A Nagyberekben, a Balatonfenyves-Somogyszentpál-Táska által határolt területen fekszik a Fehérvízi-láp. Az egykoron a Balaton medréhez tartozó Nagyberek a vízszint ingadozásával képződő turzások miatt lassan lefűződött a tóról, majd a jelenlegi parton vasút épült, települések jöttek létre (a mai Balatonmáriafürdő, Balatonfenyves, Bélatelep). A Nagyberek jó részén ma is mezőgazdasági termelés, erdőgazdálkodás, legeltető állattenyésztés folyik. A gazdasági célokra létrehozott kisvasút-hálózat mára jelentősen visszafejlődve ugyan, de egy-két vonalon még működik. A gazdaságot és a kisvasutat igyekszik megmutatni a közeli Kisvasút a Nagyberekben geoláda.
A Fehérvízi-láp tőzeges, átfolyás nélküli, csupán az esővíz által táplált vizes élőhely, melyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai igyekeznek megtartani eredeti állapotában, megőrizve a táj gazdag növény- és állatvilágát. A vizes élőhelyek szokásos és különlegesebb növényei között jól érzik magukat a récék, gémfélék és egyéb vízimadarak, de könnyen láthatunk nagyobb emlősöket: vaddisznót, őzet, szarvast is. A helyet elsősorban az érintetlen természet szépségei iránt fogékony, nem csupán betonúton közlekedni hajlandó játékosok számára ajánlom.
A láda megközelítése
A ládát egy olyan vadászles közelében helyeztem el, melyről a jellegzetes terület nagy része belátható, ám megközelítése - viszonylag - egyszerű. Megközelítése önmagában Táska felől, a kisvasút - immár halott - vonala mentén futó földúton ajánlott; mindenki az időjárási viszonyok és kocsija képességeihez mérten döntse el, megkísérli-e az autós megközelítést - a javasolt mód inkább gyalog vagy kerékpárral. A vadászlestől a láda már kevéssé izgalmas, de legalább könnyű megtalálással kecsegtet a közeli (sajnos tájidegen) akácos szélén.
Akinek még pálya, érdemes a Kisvasút a Nagyberekben ládával összekötnie (akár onnan földúton vagy a vasút nyomvonalán megközelítve), hogy a köztes területet bebarangolva jobb képet kaphasson arról a jellegzetes természetes-mesterséges észak-somogyi tájról, melyet az immár redukált, anno nagyszabásúbb kisvasutas multi bemutatni kívánt.
A láda története
Eredetileg a nagybereki kisvasutas multiládával gondoltam bemutatni azt a területet is, ahova most ez a láda került. Az ugyanis annak idején a táskai vonal mentén a jelenlegi hely közelébe is elvezetett. Az a multiláda talán túl nehézre sikerült, mert alig egy-két játékos vállalkozott a felkutatására, majd egy-egy állomás elveszésével a karbantartás számomra is terhessé vált, ezért leegyszerűsítettem, és ez a terület innentől kiesett.
Közben megjelent a nem is rossz helyen, de meggondolatlanul és koncepciótlanul kihelyezett A puszta széle nevű láda, melyet elveszése után gazdája magára hagyott. 2004. tavaszán az adoptálási lázban bevállaltam ennek helyreállítását, de meteorológiai, logisztikai, GPS-lopási és lustasági ;-) tényezők miatt addig húzódott, míg megvalósult az általam is szorgalmazott ládamegszűnés intézménye.
Így végül új ládaként jelentettem be, de részben az A puszta széle láda pótlásául, részben a Kisvasút a Nagyberekben láda kiegészítéséül szánom ezt a földrajzilag és koncepcionálisan is közelálló ládát, melyet a terület érzésem szerint megérdemel.
Megjegyzem, hogy a ládát a terület illetékes természetvédelmi őreinek tudtával, mitöbb útmutatásával és segítségével helyeztem el, melyet ezúton is köszönök.
A 2006. májusában elveszett ládát júniusban pótoltam.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Marcali környéki bringatúránk során kerestük fel a helyet. Az elmúlt napok esőzései miatt bizonytalanok voltunk, hogy meg lehet-e közelíteni a pontot, de néhány tócsán kellett csak átkelnünk és viszonylag simán meglett a láda is.
A magaslesből körülnézve feltöltődtünk a megtapasztalt békétől. A békák és a madarak hangoskodása pedig egyáltalán nem volt zavaró. :-)
Újabb kincs a tarsolyban. Köszönöm.
[g:hu+ 2.9.12]
Láda nem volt a területen. Ládagazdával egyeztetve új ládát raktam a rejtekhelyre, jegyzetblokkal, tollal. Ajándéktárgy sajnos nem volt nálam.
Köszönöm ládagazda segítségét.
A "Kincs" valóban kincs.Még ilyenkor, tavasz elején is hangos a madaraktól, érdekes a vidék.
Ezt is felkutattuk, Köszönjük a rejtő fáradozását! Bővebben otthonról, fényképek később. [Geoládák v3.12.10]
A Nagyberek gyerekkorom óta izgatta a fantáziámat, mióta Tutajos történetét olvastam. Most sikerült ide is eljutni, bár a Nagyberek egy másik részére. a legérdekesebb rész a Nyugati-övcsatorna gátján volt, ahonnan sok madarat megfigyelhettünk, főleg a csatorna túlpartja fölött. Fényképezni sajnos, nem nagyon sikerült semmit. Vé-t viszont folyamatosan halálra rémítették a szinte a lábunk alól elugró békák.
Megvan!
A kocsit a pincesornál hagytuk, onnan gyalogoltunk el ehhez a ládához. Az árnyékos részek kellemesek voltak, de néhol igencsak sütötte a kobakunkat a nap. A vadlesről csak a távolban lehetett vizet látni, inkább csak a nagy nádrengeteg látszik.
Klassz túra volt, tetszett.
Köszönet.
Túrázni indultunk, véletlen során találtunk rá a labdára. Nagy élmény volt számomra legfőképpen azért mert ez volt az első geocaching tapasztalatom. Köszönöm a rejtést!
HEURÉKA! Köszönöm a rejtést! A kelő hold fényében. Gyönyörű! Sajnos már csak ceruza volt nálam faragó nélkül, azt itt hagytam. Ha valaki tud, hozzon tollat. Szép őzlábgomba is volt a környéken, de már leszedtem :). [Geoládák v3.7.6]
Nem mesze a GCTMPS-től raktuk le az autót és indultunk el a ládáért biciklivel. A térképen jelölt nyomvonalon értük el a ládát, ami köszöni rendben van. Útközben a tócsáknál hatalmas seregekben láttunk kis békákat menekülni, le kellett lassítani, hogy el tudjanak menekülni. Köszönjük szépen a rejtést!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.3.2]
Nyugodt környezet jó volt erre járni. Sajnos a les egyre rozogább, már van letört létrafoka is, pedig elég sok vízimadarat lehet megfigyelni innen. Én legalábbis láttam párat.
Minden csupa pókháló, mikor kijöttem az erdőből, úgy néztem ki mint egy múmia :)
A földút elejénél parkoltunk. Kicsit gyanakodva figyeltem a sarki ház(?) lakóit, nem túl bizalomgerjesztő környék. Nem szívesen hagyom ilyen helyen az autót, de hát kell a pont :) Gyorsan lecomboztuk a távot oda vissza. A kilátó nagyon rozoga, de megéri felmenni, mert onnan látszik a lényeg, a zegzugos, labirintusszerű nádas. Köszi a rejtést, tetszett.
Somogyi barangolásunk során ismét egy különleges és érintetlen természetvédelmi helyet kerestünk fel. Útközben felfedeztük a Nagybereki kisvasút síneinek a nyomait, eszembe juttatva, hogy 2016-ban már felkerestem a GCKVNB ládáját is.
A vadászles felé haladva az erdőszélen rengeteg őzlábgombával találkoztunk. Olyan volt, mint egy kis meseerdő. Hatalmas, majdnem 20 cm-es átmérőjű kalapjukkal és hosszú tönkjükkel különleges látvány volt, ahogy kör alakban virítottak az erdőben. Kíváncsi voltam a kör alakú jelenség okára és a neten a következőt olvastam róla:
A boszorkánykör (boszorkánygyűrű) gombák növekedése során természetesen létrejövő jelenség. A gombák szerveződésének formája, a földalatti táplálékfelvevő micéliuma sugárirányban növekszik, majd a kiindulási ponttól azonos távolságra, kör alakban, vagy ív mentén jelennek meg a termőtestek. Elsősorban erdőkben, ritkábban mezőn jelenik meg.
A sugárirányban, megközelítőleg azonos sebességgel növekedő gombafonalak, magasabb tápanyagtartalmú terület felé (kifelé) törekednek, és megfelelő időjárás esetén alakítanak ki termőtesteket, ezért minden alkalommal nagyobb lesz a gyűrű. Mérete a többször tíz métert is elérheti.
A boszorkánykör elnevezés azon középkori hiedelemből származik, hogy boszorkányok (vagy tündérek, manók) éjszaka táncot jártak, és körülöttük jelentek meg a gombák. (Angol neve: tündérkör - fairy ring) E hiedelmek, népi történetek Európa szerte számtalan változatban fellelhetők.
A gombák és a szép somogyi lápos berek látványa emlékezetes marad számunkra. A ládában a két összetűzött papírlapot kicseréltük egy rendes logfüzetre. Köszönet a rejtésért.
A falu szélétől biciklivel, majd vissza.
Remek hely, csend, nyugalom, berek, ébredő természet, millió szúnyog.
A magaslesre csak a kezdet nehéz, fentről lehet szájtátva bámulni.
Köszönet a lehetőségért!
Megtaláltuk. Köszönjük a rejtő munkáját :-) [g:hu 1.6.1x]
Csodálatos a táj! Eldugott, érintetlen természet.Hallani lehetett a csendet! Imádtam! A magasles a negyedik lépcsőfokkal kezdődik!
BÚÉK! Idén mi voltunk az elő látogatói a doboznak.
A magasles második lépcsője leszakadt. Kicsit para volt így fölmenni, hátha a többi is most fárad el, de nem.
Kocsival a még most is jól látható sínpárig el tudtunk menni.
Csisztafürdő előtti ládavizit közben. Táskáról gyalog. Az egykori vasútvonalat szinte teljesen visszafoglalta a természet. útközben korrajz 2017-es Magyarországról: szétszórt,félig elégett szeméthalmok, apró csevej fatolvajokkal, segítőkész cigány közmunkások. Maga a helyszín tényleg gyönyörű. A doboz alja törött,sajnos nem volt nálam új doboz, a logbook még száraz. CSERELÁDA kell! Kösszi a rejtést.
TFTC!
Somogyi bolyongás - vadregényes helyek - érdekes látnivalók
Végre egy szép panorámás hely (alig van ilyen a környéken), ide került a GCFENT mozgóláda is.
Kocsival is egész sokáig be lehet menni száraz időben.
A láda alja törött.
Szombati, hajnal 5 óra indulással kezdett, 50 km-es bringatúra egyik állomása volt ez a geoláda, Fonyódról indulva. Izgalmas és érdekes volt a reggeli még - még érintetlen természet.
Köszönöm!
GCKVNB-től továbbautózva jöttünk ide. A kocsit még a csatorna előtt leparkoltuk és onnan gyalog vágtunk neki. Hamarosan egy kopjafát mellőztünk, majd a csatorna partján hosszan talpaltunk. Innen egész sok mindent láthattunk a Berekből. Az elhalt, csontvázakként égnek meredő fákat, a vízen úszkáló szárnyasokat és a jöttünkre félősen vízbe csusszanó teknősöket. A gáton a lábaink alatt iszapcsigák házai hevertek. Majd dél felé fordulva már a természet által visszahódított vasúti nyomvonalat is megtaláltuk. Nagy meló lenne újra járhatóvá tenni. Ez a rész már kussé unalmas volt. Ahogy a kilátóból sem látni annyival többet, mint amennyit jöttünk érte. A láda teljesen össze volt törve, ezért tettünk ide egy cseredobozt. Macekkel jártam itt, de talán fele ennyi gyaloglás is elég lett volna.
GCKVNB felől lözelítettük meg a ládát, és azt hiszem, jól tettük. A csatornaparton sétálva csodás látványban volt részünk: tekik, madarak, nádas és a víz. Szép séta volt.
A kilátóból viszont ennek a töredékét sem láttuk sajnos.
Mivel a ládát darabokban találtuk, cseréltük.
Köszi
Egy, összesen 89 km-es kerékpáros túra során kerestem fel ezt a ládát, mely során Fonyódról indulva, ugyanoda visszaérve 9 ládát ejtettem útba.
Meglehetősen sokat, vagy 30-40 percet kerestem a ládát, de végül meg lett. A rejtőt felhívván kaptam egy kis instrukciót, de tulajdonképp a természet ellen sokat nem lehet tenni, ugyanis az aljnövényzet (fű) benőtte a rejtekhelyet. Végül miután már szinte feladtam, gondoltam, még egy próbát teszek, és végül a földet bottal kopogtatva leltem rá a ládára. A visszarejtésnél a GC-s rejtési stílust alkalmaztam (sok-sok gallyat raktam egymásra), Szerintem így könnyebb dolga lesz a következő kessernek.
Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a ládát, érdemes felkeresni.
Végre ide is eljutottam. Sokszor szerettem volna már egyszer körülnézni itt, de most is sietni kellett egy kicsit, hogy elérjük a vonatot. Kénytelen leszek még visszajönni... :)
az imremajori kisvasutas láda felől jöttem, gondoltam, hogy könnyű lesz ide találni, csak a kisvasút nyomvonalát kell követnem. nem kellett volna, benőtte a bozót, egyes helyeken meg mégcsak nem is látszanak a sínek. miközben arrébb rendes földút is vezet oda. visszafelé pálmajor felé mentem, az már sokkal jobb útvonal volt. az úton ezernyi különböző méretű békával is lehetett találkozni
Nem volt ma strandidő, ezért biciklitúrára indultunk a Nagyberekben. Fonyódról tettük meg a 66 km-es kört. Volt hogy hatalmas fűben kerekeztünk, utána a gödrökben gyűlt pocsolyákat kerülgettük, ami néhol akkora volt, mint egy kis tó, a rengeteg béka ebbe ugrándozott jöttünkre. A táj csodaszép volt, a nehéz terepet ez feledtette. Táska felé jöttünk ki a Berekből, ez a rész már nem nyújtott nagy élményt, aki erről érkezik, az nemsokat lát a Berekből, az igazi szép részek fentebb vannak. Köszönjük a rejtést, ami nélkül talán soha nem járunk erre.
A kisvasút felől jöttünk, azt hiszem, ez volt jobb (szebb) megközelítése a ládának! (A táska felől vezető út sajnos eső után elég nehezen járható lesz!)
Nagyon jó volt tekerni a csendben, csak a szél fújt. A táj gyönyörű! Eltekertem a megszűnt Puszták széle ládához is, valóban, remek kis multi is lehetne, de így sem rossz! :)
Autót hátrahagyva az országút sarkán kicsit aggódtam végig mennyit találunk meg belőle, mire visszaérünk....Csak az fogja értékelni ezt a ládát, aki meg tud nyugodni a cserregő nádiposzáták és barkós cinkék muzsikájától.Bevallom , én fenti ok miatt most nehezen tudtam .....de ez az én hibám, nem a ládáé , szép rálátás a lápvidékre.
Júliusi nyaralásunk 6. ládája. 1-2 éve már nekiindultunk ennek a ládának, de akkor nem lett meg. Régi adósságunk volt ez. Drive-in volt a kicsik miatt.
Meglett, köszönjük! Elhoztunk egy geocoint, de sajnos még nincs logolva ehhez a ládához, így virtuálisan még mi sem tudjuk "kivenni"... remélem hamarosan megoldódik és tovább utaztathatjuk.
Táska főteréről sétáltunk a ládáig. Útközben mindenfelé a kisvasút emlékeibe botlottunk. Talán a 38 fokos meleg miatt csak egy ragadozó madarat láttunk a lesnél, az jókora volt. Szép lepkéket, bogarakat és érdekes növényeket viszont annál többet. A kilátót nem kockáztattuk a sok darázs miatt. A doboz szépen felújítva várja a megtalálókat.
Köszönjük a lehetőséget.
A környezet szép, érdekes, de a rejtés nem hagyott bennem mély nyomot: ócska doboz, szembetűnő rejtek. Zipzáras zacskóba tettem be új logbookot és mellé laminált ismertetőt.
A jelszónak utánanéztem, okosodtam. :-)
Kellemes nyárvégi napsütésben, biciklivel Táska felől.
A vadleshez menő kis bekötő úton csak elsőre lepődtem meg, hogy keresztezem a táskai kisvasutat. Szinte észrevehetetlen volt, annyira benőtte már a természet.
A vadles melletti réten hat (6) kócsagot számoltam össze, amint éppen vacsoráztak ;)
Aztán tovább bicajoztam Imremajor-Fenyves felé, s az úton/gáton találkoztam rókával, fekete gólyával (szakértők: lehetséges?), fácánt is ugrasztottam. Az egyik száraz fa meg tele volt kormoránokkal...
Meglett, köszönjük, hogy teljesíthettük ezt a szép túrát a berekben. Bringával, gyerekekkel teli utánfutóval. Hősök vagyunk!!! :)))
u.i.: a láda kicsit el/beázik, nyirkos volt benne minden, próbáltuk jól lezárni, de lehet, hogy kéne egy önzárós zacsi...
Ez most inkább volt autós megközelítés, mint kirándulás, de így is élmény volt. A magasles állapota bizony hagy némi kivánnivalót maga után, de óvatosan még megmászható, bár felérve himbálózik rendesen...
Fehéret és vizet nem láttunk, de így is szép kilátásban volt részünk.
A láda hamar meglett; ekkora "rőzserakást" ritkán látni. ;)
Köszönet a rejtésért!
Oda felé egy egész jó földúton közelítettük meg a ládát, de sajnos elment a szivargyújtó biztosítéka, így nem ment a GPS sem ezért találomra indultunk tovább és picit járhatatlanabb utakon is sikerült keresztül menni.
(még) gyönyörű környezet, jóleső, könnyű túra GCKVNB felől.
Sajnos a rejtés beázva, a logbook szétázva... A jelszót sajnos elfelejtettük felírni...
Köszönjük a rejtést!
Kisvasutas ládával összekötött bringás túra, kutyával kiegészítve. Noha itt lakunk a közelben, még soha nem voltunk a Berek szívében, én eddig Rigóháza ill. Somogyszentpál magasságáig voltam kisvonattal, meg nagyon rég a Camping bicikli fénykorában általános iskolai bicajtúrán. Valami fantasztikus volt a láp, az egész hangulata olyan időtlen, és hihetetlen, hogy ilyen szinte érintetlen élőhely van karnyújtásra tőlünk. Már ezért megérte, és külön köszönet a rejtésért.
Nem volt teljesen zökkenőmentes a ládáig vezető út, az utánfutó párszor majdnem elakadt a félméteres gödrökben, a csatorna egyik oldalán meg meg volt bontva az út, engedték ki a vizet, ezért vissza kellett fordulni, a másik parton továbbmenni. Találkoztunk egy népes bringás csapattal, ők átjutottak az akadályon kis leleményességgel, de mi a bicajutánfutóval (és a kutyával) inkább nem próbáltuk meg. :) Közben egész közelről őzikét is láttunk, kutyus is talákozott egy tacskó kollégával, jót játszottak, érdemes volt eljönnie. :)
Összességében hatalmas élmény volt, na.
Megtaláltuk!
Találtunk egy sokkal hosszabb utat, amin nem is lehet teljesen eljutni a ládáig,mert nagyon berkes az utolsó szakasz. :)
Egyszerűbb volt a leírt útvonal.
Köszönjük a rejtést!
Hajni & Tomi
Egy fantasztikus délelőttöt töltöttünk a berekben. Két hete kénytelenek voltunk feladni nem sokkal a cél előtt, de most jobban felkészültünk :) Gyönyörű napsütés volt, lemelegedett rólunk a kabát, sőt! Ezúttal Táska felől közelítettünk, de nem az ajánlott útvonalon mentünk - az Arany János utca végétől indultunk toronyiránt, a kukoricaföldön keresztül. Nem is bánjuk, mert így talán kicsit kalandosabbra sikerült. Többször is megpróbáltunk átmenni az ajánlott földútra mindenféle vadcsapáson keresztül, de a láp mindig visszafordulásra kényszerített minket. Szerencsére így is odaértünk, és csak kevés vízzel kellett megküzdenünk - de ezúttal nem ijedtünk meg. Több vadlesre is felmásztunk útközben, egyszer láttunk négy őzikét, aminek nagyon örültünk :)
A lápon rengeteg szárcsa úszkált, aranyosak voltak. A ládára egy kis béka vigyázott; a zacskójában mindenféle rusnya pókok készültek kitelelni, őket kijjebb tessékeltem. Kicsit nedves volt a tartalma, igyekeztem jól visszazárni. Visszafelé már a jelölt földúton mentünk, nagyon élveztük a sétát, köszönet érte.
Úgy indultunk neki, hogy ez lesz a 100. megtalálásunk, de a természet sajnos közbeszólt. Imremajor felől közelítettünk, a kisvasutas láda közbeiktatásával. Körülbelül 2 és fél kilométer gyaloglás után, a cél előtt nem sokkal (a ládától talán 200 méterre) egy vízmosás visszavonulásra kényszerített - sajnos gumicsizmával nem készültünk. Szóval ha valaki Imremajor felől közelítene a napokban, az számoljon ezzel.
Mindezek ellenére nagyon élveztük. A nap éppen csak átsejlett a felhőkön, nem nagyon bújt elő, de azért így is kellemes volt a séta. Láttunk hattyút, vadkacsát, meg még sokféle madarat, amiket nem tudunk megnevezni :) Kis békákból is volt bőven.
Eljövünk majd még ide, bepótoljuk az elmaradt találatot - Táska felől is megnézzük milyen a berek. Köszi a rejtést!
A.Fecó kollégáéhoz kísértetiesen hasonló élményekkel és nehézségekkel jutottam el a ládához, szintén biciklivel GCFACA és GCSIPU ládák felől érkezve. Visszaúton magam is kihagytam a sártengert és a biciklivel viszonylag nehezen járható útszakaszt, ahol nagyjából 10000 békával találkoztam.
A Berek gyönyörű! Fácánt, rókát, őzet láttam, nem beszélve a szebbnél szebb vízimadarakról és a mindenhol buja és életerős növényzetről. A bakancsa, biciklije, autója sármentességén aggódókon kívül mindenkinek szívből ajánlom ezt a pompás tájat!
Nagy élmény volt. Kerékpárral küzdöttem le Fenyvesről jövet a Kisvasúti láda után. Természetesen sikerült megint a nehezebb utat megtalálnom. Mint visszafelé kiderült végig könnyedén tekerhettem volna a ládáig. Ha valaki a közeljövőben kerékpárral szeretné felkeresni a ládát, szívesen leírom a tapasztalataimat. De így sem bántam meg, mert így sokat láttam a Berekből és nagyon tetszett.
Igazi élmény. Azt is hozzá kell tennem, hogy GPS nélkül nem mernék nekivágni a terepnek. (de hát erre való ez a játék). Rengeteg békával találkoztam és néhány vízátfolyássa, de túl lehet élni a sártengert, ennyit megért.
Éhgyomorra, GCKVNB-től folytatólagossan jöttem erre, de nem bántam meg! (Ellentétben szegény öreg VW Polóval...)
Miután egy 6-7m széles vízátfolyás a földúton már végleg feltartott minket gyalog folytattam utam, aminek örülök is mert élmény volt! Kösz a rejtést!
Nagyon szép hely, sok szitakötővel és nagyon jó a magasles. Láttunk ludakat, találtunk az úton odafelé egy kismadarat, ami még alig tudott repülni. (Gergő, 7 éves)
Imremajor (GCKVNB) felől helyenként víz alatt volt az út, de az állatvilág miatt bőven megérte. Mindenkinek ezt az utat javaslom, sokkal többet megmutat a berekből, mint a Táska felől jövő.
A mai nap 2. "sétálós" ládája. Táskáról közelítettünk a földúton. A vasúton átkelve néhány fácánt felriasztottunk, jól megijesztettük egymást.
Köszönjük a rejtést.
Imremajor felől, az aszfalt végétől gyalog közelítettünk. Útközben közelebbről is lehet látni a láda által mutatott területet, tele van gémekkel, vadlibákkal, mindenféle madarakkal, a lábunk előtt az út pedig elugráló kisbékákkal:)
A kisvasút síneiben a láda közelében majd felbuktunk, máshol is láthatóak, de a táskai vonalrész felgazosodott, vegetációs időszakban már nem járható, szemben a karbantartott csisztapusztai szakasszal.
A méhész szerencsére már elvonult a láda közeléből. A láda a rejtektől fél méterre, takarás nélkül hevert, a logbook egy kis vizet kapott, de még használható.
Imremajor már ismerős volt, úgyhogy onnan kezdve volt izgalmasabb az út. Kár hogy erre már felszedték a kisvasút nyomvonalát, szerintem erre is érdemes lenne lehozni a környékre tévedő túristákat.
A láda közelében levő magaslesre érdemes felmászni, onnan lehet igazán rálátni a Nagyberekre és a lápra. A doboz rejtése inkább feltűnő, mint rejtő! Méhek már nyomokban sem voltak és a melegre való tekintettel a szúnyogok is megkíméltek.
Bicajjal mentünk Imrepuszta felől Táskára a berken keresztül. A láda környékét befoglalta egy méhész, aki alsónadrágban bíztatott minket, hogy menjünk csak nyugodtan a ládához, a korábbi kesserek is megúszták csípés nélkül. Mi is! :-)
Útközben Zalaegerszeg felé. Valószínűleg nem az optimális utat választottam, de elég kalandosra sikerült a megközelítés. A környék nem igazán emberi tartózkodásra van kitalálva, de az állatok nyilván jól érzik itt magukat. A ládát két oldalról méhkaptárok veszik körül, óvakodtam megzavarásuktól.
Fenyvesről érkeztem, egészen addig míg egy sor méhkaptár nem állta utam.
Fél órát beszélgettem az őrzőjükkel, aki bíztatott, hogy nem sokat kapnék. :-)
De nem mertem eltekerni mellettük ... ezért kérem az elfogadást. Teszek majd föl fotót.
Balatoni nyaralásunk alatti találat. Sajnos a saját kerékpárjainkat nem hoztuk el így kölcsönöztünk két drótszamarat, és ezzel gyűjtöttük be. A Paul Penguin TB-re pályáztam, de nem találtam a ládában.
Kerótúra 2. Ládája a Kvnb-től. Csodálatos a táj! Köszi! [wapon beküldött szöveg]
A fenyvesi vasútállomástól indultam el keróval, hogy felfedezzem a környéket (meg a ládákat persze). A berek egyszerűen csodálatos! Szerintem kerékpárral a legtisztább az élmény, így jön át legjobban a hangulat. Köszi még egyszer!
[:241:] mai 10/5.
Somogyi ládázásos körút ötödik állomása.
Nem volt egyszerű odajutni autóval, de legyőztük. Parkolás utána aztán jól meglepődtünk, amikor láttuk, hogy éppen a síneken állunk. A ládához vezető úton aztán két teknőst is láttunk. Az elsőre Vera hatalmas síkítással hívta fel a figyelmünket :D
A rejtés olyan, amilyen, itt mondjuk nem is kell túlzásba vinni, viszont a lesről a kilátás jóféle!
Vasárnap délutáni somogyi ládázásunk 10/5. ládája. Geomobilunkkal a magasles vonaláig mentünk,majd megálltunk keresztben a síneken. Úgy gondoltuk,ha eddig nem jött,talán most sem jön vonat... Innen gyalog baktattunk a ládáig,illetve a lesig.Útközben láttunk egy nagy csapat legelésző vetési ludat és találkoztunk kettő,meglehetősen nyugodtan ballagó mocsári teknőssel is. Nagy élmény volt mindegyik! Ehhez jött még a madárdal és a májusi illatok...
Egy kellemes társasággal töltöttünk pár napot Hévizen a Carbona hotelban. Míg Ők egy erdélyi borkóstolón mulatták az időt, mi szép csendben megléptünk és bevettük magunkat Nagyberekbe.
Nem bántuk meg! Annak ellenére, hogy az előző helyen (gckvnb) nem találtunk ládát, most kárpótolva lettünk.
Itt is nagyon szép a tavasz! A csend ellenére mindenütt madarak, békák hangját hallani. Jó volt itt lenni.
Köszönjük!
Földúton megközelítve (nem az ajánlotton, így 800m-re tudtunk megállni a ponttól, de elérni 1 és fél óra alatt sikerült, mert láp, vizes területek állták utunkat, s óriási kerülővel lett meg. Közben ráértünk az ajánlott útra is. Visszafele gyorsabb volt).
tommeli+Eszter+Taxibalázs
A lesig autóztam a földutakon. Nekem nem sokat mondanak ezek a ládák, hiszen távcső nélkül csak a madárkolónia hangját hallottam, de látni nem láttam őket. Köszi a rejtést!
Erre a kessre már régóta készültünk. Eredetileg a GCKVNB kessel együtt szerettük volna levadászni, bicajjal bejárva a távot, de valahogy nem jött össze, Majorkánál tovább nem jutottunk. :-)
Most Táska felől közelítettünk, az elhagyatott gyalogúton. A kellemes csendet és nyugalmat csak a - sajnos kicsit távoli - nyílt vízfelületre leszálló vadlúdcsapatok zaja törte meg néha. A láda könnyen meglett, sőt a közelében, az akácosban őzlábgombát is találtunk. Nem csak fotóztuk őket, finom ebéd lett belőlük. :-)
Köszönet a rejtésért! Igazán jó hely, érdemes felkeresni. Valószínűleg nyáron még visszajövünk.
Sajnos, nem mertünk autóval végigmenni, gyalog próbálkoztunk az utolsó 1000 m megtételére, viszont 100 m előrehaladás után csak úgy hemzsegtek rajtunk a kullancsok. Ez visszarettentett minket, pedig a környék nagyon szép volt. Talán legközelebb autóval végig merünk menni.
Tom & Melly
Mivel száraz idő volt megkockáztattuk az autós megközelítést, nem volt nehéz. A láda mellett parkoltunk. A nádasnál álmélkodtunk a felszálló madárseregen akik mind ugyanoda szálltak le.
Bringázás Somogyban. Balatonfenyvesi bázissal, 1. nap. Fenyvesről tekertem át, a kisvasutas láda után, végig nagyon jól bringázható földutakon. A száraz idő miatt néhol mély a homok, még az a szerencse, hogy jó széles gumi van a bringán. A magaslesre érdemes felmászni, szép a kilátás. A láda környékén csak úgy hemzsegnek az őzláb gombák. Innen tovább Nikla felé.
Mivel mára kicsit elromlott az idő, és hétvégén úgy-ahogy kifürödtük magunkat a Balcsiban, mára ládázós napot terveztünk a környéken. 8/5
Nem igazán kellett megdolgoznunk a ládika megtalálásáért, hiszen elég jól meg lehetett közelíteni négy keréken. Táska felől, a régi vonallal párhuzamos földúton közelítettük meg.
Szekerünk kissé offroad-ra vette a figurát, de hősiesen állta a sarat.
Ajándékot, itt nem cseréltünk.
Köszönjük a lehetőséget.
Fonyódról bicajjal, Imremajoron át. Egy őzikével útközben kölcsönösen megijesztettük egymást, úgyhogy ha még délidőben is lehet nagyvadakat látni, akkor szerintem errefelé hajnaltájt még nagyszerűbb élményeket lehet átélni! Visszafelé még Teknőc Ernővel is találkoztam:-)! Maga a táskai szárnyvonal (legalábbis a felépítménye) meglepően jó állapotban lehet, mert ahol csak meg tudtam pillantani a gaz között, akácfa két oldalán :-/ szóval mindenhol megvolt mindkét sín, egyszer talán majd megérné kivágni a dzsindzsát a pályáról, és újra bejárni vonattal, ha már (vagy inkább még) nem szedték/lopták fel...
Kösz a rejtést!
Táskáról gyalogszerrel, tikkasztó déli melegben. Megérte eljönni, szép volt minden részlet. Tényleg kár a parlagon heverő sinekért, szép lehetett itt végigzakatolni. D.
Láttam a korábbi sikertelen próbálkozást, én pedig úgyis errefelé jöttem volna, ezért felajánlottam a rejtőnek a segítséget a láda pótlására. Nos erre nem volt szükség, mert igaz 19 méterre az eredeti helyétől, de megtaláltam a ládát egy fa tövében szinte álcázatlanul. Mivel az eredeti rejtekhely pontosan már beazonosíthatatlan volt, az eredetivel megegyező módon rejtettem vissza a ládát ezen a helyen: N46 38.540 E17 31.124 (50 méréses átlag)
Egy kicsit féltem azonban kiszállni az autóból, mivel több száz vérszomjas bögöly kereste a társaságomat az ablakon kopogva. Kb 5-10 percet üldögéltem a tűző napon, míg végre odébb áltak és én pedig ki mertem dugni az orromat. Érdekes módon utána már egy darabbal sem találkoztam.
A GPS-0 10m-es körzetében az összes akácfa tövét megturtuk. Nem találtuk meg. A magas aljnövényzet és a rejtő telefonos megkeresése sem segitett a megtalálásban.
A ládától nem messze van egy ál-rejtés, amit könnyebb megtalálni, néhányan csak azt találják meg :DDD
A környék nagyon szép, érdemes sétálni mindenfele. Barangolásunk során kétszer is találkoztunk rókával közvetlen közelről, épp az orrunk előtt futottak át az úton :) És rengeteg kócsagot, gémet, kárókatonát, vadkacsát, különféle ragadozó madarat és fácánt lehet még látni, akár néhány méterről. Sőt, még egy rákot is találtunk ;)
Ok! Megtaláltam!!! Azaz megtaláltam a gondosan álcázott rejteket láda nélkűl! A rejtővel telefonon konzultáltam, akitől ezúton is kérem képeim alapján a megtalálás jóváírását. Köszönöm!
Megtaláltuk! szokásunkhoz hűen megint nem a megjelölt irányból érkeztünk, hanem a (GCKVNB) ládától egyenesen továbbmentünk az aszfaltos úton arra amerre a nyíl mutatott, aztán elfogyott a de nem adtuk fe, és terepjáró üzemmódra váltottam a kicsi kocsim :-). A lestől nem messze megáltunk utánna már könnyű volt a dolog. Köszönjük a rejtést igazán csodálatos a hely.
A földutat a vasút előtt könnyen megtaláltuk - az első néhány száz méter nagyon rossz, de utána már egész jó, bár itt-ott vannak benne nagyobb barázdák és mélyedések, melyeken nehezebb az átjutás. De az erdősáv széléig így is eljutottunk. Rövid séta, a láda innen már könnyen meglett. Köszönjük a rejtést! :)
Hévízről indulva, a délutánt a Nagyberek körüljárására szántuk; ennek a harmadik állomása volt ez a láda. Buzsákról Táskára érve majdnem elvétettem a láda felé vezető földutat, csak a használaton kívüli vasúti síneken áthajtva jöttünk rá, hogy "itt kellett volna"... Hátra arc, majd lassú, két kilométeres zötykölődés, de legalább nem sáros az út - semmi nyoma annak, hogy Emma (orkán) tegnap erre járt. Végül a láda magasságában, az erdősáv sarkán parkoltam le, onnan sétáltunk be a fél kilométerre lévő vadászlesig. Előbb a dobozt kerítettük elő (nem volt nehéz), logoltunk, majd felmászva a toronyba, átadtuk magunkat a "csendnek"; így idézőjelben, mert a civilizáció zaja ugyan nem ér el ide, de a berek lakói nem éppen némák gyülekezete, főleg ami a ludakat és sirályokat illeti... Távcsövünknek ismét jó hasznát vehettük, mert a leírásban ígért nagyvadaknak ugyan csak a nyomait láttuk ;-), megszámlálhatatlanul sok nagy kócsagot, tőkésrécét, vadludat stb. figyelhettünk meg. Ez valóban olyan hely, ahol szívesen elpihengethetne az ember álló nap. Köszönjük a rejtést.
(140) erdekes hely! Traveltagot kivettem, hamarosan költözik új helyére! Meegpróbáltam északra átvágni autóval (egy teljesen hétköznapi városi autó) a nádason keresztül a Fenyvesi kisvasút ládához. (GCKVNB) És sikerült!!!!! Magam sem hittem volna, és néha nem hittem a Russának, de nem hazudott. És csak egy szóval jellemezhetem a látottakat. GYÖNYÖRŰŰŰŰ! Ha tehetitek, ti is felfelé menjetek tovább, ne vissza délnek!
Somogyi ládázás 172 km kerékpárral
A Kisvasút a Nagyberekben láda felől jöttem, többnyire jól járható földutakon. Én még ennyi békát az életben nem láttam: az út kátyúiban levő pocsolyákba tömegével ugrottak be , mikor megjelentem a bringával.
Én azért a láda megközelítését az egykori kisvasút nyomvonalán nem ajánlanám mivel a természet már nagyrészt visszafoglalta, ami az övé.
A láp csöndes volt , vadmadarak most nem mutatkoztak.
A ládát néhány percig keresnem kellett, a vevő ugyanis minduntalan az ott heverő deszkákhoz vezetett, amiket alaposan átnéztem.
Utamat Táska majd a GCBUFE felé folytattam.
Bevallom többre számítottunk, igaz rengeteg madarat láttunk, és mégtöbbet hallottunk. Imre-majortól jöttünk a sínek mentén, ahol pedig embermagasságú bózót hódított, ott inkább az "utat" választottuk, így sikerült is kicsit elkeverednünk, és térdig vizesnek, csaláncsípéstől viszketőknek lennünk. Itt-ott a gazdálkodás nyomai látszanak, de a terület nagy része parlag, a parlagon pedig éppen virágzó parlagfű-erdő virít. Innen tovább megváltás volt a földesút Táska felé, de Niklára már nem mentünk, inkább visszabuszoztunk a Balatonhoz.
Régóta készültem már ide. Eredetileg még a régi multiládát akartam becserkészni, mert az lehetett az igazi. Sajnos mindíg elmaradt, meg a régi multi pontjai is gyakran el-eltünedeztek. Most ez eléggé drive-in-re sikeredett, viszont velem volt a családom is. Két kérdés foglalkoztat: vajon merre van a 2. fénylépen látható töltés? Mert a kisvasút mellett futó út elég kacskaringós és nem is látni róla a tájat. 2. a lápon körös-körül láthatók vadlesek, azokat hogyan lehet megközelíteni?
Egyébként lebilincselő a környék!
Családi autónk optimálisan közel vitt a ládához. A magaslesre már csak a fiúk másztak fel, a lányok a 39 fok helyett inkább visszamenekültek a légkondícionált autóba.
Szép a táj.
Balatonfenyvesi nyaraláskor fogtam!
Táska faluban még megvolt a vasút, aztán már csak a földút maradt. Ezen bicóztam oda-vissza. A vízből kevés látszik, a madarakból szerencsére annál több!
Szerencsésen megtaláltam a helyes földutata a ládához és nem a volt sínen kellett bicikliznem. Nagyon tetszett a láda környéke, de útközben több madarat láttam, mint a magaslesről.
Kalandos ötfős ládakeresés volt, azon a földúton bemenni egy Honda Jazzel elég merész vállalkozásnak tűnt, de SzaZo megoldotta. :) Találkoztunk egy egész nagy teknőccel is, meg szembejövő szekerekkel, elég macerásan sikerült kikerülnünk egymást a szűk úton. :)
(Utólag bejelentve, 2007. 12. 31-én)
Egy kis csapattal indultunk neki (Nofre, Niki, Andor, SilentSound,én), éshát 5 személyes a "kiskocsi", szerencsére az átlagosnál nagyobb hasmagassággal. Azthiszem ez mentett meg minket. Előző nap esett, és voltak olyan sárfoltok, amikben ha megálltam volna, ottmaradunk. :) Izgalmas volt az autókázás nagyon, és kétszer találkoztunk össze szekérrel (amit 2-3cm-es oldaltávolságban) kikerültünk. Az autó alja egy helyen le is ért, nem vészes, de ebből is látszik, hogy nem érdemes nekivágni alacsonyabb dolgokkal. Ha bementél, visszafordulni nem lehet csak párszáz méter után! Ezúton is köszönjük a helyiek türelmét és megértését. :)
A környéken barangolva találtunk egy teknőst is. A láda szerintem jó helyen van, csak kicsit még saras volt. :)
Érdekesre sikerült megtalálás. A GCKVNB után jöttünk ide, bár odafelé kissé érdekes módon, és toli, meg KiVi csodás navigációs érzékének köszönetően végig a sineken döcögtünk (már ahol még nem szedték fel...), azért visszafelé sikerült úton is haladnunk!!!
A kisvasutas láda felöl jöttünk, követve a (volt) vasút nyomvonalát. A Táskai Elágazótól egy ideig a sineken, érdekes volt bicajjal. :) Visszafelé már a "rendes" földúton, így egyszerűbb volt és a tájat is jobban megcsodálhattuk.
Gyönyörű hely; kár hogy az ide vezető út kezdeti szakasza elhanyagolt, szemétdombok kísérik...de elmúlik a viszolygás, amikor a berek világára csodálkozunk a magaslesről. A januári tavaszban (+10 C fok körüli hőmérséklet) élénk és zajos a madárvilág. Nagy élmény!
A ládát autóval kb. 220 méterre megközelítettük. Eleinte gyanúsnak nézett ki az út, omladozó faluszéli házak, 3 nagy fekete kutya... de aztán szerencsére hamar kiértünk a természetbe. Szívesen eltöltöttem volna még egy kis időt ezen a környéken. A vízi- és egyéb madarak óriási hápogást meg vijjogást csaptak!
Megtaláltam. Ragyogó az idő és csodás a környezet. "Vadakat" nem láttam, de rengeteg madarat igen. Kár hogy nem ismerem őket. Indulok is tovább mert szeretnék még átjutni a GCKVNB ládához is, remélem sikerül.
na ez az a találat, amire több idő kellett volna, de sajnos már nagyon lemenőben volt a nap, a bozótban vadak zörögtek, jobbnak láttuk gyorsan távozni...........de biztos, hogy egyszer rászánok egy fél napot.
köszönöm
elég sűrű itt a természet, talán már kicsit sok is nekem, de azért nagyon tetszett a hely.
a ládáról azt hittem hogy nem is igazi laszloistvan, de aztán meglett a nélkülözhetetlen tüskés növény :)
Ide is biciklivel jöttünk de már Bfenyvesről.most másik irányból jöttünk mint a múltkor.a láda eléggé üres tettünk bele 2sinszöget amit útközben szedtünk.Elindultunk fenyvesről a kisvonat melletti úton aztán tovább metünk a rigómajor felé vezető úton és ott elmentünk egyenesen 1 földúton.itt majd elmentünk balra, de végül itt zárult a kör mert vissza a másik úton jöttünk,ami rövidebb.szóval elmentünk balra végig az égig érő(parlag)fű között, mig az út keresztezi a a vasutat másodszor itt a sinen menve leértünk Csisztapusztára.innen Táska felé mentünk majd a leírásban jelölt földúton eléretünk egy elágazáshoz amin szintén magas fű volt és sok pókháló.De megérte mert nagyon szép volt.aztán a földúton továbbmenve át 1 hídon elértük azt az utat ahol délelőtt elmentünk.ez volt a búcsú ládánk a Balatonnál.
Táskára beérve, a kisvasút melletti földúton át közelítettük meg a ládát. Nekünk szerencsésebb utunk volt, mint az előttünk logolóknak. A láda hamar meglett, a kilátás pedig fantasztikus a vadászlesből.
RIPTOR, Gabi
Ez egy kemeny nap volt... szamunkra a terep 10 perc alatt kb 6os nehezsegre ugrott, reszletek kesobb. [wapon beküldött szöveg]
A kisvasuti ladatol jottunk egy Seat Toledoval, akkor me'g szaraz idoben... beertunk a foldutra, ami me'g jol lathatoan magan viselte az elozo esozes nyomait, ellenben egesz normalisan tudtunk elore haladni.
Vegul kb 4-500 meterre a ladatol kenytelenek voltunk letenni a verdat, egy kis to (vagy nagy pocsolya, nezopont kerdese) volt elottunk.
Innen gyalogosan, vizes labbal, szunyoghadak es egyeb szamomra ismeretlen egzotikus meretu es kinezetu bogarak tamadasa kozepette indultunk tovabb. Maga a lada relativ egyszeruen meglett, de a rejteshez elegge maceras volt bejutni, ui kb 15 meter hosszan kellett keresztulgazolni az embermagas szunyogtanya lapjellegu novenyzeten. A kereseskor az egyik deszka megemelesekor ujjaimmal veletlen szetnyomtam egy meztelen csigat. Ritka undorito volt, bar valoszinuleg a meztelen csiga errol maskepp velekedne.
A vadlesbol korbetekintve hihetetlen szep taj tarult elenk, szivem szerint orakat el tudtam volna me'g ott tolteni csupan nezelodessel, de sajna menni kellett. Idokozben elkezdett elegge szepen esni az eso, es ennek koszonheton az amugy sem atomszaraz ut me'g jobban felazott, pillanatok alatt. Ekkor kezdodott a kalandos resz.
Visszaerve az autohoz eloszor ki kellett talalni, hogy egyaltalan hogy forduljunk, meg, hogy ne akadjunk el. Sikerult elakadni. Itt kb 10 perces himbi-limbi, es egyeb trukkok utan kijottunk a dzsuvabol. Kb 1 kilometerrel kesobb mar nem volt ilyen szerencsenk, vegkepp elakadtunk, es 2 oras megfeszitett munkaval, autotolassal-lokdosessel-egyeb trukokkel, dzsuvazassal kb 15 metert tudtunk elore haladni, voltak pillanatok, amikor az auto alvaza fole ert a sar. Nekem kozben elszakadt a szandalom, igy mezitlab folytattam tovabb, es az eso is vegig esett... Az auto pedig szep lassan kezdett a mellettunk levo folyofe'lese'g iranyaba csuszni, halistennek ezy gyorsan meg tudtuk oldani.
Vartunk egy kicsit, hagytuk hulni a motort, majd felhivtunk telefonon egy helyi baratot, hogy szerezzen traktorost, aki kihuzna minket a dzsuvabol, ellenben ehhez be kellett volna tajolnunk magunkat. Koordinatakat valoszinuleg hiaba mondtunk volna nekik. Ehhez az kellett, hogy egyikonk kigyalogol a betonutig, ahol a baratunk mar vart rank. Nekem jutott a feladat 4-5 kilometert mezitlab meteres sarban megtenni. Egy elmeny volt...
Mire kinn kitalaltuk, hogy mi legyen, kihez forduljunk, es elkezdtuk szervezni a mentest, egyszer csak megjelent a csapat maradek resze az autoval... valami deus ex machina-nak koszonhetoen egyszer csak ki tudtak szabadulni a sar szoritasabol, es onnan meg sem alltak a betonig, ahol mi is voltunk. Allitolag kiszabadulas utan a 2es padlogaz elegnek bizonyult ahhoz, hogy tobbet ne akadjanak el, kerdes, hogy a heten a szerelo mit talal cserelni valonak az autoban :(
Szoval a vegkicsenges tobbe-kevesbe jo, ellenben nem volt tul oszinte a mosolyunk, amig a dzsuvaban kinlodtunk... Mind3an feketellettunk a sartol kb a fejunk bubjaig, az autorol, es igy miattunk a belsejerol nem is beszelve...
Remelem mas tanul a mi komolytalansagunkbol, es nem indul neki effele betonutra tervezett autoval ennek a ladanak, gyalogosan egy kenyelmes esokabatban is jol meg lehet kozeliteni.
A ládát összetört állapotban találtuk, darabjait összeszedtük és egy szemetesbe könnyek között eltemettük. A 04.29-én ott jártak és hasonlót tapasztaltak logjait már csak itthon olvastuk.
Judit és James
A javasolt útvonalon (Táska felől a kisvasút mellett futó földútön) közelítettük meg a helyszínt kb. 1200 méterre. Itt olyan jéggel fedett, az út(?) teljes szélességét betöltő vizes kátyúkkal találkoztunk, amelyek lehetetlenné tették a továbbhaladást. A helyszínen tapasztaltakat és az azokra tett intézkedéseket pupu részletesen taglalta. Neki még arra is volt ereje, hogy fölkapaszkodjon a toronyba, és a lenyugvó nap utolsó sugarainak fényében megcsodálja a lápvilág téli képét.
Téli berek - és az eltűnt ládák napja!
Reggel 5-kor indultunk Jalsóval Budáról, fél 8-kor keztük a ténykedést Kaszón. Harapós fagy, a kérges hó megbírja az embert.
Ma egy ládát nem találtunk, három eltűnt, ez volt a második, amit kézbe vehettünk. Már messziről virított, takaratlanul! A láda alján nagy lyuk, belül sok víz, nedves a logbook is. Kiszárítgattuk, amennyire tudtuk, és új fekete zsákba csomagoltuk. Az erdő sarkán, még bent a fák között, van egy korhadozó deszkarakás, az alá dugtuk.
A kisvasút láda felől először úgy gondoltam, hogy ezt a ládát a vasút nyomvonalán kellene megközelíteni. Aztán ugye mivel binyóval voltam, így elég dúrva lett volna a sineken közlekedni, majd visszamentem a majorba. Találtam egy füvet nyíró emberkét a házaknál, majd gyorsan leinformáltam, hogy merre is kellene menni. Segített, hosszasan magyarázta el, hogy jutok át Táska irányába a bereken. Megdöbbent, hogy a sineken akartam menni, ugyanis - mint azt később már én is tapasztaltam - az teljesen be van nőve, szinte meg se lehet találni. Egy egészen gyors utat találtam így a ládáig. A töltésen, hidakon át közelítettem.
Azonban egy ponton... A gát két oldalán található víz szintje között kb. 1-1,2 méter különbség lehetett, aztán egy hirtelen kanyar után a gát át volt szakadva!!! Júúúújjj, ha arra gondolok, hogy az első szándékom a lendületből átkelés volt... Leszálltam a bringáról, és azt tapasztaltam, hogy majd másfél méter mély az átfolyás az út közepén........... júúúúj, na cipő, zokni le! Binyó a hátra, és exrtém átkelés... kííííígyóóóó volt, nagyon!!! A legnagyobb poén pedig az volt, hogy erre kellett visszajöjjek is...... A sodrás erőssége pedig nem volt épp barátságosnak minősíthető....:-(
Szóval a berek: nagyon szép, leírhatatlanul gyönyörű, a környezet értékelése: 5-ből 200! A láda gyorsan meglett, burkoltam egy hatalmasat a kilátóban, majd naaaagynehezen elindultam tovább, Keszthelyre...
Egész balatonnál töltött hetünk alatt az időjárás mostoha volt. Nem tudtunk fürdeni - viszont sokat ládáztunk-. A gyerekeknek fürdőt ígértünk, így elmentünk a melegvizes Csisztafürdőhöz. De előtte egy kis geoládázás! Gyerekek természetesen elaludtak az autóban ezért a kocsival mentünk be a lápvidékre. Egy-két pocsolyától eltekintve járható volt az út. (Kutyi néha kiszállt és egy bottal ellenőrizte, hogy elsüllyed-e az autó a tekintélyes méretű pocsolyában vagy se -- (a szerk. azaz Tücsök)) Ezen a vidéken érdemes több órát eltölteni, figyelni a madárvilágot.Sajnálom, hogy ezt nem tudtuk megtenni. Kiváncsi lennék egy napfelkeltére a lápvidék felett. Csodálatos lehet...
Gyönyörű a lápos tó nyáron. Igazi táj Matulának és Tutajosnak. Mindenkinek ajánljuk.
Mi biciklivel kerekeztünk be a vasút mellett (nem is értjük a kocsisokat...).
Üdvözlet:
Mari néni, Eszterek, Zsozsóka, Balázs és Peti bá'
A GCKVNB-tól földutakon. A torony egyből megvolt, a ládát viszont sokáig kerestem, majdnem feladtam már, amikor végül megtaláltam. Utána gyorsan Táskára: már nagyon szomjas voltam.
Egy laszloistvan nap (9 ládával). Ábrahámhegy - Badacsony - hajóval Fonyód - Csiszta-fürdő - GCKVNB - GCNBFV - Nikla - Marcali (olasz fagyis: ) - Somogysámson - Hollád - Szt. Donát kápolna - Somos kilátó - Csillagvár - Vörs - Zala torkolat - Keszthely - Balatongyörök - Badacsonytördemic - Badacsonytomaj - Ábrahámhegy (majdnem 150 km, az utolsó kánikulai napon, egy 23 éves Szputnyik típusú biciklivel).
Megtaláltuk, de egy természetőr is megtalált bennünket a vadászles tetején, fényképező gépekkel a kezünkben és elhajtott bennünket. Részletesebben később....
A Kisvasut a Nagyberekben ladatol gurultam at ide biciklivel - jarhatatlan osvenyeken, sisnyan keresztul. Sajnos nem volt nalam terkep, mert erre semmi szukseg nem lett volna. A lada hamar meglett. A rejtes gyenge, de en sem talaltam jobbat. A hely kulonben erdekes, es rengeteg a vedett madar a kornyeken, szuper megfigyelohely. Vigyel magaddal tavcsot!
Jártunk erre biciklivel, de ha nincs ez a geoláda nem tudtuk volna meg, hogy ilyen szép része is van a területnek, szép időnk volt a GCKVNB-től jöttünk, sok madarat, állatot láttunk a lápban.
Gyönyörű volt.
A nagy sár miatt 2,5 km-t gyalog tettük meg a ládáig. A falu szélén a kocsi parkolását, úgy oldottuk meg, hogy egy fiatal cigánynőt bíztunk meg a kocsi felügyeletével.
Nikláról, Táska felől autóval közelítettük meg. A fagyott földút most járható, olvadáskor nem szívesen próbálnám ki :)
Csend, nyugalom, csodaszép téli táj... Ugyan a láda rejtése nem tökéletes, de az adott környezetből ezt lehet kihozni, ettől még érdemes ellátogatni ide!
Jol megszivtam. Fejtetoig ero allergia-gazokban gazoltam a reges-regi vaganyon. Visszafele mar sikerult az uton menni, de a gazoktol meg mindig folyik a fejem :-( [wapon beküldött szöveg]
GCKVNB-től MTB-al. Na itt volt cikk-cakk meg flikk-flakk még jó hogy szintkülöbség nincs. A 4. megtaláló nem irt a logfüzetbe és a GCZALA-vándor naplót is lenyúlták élőlem.
A mai motorostúra 2. állomása, a ságvári lukaskő után. Ide is éppen felfértem még a dobogóra. Én is drive-in pontként használtam a lest, aztán sokáig ücsörögte és néztem a madarakat.
Idei Balatoni nyaralásunk 4. geoállomása. Egyben 400. megtalálásunk. Előző este átnéztem az összes környékbeli ládát, melyiket válasszuk a jubileumi célpontnak. Aztán a WAP-ról kiderült, hogy kikerült ez az új láda. Jó lett volna ezen ünnepi alkalom fényét egy első helyzéssel tovább növelni. Nem is sok hiányzott hozzá. Sajnos azonban a Balaton déli partján csak araszolva sikerült előre jutni, szombat és nem kifejezetten strand idő lévén. Így mire a láda közelébe érve beleszóltam a PMR-be, az új láda szűzességét éppen csak pár 10 perccel korábban elvevő Junior válaszolt a vadlesről, ahol aztán be is vártak minket. Előbb kicsit elbeszélgettünk, aztán miután búcsút vettünk egymástól a ládát is megkerestük, amelyből kivéve, a 19 megye vándornaplóval kárpótolhattuk magunkat kissé. És végül következett a mádár megfigyelés és a tájjal való ismerkedés (utoljára és akkor először 1997-ben töltöttünk el majd egy hetet a Nagyberekben, a gyerekek viszont még soha korábban nem jártak erre). Köszönjük, hogy (újra) itt lehettünk
(Majdnem) érintetlen, szűz természet, ameddig a szem ellát. Lehet, hogy szentségtörés volt szinte a ládáig autózni, de biztos, hogy gyorsabb. A földút pedig teljesen jól járható. Odáig.
A ládába rejtettük a GCZALA-ból indított '19 megye vándornapló'-t.
Logolás után a vadászlesen ebédeltünk, mikor megszólalt a PMR. Gergoszedermarcus-ék jelentkeztek be, hogy épp a láda felé tartanak. Itt kérünk bocsánatot tőlük, hogy már rádión elkeserítettük őket, hogy az elsőségről lekéstek.