon. Most minden összejött, ilyen túrákért érdemes korán kelni és elindulni otthonról.
Néhány napos Tátra túránk alatt mentünk egy kört az adott útvonalon. igazából a fő cél a Gerlach volt, amit sikerült is megmásznunk, majd pár nap " pihenés" gyanánt Vöröstorony, Rysy, ..., és a másik ami miatt ténylegesen jöttünk a Sas út, ez utóbbi a rossz idő miatt sajnos elmaradt.:-(
Ezen a napon reggel elautóztunk a szállásunkról Ótátrafüredre, majd a felvonóval felmentünk, innen egyből a Tarpataki vízesésekhez mentünk, majd a Kis Tarpataki völgyön keresztül jutottunk le a Téry házhoz, ahol a jelszórészlet egyből meg is lett. A házba a nagy tömeg miatt épphogy csak benéztünk, na meg látszott, hogy jön a vihar,, így inkább igyekeztünk, nehogy a hágó tetején kapjon el. A hágó igazi nekem való terep, amúgy már 2013 óta kétirányú, hisz már 2 láncredszer van rajta, igaz a szlovik nem jelölték melyik lánc melyik irányhoz tartozik, így kicsit kaotikus a helyzet hisz mindkét láncot használja a nép mindkét irányba.:-) A hágón gyorsan fényképeszkedtünk, majd irány a Rabló ház, hisz itt a vihar komoly dolog. A rablóház előtt pár 100 méterrel szakadt le az ég, így kutyafuttába érkeztünk a házba. itt a szakadó esőbe próbáltam a perem alatt meglelni a jelszót, de rommá áztam, és nem sikerült.:-( Kicsit még elidőztünk a házba hátha legalább csendesedik, de nem, így a Nagy Tarpatakiba szakadó esőbe jöttünk le, mókás volt, csúszott, a bakancsból minden lépésnél kifelé jött a víz.:-) Végül kicsit szaladnunk kellett, hogy az utolsó felvonót elérjük, mert nem igen akarózott a szakadó esőben még pár km-et sétálni.:-) Végül indulása előtt 2 perccel szaladtunk be.:-) igaz kicsit várniuk kellett ránk, mert a zsebemben a jegyek, euro rommá ázott, így vagy 4-5 percig csak bontogattam a vizes papírkupacot, hogy a jegyek előkerüljenek és az euro is használható maradjon.:-)
Kérném a leírás és fényképek alapján az elbírálást. A rejtőnek mailbe elküldöm a jelszórészletet amit megleltem.
Előre is köszönöm.
8 éve már végigjártuk a túrát, de akkor csak az első pontot sikerült meglelni. Most felfelé 20 méteres látótávolsággal mentünk, de amint felértünk a hágóra, hirtelen mindkét völgyben kitisztult az ég, és beláttuk a mögöttünk és előttünk álló utat :)
Sajnos Kiváncsifáncsinak most sem jött össze a túra. Vigasztalódhat azzal, hogy nem kellett éjjel, esőben, az utolsó siklót lekésve, mackók mellett lesétálni Ótátrafüredre :)
A Téry-ház árai nem is vészesek. Kb, mint egy belvárosi kajáldában. Viszont ha valaki fagypont közeli időben ér oda, mindenképpen érdemes feltöltődni forró levessel (3 EUR), melegben kofolával (50 cent/dl). Bounty, Mars, stb 1 EUR körül voltak.
Ótátrafüreden a parkolás 5,6 EUR, de a parkolóőrök a Tátra egész területén nagy hajlandóságot mutattak a zsebbe fizetésre, változó tarifával.
A sikló 7 EUR felfelé, 8 oda-vissza.
Két éve ez volt életem első Magas-Tátra túrája. Mondanom sem kell, hogy meglehetősen "sokkoló" volt a láncos rész, végig "majréztam". Persze utólag minden megszépül, rögtön a hágó túloldalán. Akkor azt mondtam, hogy ide a fiúkkal is el kell jönni. Nos ennek most jött el az ideje. Tátra túránk harmadik napján, igazi túrázó időben vágtunk neki a távnak, ami a nap végén 27km-t mutatott. Kevesen voltak a hágón, amit már két irányból is meg lehet mászni. Mi az alsót választottuk, mert kélt éve még csak a felső láncrész volt meg. Most nagyon szuper volt a mászás, "majdnem élveztem". Azért jó volt felérni! Némi kis jégeső a Rabló házban marasztalt egy órácskára, de még így is világosban leértünk Ótátrafüredre a kocsinkhoz. Nagyon szuper ez a túra útvonal, talán a legjobb az egész Tátrában. Köszönöm a rejtést! :)
Túra a Magas-Tátrában 3 nap.
Délelőtt indulva Novy Smokovec-ről majd este visszaérkezés ugyanide. Útközben elkapott egy jégeső, szerencse, hogy pár percre voltunk a Rabló háztól, így ott meg tudtuk várni a végét. A hágó nagyon tetszett, főleg a láncos rész.
Köszönöm a rejtést! =)
Ez már a XV. éves rendes túránk volt, amit minden szeptember 2. hétvégéjén tartunk. Az időjárás most is a kegyeibe fogadott bennünket.
A látvány pedig pazar! :)
Köszönjük a rejtést!
Viszlát jövőre!
Szuper túra volt.
Elején napsütés, kék ég. Téry háznál 4,5 fok borult, felhős idő.
A hágónál felhő, egymást még láttuk, kilátás sajnos nem volt.
A hágó után elkezdett esni, és a hatalmas szél néha majdnem arébb rakott minket.
A Rabló házhoz már csurom vizesen értünk. Lefelé szerintem rekordot döntöttünk. :-)
Szerencsére a kocsiban hagytunk száraz ruhát. Sajnos a jelszó második részét nem leltük.
Utoljára 1992-ben jártam a Magas-Tátrában, azonban előtte a 70-es évek végétől a 80-as évek végéig rendszeresen jártam a szüleimmel ide ki nyaranta sziklát mászni. Általában a bemelegítő túra volt a Vöröstorony-hágó, de mi mindig a Nagy Tarpatak völgyében másztunk fel és a Kis-Tarpatak völgyén jöttünk le. Furcsa volt most fordítva teljesíteni a hágót, bár így talán egyszerűbb. Egy-két régebbi élmény a hágóval kapcsolatban: Egyszer pont leértünk a hágóról, amikor hallom hogy ordítanak felülről "Pozor, pozor". Apám belökött egy nagyobb szikla takarásába és abban a pillanatban már pattogtak is körülöttünk a fentről lelökött kövek. Máskor meg még elég fent a hágón, egy hosszabb láncdarabon találkoztam egy szlovákkal. Én másztam a lánc külső oldalán, ő meg belül. Én 11, 12 éves lehettem, ő meg nagydarab ember volt. Hirtelen azt vettem észre, hogy lengedezem a mélység fölött a láncba kapaszkodva. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a láncot fogva másztam.
A feleségem egy szabadnapot adott nekem, amíg ő a gyerekekkel és az Anyósommal a poprádi aquawordot meglátogatja, így beterveztem ennek a multinak és VP multijának a bejárását. Az utolsó pillanatban a legidősebb lányom, Maci012, csatlakozott hozzám, így kettesben veselkedtünk neki a túrának. Terveink szerint amilyen gyorsan csak tudunk haladunk, mert elég hosszú a két multi kombinációja. Ez a valóságban azt jelentette, hogy Maci012 negyedóránként bevárt engem és kompromittáló képeket készített rólam, ahogy egyre jobban lógatom a nyelvem. Egy nagy hibát azonban vétettem, nem hoztam el a multik leírását és nem nagyon olvasgattam a leírást. A GPS-t csak a hágó tetején kapcsoltam be és meglepődve láttam, hogy már el is hagytuk az első pontot. Nem volt mit tenni azonban, leereszkedtünk a Rabló menedékházhoz, ahol vagy negyed órát kerestük a jelszó részletet. Végül egy fémlapra karcolva, találtunk egy koordináta részletet, amit a jelszó második felének hittem. Ezután neki vágtunk VP tátrai kirándulás multijának. Szállásunkon a leírást elolvasva kiderült, hogy ez a régi láda koordináta részlete volt, nem a jelszó. Végül a jelszó Adrita segítségével lett meg, akinek hálás köszönetem a segítségéért.
Nagyon szép helyre vitt ez a jelszó keresés. Kulturált feliratozással, jól elrejtetten, de komolyabb keresgélés után megtaláltuk a két jelszót. A táj szép, de a szlovákok vendégszeretete, előzékenysége és figyelmességük sosem volt világhírű, különösen velünk magyarokkal szemben. Szerencsétlenségükre még a turista házat is egy magyarról nevezték el, dr.Téry Ödön. Egyébként a sör (2,5 euro) a magaslatokhoz képest nem volt drága. A láncos szakaszon vigyázni kell, mert az előttünk haladók miatt a leguruló apró kövek komoly baleset veszélyt jelentenek.
Nagyon kellemes, napos, enyhén fátyolos időben jártuk meg a kört, a hágón sikerrel megküzdöttünk a remegő lábú kissráccal (időnként alulról biztosítva) és a tülekedő, pocakos szlovák hapsikkal is. :)
Sajnos, én még a régi rejtési paraméterek alapján kerestem a koordináta részleteket. Persze két nappal az újrarejtés után ez nem sok sikerrel járt... :) (A Téry-háznál, csakúgy mint páran előttem, én sem találtam az "ojektumot" :), ellenben a Rabló-háznál az adatok még mindig remekül olvashatók.)
A nagyon kellemes kétnapos túránk fő célja négy hágó (köztük a Vöröstorony-hágó) átszelése volt. Gyönyörű időben Ótátrafüredről indutunk, első napi frissítő pontunk a Téry-ház volt, éjszakára menedéket a Rabló-ház biztosított. Másnap a Lengyel-nyereg és a Kis-Viszoka irányába folytattuk utunkat.
Esetleg, ha kérhetném a találat elfogadását... :))
Jó kis túrára kiéhezve indultam el, be is teljesült a kívánságom, szép időben, vidám társasággal, köztük a ládarejtővel. A Vöröstorony-hágóban rengeteg ember kapaszkodott fel a sziklán, de ez sem szegte kedvünk, szorgalmasan, ahol lehetett kikerültük a tumultust és jó sokat fotóztunk, kiváló túra volt. Köszönöm.
Fantasztikus túra volt! Minden percét élveztem!
Tökéletes, pont túrázásra való napsütéses időt sikerült kifognunk. Itt-ott felhők is tarkították az eget, ezért nem volt borzasztóan meleg. A láncos résznél nagy volt a dugó, ezért a sziklamászásos technikát választottam, és a láncon mászók alatt jutottam fel rekord idő alatt a nyeregbe. Itt volt időm bőven pihenni, nézelődni, fényképezni, beszélgetni a helyiekkel, mert túratársaimnak jó egy óra késéssel sikerült felérniük a láncokon a tumultusban. A lefelé út is nagyon tetszett. Alízzal még egy heves hógolyózást is megejtettünk. Jiimbó is kapott belőle! :-) Volt finom áfonya is úton-útfélen. Lefelé kipróbáltuk a rollert is. Eszméletlen! Ki ne hagyjátok! Köszönöm kiváló túratársaim társaságát.
Reggel az első lanovkával indultunk és bíztunk a jóidőben, az előző napi hatalmas viharok után.
Elindulva megpróbáltuk minél hamarabb magunk mögött tudni a többi turistacsapatot és egy kicsit erősebb kezdéssel ez sikerült is.
Az első pihenőnket a Téry háznál megjutalmaztuk egy kis söröcskével és némi elemózsiával. Innen továbbindulva hamar elértük a hágó láncos szakaszát, ami igazi élmény volt, bár itt már folyamatos volt a mászók sora, így némi várakozások kialakultak a kapaszkadás alatt.
A túloldalon az ereszkedés nem volt épp könnyű; egy kis holtpont is utólért itt, ami ki is tartott a Hosszú tavi Rablóházig. Itt egy ismételt söröcskével doppingoltam magam, ami hamar visszavitte a töltöttségemet a "zöld tartomány"-ba. A pihenő alatt hirtelen nagyot zuhant a hőmérséklet és ijesztő fellegek jelentek meg a fejünk felett, így a gyors továbbindulás mellett döntöttünk.
A következő szakaszt jó tempóban tettük meg, csodálatos kilátásban és vegetációban gyönyörködve. Szerencsére az időjárás végül, amilyen gyorsan romlott, olyan gyorsan újra a szép arcát mutatta, így meggyugodva értünk el a kiindulópontunk közelében lévő vizesésekhez, ahol fotózkodással és a táj szépségeiben való gyönyörködéssel telt el az idő.
Jól elfáradtunk, így amikor megláttuk, hogy a visszairányban épp indulásra készül a lanovka, hamar az indulás mellett döntöttünk.
Összességében remek túra volt, de jó erőpróba is, aminek a végén igencsak elfáradtunk.
Az e-mail-es egyeztetésünk alapján reménykedek egy kedvező bírálatban.
Köszönjük a lehetőséget!
Tátrai túrázás során következett a hágó megmászása, örültünk, hogy ládát is kereshetünk. Az első ponton nem találtunk koordinátát, cserébe felfedezhettük, hogy a jelzett helyen nemrég átalakításokat eszközöltek. Hogy ennek az információ áldozatul esett-e, vagy csak hanyagul kerestük, az érdeklődésünk ellenére mind a mai napig nem derült ki számunkra. A hosszúsági adat könnyen fellelhető, azonban csak ennek birtokában nem sikerült felkutatni a ládát. :(
Még 2010 nyarán másztuk meg a hágót, és gyűjtöttük be a az első két pontot. Technikai problémák miatt a végláda akkor kimaradt. Idén novemberben újra próbálkoztunk a záróládával, a rejtekadó üres üreget sikerült is beazonosítani.
Köszönet a rejtőnek a segítségért!
Megtaláltuk! (vagyis megmásztuk)
Októberi tátrai túra lévén az utolsó napokban sokat kérdezősködtem, hogy milyen az idő itt ilyenkor...hát szuper. :-)
Szombat reggel indulás 6:00kor Egerből, 9:30kor már Stary Smokovecen voltunk. A siklót éppen elértük és indult a túra. Az idő hibátlan, rövid pólóban kezdtük a napot. Aztán a Téry házhoz érve 6fok, 50km/h-s szél...ekkor már a softshel és a polár is előkerült. Nagyon rohantunk felfelé a hágóra, már izgatottak voltunk. A hágó alatt kérdezi tesóm: "itt van a láda?!?"...huppp...ekkor jutott észbe, hogy az bizony nem itt van. Így sajnos erről lecsúsztunk, nem volt idő visszamenni.
A hágó mászása igazi Via Ferrata élmény, úgyis jövőre akarjuk ezt a sportot is elkezdeni, bemelegítésnek jó volt. A túrát 18:30kor fejeztük be, ismét Tátrafüreden. A szállásunk a Podlesok camping volt. Nagyon jó, olcsó hely. Mondjuk a mikróbuszban reggel7fok volt...de ez ettől volt szép. Összességében remek túra volt, jó időben, hatalmas élménnyel gyarapodva...sajnos láda nélkül.
Így a képek alapján kérem a rejtőt a találat elfogadására.
Fantasztikus túra volt... Szerencsére kellemes időt fogtam ki és mivel elég jól haladtam, így a Rabló - Háztól nem lefelé, hanem a Lengyel nyereg felé vettem az irányt, hogy meghódítsam a Kis - Viszoka csúcsát. A csúcson rengetegen voltak és a panoráma is lenyűgöző volt... Köszönöm a rejtő segítségét a megtaláláshoz. Mindenkinek csak ajánlani tudom...
Újra Magas-Tátra, újra csodás helyek, klassz túrák és szép idő.
A Vörös-torony-hágót nagyon vártuk. Ládaleírást bekészítettük, lélekben treníroztuk magunkat a sziklamászásra. A nap eljött, a körülmények ideálisak voltak, kattingattunk is mindenfelé. Tarajkáról indultunk tizenketten, itt volt a szállásunk. Utunk: Téry menedékház - a hágó - Rabló menedékház - Tarajka, kellemes tempóban. Rengetegen voltak a hegyek között, sorban állás volt a hágónál olyannyira, hogy már nem csak a lánc mellett haladtak az emberek. Én azon csodálkozom, hogy nem esik le onnan valaki minden nap. Félelmetes élmény volt mászni, átkelni a hágón először. Igaz ez az érzés az egész túrára is.
Egy problémára a hágó túloldalán jöttünk rá. Olyannyira belefeledkeztünk az izgalomba, hogy teljesen megfeledkeztünk a ládáról. Ilyen még nem történt velünk. Értelemszerűen vissza nem tudtunk már menni. Így jártunk most a kereséssel...
Megtaláltam!
Ez a szokásos bejegyzés kezdésem szokott lenni, de most itt ebben a formában ez nem igaz.
A probléma már a Téry-háznál kezdődött ahol nem találtam meg a kapcsolószekrényt amin a koordináta részletnek kellet volna lenni. A rejtővel való email váltás után én úgy gondolom, hogy már nincs is a helyén. Így a második pontnál már nem is sok értelme volt keresni a koordináta részletet. Igaz nem is lett volna túl egyszerű, mert ahova a gps mutatott ott kb. 30 ember evett.
De mivel az útvonalat amit a láda meg akart mutatni az végigjártam (szerintem ez a fontosabb mint kézben tartani egy dobozt) így megkaptam a jelszót a rejtőtől.
Ezúton is köszönet érte!
Ez alkalommal két nap alatt jártuk be a családdal a Vörös-torony hágó, illetve a Tátrai kirándulás ládákat, mely útra Kíra osztálytársa és az ő családja is elkísért.
Mivel én már jól ismertem az utat (hosszát, nehézségét, stb.), ezért javaslatomra már csütörtök este elutaztunk Tátracsorbára, ahol az éjszakát is töltöttük. Másnap reggel a 10 órakor értünk fel lanovkával Tarajkára, ahol a túra kezdetét vette. A Hosszútavi házban foglaltam szállást, ahonnan azt írták a válasz levélben, hogy 17 óráig el kell foglalni a szállást. Már a Zamkovszky házban volt egy olyan érzésem, hogy az nem fog sikerülni. Nagyon örültem, hogy Hajnit is sikerült rávennem, hogy eljöjjön, így nem akartam azzal elrontani, hogy sietettem. Így is volt neki épp elég olyan kalandja, amihez még nem szokott hozzá. A Téry ház felé menet például egy róka sétált el mellettünk a legnagyobb nyugalommal a turistaúton. Szájában egy tesco-s zacskóval, benne egy zsömlével. Egy rövid időre meg is állt, mintha azt várta volna, hogy mi is rakunk valamit a szatyrába, majd szépen nyugodtan tovább bandukolt. Lassú, kényelmes tempóban haladtunk, a nagy meleget ellensúlyozta a kellemes szellő, de voltak kisebb futó záporok, amik kifejezetten jól estek a nagy hőségben. A Téry házhoz fél három felé értünk fel, innen telefonáltam át a Rabló házba, hogy közeledünk, tartsák még a helyünk, de csak 7-re érünk oda. Kedvesek voltak és megértők. Megnyugtattak, hogy várnak, és vacsora is lesz még.
A Vörös-torony hágó Kírának nem jelentett komoly kihívást, volt már sokkal nehezebb terepen is. Nagy széles mosollyal rohant végig rajta. Zoé utoljára 1-2 éve volt mászott sziklán, de akkor még jóval kisebb volt, és félt is a mélységtől. Azóta nem tudtam rávenni hasonló kalandra. Az elején itt is félt, de nagyon hamar ráérzett az ízére, és végén csak annyit mondott, hogy nagyon tetszett. Hajni hősiesen megküzdött a láncos résszel, de egyelőre nem tervezi, hogy visszatérjen ide repetázni. :) A hágó után ketté vált a csapat, Zoéka és én előre siettünk, hogy a megígért 7 órát tartani tudjuk, de 8 után nem sokkal már mindenki megérkezett aházba. Még nem éjszakáztam itt soha korábban, de nem csalódtam. Itt is tiszta volt minden, és nem volt túl zsúfolt a "matrac-láger". A szállás mellé vacsorát és reggelit is kértünk, amik elég bőségesek voltak, és összesen kb. 23 eurót kellett fizetnünk fejenként (gyerekek után pedig csak 15-öt).
Hajni és a másik anyuka már este eldöntötte, hogy nagyon jó volt a hágó, de nem kívánnak másnap újabb két láncos részen átmászni, így ők a Nagy Tar-pataki völgyön keresztül sétálnak majd vissza. Így másnap öten indultunk csak a Rovátka felé. Amikor a hágó lábához értünk, és megláttuk az előttünk járó csapatot ahogy másznak felfelé, a másik apuka is úgy döntött, hogy a völgyet szeretné inkább megcsodálni. Persze a fia nem akart visszafordulni, így én bevállaltam, hogy tovább megyek a három gyerekkel. A felfelé vezető út jól mászható, épp ezért itt nincs is lánc, ami nagy segítség lett volna, mert néhol elég omladékos volt. Nehezebbnek is bizonyult a Vörös-torony hágónál, de a gyerekek nagyon jól bírták. Csak lefelé menet torpantak meg egy kicsit, hisz ez rész volt igazán kemény. Itt két út közül is lehetett választani, az egyiken (létraszerű) falba vert vasakon lehet lemászni, de itt olyan ritkák voltak a fokok, hogy egy gyereknek ez nem igazán volt alternatíva, míg a másik a tegnapihoz hasonló láncos, sziklás rész volt. Először lemásztam a vasalt úton, hogy kipróbáljam, és hogy letegyem a nagy hátiszákot, majd visszamásztam segíteni. Igazából maximum a biztatásra volt szükség, mert itt is segítség nélkül másztak le. A Lengyel-nyereg már semmi gondot nem okozott, de azért tartottunk ott egy kis pihenőt. A Kis-Viszoka megmászása opcionális volt, de mindenki vállalkozott rá. Ennek nagyon örültem, mert amikor utoljára fent voltam, akkor semmit se lehetett látni a nagy ködben. Most szerencsénk volt. Épp csak a Gerlachfalvi csúcsot takarta egy makacs felhőfolt, de a több irányba gyönyörű volt a kilátás. A csúcsról telefonáltunk megnyugtatni a szülőket, hogy a nehezén már túl vagyunk, és mindenki épp és egészséges. Ők egyébként épp akkor értek vissza Tarajkára. Vagyis tartották a mi tempónkat, mindannyian közel ugyanannyit (4,5 km-t) tettünk meg eddig. :) Innen már csak egy "kis" séta várt ránk (12km), amit szintén nagyon jól bírtak. Egy kis játékkal elterelve a figyelmüket szinte észre sem vették, hogy milyen sokat kellett még gyalogolnunk.
Tarajkára visszaérve, megpróbáltuk felkutatni Radpeter ládáját, hiszen ígéretet tettem, hogy kicserélem. A helyszínre viszont nem ismertem rá, teljesen megváltozott. Emlékeimben itt egy nem túl sűrű, de erdő kellett volna legyen, de csak derékig érő füvet, és a fenyők maradványait találtuk ott, rönköket és a felaprított faágakból készült halmokat. Ahova a gps mutatott ott is egy ilyen farakás volt. Karbantartásra készültem, nem áthelyezésre, már pedig oda nem láttam értelmét kirakni egy csere ládát, így sajnos nem tudtam segíteni.
Tátrai túra közben is egy kis ládakeresés. A Tátrába már régóta járunk, ládázni itt is, csak tavaly kezdtük el. A hágó szerencsére nem volt olyan nehéz.
Csak ma vettem észre, hogy itt is volt egy láda, amit nem kerestünk meg. Tavaly augusztusban a láncos, idén áprilisban téli túra során jártuk végig az utat. Nyári fotó sok van fenn, úgyhogy inkább a téliből csatolok néhányat.
Az út nem volt annyira vészes, mint amit előtte hallottam róla. Aki kedvet érez egy nem hétköznapi megmérettetésre, az bátran vágjon neki! A hágóból fantasztikus a kilátás.
Természetesen nem ládázni mentünk, csak a Téry házig kirándultunk a hóesésben. Remélem majd egy nyári napon visszatérünk.
Gondoltam felrakok ide pár téli képet.
Tátrát járó csapatunk leglelkesebb tagjai ezt a hágót is meghódították.
A menedékházaknál a koordinátákat megtaláltuk, de a ládát nem találtam. :( Pedig nagyot futottam érte, mivel nem a Tarajka felé vezetett a túránk vissza és így csak kerülővel indultam a többiek után, akik már Tatra-Lesnánál vártak. Azért nagyon szép és izgalmas túra volt.
Öt napos, felvidéki, Bihargós nyílttúrának köszönhetően értem el ezt a ládát.
Ha tátrai láncos, akkor a Vöröstorony-hágó a csúcs! Szerette is a kis csapatom, mindenki hősiesen felküzdötte magát. Már múlt évben is próbálkoztam a ládával, de akkor esős idő volt, és nagyon lassan haladtunk. Most szerencsére remek időt fogtunk ki, és a pontok is rendben meglettek. Végén a tarpataki vízesések feltették az i-re a pontot! A túra ismét remek volt, köszönöm a rejtést!
Egyéb bejegyzés, néhány fotó erejéig.
Ládát nem kerestünk (nem is tudtunk volna, elég nagy volt a hó és lavinaveszélyes a hágó környéke), ellenben megcsodáltuk a Nagy-Tarpataki-völgyet körülvevő gerinceket - két hóból kievickélés között :). Téli magashegyi tanfolyamon voltunk itt, sokat tanultunk, sokat beszélgettünk a szintén itt, a hosszú-tavi házban megszálló lelkes szlovák sífutó-lakótársakkal (remekül meg is értették csodás orosz kiejtésemet :) - de szerencsére azért más nyelvet is beszéltek), a háziak remek főztjét tömtük magunkba esténként, no és persze kiváló oktatónk szavain csüngtünk az itt töltött idő nagy részében.
Nyáron pedig visszatérés láda-ügyileg, ha semmi nem szól addig közbe. És remélem, a tömeg sem lesz akkora, mint mikor ezelőtt jártam az úton (ami akkor valami kriminálisan hosszú várakozást és menetidőt eredményezett).
Egy igazi klasszikus útvonal a Tátrában. Bár, szerintem nincs is olyan útvonal a Tátrában, amire ne lehetne ezt a jelzőt ráhúzni. Az élet mellém sodorta a mai túrára Marvikát is, aki már járt ezen az útvonalon, de nem velem... A reggeli indulás előtt már megkerestünk egy rafinált rejtésű .com-os ládát Ótátrafüreden, majd a soros siklóval érkeztünk meg Tarajkához. A túra vonalvezetése számomra is ismert volt. 5 évvel ezelőtt, egy meleg nyári napon már bejártuk ezt az útvonalat. Akkor rengeteg ember volt a hágóban és nagyon sokat álltunk a láncos szakaszon. Most kicsit hűvösebb volt és a Magisztrálé elhagyása után elég ritkán találkoztunk más túrázókkal. Szépen, fokozatosan emelkedtünk a völgyben. Ennek megfelelően változtak a növényzeti övek is. Amikor magunk mögött hagytuk a törpefenyveseket, megkezdtük a meredekebb szakaszt a Téry-házhoz. Itt Marvika lemaradt, s amíg vártam rá a háznál, kicsit nézelődtem és megkerestem az első pontot is. Miután felért, ettünk-ittunk (szendvics, kofola és tea volt a menü), majd nekiindultunk a hágónak. Útközben sokat fotóztam, mert annyira jók voltak a színek. Föntről szinte eltörpül a ház az Öt-tavi-katlanban. Én már alig vártam, hogy végre elkezdődjön a láncos szakasz. Szinte hihetetlen, de saját tempómban mehettem végig rajta. Senki sem tartott föl, senki sem szüttyögött előttem. Talán azért, mert senki sem volt előttem. Amíg vártam a hágóban, megint fényképezgettem a kicsiny szikla tetejéről. Az a jó a helyben, hogy mind a két völgyet igen jól belátni. A Hosszú-tavi-házhoz (amit kérek mindenkit, hogy NE nevezze Rablóháznak) vezető úton egy szakaszon kőbabák között vezet az út. Itt kicsit felerősödött a szél is, ami engem nem zavart. Az emberek számának növekedése egyértelműsítette, hogy közel a ház. Mielőtt odaértünk, még megkerestünk egy .com-os ládát is, mely a legmagasabban megtalált geoládám. A háznál ismét iktattunk egy rövid pihenőt. A rengeteg ember kicsit furán nézett ránk, amint a második pontot kerestük. Ezután megkezdtük a Nagy-Tarpataki-völgyben az ereszkedést. Az egyik patak fölött átvezető hídnál egy helyi arc a saját mackóját fotózta. Amikor meglátta Mityót a hátizsák oldalán, heves szlovák szavakkal kérlelni kezdett, hogy csináljunk közös képet a mackókról. A szlovák-magyar medvebarátságnak én sem voltam ellenzője, így hosszas hálálkodás után elváltak útjaink. Szépen hatoltunk be a törpefenyvesbe, majd folyamatosan nőttek fölénk a fák. Miután visszaértünk Tarajkához, megkerestük a záróládát is. A helyszínnel nem volt gond, kis keresgélés után meglett. Nemúgy, mint a közeli .com-os doboz. Itthon, logoláskor derült ki, hogy nem minden jelszó az, mint aminek elsőre látszik. Nagyon szép a túra, de ezt már itthon tudtam. A terep szerintem maximum négyes, mert nem kell hozzá semmi extra. Mityó is élvezte a magashegyi túrát, mert ehhez hasonlóban még nem volt része.
A nem mindennapi túrára csak Magdi vállalkozott. A Téry háznál a mütárgyon tényleg nem látszik az eredeti felírás, de mjdgm jóvoltából feltehetőleg még jó sokáig kereshető lesz a pont. A hágóhoz érve 26 fokos hömérséklet és szélcsend fogadott, tehát az időjárásra semmi panaszunk nem lehetett. Magdinak mikor átértünk nagy megkönnyebbülés volt. A második pont hamar meglett, majd a ládát vettük célba. A lehangoló környéken elég sokáig kerestük a ládát, de végül meglett. Én nagyon élveztem a túrát. Köszönet a rejtésért.
Évek óta járunk a Magas-Tátrába túrázni. A tavalyi túránk során 2 célt tűztünk ki idénre magunk elé:
1, Elhatároztuk, hogy idén megkeressük a Tátrában elrejtett magyar ládákat.
2, Elhatároztuk, hogy az itt rejtett magyar ládák számát megnöveljük!
A második pontot teljesítettük, hiszen most jelent meg a GCSTPT ládánk.
Az első pont teljesítésének egyik állomása volt ez a láda.
Ragyogó napfényes időben indultunk Ótátrafüredről, hogy végiggyalogoljuk a távot, s még a siklót sem vettük igénybe ehhez. A vízeséseknél és a Tarpataknál már többször jártunk, most is nagyon tetszett. A Téry-ház volt az első nagyobb célpontunk, amelyhez felérve nagyon szép panorámát láthattunk. UV-ban gazdag sugárzás közepette kerestük meg a multi első pontját rejtő objektumot, ám a rajta lévő szám gyakorlatilag olvashatatlan volt. A rejtő -szerencsére- gyorsan segítségünkre volt. A koordinátákat az objektum tetejére és az oldalára 4 példányban is felírtuk.
A Tátra időjárására jellemző, hogy a rejtővel történt SMS váltás ideje alatt előbb a Nap tünt el, majd a felhők mögött a hegyek is. Cserébe kiadós eső következett, s hogy az élményeink fokozódjanak, utóbbit mogyoró nagyságú jég is kísérte. Ebben a helyzetben az áthágás elmaradt, de a következő napon felmentünk a Rablóházhoz is, hiszen a második pont koordinátái ott láthatóak. Mondhatni: jól láthatóak!
A láda koordinátáinak ismeretében a ládát viszonylag hamar megtaláltuk, de a WAP-os bejelentéskor a rendszer érvénytelennek tekintette az általunk feljegyzett jelszót. Szerencsére hamar rájöttünk a hiba okára, így a logolás is sikerült. :-)
Nem mondhatjuk, hogy drive-in láda, jól megdolgoztatott minket, éppen ezért találtuk kihívásnak. Köszönjük a rejtést is, meg a gyors SMS-t is!
Viszonylag jó időt fogtunk ki a hágó megmászására. A Téry menedékháznál már rendesen le van kopva a koordináta-részlet. A másik háznál gond nélkül le lehetett olvasni a másik részletet. Kamzik volt bőven:).
A ládát sajnos nem sikerült megtalálnom, 20 percig kerestem, lehet, hogy ellopták (vagy bénítottam valamit?):S
Szeretnék jóváhagyást kérni, ha lehetséges.
Ótátrafüredről indultunk el heten, hogy összeszedjük a koordinátákat. A Téry- -háznál nekünk sem volt gondunk. A hágón átkelni kemény menet volt, tombolt a vihar, nem láttuk az út végét. Este 9 óra körül értünk a Rablóházba. Sajnos nem találtuk meg a többi koordinátát, mert még mindig nagy hó van a ház körül. Ha elolvad a hó megkeressük a ládát is :-)
Nagyon jó túra volt...
Két napot a Tátrában túráztunk, első nap a rabló házhoz mentünk fel, a második napon pedig a Téry házig túráztunk fel. Végigjártam már korábban az útvonalat nyáron, de télen egészen más élményt nyújt. A rabló háznál esélytelen volt a koordinátarészlet megtalálása, de a Téry háznál gond nélkül meglett a számocska, ha legközelebb erre járok a láda sem menekülhet. Elsősorban a téli képek miatt írom most ezt az egyéb logot, remélem tetszeni fog.
Hosszú tátrai hétvége egy kis ládázással. A nagy hó nem segítette a keresést. A Rabló háznál megadott koordinátát 4 m-es hó takarta. Köszönjük a rejtő segítségét. Reméltük, hogy másnap a Téry háznál nem lesz hó alatt a keresett koordináta, örültünk mikor megtaláltuk. Vezetővel átmentünk a Vöröstorony-hágón. Nem tudom melyik könnyebb,a nyári vagy a téli hágó mászás. A hágón átérve már nem mentünk el a Rabló házhoz, hanem a völgyön keresztül le a jelzésig. Leérve elindultunk a láda keresésére. A fotó sajnos nem sokat segített. Többszöri beméréssel, és hótúrással lett meg.
A múlt nyárra terveztük a tátrai rejtekhelyek felkeresését, de akkor az utazást egy időre el kellett halasztanunk. Az utóbbi években rendre télen túráztunk itt, most is így történt. Nem volt könnyű megtalálni ezt a dobozt (a "Tátrai kirándulás" rejtekét sem), mind a két hely környékét vastag hóréteg fedte, sőt már a hosszúsági koordináta felirata fölött is több köbméter kérges hó volt. Többször beletúrtunk, de a bejárati fallal együtt nem lett volna illendő elbontani, ezért inkább elkértük ezt az adatot a rejtőtől. Köszönjük! A másik rejtek körbeásásánál, előző nap szerzett rutinnal már elég hamar sikerült elővarázsolni a piros zacskót és tartalmát.
Négynapos hosszú hétvégi túrára ugrottunk fel a magas-Tártába. Csütörtökön szokás szerint a Zöld-tóhoz mentünk fel. Gyönyörű időnk volt, szikrázó napsütés.
Pénteken voltunk a Rabló (hosszú-tavi) háznál. Nagy hó volt a bejárat körül, a házigazda nem díjazta az áskálódást, így a rejtő segítségére volt szükségünk, amit ezúton is köszönünk. Gyönyörű időnk volt, szikrázó napsütés. Hágóvas nélkül is fel lehetett menni a házig, lefelé viszont felcsatoltuk. A háztól egy hegyi vezetővel felmentünk a középhegységre (2383m), ide már kellett hágóvas. A látvány csodálatos volt körbe-körbe!
Szombaton a Téry házhoz mentünk fel, ide sem kellett hágóvas. Ma már nem volt olyan jó idő, felhős volt az ég és a hó is szállíingózott, de azért néha kitisztult. A megadott pontot könnyen megtaláltuk, így elindulhattunk megkeresni az igazi ládát. Én előőrsként lerobogtam a Tarajkához (sajnos nekem most nem jutott hágóvas), Hinter és FTom túratársaim kis kerülővel, a Vöröstorony hágón keresztül jöttek le. Én már vagy egy órája túrtam a havas erdőben a havas sziklákat, mire megjöttek a társaim. A fénykép nem igazán segített és a GPS is összevissza mutatott. Hótányéros síbotokkal kapirgáltam a havat, de sajnos így nem tudtam az apróbb résekbe benyúlni, de FTom botja befért mindenhova, így félórai újabb kutatás után meglett a jól elrejtett kincs!
Vasárnap a Csorba-tótól felmentünk a Fátyol-vízeséshez, megkerestük a GCSTRB-t, hazafelé még megálltunk Lőcsén és Kassán két virtuális ládánál.
Volt ebben minden, felfelé, lefelé, láncon, sziklákon, köveken, patakon, izzadva, fázva, kövön alva, röhögve, végét várva...
Palazsu, Levin és Kulisz kellemes társaságában egy hosszú hétvége keretében ejtettük meg. Előző nap bemelegítésnek a Kőpataki-tó - Nagy Morgás-hágó - Zöld-tó - Tátralomnic utat választottuk, ami nagyon jóra sikeredett annak ellenére, hogy a hágóig sűrű felhőben mentünk.
Maga a vthg túra életem egyik legjobb túrája volt, a Téry-házra már évek óta fentem a fogam, a hágót pedig annyira élveztem, mint egy kisgyerek csak kár, hogy nagyon sokan voltak. Természetesen a tetején volt HECT-zászló felvonás is. Mindkét menedékházban kellemeset pihentünk, míg Levin megtizedelte a teakészletüket (a serpák azóta is váltott műszakban dolgoznak, hogy pótolják a hiányt:) ) addíg én a sört és a káposztalevest választottam.
Estére értünk Tarajkára, mert valaki úgy emlékezett , hogy 20:30-ig jár a sikló (bocs), de nyolckor már kongott az ürességtől az állomás. A hátunk közepére sem hiányzott a betonút Ótátrafüredig, de szerencsére egy szlovák cowboy levitt minket a terepjárójával. Nagy élmény volt a szerpentinen szlovák country zenét hallgatni.
Lent, míg vártuk az elektricskát, beültünk enni-inni valamit. A hosszú túra után a két sör és két szilvapálinka nem várt hatást gyakorolt ránk, Levin még sört is fújt orron át örömében.
A ládakeresést másnapra halasztottuk egy Tarajka-Rajner kunyhó-Tarpataki vízesések-Tarajka rehabilitációs séta keretein belül.
Két éve dédelgetett vágyunk teljesült! Az idő is kiváló volt és a társaság (KEVA, ZSORZS, FARKASOK) is. Reggel 8-kor indultunk Tátracsorbáról vonattal. Tarajkán szusszantunk, folyadékpotlás (Sör, Kofola) után irány a Téry-ház. Ott újabb eszem, iszom, erőgyűjtés után a hágó leküzdése következett. Kellett az erő, de velünk volt. Anti Zsorzs után szabadon...mászott, mi többiek a láncos útvonalat választottuk. A csúcsélmény rövid volt,- mert a nagy forgalom miatt rögtön tolatnunk kellett lefelé- de fantasztikus. Bő óra után a hosszútavi menedékházat pillantottuk meg, és a vasszöget is megettük volna.... A marhapöri ilyen jól még soha sem esett. Este 10-re pedig már haza is értünk.
Megtaláltuk. Ez egy 2 napos túra volt, első nap Tarajka - Téry menedékház (izgalmas, kicsit virrasztós, "hegymászó szagú" éjszaka a menedékházban), második nap Téry menedékház - Vöröstoronyi hágó - Rabló menedékház - Tarajka. Klassz volt, szerencsénk volt az időjárással, nagyon szép idő volt a hegyen 19-én. A Vöröstoronyi hágónál a láncos szakasz tényleg nem könnyű, vegyétek komolyan a figyelmeztetést!
Jó helyen van a láda, de a végén nem esett jól visszasétálni a sikló állomására a teli hátizsákkal :) Sajnlatos, ahogyan a Magas Tátra kinéz, kár a fenyőerdőkért. Köszi Gozolónak a túra szervezéséért!
gege + Tekla (póttag :)
A fél nyolcas siklóval indultunk. Felhő a völgyben, fent csodálatos idő. Téptünk a Téry házig, ott pihenő, napozás a köveken. Negyed egykor a hágó aljában hosszas taktikai értekezlet. Döntés: Anya, Lali vissza, Apa, Orsi tovább. Lefelé újabb pihi a Téryben, sör a Zamkovszkyban. Randi a kereszteződésben. (Köszönet a magyar hölgynek a telefonért.) Közös ládakeresés. Jót mulattunk a 'Hülye azért nem vagyok' feliratú zacsin. Klassz túra volt. Bütyök és Orsi (9 éves), akik megmászták a hágót, Béka, aki megtalálta a ládát és Lali (6 éves), aki hősiesen gyűrte a kilométereket.
Öt napos tátrai túrázás. Két napra sikeredett a megtalálás. Az első nap indulás korán irány a Téry-ház. Fent a háznál 10 m alatti látótávolság, 5 Celsius fok és semmi szél. Állt a felhő a hágó felett,és mi benne álltunk. Dönteni kellett ,hogy mi legyen tovább. Mi az élményért és a látványért jöttünk. Ez most nem adatott meg. Felmelegítő káposzta levest követően vissza mentünk a Kis-Tarpataki völgybe. Mivel ládát nem hagyunk ott,hát vissza kell jönni a másik koordinátáért is. Leértünk és megnéztük az időjárás előre jelzést.Ezt követően úgy döntöttünk hogy két nap múlva felmegyünk a Rabló házhoz. Az idő jó volt. A Tátra meg mutatta magát,és hatalmas élmény volt végig menni szikrázó napsütésben enyhe hűsitő szélben. Igy már csak idő kérdése volt a láda megtalálása.-Köszönjük.
A csapat elhatározta ,hogy jövőre átmegy a hágon,hiszen idén is ezért jöttünk.
ui:valószinű,hogy a kinyomtatott láda leirásunkat betettük véletlenül a ládába. Kérjük a következö megtalálót vegye ki és dobja el.-Köszi
Egy négy napos Tátrázás utolsó kirándulásaként másztuk meg a Vöröstorony-hágót. Utoljára egyetemista koromban (90-95) jártam erre, igy éppen ideje volt megint erre vetődni :-)
A ládaleírás otthon maradt, így a GPS-ben lévő pontok alapján kerestünk. A Téry háznál a koordinátarészlet hamar meglett.
A hágóban iszonyatos forgalom volt, 40 perc alatt jutottunk át a láncos részen. A Hosszútavi háznál is sokan voltak, ezért nem tudtuk feltűnés nélkül megközelíteni a feliratot, illetve leírás híján nem is tudtuk, hogy mit keresünk. Próbáltam WAPolni de a térerő 0 volt. Ezután elindultunk lefelé. Olyan lendülettel haladtunk le, hogy a végén "túlszaladtunk" Tarajkán és lementünk Ótátrafüredre. Így mindennel együtt, pihenőkkel, hágóban tököléssel 8.5 óra és 21 km lett a vége.
Ehhez az úthoz kapcsolódik még két élményem:
- amikor 91-ben először jártunk erre, sportot űztünk abból, úgy mászunk, hogy nem használjuk a láncot. Most 4 gyerek apjaként 20kg-mal "idősebben" használtam láncot :)
- itt láttam életemben először halálfélelmet emberi arcon. Anno az egyik barátom felhozta az akkori barátnőjét, az ő arcán őszinte halálfélelem tükröződött. Most is volt egy lány aki nagyon félt és úgy kellett "áttolni" a hágón.
1000. megtalálás.
A ládamegtaláláshoz képest egy nappal korábban jártuk végig a 18 km-t, de aznap a 19.00.-es siklót már csak futva tudtuk éppenhogy elérni, ezért a "korona" - zuhogó esőben - egy nappal később került fel a megtalálásra.
A Téry-háznál a tél elmosta a koordinátát, radpeter telefonon segített ki, fekete filctollal megerősítettem a feliratot.
A rabló-háznál viszont a bádogba karcolt szám eltéveszthetetlen.
A hágó hivatalosan még nem volt megnyitva a hófoltok miatt, de sokan- köztük mi is - áthágtuk a szabályt meg a hágót is. Pihenőkkel együtt 9,5 óra túrázás
Az 1000. megtalálásomon elkísértek: Dugó, Ráczpeti, Döme.
Tátrai kirándulás keretében megnéztük az első pontot a Téry házat. Az utolsó 600 méter 400m-es szintemelkedéssel a nagy hóban kellően izzasztó volt, de lefelé nadrágon csúszva úgy mentünk mint a lavina. Iszonyat nagy élmény volt! Meglátogattuk a ládát és Eeyore - Füles TravelTag-et beköltöztettük.
[wapon beküldött szöveg] Gyors rohanás volt lefele a Rabló Háztól, mert haza is kellett érni. Na de mire? De ez már megint nem geocaching. Ja, a láda remek egészségnek örvend. Csak jól volt rejtve. Most lehet, hogy mégjobban van :-)
A kört a Vöröstorony-hágó pontjainak levadászásával kezdtük, majd a Zbojnicka chata-ban töltöttük az éjszakát. Gyönyörű idő kísért minket fantasztikus helyeken. Nagy élmény volt, különösen hogy eddig csak a Tátra 'motoros' útjait ismertem és csak most először merészkedtem a turistaútjaira. Valamint ez volt első turistaszállásom is, most megízlelhettem ennek a hangulatát. A szállás tele magyarokkal, így a Tatransky caj és a sör kombinációjának hatására nagyon jól telt az esti pihenő.
A második napra kicsit elromlott az idő, hatalmas szél kerekedett és mindent beborított a tejföl, de töretlen lelkesedéssel vágtunk neki a csúcsnak a 'Tátrai kirándulás' utolsó koordinátáért. A kilátás most elmaradt, csak a széllel birkóztunk, hogy el ne fújjon minket. Bíztam benne, hogy a szél eltolja a felhőket, és ez be is következett, de csak akkora, mire a csúcsról visszaértünk a hágóhoz. Sebaj! Innen is gyönyörű panoráma terült elénk, és most már végre azt is láttuk, hogy honnan jöttünk és hogy hová megyünk. Az út további részét megint napsütötte kellemes időben folytathattuk.
Nagyszerű túra volt, így kezdőként kicsit fárasztó, de maximálisan megérte.
Köszönöm szépen mindkét rejtőnek
U.i.: már az első ponton majdnem elvéreztünk, de a rejtő segítségével az is meglett. A pont koordinátái helyett figyelmetlenül a ház koordinátáit adtam meg, így hiába kőröztem a bejárati ajtónál az a fránya 'műtárgy' csak nem akart előkerülni...
Barátaimmal Gáborral és Zolival indultunk neki a túrának. Az első pontra kicsit megfáradva dél körül érkeztünk. Tudtuk, hogy most jön még csak a neheze :) Kis feltöltődés a házban, majd indulás tovább. A láncos rész kis meglepetét okozott, nem gondoltuk, hogy ennyire kemény lesz, de megcsináltuk, megérte :)) A Rabló házban töltöttük az éjszakát, majd reggel tovább indultunk a láda irányába. Köszönjük a rejtést, ez a túra biztos hogy emlékezetes marad számunkra.
Sajnos a láda nem lett meg a végén. A kütyü néha a fenyves miatt 16 m pontossággal dolgozott. Bár a tracklog alapján minimum 6m-es körzetét keresztül kasul kutattuk a ládának, így sem lett meg. Így ezúton kérem a rejtőtől a láda megtalálásunk elfogadását!
Hétvégi kiruccanás Szlovákiába Pupuval és Tubicával, 4 nap, 7 láda, kb. 50 km, kb. 4000 szint. Végig gyönyörű idő, végig jó hangulat, végig gyönyörű túrák. (3/7)
Úgy látszott a térkép alapján, hogy ez a láda "kényelmesen" összeköthető a Tárai Kirándulással, így aztán hamar indultunk, és szép tempóban végigjártuk a Kis-Tarpataki-völgyet, a Vöröstorony hágót, a Nagy-Tarpataki-völgyet a Rablóházzal, a Rovátka hágót, a Lengyel-nyerget, a Kis-Viszoka csúcsot és innen vissza. Az utolsó részt a magisztrálán, valamint a két láda keresését is már fejlámpával.
A túra végig csodaszép, csak a rejtés talán feleslegesen bonyolult, illetve a virtuális pontok sem időtállóak... Ezzel együtt gyönyörű volt!
Felvidéki felruccanás, csütörtöktől vasánapig, Ragalyi és Tamás társaságában. Pikk-pakk túra, ahogyan szeretem: hajnali kiautózás, rögtön a Mlinica-völgy, Lorenz-hágó, Furkota-völgy túra, Daikini ládájával, másnap kombinációban a Vöröstorony-hágó és a Tátrai kirándulás ládák (miért nem többen csinálják így, amikor teljesen kézenfekvő?), harmadnap Száraz-Fehér-völgy, Lőcse és Szepes vára, negyednap Hernád-áttörés a Szlovák-Paradicsomban, aztán tűz haza. Végig csodás vénasszonyok nyara, nagyszerű viszonyok.
Soha rosszabb dolgom ne legyen, mint fel-le gyalogolni a Nagy-Tarpataki-völgyben, de mivel a Vöröstorony-hágó és a Tátrai-kirándulás ládák eme közös szakasza nem oly attraktív, mint egyéb tátrai túrák, hát inkább kihagytuk, és összevontuk a két feladatot. Sajnos a sikló legkorábbi járata csak 7:30-kor indul, így nem maradt elegendő napvilágunk a teljes távra: a Sziléziai-ház után ránksötétedett(az egész 13 óra hosszat tartott). Pedig onnan még nagyon messze a cél, majdnem három órát meneteltünk lámpafénynél - de az is pompás élmény volt! Az egész túra pedig leírhatatlanul szép.
A rejtést azért osztályoztam le, mert feleslegesnek éreztük a fenyőerdő-túratást a végén (VP megoldása sokkal elegánsabb!), és mert a logbook nem noteszfüzet, hanem jegyzetlap-tömb, amely máris lapjaira hullik szét. A jelszó pedig jobban megfelel a szlovák nyelvtörvénynek, mint az én ízlésemnek - ha már van mindennek magyar neve, miért kell szlovákot jelszóul választani?
A Hosszútavi-háznál ("Rabló-ház") nem volt alkalmas hely fejújítani az elmosódott számadatot, így a bejárati műanyag alagút D oldalánál, a házfalhoz közel, a párkánydeszkára alulról felragasztottam egy puputevés címkét, a keleti koordinátával.
Ironmannal voltam kirándulni ezen a csodálatos helyen. Túl sok hozzáfűzni valóm nincs az általa megfogalmazottakhoz, tökéletesen egyetértek vele, csak ámultam és bámultam és nem tudtam betelni vele. A különbség tán csak annyi, hogy én a láncos szakasznál szinte új erőre kaptam, annyira tetszett. A második pontot legnagyobb sajnálatunkra nem találtuk, de sebaj, kárpótolt minket a Rysy, a Tarpataki vízesés, a Vöröstorony-hágó meg a Tátrának a különleges varázsa. Köszönöm, hogy eljöhettem ide! S ha még a találat is elfogadásra kerül....
Klárival kirándultunk a Tátrában ezen a gyönyörű szeptember eleji hétvégén! Az időjárással nagy szerencsénk volt, pénteken vonult át egy hidegfront, így tiszta, esőmentes időben volt részünk. Most jártunk (érdemi túrán) először a Tátrában, de örökre a szívünkbe zártuk. Fennségesek a hatalmas hegyek, a hihetetlenül tiszta vizű patakok, tavak. Éreztük a fenyvesek illatát, rácsodálkoztunk a törpefenyvesekre, s nem tudtunk betelni a sziklás hegyoldalak látványával.
Szombaton a Rysy volt a cél, amely 2500 m-es magasságával a Tátra legmagasabb-külön engedély nélkül- megmászható csúcsa. Hát, mint valami búcsújáróhely, akkora a tömeg. Amikor felértünk, jót nevettünk a csúcsot ellepő kb. 200 ember látványán.
Vasárnap kerítettünk sort a Radpeter által javasol körútra. Olvasgattam a leírást, 18 km, 8 óra. Ez soknak tűnt a honi utakhoz szokott lelkemnek, s edzett testemnek. Aztán a hétvégén helyükre kerültek a dolgok! Merthogy lépésenként meg kell állni gyönyörködni, várakozik az ember a láncos szakaszon((ahol, bevallom féltem fölfelé-persze ennek ellenére főleg lánc nélkül haladtam)) az előtte haladókra, s egy dolog a térképen mérhető szintemelkedés, amikor a sziklákon lefelé, de fölfelé is föl-le lépked az ember. Az útvonal természetesen gyünyörű, de hiába akartam 6-ost írni a környezetre, nem tudtam bevinni!
El kell menni, meg kell nézni, át kell élni! Persze tényleg csak akkor, ha nem rettent meg az nyolcadik kép látványa, mert így néz ki a hágó előtti utolsó 200 m!
A Téry háznál a koordinátarészlet simán meglett, a Rabló háznál viszont meggyűlt a bajunk vele! Így a láda nem lett meg, s kérem a találat elfogadását! (persze, hogy nem találtuk a második ponton a szükséges infót, mint Pupu mondta teljesen le volt kopva!)
Szlovák 8/6. Kirándulás a Magas-Tátrában és a Szlovák Paradicsomban 8 napon át, 8 ládával, és fantasztikus élményekkel. A GC korszak előtt már jártunk erre, de még biztosan visszajövünk.
176. ládánk. Iduláskor még jó időnk volt, de beérve a hegyek közé végig esett. Így is sok túrista volt. A Téry háznál melegedtünk egy kicsit, majd visszafordultunk. A Rablóháznál lévő kordinátát már pár nappal korábban begyűjtöttük.
Még biztosan visszajövünk, s átmegyünk a hágón.
Pontok:
1. 2006.08.22. 11:15
2. 2006.08.20. 11:58
Radpeter segitsegevel "meglett" a Hosszu-tavi menedekhaznal levö hosszusagi koo-reszlet is. Klassz a hagohoz vezetö lancos 200m, amin a szintemelkedes 110m. Szerencsere nem aztam meg. [wapon beküldött szöveg]
Fáncsi volt a túra értelmi szerzője és a főkolompos, de úgy látszik, az utolsó este mégis túlságosan megijedt és krétát evett :)
Így csak hárman, de annál lelkesebben vágtunk neki a napnak, Fáncsi pedig a lelkünkre kötötte, hogy fényképezzünk le mindent.
Köszönjük a rejtést, elképesztő helyekre jutottunk fel, de a láda sajnos nem lett meg. Az első pont rendben megkerült, de a filcet hiába cipeltem, hogy frissítsem a második jelszót, nem találtam meg :(
Nem vagyunk hurka-túrázók, de elképesztő, hogy majdnem mindeki előzgetett minket a túra során, a mi sikerélményünket csak a serpák jelentették :)
Már nagyon vártuk ezt a hétvégét, de számunkra sajnos nem úgy sikerült, ahogy az előre elterveztük.
Szombat hajnalban 4 órakor arra ébredtem, hogy borzalmasan érzem magam. 39°. Ez nem a szélességi vagy hosszúsági koordinátám, hanem sajnos a testhőmérsékletem volt. Akkor már sejtettem, hogy reggel 7-kor a többiek nélkülem indulnak neki a túrának.
A jóból azért nem akartam teljesen kimaradni, így a csoport nem túrázó felével megcéloztuk a Tarpataki vízeséseket. Az nem tűnt annyira nehéznek, hogy lázasan ne lehetne teljesíteni. A 2. vízesésnél jártunk, amikor pillanatok alatt beborult és egy nagy adag esőt kaptunk a nyakunkba. Futás vissza a menedékházba, majd miután elállt az eső, vissza a szállásra.
Láz ide, láz oda csak nem fogok az ágyban feküdni egész nap, ezért délutánra a Csorba tó megtekintését terveztük. Itt is esett és ismét sikerült megáznunk.
Másnap hazafelé menet a környék várait szerettük volna megtekinteni, de a szakadó eső miatt a többieknek ehhez nem volt kedvük, így hazafelé vettük az irányt. Nem baj ha esik, legalább nincs meleg az autóban. Így volt Besztercebányáig. Onnan kezdve ezerrel sütött a nap :(
Radpeter szervezésében, barátainkkal. Csodás kaland volt, bár valójában én visszafordultam a Téry-háztól, természetesen csak Zsófi és Kosárfonó kedvéért, nem szerettem volna, ha egyedül bóklásznak lefelé.
A végén teljesen eláztunk. Óriási élmény volt. Elhatároztam, hogy amint lehet, végigjárom.
Újra végigjártam a Nagy Csapattal.
Az első pont koordinátája megerősítve, a második pont a helyén.
Fülledt nyári melegben indultunk a hágó meghódítására Ótátrafüredről. A szokásos késő délelőtti felhősödés már útközben elért minket, majd a Téry házból elindulva az eső is el-el eredt időnként. Öltöztünk-vetkőztünk folyamatosan. Szerencsére a hágó mászós részét esőmentes időszakban sikerült teljesítenünk. Mozonak ez úton is gratulálok. Legyőzte a benne lakozó gonoszt és sikerrel megmászta a rettenetet. Néhány percre megálltunk a hágóba, de nagy volt a forgalom és az alig telefonfülke nagyságú "pihenőhely"-re másnak is szüksége lett, így a csúcs sör és csoki elfogyasztása néhány méterrel alacsonyabban történt. Szépen haladtunk a multi második pontja felé, egyre gyakoribb dörgések és rövidebb záporok kíséretében. Volt ott minden: kisszemű eső, nagyszemű eső, oldalról eső, szemből eső, sőt egyszer még lentről felfelé is esett :o). A háztól alig néhány száz méterre kaptuk meg a végső döfést az időjárástól egy soha nem látott zivatar képében. Nem számított az esőkabát, a szupervax a bakancson, totál vizes lett minden és mindenki. A "mintha dézsából öntenék" kifejezés csak részben takarja a leesett eső mennyiségét, mely kitartásunkat borsó méretű jegekkel jutalmazta. De szerencsésen megérkeztünk a Rabló-házba, mely a kiöntött ürgék menekülttáborához hasonlíott leginkább. Tea, sör, Becherovka, bakancs kiöntögetés, zoknicsvargatás, meg persze vigyorgás mint mindíg. Nincs az a katasztrófa amit ne vigyorognánk végig. Egy óra mulva elállt az eső, indulhattunk tovább, de az már egy egyszerű, hegyről levezető kis séta volt, a végén a ládajutalommal.
Nagy öröm volt a Barátokkal újra végigjárni a túrát!
Fantasztikus tátrai túra radpeter szervezésében. A topteam: Zsófi-radpeter, Vica-Sagik, Kosárfonó-dc3, mozo, L@zy, s én.
Életem meghatározó élménye a hágón való átkelés!
Az induljon ennek a túrának, aki érez magában elég fizikai állóképességet, kitartást és lelkierőt! Nem könnyű feladat, de ha megteszed, újraértékelsz sok mindent az életben.
Kora reggel indultunk a hegyre, siklóval kaptattunk fel a kiinduló pontig.
Az első szakasz az alsó turistaházig vidáman telt, nem nehéz, ha jó kondiban van az ember. Ott azért előkerült a piros krém, nagyi térdfixe, és az energiaadó kolbász:-)
A következő szakaszon elfogynak a nagy fenyők, majd a törpe fenyők és végül csak sziklákon jutunk fel a Téry házhoz (az utolsó rész szerpentinen a legjobb) Jó alapost pihentünk, éreztük komoly szakasz következik. A levegő ritka, ez eső 3 percenként elered, hófoltok közt vezet utunk. Nyomjuk keményen. Elérkezünk a "láncos részhez". Itt, akinek nem remeg meg a lába az vagy hazudik vagy nincs ki mind a négy kereke. (vagy sziklamászó:-)
A sor végén kapaszkodva, húzódzkozva küzdöttem le minden métert és magamat!
Mozo előtt le a kalappal, hogy tériszonnyal a fejében, majréval a zsebében is meg tudta tenni. Nem egy olyan alkalom volt mikor megkérdeztem magamtól: "mit keresek én itt?"
Eljön az a pillanat amikor az ember jelen lesz! Csak a szikla marad, a lánc, a vér lüktetése a fülben és eggyé válik a kihívással.
Itt nem tudsz a tegnapra gondolni, nem érdekes mi lesz veled holnap, mész előre, kapaszkodsz, fáj minden izmod, alattad 300 méter mélység tátong, de már tudod, _meg tudom tenni!_ Csak ez számít.
A csúcsra már egy új ember ér fel, előtte nincs akadály.
Spirituális kihívás a hágó, ne hagyjátok ki a lehetőséget!
Átérve a csúcson, mozo örömében oldalt nyitotta ki a sört, ami persze beterített mindenkit, lassan ezért a módszerért licenc díjat szedek :-) A murénán ereszkedés meggyötri a térdet és a nadrág ülepét. Az eső szikrázó napsütésből indul. Erősödik, de már látjuk a Rablóházat. Mesze van. Fáradunk. Ömlik. Soha de soha ehhez foghatót nem éltem át, 5 méteres látótávolság vízben menetelünk. A jég az már mondjuk nem kellett volna, a hideg szél is elég volt. Borsónyi darabok verik a fejünk, kezünk. A vastag zokni egyenirányítóként juttat 2 liter vizet a bakancsba ( a vax előnyös, nem tud kijönni:-) A turistaház ajtaját elérve fellélegzünk. Bent 35 fok, 110% pára és lábszagtartalom, forró tea, hangos boldog emberek sora. Élünk!
Csökkentjük a felszerelésünk víztartalmát (a megszáradás itt értelmetlen fogalom) Eszegetünk és pusztulunk a röhögéstől. Mozo-t méltatjuk, mert át mert jönni, Vicus csodáljuk, mert Ő volt az egyetlen, akinek reggel óta egy rossz szava nem volt, L@zy-n csodálkozunk aki _előreszaladt fotózni_ ( ja és egyszer azt mondta: "csudába no") Sagiktól meg vagyunk halva, 100 liter víz magunkba szívása után van hely benne pár sörnek. Péter "csak teszi a dolgát", vezet minket, tud mindent, erőt ad, és a legfontosabb, egy rossz szava nincs a hülyeségeinkhez, szerencsétlenkedéseinkhez, bénázásunkhoz!
Jó veletek lenni!
Egyedül nem ment volna, kellettetek hozzá, ez tényleg csapatmunka volt!
Az út lefelé fagyos, izomfacsaró de felszabadult. Jókedvűen érünk a ládához, táncolva a parkolóhoz.
Azért adtam csak 5-ös osztályzatot, mert nincs 10-es. :). Annyi minden történt, hogy biztos ki fogok hagyni valamit. :) Ladovkával indultunk a parkolóból Zsófi, Csilla, Vica, RadPeter, dc3, SaGik, L@zi, Bal3, és én. Illetve még egy harmadik személy is, de ő csak később jött elő.(Majré) :) Jó kedvűen mosolyogva indultunk, jókat beszélgettünk, aztán ahogy egyre nehezebb lett a terep, úgy tagozódott szét a csapat. Meseszép helyeken jártunk, hatalmas sziklákon át jutottunk fel a Téry házig. Mikor Sagik mondta, hogy kb. a harmadánál járunk a napi szintnek, azt hittem viccel. A fennsíkon megpihentünk erőt gyűjtöttünk, majd tovább indultunk. Egyre nehezebb terepen haladtunk, míg végül eljutottunk a láncos részhez. Persze a leírást nem olvastam el. Mellesleg jól fejlett életösztönöm hatalmas ideiglenes tériszonnyal párosul. Azért ideiglenes, mert csak magasban jön elő. Nagy levegőt vettem, és elindultam felfelé. RadPeter tanácsát követve csak a fogásokat és lépéseket követtem, ha meg kellett állni szorosan a sziklához lapultam, nem néztem se fel, se le. Az egyik lépésnél, begörcsölt a lábam, Bal3 segített ki a pácból ezúton is köszönöm neki! A túloldalon már egyszerűbbnek tűnt a terep ám egyszercsak akkora zivatar kerekedett jégesővel, megspékelve, hogy ronggyá áztunk egy szempillatnás alat. A Rablóházat elérve hatalmas tömeggel találkoztunk. Ennyi rosszul öltözött túristát már rég láttunk. :) Megpihentünk , kicsavartuk a ruhánkat, kiöntöttük a vizet a bakancsból és elindultunk lefelé. Ismételten gyönyörű tájakon jártunk, hitetlenkedve néztük a távoli hágót, ahonnét érkeztünk. Hogy teljes legyen az öröm lefelé menet kezdett kikészülni a térdem ami aztán másnap teljesedett ki, de az már másik történet. :). A láda viszonylag hamar meglett, és mivel lekéstük a ladovkát gyalog tettük meg a fentmaradó utat a parkolóig.
Életem legnagyobb élménye volt ez a túra, köszönöm!
A hely lenyűgöző volt, köszönöm radpeternek hogy elvitt és megmutatta. Fantasztikus társaságban mentünk végig. Ilyen magasba még sosem jártam, felemelő érzés volt 2200 m fölött elfogyasztani a csúcssört. :) Azért csak ott, mert a hágó után az első párszáz méteren érdemes figyelni lefelé.
A hágón átjutást nem javaslom felkészületlen, állóképességgel nem rendelkező ládászoknak. Elég kemény terep, jól jött a vágásbiztos kesztyű. ;-) A gyakran változó időjárásból is megkaptuk a magunkét. Nem számoltam, de olyan 20-24 alkalommal vettük le-fel az esőkabátot. Olyan viharos széllel kiegészített jégesőben is volt részünk, hogy itt a vízhatlanság nem értelmezhető. Talán a gumicsizma védett volna valamit.
A turistaházban tapasztaltak, illetve a nap végén a leltár:
- bakancsból sikerült pár deci vizet kiönteni (3 nap alatt nem száradt ki)
- a zsákban elrejtett száraz zokniból kicsavartam a vizet (2 nap alatt megszáradt)
- telefon bepárásodott (azóta néha közli, hogy "Nincs SIM", de jó)
- cseppálló PMR bepárásodott (másnap csak zúgott, harmadnapra meggyógyult)
- PDA-ból kiöntöttem a vizet, bekapcsolni nem lehetett (3 nap száradás után fel lehetett tölteni az aksit. Mélykisülés állapotában volt, minden telepítés elszállt. De működik!)
A legszebb, hogy a hátizsákon még rajta volt a vízhatlan nejlonköpeny is. :)
A menedékházakban jól fogyott a sör, de oda felcipelni nem semmi meló lehet. Cirka 70kg-os srácok szaladtak fel a hegyre több tíz kilós csomagjaikkal. Én pár lépés után összeestem volna. Le a kalappal előttük.
Egy fantasztikus hétvége Szlovákiában, radpeter szervezésében és egy remek társasággal: Bal3, dc3, kosárfonó, mozo, radpeter, SagiK, Vica, Zsófi
Többiek remek logja után már nem is tudom, mit írhatnék, hogy ne ismételjem őket. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a túra. Először csak a buli kedvéért jelentkeztem, amiért amúgy is megérte eljönni, de nem gondoltam volna ilyen csodálatos helyre jövünk. Annyira élveztem a zerge módjára való ugrálást sziklákon (ami persze nem veszélytelen!) és főleg a láncos hegymászást, hogy fel se tűnt, hogy mekkora teljesítmény volt ez a "kis séta". Nagyon hálás vagyok radpeter-nek, hogy elhozott ide. Köszönöm.
A szállás Hrabusicén 2 ágyas zuhanyzós szobákban 250 helyi egység, a sikló már 150 helyi egység, a sör a Téry háznál 50 h.e. A háztól látszik, hogy valakik meredek havon mennek fel a Vöröstorony-hágóba. Mások a sziklákon másznak a láncokba kapaszkodva. 14-ből 10-en jönnek velem lesz ami lesz alapon. A beszállásig nincs is gond, elindulunk. A láncos szakasz felénél fehér lencsedara hull, jég esik. Felfelé fogva folyik be az eső a ruha alá. A fogás, a lépés csúszik, el-eltörik a mécses itt-ott. De győz az élni akarás. Mire felérünk a hágóba eláll az eső, a túloldalon viszont fú a csipős szél. De innen már talán nem esik le senki. Csak a térd fájdul meg piszkosul. Kell a bátorság még a havon való ereszkedéshez. Aztán teregetés, szárítkozás a kisütő napon a Rabló-háznál. Battyogás tovább lefelé térdkímélősen, Tarpataki-vízesés. Ládakeresés rosszul leolvasott koordinátán, segítségkérés a rejtőtől: 7-es helyett 3-as. Köszi! A késői indulás miatt esély sincs a sikló elérésére.
2006. június 3-án felkerestük a ládát!
Rendben, szárazon a helyén találtuk. Feltöltöttük és egy kicsit egyértelmüsítettük a rejteket a könnyebb megtalálás érdekében. Várja a megtalálókat!
Az időjárás percenként változott. Hol a szél fújt, hol az eső esett milliónyi éles hószilánkot szórva az arcunkba, hol sütött a nap. Ezzel együtt gyönyörű volt.keva
Ezt a ládát pont nekem találták ki! Nem sokkal a láda kihelyezése előtt még májusban téli viszonyok között jártunk itt. Ha nincs a balesetem, akkor megpróbáltunk volna rástartolni elsőnek. DE MOST MEGTALÁLTUK! Nekünk nagyon tetszett! Fiaimmal nem vállaltuk a hágóátkelést (meg még a lábam se igazán tökéletes) így a túrát kétnaposra terveztük. Elsőként a Rabló menedékházhoz mentünk. A deresedő hegyoldalban izzadtunk, amíg meg nem álltunk. Megdöbbentünk a Metélőhagymás-tavak katlanában hokizó csapaton. Ilyet még nem láttunk! A menedékháznál a forrásvizes kézmosónál jégcsapok lógtak, így másokhoz hasonlóan a napsütötte sziklákra ültünk ki ebédelni - amíg el nem bújt a Nap a Nagyszalóki-csúcs mögé. Hirtelen nagyon hideg lett, ezért elindultunk visszafelé, pedig szívesen időztünk volna a gyönyörű katlanban. A képek nem adhatják vissza a táj fantasztikus hangulatát. Második napon irány a Téry-mh! Kisebbik fiam is jól bírja az ismételt megpróbáltatást, a fiúk kedve is jó, végig a napos oldalon megyünk, csak a Sárga-fal alatt lesz ismét hideg - na meg fönn az Öt-tó katlanában. Kár, hogy megint fázunk, pedig ez a kedvenc helyem. A figyelmetlen kesser (Szélvész) félórán keresztül keresi a menedékházon a "műtárgyra felírt" segédkoordinátát. Végül a kinyomtatott leírás alapján a "műtárgy" koordinátái bekerülnek a MAP60-ba és egy percen belül a "műtárgynál" állok. Addigra Vacskamati éppen fotózza a fontos infót. Hiába a nőknek sokszor jobbak a megérzéseik! A sziklákon való lefelé ugra-bugrálás alaposan lefárasztotta fiaimat. Éppen sötétedésre érünk Tarajkára. A logok alapján nem várható könnyű megtalálás, ezért másnap délelőttre halasztjuk a logolást. A letarolt erdőben indulunk felfelé a Nagyszalóki-csúcsra vezető "úton" (aminek az alsó szakasza le van zárva - munkaterület - tényleg félelmetes hatású gépekkel dolgoznak). Feljebb az erdős rész már gyönyörű, kb. 100m szinttel Tarjaka felett érjük el a Magisztrálát, majd a tarajkai sípályát. Innen már csak laza levezető séta a ládáig. (A koordináta kicsit pontatlan, de a rejtés korrekt. Freddy mérése viszont nagyon jó! A láda pontosan ott van. Javaslom a javítást! - Bár sajnálom azt a kessert aki 15m-es körön belül nem találja meg a ládát :-))) MI gratulálunk a rejtőnek!
Megvan az első pont! Kétnapos kirándulásra jöttünk a Tátrába az Adrenalin barlangász csoporttal. Első nap éppen a Téry menedékházat néztük ki úti célul. Tátralomnictól (Tatranská Lomnica) a kabinos felvonóval mentünk fel a csillagvizsgálóig. Innen kezdődött a túra. Sajnos pocsék időt sikerült kifognunk. Hideg volt, folyamatosan esett az eső, és a nagy ködben alig láttunk valamit a tájból. A népesebb csapat miatt csak lassacskán haladtunk. Csak fél háromra értük el a Téry házat. A megadott ponton gyorsan begyűjtöttem a koordináta részletet, majd a házban próbáltunk valamelyest felmelegedni. Lefelé egészen a faluig gyalog mentünk. Természetesen ránk esteledett. Nem volt egyszerű mutatvány a vak sötétben, igen kis fényerejű lámpával a köves, utolsó szakaszán pedig mocsaras úton haladni. Nyolc előtt pár perccel sikerült leérnünk.
Másnap a siklóval mentünk fel Ótátrafüredről (Starý Smokovec). Innen indultunk a Rablóház felé, de tudtuk, hogy nem fogjuk elérni. Végül a háztól 1,7 km-nyire kellett visszafordulnunk. Az ide vezető út nagyon szép. Ma az idő is kellemesebb volt. Még a napot is láttuk. Sajnálom, hogy nem volt több időnk. Legközelebb kisebb csapattal, vagy egyedül jövök, és akkor levadászom a környékbeli ládákat.
Gyönyörű túra volt.
Szombaton reggel indultunk neki a körnek, szomorú esőben. Kicsit kedvtelenül kezdtük az utat, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy a Fogarasban sokkal rosszabb időben meneteltünk napokig.
Ezúttal csak az első pontig kellett áznunk, utána még esett egy kis hó, de a hágón átkeléshez már nem kellett az esőkabát.
A pontokat gyorsan megtaláltuk, de a szép nyugis tempó és a sok ökörködés rengeteg időt vesz igénybe, így a Rabló háztól már szürkületben, majd később teljes sötétben, egyetlen nyamvadt fejlámpával haladtunk.
Persze a láda környékén még köd is nehezítette a dolgunkat. Három-négy méternél nem láttunk többet a párától duzzadó, csepegő erdőben, így bő egyórás keresés után meguntuk és inkább hazamentünk.
Persze másnap ismét nekiindultunk, nem hittük el, hogy ennyire bénák vagyunk. Hát, nappal sem volt könnyebb. A rejtekadó szikla alig felismerhető, én például elsőre fatönknek néztem, a műholdvétel pedig siralmas azon a környéken.
Mindegy, meglett. :o) Loggolás közben mókusok randalíroztak a környéken, csak úgy hullott ránk a toboz.
Mivel sajnos az időnk nagy részét elvette a ládakeresés, így csak egy rövid túra maradt vasárnapra, majd irány haza.
Jövünk még erre, bár a Tátra nm tartozik a kedvenc helyeim közé. Nekem nagyon idegen a kikövezett turistaút. Útálom...
Jómagam már ismeretem a helyet 2 ével ezelőttről, 2 társam még nem, ők még ezelőtt a Tátrában sem voltak. Így két aklimatizálódó túra után vágtunk neki a hágónak. A nap sajnos végig elég borús-felhős volt. Ennek ellenére elég nagy szerencsénk volt végig, mert csak a hágó után áztunk egy keveset és a felhők relatív magasan voltak így azért sok mindent lehetett látni. De kezdjük az elején.
Tarajkára a szánkópályán mentünk fel, majd egy pár perces pihi után folytattuk utunkat. A tarpataki vízesések szépek mint mindig :) igyekeztünk a kisebbről néhány "művész-fotót" készíteni. Miután kifotóztuk magunkat indultunk a Téry-házhoz. A ház eléggé tömve volt, de azért egy kis várakozás után sikerült helyet találni. A benti levegő pedig elég párás, szerintem ez a legpárásabb túristaház az egész Tátrában. Miután kipihentük magukat indultunk a hágó felé. Útközben megkérdezték tőlem hol visz az út, erre én: "hát ott az ösvény", ezek után egész héten megkérdejelezték abbéli tudásomat, hogy tudom e az "ösvény" szó jelentését. :D
Elérve a hágó alját kicsit megrendültek a láncos résztől, de a végén ők élvezték a legjobban és még egy kört akartak :D Sajnálatukra közöltem, hogy olyan nem lesz...
A Zbojnicka felé eleredt az eső, de nem volt súlyos és megismerkedtünk két magyar túristával is. Ebben a házban sem volt sok hely, de a pihi után legalább már nem esett.
A láda helyéhez viszonylag későn érkeztünk, így 20 perc keresés után letettünk róla, mert nem akartuk, hogy ránksötétedjen. Kérem a rejtőt, hogy fogadja el így is a megtalálást.
Nyáron most voltam először a Tátrában. Már télen is teljesen rabul ejtett, de ilyenkor még sokkal gyönyörűbb! A 10 napos kiruccanás 3. napjára időzítettük ezt a túrát, mivel a potenciális jelöltek közül túravezetőnk ( csaby, log lsd fent ) ezt ajánlotta, mi meg gyanútlanul beleegyeztünk. Mondta, hogy lesz láncos szakasz, de azt is, hogy eme tárgyak sokszor inkább csak zavarnak. Nos, engem nem zavartak, inkább kétségbeesetten ragaszkodtam hozzájuk. De összeségében természetesen nagyon bulis volt!!! A hágó utáni köves táj pedig nekem különösen bejött ( azt, hogy úgy általában mennyire lenyűgöző a környék nem ecsetelem, aki járt ott tudja., aki meg nemn, menjen el megnézni)! És augusztusban hógolyót dobni se semmi élmény :-) A turistaházban én a grogot is kipróbáltam az adrenalin szint növelő kaland jutalmaként( az íze nyamm, de a teljes elfogyasztást inkább kihagytam :-)
A ládát lelkesen és sokáig kerestük, de csak néhány mókussal találkoztunk ( akik nagyon édik voltak, de mire lefotóztuk volna őket , elszaladtak...). Persze ettől még lehet, hogy csak mi nem voltunk már eme késői időpontban ( kezdett sötétedni)képességeink teljes birtokában...Az egész útvonal mindenesetre nagyon jó volt!!
[Jóváhagyta: radpeter, 2005.09.08 19:45]
A megtalálás:
40. Tátra-utam első teljes tátrai napján. Összekötve a Tátrai kirándulás bejárásával ("ládaellenőrzés").
Ótátrafüred (5:25) indulás még félig sötétben, a hegyek felhőben, a sikló ilyenkor még nem jár - Tarajka (5:45) beérek a ködbe, de az erdőhatár elhagyása után, kb. 1500 m magasan a felhők fölé kerülök, tiszta, kék ég - Téry-ház (7:15-7:20) 1. koordináta, fényképezés - Vöröstorony-hágó (8:00-8:05) - kitérő: Vöröstorony (široká veža) 2460 m (8:20-8:40) 20 perc teljes panoráma, élvezet és fényképezés - vissza a Vöröstorony-hágóba (8:50) - Hosszú-tavi-menedékház (Rabló-ház) (9:40-10:05) 2. koordináta, finom "hegyi tea", szendvics, fényképezés - innen egy kis kerülővel: Rovátka (10:45) - Lengyel-nyereg (11:05-11:10) - Kis-Viszoka 2430 m (11:30-11:40) most csak 10 perc, szeles idő, kezd felhősödni is (júniusban sokat voltam itt) - Lengyel-nyereg (11:50) - 15 perc a mormotáknál (a júniusban megismert helyen): két fiatal állatot is látok - Sziléziai-ház (12:45-13:05) sör, szendvics - Tarajka (14:15) - logolás ill. ládaellenőrzés - lefelé áfonyázás - Ótátrafüred (14:55)
A környék:
A Vöröstorony-hágóban először 1980. február 25-én jártam. Jó hó volt, szikrázó napsütés, így nagy utat bejártunk: Tarajka - Téry-ház - Téry-horhos (Baranie sedlo) 2390 m - Zöldtavi-csúcs (Baranie rohy) 2530 m - Téry-horhos - Téry-ház - Vöröstorony-hágó - Vörös-torony - Vöröstorony-hágó - Hosszú-tavi-menedékház (Rablóház) - Tarajka
A Kis-tarpataki-völgyhöz köt a legszebb koraőszi utam is: 1982. szeptemberének közepén az erdőhatáron bivakoltunk, minden nap sötétben, 1500 m-ről indultunk. Első nap: - Téry-ház - Sárga-torony - Katalin-csúcs - Közép-orom (Prostredný hrot) 2440 m - lemenet a Nagy-tarpataki-völgybe, második nap: - Téry-ház - Jégvölgyi-csúcs (Lad'ový štít) 2630 m - Markazit-torony (Malý Lad'ový štít) 2610 m - Kisnyereg-hágó (Sedielko) 2380 m - Vörös-torony - Vöröstorony-hágó - Téry-ház -, (harmadik nap a Késmárki-csúcsra mentünk).
A mostani utat három éve is bejártam, akkor egy jó órával gyorsabb voltam - igaz, akkor nem volt GPS és fényképezőgép nálam, és hazafelé Tarajkát kihagytam. Lényegében ezen az úton vezet (a két csúcsot és Ó-Tátra-Füredet kihagyja, a Sziléziai-háztól indul és oda érkezik) egy extrém tátrai futóverseny is. (A Sziléziai-házban lehet olvasni róla.)
A láda:
Megörültem az újabb tátrai ládának, de amikor elolvastam, kicsit el is csodálkoztam. Természetesen a Tátra minden csúcsa, völgye, hágója megérdemelne egy ládát. De a sok lehetséges hely közül miért pont ide került a második tátrai láda? A két völgy nagyon szép, a hágó Téry-ház felőli útja is szép mászás, (az omladékos túloldalt nem kedvelem), de a második pont szinte azonos a Tátrai kirándulás első pontjával, a záróláda is majdnem ugyanott van (és a koncepció is nagyon hasonlít). Ugyanakkor a rejtő meg sem említi a már egy éve létező ládát.
Kétségtelen előnye ennek a ládának, hogy a hágó kihagyásával, két úttal télen is bejárható. (A házakhoz vezető utak nincsenek lezárva, és általában pár nappal a havazás után letapossák az ösvényt. Persze fordultam már vissza az erdőhatár elhagyása után, mert a hideg szélben még pehelykabátban se bírtam.) Persze az kérdéses, hogy a nem túl pontosan bemérhető helyen lévő ládát méteres hó alatt van-e esély megtalálni.
A láda legnagyobb hiányossága viszont az, hogy még "fakultatív programként" se kínál "csúcsélményt". (A Vörös-torony jelzetlen csúcs, csak gyakorlottak próbálkozzanak vele!!!)
A leírás:
Nem tudom, honnan való az a téves információ, hogy a Tengerszem-csúcs (Rysy, 2500 m) a főgerinc legmagasabb csúcsa. A Tengerszem-csúcs valóban a közös szlovák-lengyel határ (és így Lengyelország) legmagasabb csúcsa, ráadásul a legmagasabb jelzett csúcs, de a főgerincen sok nála magasabb csúcs van: a Téry-ház fölé tornyosuló Jégvölgyi-csúcs (2628 m) és a Markazit-torony (2611 m) a Tátra hét 2600-as csúcsa közé tartozik. De a Tengerszem-csúcs déli szomszédja, a Csorba-tó felől gyönyörű négyágú koronának látszó Tátra-csúcs (Vysoká) is 2565 m, két mellékcsúcsával együtt jól érezhetően a Tengerszem-csúcs fölé magasodik. A főgerincen van a Gerlachfalvi-csoport önálló északnyugati orma, a szintén 2600 m-nél magasabb Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný Gerlach), a már említett 2530 m-es Zöldtavi-csúcs és néhány kisebb 2500 m feletti torony is.
A szédülésmentesség talán túlzott követelmény. Ahol meredek a szikla, ott végig lánc van. A megfelelő öltözet (tartalék meleg holmi, esőkabát) és cipő viszont valóban nélkülözhetetlen. Én még a korai indulás előnyeit hangsúlyoznám: így sokkal több esély van szép kilátásra, nem kell a láncoknál sorban állni, és biztosan nem sötétedik ránk a hegyek közt.
Legalább 10 alkalommal jártam már végig ezt az útvonalat, de most is szívesen jöttem. Csodálatos idő volt, ami itt a Tátrában nagy ajándék! A láda rejtése nem tetszett:-((
[wapon beküldött szöveg]
Zsorzzsal és KL-lel vágtam neki a hegynek. Tátrafüredre menet megszemléltük a pusztítás nyomait. Elég félelmetes lehetett az a nap itt.
Most már renget turista van mindenfelé. Lanlovkával akartak az öregek felmenni egy szintet, de amekkora tömeg ott tolongott, nem volt nehéz őket lebeszélni róla :)
Az idő különben is gyönyörű volt, pedig én szakadó esőre számítottam. Egy szál felhőt nem láttam egész nap. Izzadtam is felfelé hosszú nadrágban, a hátizsákomban meg ott pihent a 300-as polár meg az esőkabát. Szép kényelmes tempóban sétálgattunk felfelé, az óriási tömeg miatt sokkal gyorsabban nem is lehetett volna. Nem baj, kell ilyen túra is! Legalább nyugodtan fényképezgethettem :)
A Térynél napozgattunk kicsit, KL még szundított is egyet :D
Onnan már izgalmasabb a terep, de a ott is annyi ember volt mint a hangyák. Rémes!
A Vöröstorony-hágóra nem is a láncon másztunk fel, hanem balról kerültünk egyet - kicsit csúszós volt ugyan.
Onnan már - KL örömére - csak lefelé kellett mennünk :) Áthaladtunk egy 200m hosszú hómezőn is. A tűző nap ellenére megmaradt ott az összefüggő hó.
A Rabló-háznál megkaptuk a láda koordinátáit, és nagy csalódásomra, nem a Gerlafalvi-csúcson volt :) Én biztos magasabbra raktam volna :D
A hülye ötleteimért KL majdnem megevett, de olyan fáradt volt, hogy még egy sört se tudott lenyelni :P
A ládánál jelre ne számítsatok.
Szóval, a láda helyét leszámítva nagyszerű kis sétára invitál ez a multi!
Köszi érte!
UI. Egy kis segítség a ládához: N -6'; E -10'-zel is próbálkozzatok, hátha segít valamit.
Ez nem volt semmi!!! Friss hó volt fenn, jol csúszott minden. Igaz ez lefelé csak könnyített a dolgon, mert alkalmazhattam a kedvenc hegymászó taktikámat a fenéken-csúszást. Nem voltunk túl gyorsak, mert pátyolgattunk két honfitársunk, akik a Rysire nem mertek menni, valami könnyű túrát akartak választani, és itt kötöttek ki. Felvilágosítottuk őket, hogy mi két napja éppen hóviharban, és fél méteres hóban voltunk a Rysin, de az sokkal könnyebb túra.
Kisbéka
(Nagykutya, Greg)
Fáj a szívem, hogy nem lehetek ott...legutóbb Pünkösdkor jártunk ott. Kosárfonóval ellentétben én a lábamra gyűjtöttem be a "GCGIPSZ"-et.
Képek és leírás: Téry mh. - Vörös-torony-hágó - GCGIPSZ
N 49° 9,525' E 20° 13,501' 1273 m [GCVTHG+Tarajka]
N 49° 11,415' E 20° 11,939' 2014 m [GCVTHG-1]
út nagyon szép. Ma az idő is kellemesebb volt. Még a napot is láttuk. Sajnálom, hogy nem volt több időnk. Legközelebb kisebb csapattal, vagy egyedül jövök, és akkor levadászom a környékbeli ládákat.
