A ládát eredetileg daikini, rejtette, tőle adoptáltam 2012. augusztusában.
A láda megközelítése csak kajakkal vagy kenuval lehetséges, a növényzet teljesen benőtte az öblöt.
Tisza-tó
A Kisköre és Tiszavalk közötti folyószakasz felduzzasztásával a Tisza hullámterében létesült a Tisza-tó, amely 127 km2-nyi kiterjedésével a Kárpát-medence második legnagyobb kiterjedésű állóvize lett. A duzzasztást a Kiskörei vízlépcső 1973-as üzembe helyezése tette lehetővé. A Tisza-tó mai képének kialakulása hosszabb folyamat eredménye, aminek következtében egymástól habituálisan, hidrológiai, hidrobiológiai jellemzőikben markánsan eltérő vízterek jöttek létre. A Tisza-tó egészét tekintve ökológiai szempontból a sekély-tó típusú tározók közé sorolható, de a nagyfokú mozaikosságot jól jelzi, hogy található a területen mocsár, sekély-tó, kopolya, dévér-szinttájú nagy-, közepes és kisvízfolyás. A duzzasztás hatására a terület mederviszonyai jelentősen átalakultak; nagymértékű a feltöltődés és megváltozott a mederanyag is. A tározótérben az árasztás óta a makrofita növényzet aránya a nyílt vízfelülethez viszonyítva fokozatosan növekszik. Jelenleg a tározó összfelületének kb.55 %-a borított növényzettel. A tározó hinarasaiban állományalkotó a sulyom (Trapa natans), a mocsári növényállományokban pedig a nád (Phragmites australis). A mocsári növények közül jellemző ezen kívül a keskeny- és széleslevelű gyékény (Typha angustifolia, T. latifolia) és a harmatkása (Glyceria maxima). A hínárnövények esetében a sulyom mellet más hínárfajok kiterjedése nem meghatározó, azonban a tározóra jellemző tündérfátylas (Nymphoidetum peltatae) és tündérrózsás (Nymphaeetum albo-luteae) állományok figyelmet érdemelnek.
A Tisza-tó sekélyvizű, vagy időszakos vízborítású területei igazi kétéltű élőhelyek, igen nagy számban élnek itt a tavi-, kistavi-, kecskebéka fajkomplex egyedei (Rana spp), barna varangy (Bufo bufo), leveli béka (Hyla arborea), vöröshasú unka (Bombina bombina). A hüllők közül jelentős állományai vannak a vízisiklónak (Natrix natrix) és mocsári teknősnek (Emys orbicularis).
forrás: tiszato.hu
Első rejtés, 2004
A ládát csak csónakkal lehet felkutatni. Mi egy motoros halászcsónakból rejtettük, de nem vagyok biztos benne, hogy apadás után is vissza tudnánk menni.A ládát főleg kenusoknak ajánljuk. Ha valakinek nincs kenuja, akkor Tiszafüreden tud kölcsönözni több helyen is.Mi a N 47° 37,464' E 20° 43,904' 90 m [GCTISA+kölcsönző]
kölcsönzőböl kölcsönöztünk.A láda is a közelben van. Ettől a ponttól kb. 2km-re található.
Mivel a láda egy nagyobb tó szélén van, de erre a vízfelületre nehéz odatalálni, adok három koordinátát segítségül, amely a kölcsönzőtöl kiindulva segít megtalálni a ládát.
1. N 47° 37,592' E 20° 43,915' 90 m [GCTISA+1.útpont]
2. N 47° 37,830' E 20° 43,879' 90 m [GCTISA+2.útpont]
A láda egy sokágú sűrű fa tövében van, a vízszint fölött kb.1 méterrel.
Az elviselhetetlen mennyiségű szúnyog garantált, ez ellen védekezzetek!!!!! :)
Mindenkinek kellemes kenuzást, és ládakeresést kívánunk, az elrejtők: Panka, Ildi, Szabolcs, seregr
Második rejtés, 2012
A növényzet teljesen benőtte az öblöt, már a bejáratnál sűrű, sás és nádfal állja útját a bátor kincskeresőnek. Ha sikerül átjutni az első akadályon, a nyílt víz helyett, összefüggő sulyom és tündérrózsa mező várja a lelkes evezőst.
A bejutás motoros járművel lehetetlen.
Ha tetszett a hely és kíváncsi vagy a többi ládámra, akkor itt megtalálod őket.
Egy pihenős hétvégét töltöttünk a Tiszafüredi Balneum hotelben, így egy délutáni rövid kenuzás is belefért a kikapcsolódásba. Az ösvényt nehezen ugyan de megtaláltuk és lassan haladva de beértünk a helyszínre. Valóban csendes és gyönyörű a kis öböl ahol a láda rejtőzik. A szúnyogriasztó nem maradhat el, enélkül meg sem lehet lenni. Egy kicsivel távolabb kötöttünk ki a kenuval ami később kiderült hogy rossz döntés volt, így a szárazföldön közelítettük meg a ládát. (Van jobb kikötési pont is a ládánál közvetlenül)
Izgalmas kis kenu kirándulás volt csak emiatt a láda miatt béreltünk kenut. ;)
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :)[Geoládák v4.0.2]
Köszi, hogy elhoztál ide! Nagy élmény volt! Magamtól sosem jártam volna erre. :)
SUP-pal indultunk neki a tiszafüredi strandról. A bejárat könnyen meg lett. A hattyú pár éppen a fiókákkal volt elfoglalva, akik ugyan még barnák, de már felnőtt méretűek. Valaki volt bent előttünk, mert egy "ösvény" volt a vízen. Néha azért sulyom mezőkön kellett átvágni. Nagyon szép a hely, érdemes volt eljönni ezért a ládáért!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Szemétszedő kenutúrát szervezett a Békatutaj, ez a láda meg majdnem útba esett, hagytuk volna ott?
Varázslatos kis eldugott tavak, megéri erre evezni! Köszi, hogy megmutattad!
A keleti bejáratot eléggé benőtte a nád, és hattyú pár is védi. Válaszd a nyugati kacskaringós ösvényt!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Gyönyörű helyszín, Tisza tavi rejtett belső tó. A vízililiomnak még csak a levele látszott, mindenképpen visszajövünk amikor már virágzik is.
(Igazàból csak úgy rànyomtam az alkalmazásra, hogy mit mutat a semmi közepén, eszembe nem jutott volna, hogy van ott láda, de zseniàlis ötlet, gratula hozzà :-) )
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!Nagyon nehéz terep,sok szúnyog,de izgalmas helyen van .Most gyalog is meg lehet közelíteni a Tisza vízszintje miatt [Geoládák v3.12.10]
Csodahelyet mutattál meg. Köszönjük a rejtést!
Suppal közelítettük meg a ládát. Keskeny, de végig járható a vizi ösvény, ami a láda elötti tavacskáig vezet.
Köszönjük a rejtést. Tetszett a hely. Tettünk egy 10 km-es kenutúrát, a ládát is útba ejtettük. A kesserösvényeken most jól megközelíthető. Egészen a ládáig nem volt szúnyog, vagy hatott a szúnyogriasztó, de a ládánál rengetegen voltak, így már a logbook-ba írni sem volt lehetőség.
Albatrosznál Tiszafüreden bérelt kenukkal (ramaty), összesen 31 km-es kör közben jártunk erre. Mi elneveztük ezt a helyet egyszerűen Büdösnek. Még a víz színe is más. A bejáratnál viszont hódok laknak, többet is láttunk. Aztán visszaevezve a kikötőbe leszakadt az ég, nagy mázlink volt.
Béla azt mondta, hogy már 2 hete is nehezen jutott be ide ha2 kessertárs csapatával, kellett egy jót evezniük. Én most csak egyedül jöttem, evezni sem volt kedvem, így abban maradtunk, hogy majd visszajövök télen, amikor leeresztik a vizet és akkor megpróbálom becserkészni a Tisza híd felől.Időm még volt, így elindultam felderíteni a terepet, amiről télen elég jó leírást kaptam Hey-ho-tól. Szóval bementem kocsival a hídlábig, onnan indul egy klassz földút a zsilip felé és kb.félúton balra ismét indul egy még kivehető kocsinyom a láda felé, aztán 50 m után anak vége, viszont innen már csak 300 m a láda. Na de az a 300 m.... Mondjuk tavasszal voltam a Maros-delta (GCMRDL) ládánál, nos ez se rosszabb. Hosszúgatya, gumicsizma, kapucnis póló fel, szúnyogirtóval befújtam magam, aztán uccu neki. Félúton van egy nagyobb tó (jelzi az app), azt meg kell kerülni és ügyesen elszambázni a régi morotvák között, át kell mászni néhány kidőlt fatörzsön és hipp-hopp ott is van az ember. A gumicsizma jól jött, kétszer bokáig besüppedtem az iszapba, de ez kezelhető volt. Gyors logolás, szerencsére szúnyog nem volt, aztán vissza. Nyilván húztam magam után csiganyálat, de még így is elvétettem a visszautat. Jó móka volt.
Ezt a ládát nem írtam be a mai tervbe. Olvastam a korábbi megtalálók logjait és inkább egy téli, jeges megkeresést terveztem a 33-as út felöl. Béla, a kapitány viszont jelezte, hogy ha az időbe belefér akkor elmegyünk érte. Elmentünk eddig a pontig: N 47° 37,951' E 20 43,555' és innen közelítettük a vadregényesebb, benőtt részt. 150 m-re a ládától Béla kikapcsolta a motort és evezni kezdtünk. A többi már történelem :) Köszönet a rejtésért, ide tuti nem jutunk el GC nélkül.
Sok évig szenvedtük ezzel a ládával, sosem sikerült, de most teljesen könnyen be tudtunk menni... persze viszonylag... :-D nem tudom ennek mi lehet az oka... ??? Kitisztította volna valaki az "ösvényt"? Idáig mindig elakadtunk valahol... :-/ Most viszonylag simán be lehetett evezni a sűrű növényzeten, ketten a feleségemmel... Nagyon szép hely! Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! :-) [Geoládák v3.5.3]
22 km-es evezés a Tisza-tavon és környékén. Az Albatrosznál béreltünk egy szó szerint szakadt kenut (kicsit lyukas volt az alja, időnként meregetni kellett belőle a vizet :). Az első állomás ez az eldugott kis szépség volt. Nagyon kellemes, csendes hely, ide nem jönnek be az ipari turistákat szállító motorosok. A láda tökéletes állapotban van, ritka alkalom az ilyen. :) Köszi a rejtést.
Levadászva a XI., immár Zemplén-Bükki Geocaching túrán BPeterDV és vaj+zs kollégákkal. Köszönjük! [g:hu 1.6.4]
--
Nem sokon múlott, hogy ne egyből egy borulással kezdjük az evezős ládakeresést, de szerencsére BPeterDV lélekjelenléte miatt megúsztuk szárazon. A kenunk sajnos szánalmasan béna, könnyű, majdnem használhatatlan volt hármunknak. Ettől eltekintve a gyönyörű volt a táj, kimondhatatlanul tetszett az egész evezés - idén már harmadszor ültem kenuba!! :) Visszajövünk még!!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
A Szabics kikötőből mentünk a csónaktúrára, aminek során a GCOHAL, a GCKV és a GCTISA ládákat kerestük meg. Vezetőnek a logokból jól ismert Kovács Bélát kértük meg. Előre egyeztetett időpontban indultunk a felejthetetlen útra. Nagyon élveztük, ami nem csak a tájnak, hanem Bélának is köszönhető. A három órás túra végén a Tiszavirág tanösvény kezdeténél szálltunk ki, amit a GCBRZN láda felkeresése után végig jártunk.
Tegnap este telefonon egyeztettem a láda ideiglenes tulajdonosával. Segítségét ezúton is köszönjük. Így tudtuk pótolni az elveszett ládát egy egyesületi petlinggel, az eredeti jelszóval. Reméljük, hogy sok játékosnak okoz majd örömet a megtalálása.
A mai napot a Tisza-tavi vízi ládák felkeresésével töltöttük. Az Albatros kikötőből indultunk és a Kedvelt vizeink ládától haladtunk visszafelé. Azt hittük, hogy ez a láda egy könnyű és gyors találat lesz ezért ezt hagytuk utoljára. Hát nagyot tévedtünk! Mi motoros csónakkal mentünk be a ládáig bár ezt kb az első 50 méter után már tudtuk h rossz ötlet lesz. Ott lekerte fel először a motor a hínárt. Még utána kétszer próbáltunk motor segítségével előre menni, de a végén az evezős megoldás vezetett eredményre. Persze az se volt egy könnyű mutatvány. Amire sikerült elevickélni a végére már rendesen összekarcolt minket az bevezető folyosó melletti nád. A ládát viszont bármennyire is kerestük nem sikerült sehogy se megtalálnunk. Telefonon még egyszer beszéltünk a láda jelenlegi tulajdonosával, de sajnos nem tudott nekünk segíteni. Holnap és holnapután folytatjuk a túránkat Debrecenben és amint haza érünk teszek fel képeket a sikertelenül zárult keresésünkről. A rejtőt pedig kérem, hogy fogadja el a találatot.
Ui: Motoros csónakkal csak a nagyon bátrak vágjanak neki a keresésnek.
Log és képek később. [Geoládák v2.2.5]
Az előző logok ajánlásai alapján mi is Kovács Bélát kerestük a Szabics kikötőben, és jó választásnak bizonyult, tudja hol vannak a ládák, és normálisan kommunikál. Minket 3,5 óra alatt vitt körbe OHAL, KV, TISA, BRZN ládákhoz. VITP-t nem kértük, oda a hagyományos módon érkeztünk.
A Tisza-tó nagyon szép, vadregényes és nyugodt. Nagy élmény volt órákig csónakkal bejárni a tavat.
Ennek a ládának a helyszíne tetszett a legjobban. Szűk bejárókon érkeztünk, közvetlen közel a tündérrózsák mellett haladtunk a rejtekhez.
A ládát sajnos mi sem találtuk.
Kérem a képek alapján a találat jóváhagyását.
Köszöni a Kálmán Család, hogy megmutattad e csodás helyet!
Útban Berekfürdőre, Hortobágyi ládázás után érkeztünk Tiszafüred környékére.
A Szabics kikötőből indulva elsősorban a GCKV -t szerettük volna felkeresni, de Kovács Béla úr, a kesserek kedvelt idegenvezetője a távolság, az időjárás, és a kisgyerekek várható tűrésképessége miatt lebeszélt minket erről az útról. (valóban, más irányból talán járhatóbb is)
Így vettük az irányt a Holt-Tisza láda felé, melynek felkeresése egy órás motorcsónakázásba kényelmesen belefért. Nagy élmény volt gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. A számos vízimadár, a hódok vára, a labirintus szerű növényzet és a sok érdekes infó élménnyé tették az utat.
A láda helyénél kikötve, a temérdek szúnyoggal megküzdve, sajnos a doboz hűlt helyét találtuk. Mivel elsőként nem ehhez a ládához készültünk, nem olvastuk el a korábbi logot (kobcikrajci), pedig akár csereláda is lett volna nálunk :(
A képek alapján kérnénk a találat elfogadását!
Hirtelen elhatározott ládakeresgélés, ha már úgyis a közelben voltam, és szerettem volna még járni egy nagyobbat is. Mivel a nyáron buja növényzetnek csak a csontváza meredezett a parton, a szárazföld felől is különösebb gond nélkül megközelíthető a "holt" vidék, igazán különleges, fagyos, jeges, havas díszletek között. A megjelölt pontra érve növekvő körben kutattam át a fákat eredménytelenül. Mivel gyanús volt, hogy az előttem lévők gond nélkül ráleltek, felhívtam a cache utolsó megtalálóját, aki készséggel segített a rejtés természetét illetően, de így sem láttam. Beszéltem a ládagazdával is, aki javasolta a jelszó nélküli találatot. Ezután még egy kicsit túrtam a netet, és rájöttem, hogy az előző nyáron kivancsifancsi rejtette újra a dobozt, negyedik képükről pedig egyértelműen be tudtam azonosítani a kérdéses fát, mely alatt ugyanolyan kék zsineget találtam, amit ők használtak a rögzítéshez. Valószínű tehát, hogy a ládának nyoma veszett, és mégsem annyira kihalt ez a terület. A barangolás persze így is megérte, ezt a képek is tanúsítják. Köszi az élményeket!
Gondolom az alacsony vízállásnak köszönhetően, de sikerült száraz lábbal megközelíteni. Azért mivel ennek a ládának a lényege a kenuzás, remélhetőleg visszatérek majd hozzá úgy is.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v2.2.4]
13 km-es kenutúra alatt sikerült megtalálni. A nyugalom megfogott az öbölben, időztünk egy keveset, élveztük a semmittevést ezen a gyönyörű helyen. Köszönöm hogy megmutattad!
Megtaláltam,köszönöm a lehetőséget. :) [Kesser 2.3.1]
Szilágyiékkal és Libertyvel közös találat Tisza-tavi ládatúránk során.
Tényleg csak elvetemülteknek. :)
Kettesben, az Albatrosz kikötőben bérelt kajakkal indultunk 10 óra körül a tó bejárására. Szuper időnk volt, makulátlan napsütésben kezdtük meg a túrát. Az első néhány száz méteren összebarátkoztunk a számunkra szokatlanul keskeny kajakkal, és a láda felé vettük az irányt. A közelbe érve az 1. átjárót nem leltük, így végül a 2. áttörést választottuk. A vékony bejáraton átjutva egy teljesen benött részre érkeztünk, ahol békák ugráltak, és egy vízityúk futkosott a víz felsznét adó leveleken. A sulyom itt már minden területet elhódított, és egy rövid időre meg is álltunk, hogy élvezzük a környezet háborítatlan csendjét. Ezen a részen aztán elég nehezen lehetett haladni, de szerencsére csak egy rövid szakaszról van szó. A jelzett átjárót itt is megtaláltuk, és rövid evezés után kikötöttünk a ládánál. A GPS egy kicsit távolabbra mutatott, ezért a parttól beljebb kerestük a ládát, de végül csak rájöttünk, hogy a vízhez közelebb van a megoldás, amit a kikötéskor már a csónakból is észrevehettünk volna :)
Logoltunk a vadiúj logbookba, és folytattuk utunkat az élő Tisza felé.
Köszönjük a rejtést!
Tisza tavi kenu túrára érkeztünk Tiszafüredre a lelcache tours szervezésében. Három nap, remek túrák, szuper társaság, finom bográcsban főzött ételek, ordas meleg a sátorban és még sorolhatnám. Nagyon jól sikerült a kirándulás. Köszönjük.
Első célpontunk ez a láda volt. Egyből volt minden, amivel a következő napokban még számtalanszor szembesültünk. Sűrű nádas, sulyom, békalencse, gyönyörű környék. A láda nem volt a helyén, így készültünk tartalék dobozzal és pótoltuk azt.
Az Óhalászi-sziget és a Kedvelt helyeink mozgó után erre is elcsónakáztunk. Sajnos nem készültünk újratelepítéssel, így nem tudtuk a ládát meggyógyítani. Kérem a képek alapján a találat elfogadását. Köszönjük a rejtést.
A láda fedele elveszett, a logbokk teljesen elázott, olvashatatlan.A tönkrement ládát eltávolitottuk (sajnos, csereláda nem volt nálunk).
A rejtőnek privát mailt küldtünk, a pótlásig "beteg"-re kellene állitani.
A hely egyébként gyönyörű, virágok mindenfelé.
Kösz a rejtést
A Szabics kikötőben béreltünk csónakot, vezetőnk Kovács Béla egy tüneményes ember, minden ládához odavitt a 4.5 órás túra alatt ami megtalálható a Tisza tavon. Az ajánlott első bejáratnál mentünk át a gyékényszálak között és elénk tárult rengeteg tavirózsa ami éppen most nyílik.
Csodás tisza-tavi túránk egyik állomása, ahova Kovács Béla a Szabics Kikötőből vitt el bennünket. Tudjuk ajánlani a Bélát minden olyan kesser társaságnak akik a tavon meg akarnak találni minden ládát. 4 óra minimum, de talán még 5 óra is kellhet hozzá ha a vezető nem tudja, hogy hol vannak a ládák. Ezt Béla most már tudja és bele is tud segíteni ha kell. Sajnos én még a jelelegi utólsó log előtt írtam össze a ládalistámat, így nem tudtam, hogy már totál káros a láda. Ha tudom, viszek csere ládát. A jelszóval egy jó barátom segített ki. Talán itt volt az egyik legmaradandóbb élményem a Tisza-tavon: egy egész kis öböl tele tündérrózsával. Csodás napunk volt, köszi a rejtést!
A mai nap fő műsorszáma volt ez a pont. Az ajánlat szerint béreltünk egy kenut és a segédpontok mentén Anti tökéletesen a helyszínre evezett. Gyönyörű környezet. Kiugrottam a kenuból, hadakoztam a szúnyogokkal és találtam egy szétázott, szétdobált logbookot. Szerencsére Anti telefonja nálunk volt, így tudom fényképpel igazolni.
Az nagyon elszomorító, hogy rajtunk kívül mindenki motoros csónakkal rótta a köröket. Büdösített és zajos volt. A kikötőkben még tengerjáró hajókat is láttunk. Hova vezet ez?
Kellemes, napos, őszi időben ketten vágtunk neki a tervezett pontok felkeresésének (GCVITP, GCTISA, GCKV). Úgy számoltam nagyjából 28-30 km-es körtúrába belefér a három kiszemelt láda.
Poroszló Madárpartról indultunk két egyes kajakkal.
A Kis-Tiszán, majd a Tiszán átevezve értünk a GCTISA -hoz. Az útpontok alapján könnyen meglett a nádason átvezető szűk ösvény (a korábbi években ennél durvább helyeken is átkeltünk már). A vízinövényekkel borított belső tavon ösvény vezetett át, ebből arra következtettünk, h nemrég már járt arra vki. A kikötés viszonylag könnyen ment, a ládát is rögtön megtaláltam.
TFTC!
Tisza-tó meghódítása.
Négy fős csapattal egy tapasztalt túravezetővel egy motoros csónakkal jártuk be a GCOHAL, GCKV, GCTISA, GCBRZN pontokat.
Tiszaörvényi Szabics kikötőből indultunk, minden kívánságunkat teljesítették, csak ajánlani tudom őket.
Gyönyörű helyeken jártunk, sokféle arcát ismerhettük meg a tónak, a túravezetőtől útközben rengeteg információt kaptunk a környékről, kellemes hűs nyár-végi és abszolút szúnyogmentes időben.
Ez egy csodás érintetlen hely!
A környéket jól ismerő túravezetőnk sem ismerte ezt a nádason túli világot, aminek a szépségén nemcsak mi hanem ő is elámult.
A be- és átjutás simán ment még motoros csónakkal is, persze ehhez kellett a vezető rutinja. Az "át a nádason" útpont tökéletesen mutatja a bejáratot.
Kajakkal vágtunk neki a strandról, az evezési technikánkat leszámítva minden rendben volt, amíg elértük az első belső-tavat. Ott a hiányos leírás olvasás miatt a nádas előtt próbálkoztunk partra vergődni (nem kicsit eláztatva mindenünket a 70-80 cm-es vízben) és a rossz helyszín miatt nem is találtunk semmit.
Aztán újra elolvastam a leírást és meg is lett a keskeny csapás a nádban. Onnan már egyszerű volt a találat.
A láda elszúrva hevert, logolás után betettem egy bokor tövébe a nagy farakástól jobbra, hogy mégse csak úgy heverjen a tisztáson.
Nem volt egy egyszerű menet!
A megadott útvonalon a második bejáratot nem találtuk meg, ezért máshol kötöttünk ki és a szárazföld felől közelítettük meg a ládikót. Az út járhatatlan volt, de mindenen átverekedtük magunkat (szó szerint) és sajnos a szúnyogoktól nem lehet látni. A ládát a rejtektől 5 méterre találtuk a földön.
A természet gyönyörű.
Köszönöm szépen a hatalmas kalandot.
Szó szerint LionDaddy és atipapa lába nyomában közelítettem meg a ládát. Sajnos vizinövényt egyet sem láttam, viszont a tó jege erőteljes olvadásnak indult. Köszönet a rejtésért!
A tartós és igen csak kemény mínuszok után 1-2 nap alatt komoly enyhülés kezdődött, így talán az utolsó lehetőséget kihasználva a szárazföld felől közelítettünk.
Végül is jégre nem nagyon kellett mennünk, de a dzsungel így is keményen megdolgoztatott minket. Bár azt meg kell hagyni, legalább most szúnyogok nem voltak. :)
Köszi a rejtést! [g:hu 1.5.3f] [wapon beküldött szöveg]
Aki keres az talal. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg)
Mára valamelyest enyhült az idő. -5 fok körülire .
Így a megközelítés is maximum 2-es pillanatnyilag, mert a stabil jégen nem okozott nagy problémát a megkeresés.
Persze így utólag :)
A ládából sikerült elővarázsolni a füzetet. ( lehetne kisebb is )
Össze volt fagyva , de egy kis melegítés kézzel, és még logolni is tudtam.
Az öblítő csatornán közelítettem, de mivel nem találtam a bejáratot ,kellett egy kicsit küzdenem. Kifelé már egyszerű volt.
Ez volt az a láda, ami még hiányzott a Tisza-taviak közül, ezért mert nem tudom mikor lesz a közeli években ilyen hosszan, ilyen hideg, ezért bevállaltam a 400 km-es autótúrát. Feleségem kísért, hogy legyen aki kihúzzon, ha netán beszakadok. Kellemes -11 fokban teljesítettük a keresést, mivel mindent kb. 20 cm hó fedett, ezért jégből sokat nem láttunk.
Télen sem egyszerű a láda megközelítése, mert jó sűrű növényzet veszi körül, ilyenkor is - mint rájöttünk - legcélszerűbb a tó jegét használni gyalogútnak. Szép nagy kört írtunk le, megnéztük a befagyott Tiszát is, de arra nem mertem rámerészkedni. Néhány helyen a felső fagyott jég réteg alatt kb. 10 cm levegős rész volt, alatt újra jég. Ezek párszor beszakadtak alattam, az elején majréztam, aztán megszoktam.
A ládát megtaláltam, de jelszóm nincs, úgy jártam mint gc4718 -nál, nedves volt a logfüzet és mínusz sok fokban megfagyott, lehetetlen volt elővenni a láda összetörése nélkül. Így sajnos maradt a jelszó nélküli. Jó kis kirándulás volt, élveztük.
No itt volt minden. Egy kikötés nem jött össze. Vissza a nagy vízre,- ez sem lett jó. Jön a második kikötés,- indulás 145 méterre lévő ládához majd süllyedés a kotúba. Vissza majd jön a csónak feneklése,- nem volt semmi de megúsztuk. Majd jött egy kis segítség ebben a csodálatos őszi napsütéses napon. Jó társaság de még jobb hajó vezető Kovács Pali békéscsabai fiú személyében. GCOHAL ládát kapott, megszűnt virtuális lenni. Köszi szépen a lehetőséget.
Gyönyörű őszi napsütéses időben, egy fantasztikusan klassz társaságban kerestük fel a Tisza-tó ládáit. Kovács Pali remek hajóskapitány és motorcsónak vezető , minden zegzugát ismeri a Tiszának. A motorcsónakkal élvezetes volt körbejárni a Tiszát, izgalmasak voltak a kikötések, élvezetes volt a sűrű nádasok közötti útszakasz, ahol kellett a kis csapat minden tagja evezett. Élmény volt ennyire közel érezni a természetet.
Ez volt az egyik legszebb és legizgalmasabb szakasz. A kikötést többször megpróbáltuk, de valahogy nem akart összejönni, a kenu "otthon" maradt :) Sikeresen kievickéltünk egy megfeneklésből, kihúztuk magunkat a nádasból, kiléptünk és visszaléptünk a hajóba, volt itt minden, de ez is élmény volt. A vidám kis csapattal tovább hajóztunk a Borzanat ládájához. Köszönjük Ancs segítségét.
A hétvégi Tisza tavi ládák közt ez volt a legszebb! Igazi kis varázslat, ahogy a nádason átkúszva egy másik világban találja magát az ember.
A láda hamar meglett, sajnos ázott a belseje.
A leírásból javaslom törölni az "első bejárat" útpontot, azon próbáltunk visszajönni, szerintem visszafoglalta a nádas.
A második bejárat viziösvénye simán járható.
Külföldön már ládáztam hasonló hangulatú helyeken és mindig arra vágytam, bárcsak Péter60-nak is megmutathatnám. Erre most itt van, csak a saját országunkat kellett átszelni érte!
Tegnap begyűjtöttük a többi, csak vízi úton megközelíthető Tisza-tavi ládát, mára maradt az igazi csemege.
A 2. bejáraton jutottunk be, ami van ahol olyan keskeny, hogy a lapátokat bevonva a növényekbe kapaszkodva húztuk magunkat. Aztán kiértünk a titkos tóra, ahol érdekes volt a rucaöröm, sulyom, tavirózsa "mezőn" evezni. És még én gondoltam korábban, hogy az evezés nem valami hatékony, lassan haladunk! MInden csak viszonyítás kérdése. Ismét kiérve a nyílt vízre úgy éreztem, hasítunk. :-)
A pontos koordináták szépen a megfelelő helyre vezettek és a nagyméretű láda is pillanatok alatt előkerült. Mi ebben az 5-ös megtalálás nehézség? 1,5-nek mondanám.
Visszafelé az 1-es bejáratot próbáltuk megtalálni, de olyan áthatolhatatlan náddal találtuk mezőben, ahol átjárónak nyoma sem volt, így visszatértünk a már jár útra. Lehet, jobb lenne ezt a javasolt útvonalat törölni a leírásból?
Hálásan köszönöm Ancsnak az újrarejtést (én másfél évig leveleztem a rejtővel mint ládadoki, sikertelenül). Számomra ez volt/lesz a legemlékezetesebb tavi láda, az biztos.
Az idők során valahol elveszett a .com-os link. Kedves rejtő, kérlek, állítsd vissza. GC45B34
A múlt évi osztálykirándulás emlékére ismét eljöttünk Tiszafüredre a családdal.
Ez a nyaralásunk második találata.
Tavaly nem találtuk meg ládát, rossz bejáraton próbálkoztunk többször is, és a szárazföldről a homokpad felőli gyalogos megközelítés is kudarcba fuladt. Az idén ismét az Abatros kikötőben kölcsönöztünk egy négy személyes kenut. Nagyon élveztük!
A mai napra a kalandparkot terveztük be, de az éjszakai esőzés miatt ezt az evezős kalandot iktattuk be. Ami külön öröm volt számomra, hogy a feleségemmel a fiammal és a lányommal egy hajóban ülve márthattuk az evezőnket a Tisza hullámaiba. Érdekes volt a külső tó sulyommal benőtt vízfelszínén evezni. Először el sem akartuk hinni, hogy azon a szűk folyóson kell átjutnunk a belső tóra. A nádba kapaszkodva húztuk át a kenut. Bent egy nyugalmat árasztó vízfelület fogadott. A ládánál a partra szállás a negyven centivel alacsonyabb vízállás miatt egy kis gondot okozott, de sikeresen megoldottuk. Csak az egyik lábam merült el bokáig az iszapban. Kievezve a külső tóról mintegy ötven méterrel feljebb balra egy szűk csatornába fordultunk be mely egy idő után kiöblösödött. Csodálatos vízinövény és madárvilágon eveztünk át. Két órás kenuzás után értünk vissza a kikötőbe.
Első, gyalogosan nem elérhető ládamegtalálásom. Előtte aggódtam, hogy nehéz lesz, de örömmel csalódtam, semmi nehézség nem adódott, könnyen meglett.. Köszi a rejtést.
Ancs leírása alapján, méterre pontosan meglettek az útpontok. Ketten mentünk (mindketten 50 év felettiek, a Kedvesem elöször ült kenuban) a sulyommezőn könnyedén áteveztünk, a nádcsapáson evezés nélkül keltünk át. A belső tavon már nyílt víz várt, madarakkal, teljes nyugalommal. A végén is sikerült az iszapot átlépve, száraz lábbal kijutni a ládához. A szunyogokat az OFF távol tartotta. Jövőre levadásszuk a többi tisza tavi ládát is...
Már vagy 5 éve terveztem a Tisza tavi ládák kievezését, de mindig meghiúsult valamiért. Most végre sikerült és a várakozás jutalma a GCkv mozgó láda lett ami épp a GCtisa mellett állomásozott.:-) mSac helyiként jó ismeretségekkel rendelkezik, hisz itt nőtt fel, így már telefonon az M3-ról lefoglalt nekünk két 3-as kenut. Kicsit elszöszöltük az időt náluk, így 15 után indultunk csak neki a kalandnak az Albatrosz kikötőből. Gyors beszállás és már suhantunk is a ládák felé. Persze feltöltöttem Ancs koordinátáit, amik hatalmas segítségek voltak, ezúton is köszönet neki. Pillanatok alatt elértük az itt jobbra pontot és már kanyarodtunk is be a sulyommal teli kis öbölszerűségbe. Ekkor megállt mellettünk egy motorcsónak, az ember meg mondta rossz felé megyünk, de mi mondtuk az nem baj.:-) Kicsit még erősködött, hogy arra nem lehet tovább menni meg különben is ott minden tele van sulyommal és, hogy majd ő végigvezet minket a szép részen, de mi mondtuk, hogy van élet a nádason túl is. Az ember hülyének nézett minket és továbbállt. A kis öblön átérve nyíl egyenesen Ancs koo-ját céloztuk, ami méterre pontos volt, hihetetlen de tényleg ott lehet átjutni, bár még 50 méterre sem láttuk, hogy hol, de mikor a koo-n álltunk megvilágosodtunk. A nádason átjutást kézzel kellett megoldani mert annyira szűk az átjáró. hogy evezni nem lehet, de gyorsan átértünk és már eveztünk is a sok vízirózsa között a cél felé. Épp alacsony a vízállás, így a ládáig nem jutottunk el a csónakkal, bár igyekeztünk minél kiljebb tuszkolni az iszapba, de a végén az utolsó pár lépést már gyalog kellett megtennünk, ez elég kalandos volt. Innen visszaeveztünk, az itt jobbra pontig, majd feleveztünk az élő Tiszára. Ezen lecsorogtunk az átemelőig, majd beeveztünk a Borzanathoz. A túra végül nekünk Albatrosz kikötőből indulva, érkezve 11,5 km lett. Remek kis móka volt a Tisza tavon evezni.:-)
Családi nyaralás közben, a közeli strandról kenuval közelítettük meg a helyszínt.
A Holt-Tisza élővilága csodálatos, s mindez párosult egy nagyszerű rejtéssel!
Az ilyen élményeket nyújtó ládák miatt, lehet megszeretni ezt a játékot!
Köszönet érte!
Mikor láttam, hogy ancsék újrarejtették a ládát, mindenképp meg akartam keresni, amíg itt nyaralunk a Tisza-tónál. Pár napja egy bérelt, motoros ladikkal jártunk arra, de azzal reménytelen volt bejutni a ládához. Még kézi erővel se ment. A motor lenyúló propellere gereblye módjára szedte össze a hínárt és a sulymot. Esetleg olyan csónakkal működhet, aminek ki lehet emelni a motorját a vízből hosszabb időre is.
A térképeket nézegetve az az érzésem támadt, hogy talán száraz lábbal is el lehet jutni a ládához a 33-as út felől. Egyik kora reggel megpróbáltam ellenőrizni ezt a feltevésem. Körbejártam a területet az út felől, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a 2-2,5 m magas aljnövényzet dzsungelen keresztül (csalán, indák, gyalogakác és szúnyogrengeteg) lehetetlen. Szabályos ösvényt kellett volna vágnom magamnak a ládáig. Esetleg télen működhet a dolog. Szóval nem jött be ez az ötletem. Viszont felfedezhettem egy újabb részét a tónak és rejtettem is egy új ládát. :)
Ma aztán béreltem egy kenut a nem túl messzi strandon és eleveztem idáig. Ancs logja alapján gyerekjáték volt eljutni a ládához. Még az átjáró is meg volt a nádason keresztül.
Jó kis kaland lett a végén ez a ládázás! :) Köszönet érte.
Rövid evezést és némi pancsolást terveztünk mára, ráadásul a tavon már csak két láda várt megtalálásra, de sajnos mindkettő hosszú ideje beteg volt. A hét elején felvettem a kapcsolatot cactus-szal, reggel átvettem az előre elkészített ládákat, majd az Albatrosz kikötőből nekivágtunk a mai kalandnak.
Rövid evezés után elértük azt a helyet, ahol át kellett volna vágni a nádason, de ott nagyjából lehetetlen átjutni.
Inkább ezt javaslom:
Fordulás jobbra itt: N47 37.951 E20 43.555
Át a nádason itt: N47 38.010 E20 43.559
Jelenleg eléggé buja a növényzet, meg kell küzdeni a sulyommal. :) Az útvonalon rengeteg madarat, halacskát és brekuszt láttunk, nem is beszélve a tavirózsákról.
A Balneumnál kávéztunk egyet, elsuhantunk a strand mellett, majd megálltunk egy .com-os ládánál is.
A kikötőben ebédeltünk, a strandra pedig egy műrepülő bemutatóra értünk oda. Szuper nap volt!
Az első új megtalálót egy meglepetés láda is várja!
Sajnos, vagy nem sajnos, de nem néztem meg, hogy beteg a láda, és feltöltöttem a GPS-re.
Az Albatrosz kikötőben béreltünk egy 3 üléses kenut, és bementünk megkeresni a ládát. Nem tudom pontosan hol kellett volna lennie, de ahol a GPS jelezte, ott most víz volt.
A bejutás egyébként könnyen ment. A megadott koordináták szerintem keveset segítenek, viszont simán be lehetett most is menni egy másik bejáraton.
Nagyon szép volt a sok bimbózó fehér tündérrózsa, némelyik már ki is volt nyílva.
A ládánál a partra kiszállás után olvastam el a legutolsó bejegyzést, hogy beteg a láda. Egy kicsit azért még kerestük, aztán visszafordultunk.
Egyáltalán nem bántuk meg, hogy bejöttünk ide, nagyon szép volt, és izgalmas.
Köszönjük a rejtést!
Persze azért jó lenne pótolni a ládát, szerintem egy odúba felrakva valamelyik fára hosszabb élete lehetne a ládának.
Tracket majd rakok fel.
A láda 2013 júniusa óta beteg. Gyógyítás időpontjára vonatkozó többszöri kérdésemre a rejtőtől végül az alábbi választ kaptam 2014 márciusában: "Lassan eljön az az idő amikor lesz víz az ártérben és megközelíthető lesz a láda rejtekhelye!" Sajnos ez az idő azóta sem jött el, úgy látszik, pedig elég esős volt a tavalyi év. :-(
Strombus, a szomorú ládadoki
Most ráértemben olvasgattam és úgy gondoltam be jegyzek én is . Úgy hogy abban az időben mikor én és a párom eredménytelenül arra kenuztunk ennél a doboznál ,(már mint a helyén),az elmúlt nyáron 2013.07.03 án miután az áttörésnél majdnem kiszúrtam a kedvesem szemét vagy felnyársaltam már nem tudom pontosan kicsit dühös voltam (Ő talán jobban rám).De hozzá kell tennem már évekkel ez előtt is voltam erre motorcsónakkal de vissza kellett fordulnom a járhatatlanság miatt.Most igazából nem akartam bejelenteni de ha megkönyörülsz nekem talán bízom benne hogy elfogadod azon felbuzdulva hogy akkoriban többen is voltunk hasonló helyzetben.ott a bejelentések alapján.
Küldök képet is ,majd ha sikeres lesz meg módosítom a dátumot is.Köszi.
Utóirat :Csak ezért a dobozért béreltünk egy kenut erre az alkalomra ami persze sok egyéb élményt is adott.
Csapdoki.
Egy hetes Tisza-tavi nyaralásunk során ide is eljutottunk. Egy "tengeri" kajakkal indultunk útnak. Mivel bejáratot nem találtunk nekimentünk a nádnak és átjutottunk. Az öbölben húztuk-vontuk toltuk, eveztük be magunkat, majd a koo-hoz érve kihúztuk a kajakot a partra. Kb. 5 percig kerestük a ládát, csináltunk pár fényképet, majd menekültünk kifelé. A szúnyogoknak nem szólt senki, hogy amivel bekentük magunkat az ellenük van, nem értük. Mikor kibukkantunk a nádból nagy, kerek szemű emberekkel találkoztunk.
Családi tisza-tavi hétvége során gyűjtöttük be a környék ládáit. Ez is sorra került...
Baranyaifiúval, Szöszke15-tel és családommal indultunk két kenuval a ládáért, és igazi kihívás lett a keresés!
Átvágtuk magunkat a "sulyom-mezőkön" és a nádfalon, eljutva az adott koordinátához.
Megküzdöttünk a szúnyogokkal, és keresgéltünk jó sokáig...de a ládát nem találtuk meg!
Jó nehéz volt bevergődni.Már a nád átvágása után úgy néztem ki,mint egy disznó.Olyan csípéseket kaptam, hogy mostanra kezdenek a vörös foltok eltűnni.Mi lehetett??
A ládát sajnos nem találtam, a rejtő segített ki a jelszóval.
Köszi a rejtést!
Életünk első kenutúrája volt. Gyönyörű a tó így vízen is, fantasztikus az eldugott részek csendessége, mégis élő világa, a hínár ereje. Nagyon örülünk, hogy belevágtunk, még így is, hogy nem volt ott láda.
Kérjük cactus-t a találat elfogadására a feltöltött fényképeink alapján. Köszönjük!
Nagyon jó hely, gyönyörű kis eldugott rész ez. Sajnos a láda nem lett meg, pedig még partra is kimerészkedtünk körbenézni. Ez mondjuk nem volt bölcs, iszonyatos szúnyoginvázió fogadott, rengeteg csípést sikerült igen rövid idő alatt begyűjteni. Itt tényleg értelmet nyer a megesznek a szúnyogok kifejezés.
A szél ma eléggé fújt, ez nehezítette rendesen a dolgunk kenuzáskor. Szép nap volt, elfáradtunk rendesen a végére. A jelszó csak segítséggel lett meg.
Sajnos a ládát nem találtam meg, de körbe jártuk azt a partszakaszt. Nagyon jó volt, tetszett. A képek és a track alapján kérném a megtalálás elfogadását. ( Sajnos csak a vissza utat mértem )
LINK /endomondo link széthúzta az egész oldalt, javítva admin által - zakany 2014.08.05./
Na hát ez jó volt. Judittal és Bélával már korábban megbeszéltük, hogy ,,újoncként'' eljönnek velünk egyik nap kenuzni, és ma jött el ez a nap. A kenu másik két utasa, az öcsém és én már többször is voltunk (csak nem itt), de én már régen (utoljára 9 éve), úgyhogy nem mondható el, hogy rendkívül tapasztalt vízitúrázók lettünk volna.
Tiszafüredről indultunk, és elég hamar eljutottunk az öböl bejáratáig, azonban a leírásban említett koordinátánál a bejárat teljesen járhatatlan. Pár méterrel nyugatabbra viszont könnyen bejuthatunk az első sulymos öbölbe. Amikor indultunk bele, valaki egy kajakból odakiáltott nekünk, hogy minek megyünk oda, ott nincs semmi. Öcsém visszaszólt, hogy szerintünk viszont van egy elrejtett kincs. A kajakos nevetve mondta, hogy majd ha megtaláltuk, szóljunk - és továbbevezett. Innen is üzenem neki: megtaláltuk :) Amikor beljebb jártunk, még hallottuk, hogy kint a ,,nyílt'' vízen megint mondják egymásnak valakik, hogy ,,Nézd, hova bementek azok ott'' - szóval mindenki furcsa szemmel nézte, hogy mit keresünk arrafelé :) De mi rendületlenül haladtunk beljebb a sulymosba.
Az öbölben már akadtak gondjaink: a gépéesst követve az öböl északi partján egy kis nyúlványba tértünk be, ahol megpróbáltunk partra szállni, mert már csak 90 m-re volt a láda és úgy nézett ki, innen már szárazföldön elérhető. Azonban miután a térdig érő mocsárból kikecmeregtünk a tüskés növények között levő csípős hangyák bolyába, észrevettük, hogy mégsem erre van a láda. Így visszaszálltunk a kenuba és megtaláltuk a második öböl bejáratát. Ezen átevezve már könnyen elértük a láda helyét.
Sziasztok!
Nagyon jó rejtés! Mi hárman voltunk egy kenuban, ebből két lány. Gond nélkül át tudtunk evezni a sulyom tengeren. A Füredi kikötőtől kényelmes 1,5 órás kenuzás oda-vissza.
30 km kajakozás gyönyörű időben az Albatrosz kikötő - GCTISA - Kis-Tisza - GCVITP - Poroszló - Óhalászi-sziget (megszűnt GCOHAL) - Borzanat - GCBRZN - Albatrosz-kikötő útvonalon - napozással, fürdésekkel, esti halászlével.
Beeveztünk a sűrűjébe, és megtaláltuk a láda feltételezhető helyét. Magasabban is volt uszadék, így valószínűleg egy árvíz vihette el a ládát.
A rejtőt kerestem indulás előtt, és felajánlottam a segítséget az újrarejtésben - de nem válaszolt. A jelszónélküli megtalálásra se reagált, így a logoláshoz Mikulástól kértem és kaptam segítséget. Köszönöm.
Nagyon kellemes vizitúránk volt. Kár hogy a láda beteg.
Mindenkinek ajánlom a Tisza tót mint kirándulási célpontot.
Akár saját erővel ( kajak, kenu,) akár gépi erővel-(-motorcsónak)
Sajnos nem sikerült megtalálni. Szerintem valahol a közéleben járhattunk már, de a kis öböl úgy be volt nőve vizinyövényekkel, hogy nem sikerült a fa közelébe jutni. Charlie
Ki tudja, mikor jutok el még egyszer erre a helyre (bár remélem, még lesz rá lehetőségem), így aztán a láda betegsége ellenére nekiveselkedtem, hogy legalább a helyét fölkutassam. Sikerült is, bár nemhogy motorcsónakkal, de kenuval is alig boldogultunk, gyakorlatilag csak toltuk magunkat, nem eveztünk a sűrű növényzetben. Azért így is élmény volt, a ládát viszont nem keresgéltük, örültünk, hogy pár méterre meg tudtuk közelíteni. A fotókon remélem, látszik az erősen átalakult környezet, és felismerhető a rejteket adó fa.
Megpróbáltuk megkeresni a ládát, vagy legalábbis a helyét. Sajnos nem jártunk sok sikerrel mi sem, viszont egy jót eveztünk és nagyon szép időben szép helyen voltunk! :)
A képen látható fa csak a szárazföldről közelíthető meg, de nem volt ott semmi, pedig tornáztam eleget (a feltöltött fotón nem az a fa látható).
Mivel lassan egy éve nem gyógyult meg, ezért a jó idő miatt most kerestük fel a helyet. Feltételezem, ha tovább várunk, akkor sem lett volna több esélyünk egy gyógyult ládát keresni/találni.
Most olvasom a régebbi logokat, hogy ez a láda már nagyon régen problémákkal küzd. Sajnáljuk, a javasolt vizitúra tényleg nagyon jó, reméljük tovább fog élni a láda. Ide tényleg megéri ellátogatni!
Én még nem kenuztam és be voltam parázva, hogy tuti beborulunk. Épp ezért nem vittünk se telót, se fényképezőt, minden mást a kenuhoz kötöttünk. A ládát szerintem megtaláltuk, de ömlött belőle a víz, így jelszó nuku. Kérjük a rejtő elfogadását GPS log alapján!
Mindenesetre óriási élmény! A végén 16 km-t eveztünk, el se hiszem!
A láda teljesen beázva, esélytelen a logbookhoz hozzájutni. Így jelszónk nincsen.
Bringás tó kerülés utáni napon kenuval kerestük. Mivel nem vittünk semmilyen kütyüt csak a GPS-t, kérem a rejtőt fogadja el a GPS log alapján. E-mailben elküldtem a log fájlt. Koordináták alapján elöször 10 méterrel arébb lévő fánál kerestük. A ládához vezető öböl, teljessen békanyálas, de azért lehet rajta "közlekedni"
Elég gáz a rejtekhely, mert a kép alapján minden 3. fához odaevezhettünk volna:-) Így ha nincs a szép táj akkor elég hamar elkedvtelenedtünk volna! Ajánlom figyelmébe a rejtőnek hogy egy ilyen helyszín évről évre változik, ezért egy stabil TP választhatna:-)
Nem keserít el a kudarc, hogy nem találtuk meg, mert nagyon jót csónakáztunk. Az igazság az, hogy olyan sok uszadék volt a fákon és az egész bozótosban, hogy nem csodáltam volna, ha a víz elviszi a ládát. A, szerintem, bizonyos fáról egy nagy halom hordalékot leszedtem, vagy 2 méterrel a vízszint felett de nem mind, így lehet, hogy ott volt a láda, de lehet, hogy nem. Amint a bejegyzéseket olvasom nem én voltam az egyetlen aki feladta a keresést.
Kedves "Rejtő" ha teheted nézd meg, mert számunkra nagy élmény volt így is, de van aki a jelszavakat gyűjti annak is legyen öröm. A Tiszató gyönyörű érdemes ide jönni és felfedezni, mert többet ér egy tengeri nyaralásnál is.
Évek óta járunk a Tiszafüredi Halas Napok-ra, és idén a játék keretében az Albatrosz kikötőből indulva, motoros csónakkal megkerestünk a (Tiszaörvény (GCKORM) ládát (szombaton). Majd gondoltuk, ezt is megkeressük.
Először ezzel a motoros csónakkal próbálkoztunk, de ezt nem nagyon ajánlom senkinek, a sok vízinövény miatt! Szinte rögtön feltekertük a hajócsavarra, pedig csak az első öbölig mentünk vele.
Eldöntöttük, hogy Vasárnap azért is visszamegyünk, de most már vízibiciklivel, mert arról könnyen lehet a fát körbekeresni (nem borul fel).
Sajnos az előző logokat nem olvastuk vissza, így el is indultunk valamikor vasárnap délután.
Egyébként a vízibicikli sem volt a legjobb választás, de eljutottunk vele a fáig, nem úgy, mint a motorossal. Szerencsére nagyon meleg volt, így a szúnyogok nem támadtak. Eleinte azt hittem, hogy valamilyen állat "fészket rakott" a fára, de rájöttünk, hogy ez az árvíz maradéka a törzsön, a jelenlegi vízszint felett kb. 1-1,5 méter magasságban.
De hiába másztam fára papucsban, a láda sajnos nem lett meg.
Köszi a rejtést, és egy korábbi megtaláló segítségét a jelszóhoz! ;)
A tiszafüredi Albatrosz kikötőből indultunk el 14-en két 4-es és két 3-as kenuval Poroszló felé. Mivel a zsilipek le voltak zárva, ezért a Kormorán kikötőnél mentünk ki az élő Tiszára, majd a Szabics kikötővel szemben átemeltük a kenukat a gáton és a Borzanaton folytattuk utunkat. Két héttel ezelőtt még 3 m-rel magasabb volt a vízállás, amit a gyékény és a sulyom nagyon megsínylett, madarat is kevesebbet láttunk az előző évekhez képest. A Csapói Holt-Tiszától keletre haladtunk a nádas közelében, majd becsatlakozva a Kis-Tiszába beeveztünk a poroszlói szabad strandra, ahonnan fürdés és ebéd után visszaindultunk a Kis-Tiszán. Eleinte elég tempósan haladtunk, majd egyre több lett a bedőlt fa, de szerencsére eldarabolták őket és át tudtunk vergődni köztük. Az élő Tiszához közeli zsilipnél megint át kellett emelni a hajókat a bokrok közti meredek parton. Itt látszott, hogy a Tisza kb. 1m-rel van magasabban a tónál. A zsilip után kb. 200m-rel következett mai napunk legnagyob kalandja, ugyanis egy keresztbe dőlt hatalmas nyárfa teljesen eltorlaszolta az utat. Nem akartunk hatalmas kerülővel visszamenni, mivel már elég késő volt és az először evezők is teljesen elcsigázottak voltak, ezért kiszálltunk a vastag ágakra, átvonszoltuk a kenukat, majd visszaszállva kiküzdöttük magunkat a lombkoronából. Most már tudom, hogy kell hajóval fára mászni! Nekem nagy élmény volt (de azért volt, aki másként élte meg...)! A Tisza túloldalán is zárva volt a zsilip, ezért újra a Kormorán kikötő felé kerülve mentünk vissza az Albatrosz kikötőbe. Innen Hinterrel elindultunk felkutatni a ládát, aminek a helyét könnyen megtaláltuk, de magát a ládát nem. A rejtekadó fán több méter magasan uszadékok voltak felakadva. A viszontagságok ellenére nagyon szép napunk volt, köszi a rejtést.
Ma 14-en egész napos vízitúrára az Albatrosz kikötőből 4 kenuval indultunk el evezni. A zsilipek le vannak zárva így kétszer a kenuk átemelésével és egyszer egy kidölt fa megmászásával tudtunk tovább haladni. Poroszlótól a Kis-Tiszán jöttünk vissza az élő Tiszánál is zárva volt a zsilip így a hosszab útat választva mentünk vissza az Albatrosz kikötőbe, ahol a már elfáradt túratársaink kikötöttek. M.Sasa és jómagam pedig tovább evezve megkerestük a rejteket. Sajnos itt is a víz volt az úr és a dobozkát magához vette. Mi csak a lerakódott hordalékban kotorászhattunk. Nagyon szép napot töltöttünk a tavon.
Családi kerékpározás a Tisza-tó körül. [wapon beküldött szöveg]
Sajnos a vizes ládák közül csak erre volt esélyünk, mert a zsilipek nagy része még zárva volt. Az ajánlott kölcsönzőnél béreltünk Kenut, majd mind a négyen vízre szálltunk. Néhol meg kellett küzdenünk a bedőlt fákkal, ami nem mindenkinek tetszett, de én megmondtam, hogy ez nem a vidámparki mesebarlangszerű csónakázás lesz. Egy félóra alatt sikerült eljutni a ládához, amit 4 méterre meg is közelítettünk, de amikor a sikerült felkeltsük az ott tanyázó szúnyog kolónia érdeklődését, akkor a családom elvesztette az összes maradék türelmét és követelték, hogy most azonnal tűnjünk el innen. Így csak egy gyors fotó készült csak a helyszínen. A rejteket adó fát egyébként nem csak a vérszívók hada védte, hanem az árvíz illetve a pár héttel korábbi viharok hatására letört ágak is komoly akadályt jelentett. Visszafelé menet a csónak elött ugrott ki egy szép nagy hal a vízből, de a lányok megnyugvására nem a csónakban landolt. :)
Végül is a kis vízitúra mindenkinek tetszett! Köszi a rejtést.
Viszonylag gyakorlatlan kenusként elindultunk - ha már van itt egy láda, miért ne erre. Aztán hamar úgy döntöttem, a cél a túlélés, nem a láda. Aztán párommal helyet cseréltünk egy alkalmas helyen, és bekapcsoltam a gps-t újból, és hoppá, 200 méterre van! Így elkezdtük keresni, hol jutunk be, és harmadszorra meg is találtuk. És tavi rózsákat is. A ládának viszont csak a helyét találtuk meg, nézegettük a kajakból az ágak között, de sajnos nem szúrtuk ki. Egy idő után feladtuk, hiszen nem ez lenne az első láda, amelyik megsínylette az árvizet.
Mindenestre a túrát megérta, és hátha a képek alapján egy jóváhagyás is jár:)
Az előző napi esős idő ma délutánra kicsit alábbhagyott, ezért elindultunk megkeresni a ládát. Az előző napi kudarc azonban nem túl sok jót ígért.
Az Albatroszban béreltünk egy négyszemélyes kenut nagyon kedvező áron - 600 Ft/óra, 1000 Ft/2 óra. Annak ellenére, hogy ők is a levonuló ár utáni károkat mérték fel és takarítottak, nagyon segítőkészek, kedvesek voltak, a kikötő vendégei pedig nagyon jókedvűek. A rövid kis távot gyorsan megtettük, az eligazító pontok nagyon hasznosak a labirintusban, a még mindig magas víznek köszönhetően pedig a bejárat sem volt olyan szűk, egyből megtaláltuk. Amikor viszont a ládához közeledtünk már láttuk, hogy ezt sem lehet megúszni száraz lábbal. A bizonytalan fenék miatt viszont végül csak a hajóból próbáltuk megkeresni, miután nagy nehezen sikerül a fa mellé navigálni. A vélt rejtekhelyről irtózatos mennyiségű hulladékot vakartam le, közben többször is majdnem borult a kenu, végül mégsem lett meg. Csak merem remélni, hogy én voltam a béna és nem lett az árvíz áldozata.
Visszafelé - kicsit csalódottan - de azért kellemesen eveztünk, ekkor már csak a fiúk, mert rájöttünk az ugyanolyan hatékony, mint amikor a lányok is húznak. :)
Kikötés után még megittuk a félig jutalomsört a büfében és közben figyeltünk egy vicces kis csapatot, akik két kenuval indultak el, de kb. 20 méter megtétele után az ár segítségével megfordultak és ki is kötöttek. Jobbnak látták ha elvisznek egy motorost, mi meg csak nevettünk, hogy számukra a tiszai kenuzás is kipipálható a programtervben.
Köszönjük a rejtést, kérnénk a képek alapján a megtalálás jóváhagyását!
Megtaláltuk :)
Kenuval levadászva.
A jelszó szinte teljesen megsemmisült, olvashatatlan!
Szétázott!
Sajnos nem volt toll és papír nálunk, így nem tudtuk pótolni.
Megtaláltuk! Egy kis kenuzás közben kerestük meg a ládát! Nagyon ötletes a rejtés! Köszönjük! Sajnos a láda beázott és így minden csupa víz, alig lehet kibogozni a jelszót! Sajnos nem volt toll és papír nálunk, így nem tudtuk pótolni.
Megtaláltuk! A mai napot a Tisza-tavas csónakos ládák, valamint a még hátralévő tó környékiek felkeresésére szántuk. A Tisza áradása miatt a zsilipek le voltak zárva valamennyi helyen, ezért kicsit nehezebb dolgunk volt, de azért teljesíthető.
Tiszafüreden béreltünk motoros csónakot , azzal jutottunk be a ládáig. Nagy élmény volt számunkra, mert egyrészt a Tisza-tó nagyon szép, másrészt egyikünk sem ült még ezelőtt ilyen járműben. Gond és probléma nélkül azonnal megtaláltuk a ládát, sem a megközelítéssel, sem a csónak irányításával nem volt nehézségünk. Oda-vissza fél óra alatt megjártuk a kikötőből. Köszönjük!
Csigavonalban körbejártuk, de a decemberi árvíz 0,5 m-rel a talaj fölött fagyott jégrétege miatt a hóban nem tudtuk biztonságosan elérni. Csak az öblítőcsatorna jegén lehetett volna gyalog elérni, de már sötét volt.
Jégtúra után megpróbáltuk. 180 m-re sikerült megközelíteni. Két irányból is próbálkoztunk. A csatornán keresztül sikerülhetett volna de már szürkült. Reméljük megvár.
Már régóta vártam erre a ládára.
Igazság szerint, már harmadjára voltam ott, de csak most logolok :)
Farival találtuk meg ismét, csodás volt az idő, a környezet és természetesen a társaság! ;)
Kis ejtőzés után indultunk vissza a kikötőbe :P
Köszönjük!
A ládáig vezető út a Kis-Tiszán volt a legszebb része a túránknak! Nagyon tetszett a vadregényes hosszú szűk járat! A láda megközelítése már nem volt egyszerű, átvágtunk a segédpontnál a nádason, majd csak evezővel boldogultunk. Még jó hogy előtte beugrottunk egy "kávéra" a parton, szükség volt a kalóriára :)
Igen jó társaságban elkövetett Tisza-tavi kalandtúra keretében.
Mikor elindultunk a gcvitp ládától, még nem tudtuk milyen csodálatos környezetben folytathatjuk utunkat. Nem győztük csodálni a környéket. Ezen a szakaszon több szép helyet láttunk, mint a teljes vízitúrán együttvéve talán. Mindenkinek ajánlom, hogy a keskeny Kis-Tiszát semmiképp se hagyja ki. Mikor kiértünk az élő tiszára balra vettük az utunkat, betértünk a 33-as út alatti vendéglőbe, egy "kávéra" :D. A láda megközelítésekor még nem tudtuk mi vár ránk... Úgy kezdődött, hogy nem találtuk a bejáratot:D. Nem véletlenül, mert hogy szinte azt lehet mondani, hogy nincs bejárat. Nekilendültünk, és törtünk magunknak uj bejárási lehetőséget. Megtettünk mint egy 2 métert:)), és föladták a motorok. Nagy nehezen beljebb küzdöttük magunkat a nádba, és ott átültünk egy csónakba, hogy legyen 2 evezőnk, és kevesebbet kínlódjunk. A nádba kapaszkodva húztuk be magunkat a kis tóra. A rejtő képeihez képest, a tiszta víz helyett, egy vízinövényekkel benőtt tó várt minket. Evezni képtelenség volt. Motort be, és hasítottuk a növénnyel teli vizet....3 méteren keresztül:D. Tisztítás, és újra 3 méter:D Jó volt. Szerencsére messziről észrevettük a damilon lógó palackot a jelszóval. Kifelé ugyan ilyen vicces volt..
Nagyon jó kaland volt, leszámítva azt a 328 szúnyogcsípést:).
Innen már csak a kölcsönző volt a célpont. A vízikalandot egy laza, de rövid fürdéssel zártuk a kölcsönzőhöz közeli strandon.
Köszönjük a rejtést!
az eredeti ládat nem találtuk meg. A rejtő elérhető telefonszáma érvénytelen. Az utóbbi idő számtalan sikertelen megtalálása ellenére nem oldotta meg az újrarejtést. Az utolsó tényleges megtaláló segítségével megtudtam a jelszót és így sikerült egy pót ládát (palackot) rejteni a N47 38.058 E20 43.586 ponton lévő ferde vastag törzsű fára. A tó felől kenuval jól megközelíthető. Az eredeti koo-tól DK-re van. Jó keresést kívánunk az utánunk érkezőknek.
Május végén voltunk a ládát megkeresni először, akkor nem sikerült megtalálni, később kiderült, hogy azért, mert a láda álllítólag nem volt meg.
Kenuval sikerült eljutni addig a fáig, ahol a rejtés volt, ki is szálltunk a partra nagy nehezen, de így sem jártunk sikerrel, csak jópár szúnyogcsípést sikerült begyűjteni.
A mellékelt képek alapján kérném a jelszó nélküli megtalálásom elfogadását!
Estefelé értünk ide, egy Tiszafüred-Poroszló-Tiszafüred kör végén. A korábbi bejegyzésekből felkészültünk arra, hogy a láda hűlt helyét fogjuk találni. Hát így is történt. Szerencsére pontosak az átjáró koordinátái, így elég könnyen betaláltunk a belső tóra, ahol millió szúnyog éhes tekintete várt bennünket. Úgyhogy nem sokáig kerestük a ládát, menekültünk kifelé.
Kemény harc volt a vízinövényekkel. Leginkább a motorról pucoltuk a vízinövényeket, de nagyon nem haladtunk előre, pedig lapátolással is próbáltunk besegíteni. Mint kiderült fölösleges volt a küzdelem, mert a doboz nem volt meg.
A jelszót ez úton is köszönjük.
Tisza tavi ládázásunk utolsó állomása lett volna. Napnyugta körül értünk a kis tavacskához amin alig tudtunk közlekedni a sulyom és a hínár miatt. Mire a fához értünk szuroksötét lett. A szúnyogok hada rettenetes volt még a 43 liter szúnyogriasztó sem segített. Sajnos a ládát nem találtuk meg bár nagyon készültem rá és ha már tök sötétben odavergődtünk legalább a megérdemelt ládika ott várt volna. Off a rejtőnek: nem lehetne újratelepíteni ezt a ládát? Sokan keresik most nyáron és jól esne a sikerélmény!Köszi a találat elfogadását!
Hét fős csapattal töltöttünk 5 napot a Tisza-tónál. Tegnap is probálkoztunk a láda keresésével, de egy másik tavacskába kötöttünk ki, ahonnan nem tudtunk a láda felé tovább evezni. Ma hárman (Anna, Laci és én) egy kenúval elindultunk a láda felkutatására. Különböző helyeken probálkoztunk a bemenetellel, de végül is a megadott bejárat volt a nyerő. Mikor beértünk a susnyásba sikerült megtalálnunk a már majdnem teljesen benőt ösvényt, melyen keresztül eljutottunk a ládához. A megadott kordinátán a fát megtaláltuk, de a ládát nem. Kiszáltunk a kenúból és az éhes szúnyogok kiséretében a környék átvizsgálása után feltételezhető, hogy a láda eltünt. Otthon a logokat áttanulmányozva a ládát utoljára Csuhás találta meg télen. A két útitársamnak ez lett volna az első láda megtalálása.
Kenuval a Tisza-tavon a családdal. Az ösvényről letérve csak az 1. tóig jutottunk mert utána már benőtte a nád, azóta a tavat elég rendesen benőtte a hínár és rengeteg a kicsi béka.
Nagyon köszönjük a rejtést. Nem vagyok egy "vízi" ember de ez a szombat a Tisza-tavon valamit alapvetően megváltoztatott. Csodálatos 8 órát töltöttünk egészen napnyugtáig a madarak, vízinövények világában mintegy 20-22 km-t megtéve motorral, lapáttal.
Sajnos a láda nem lett meg, de az élmény mindenért kárpótolt bennünket. Köszönöm a rejtő segítségét...
Az Albatrosz-kikötőben béreltünk csónakot, egy kis 4KW-os motorral. Tisza-tavi ládázásunk első állomása (életünk első csónak-útja) lett volna ez a láda. Alig befordultunk a nádasban lévő hasadékon, a sekély vízben felült a csónak. Ekkor döbbentünk rá, hogy csak egy evezőnk van. Persze, hogy nem arra ment a csónak, amerre kellett volna! Nagy nehezen beevickéltünk a fákig, ahol kikötöttünk, és a parton kerestük a ládát, de sajnos nem találtuk meg. Egy csomó sebet, szúnyogcsípést azért begyűjtöttünk. Szerencsére kicsit fújt a szél, és a szúnyogok nem voltak igazán formában. Másfél órán át "szenvedtünk" a csónakkal, ami persze nem a rejtő hibája, csak hát mi szárazföldi emberek vagyunk, itt még a csónakkezelés is nehezen ment. Később már azért belejöttünk!
Készítettünk néhány képet, és ezek birtokában kérjük jóváhagyni a találatot, mert ennél többet nem tudunk tenni az "ügyért"!
Mi kenuval eljutottunk egészen a kiszáradt fáig, de a farönkön még így is nagyon nehéz volt átjutni. A PDA pontatlansága miatt nem voltunk biztosak benne, hogy jó helyen vagyunk, ezért csak futólag néztük át. Nem találtuk meg, alaposabban kellett volna keresni.
Visszatérés egy héten belül, teljes átvizsgálás.
[Jóváhagyta: daikini, 2009.05.14 12:28]
Köszönöm a villámgyors jóváhagyást!(de akkor is visszamegyek:)
Második nekifutásra sem találtuk meg a ládát!
Biztos hogy ott van azon a kiszáradt fán?
Az a baj, hogy a szúnyogok nem tűrik a hosszú keresgélést.(mondjuk írva vagyon)
A GcKorm után jobbra fordultunk a kis leágazásnál. Itt ki kellett emelni a motort. Nagynehezen jutottunk be az első tóig ahol hasonlóan nehéz volt a továbbjutás, nagynehezen bejutottunk de a fát lehetetlen volt megközeliteni.. 5.0 / 5.0
13 méterre tudtuk megközelíteni, ugyanis farönkök vannak körbe a fa körül, amik lehetetlenné teszik a megközelítést. A ládaoldalra feltöltött képeink alapján kérlek fogadd el a megtalálásunkat!
{kisebb kenuval, vagy kajakkal egyszerűbb a bejutás!}
Télen is nehéz a megközelítés, czudar sisnya veszi körül a ládát. Sajnos egy elszivárgott pocsolya vékony jege beszakadt. Így igen csak sáros, fázós lábbal keresgéletem. Köszi!
Evab hőstette a kiváló navigáció mellett egy fuldokló óriási szitakötő megmentése volt. Mi az Albatrosz kikötőböl való indulást javasoljuk. Egyébként a legnagyobb elismerés a helyieknek a szépen, izlésesen kiépített kikötökért, a vizitúrákhoz nyujtott jól szervezett lehetőségekért és az udvarias segítő kész szolgálatért. Mindenesetre itt az egyik "kikötő fiu" tud segítséget nyujtani az igen rejtett átjáró megtalálására. Köszönjük a rejtést, melyet ha nem is sikerül felfedni a csodálatos környezetben kajakozással eltöltött idő nagy élmény, különösen ilyen csendes szép őszi időben.
Robin13 társaságában végrehajtott ládázás. A ládához képtelenek voltunk odajutni. A rejtő által megadott koordinátán nem találtuk a csatornát, csak egy nagy ágasbogas fát, amin nem tudtunk keresztül vergődni. Próbálkoztunk más irányokból, de ezek felől meg nem lehetett a megfelelő tóhoz kerülni. Egy köztes tóba kerültünk, a gps már csak 90 métert jelzett a parton. Itt kikötöttünk, és gyalog folytattuk. Már 35 méterre megközelítettük, de ott megint víz állta utunkat. A túra egyébként nagyon jó volt, sok szép madarat láttunk. Annak ellenére, hogy nem sikerült megtalálni, köszönjük a rejtést mert így legalább ide is eljöttünk. Kétségkívül a mai nap fénypontja volt, pedig a nap többi része - tókerülés biciklivel - se volt kutya. A pont az i-re az lenne, ha a rejtő - értékelvén erőfeszítéseinket - jóváhagyná a megtalálást :-) Köszönjük.
Bütyök minden érdemlegeset elmondott. :o)
(A képein fekete kendővel és napszemüvegben Bogee, a szép sapiban és "SylverRat for President" feliratú pólóban SylverRat látható.)
A Szabics kikötőből indultunk, csak javasolni tudom a helyet és a kikötőt mindenkinek, kedvesek, rendesek, és tényleg egy élmény (főleg nekünk, szárazföldi (ezüst)patkányoknak...) a túra! (Vezetőnk rögtön tudta, hová igyekszünk, amikor mondtuk neki, mit is keresünk... :-) )
Megküzdöttünk a vizigazokkal, és végül az alacsony(??) vízállás győzőtt le minket, megfeneklettünk a belső tóban. No comment. :-)
SylverRat + Bogee-val és Bütyök+Zulu-val indultunk a keresésnek. Nem írnám le ismét közös élményeinket, Bütyök logjára hivatkozva kérném a megtalálás elfogadását.
Köszi.
Ma sem maradt ki az Éjszakai Ragadozók nagy kalandja. Velünk mindig történik valami. Olvasva az előző logokat, ki sem nyomtattuk a ládaoldalt, majd megfelelőbb évszakban visszatérünk a dologra jelszóval. Reggel Bubuka elmesélte, hogy nemrégen milyen módon jutottak a ládához, pontosan elmagyarázta, hol a bejárat: "nem, nem azon a nyíláson, hanem emezen kell, a nádat széthajtogatva behajózni. Mivel amúgy is a GCBRZN-t megkerestük, rákérdeztünk a kikötőben, mi a helyzet sulyom téren. Gyakorlott hajóshoz irányítottak, aki bíztatott a megtalálás esélyével. Nekivágtunk. Csodálatos úton vitt fel bennünket a helyszínig, már ezért is megérte. Adott koordinátán megtaláltuk a bejáratot, boldogan kínlódtuk be a csónakot. Elmentünk a partig, találtunk egy megfelelő fát is, de valahogy nem jó öbölben voltunk. Nosza keresünk másik bejáratot. Az csónakos ember ismerte a másikat is, még így benőve is megtalálta. Befurakodtunk a résen, és megszorultunk. Mondván megfordulni csak az öbölben tudunk, be kellett mennünk. Ez úgy történt, hogy húzzuk parancsszóra mindenki a hozzá közelebb lévő gyékénycsomóba kapaszkodva rángatta előre a hajót. Egyszercsak beértünk. Volt pár centi víz a sulyom alatt. Egy szál evezőnkkel megfordítottuk nagynehezen a csónakot, és a begyakorolt módszerrel visszavergődtünk a nyílt vízre. Mi is és a csónak is tele mindennel. Egy kb. húsz fős nagy kenuról kicsit furcsán néztek ránk, amikor megjelentünk a gyékényen "csónakázva". Boldogan integettünk nekik, és csak annyit mondtunk: "kalandtúra". A motor is tele lett minden aprósággal, nem indult el. Végül találékonyan Bogee hajcsatjával kitisztogatta emberünk, és elindultunk visszafelé. Még jégmadarakat is láttunk. New will kolléga remekül beilleszkedett elvetemült csapatunkba, derekasan küzdött. Lemostuk a koszt magunkról a kikötőben, és élvezkedtünk nagy kalandunkon. Ha a ládát nem is érinthettük meg, csodálatos helyen jártunk, köszönjük a rejtést.
Ha lehet, kérjük a találat elfogadását.
Az alacsony vízszint és a "töklevéllel" benőtt öböl miatt nem tudtuk elérni a ládát. 2es kajakkal nagyon gyorsan lehet haladni a "zöldségen" de a kiszállás nehéz belőle, és a parton váró dzsungel is lehetetlenné tette a keresést. Kérjük a képek alapján elfogadni a megtalálást
Én lennék a "másik kesser", akit PolarBear a lentebbi küzdelmes leírásában említ, együtt futottunk neki mind a két alkalommal a ládának. Én is kérem a képek alapján a megtalálás elfogadását. Köszönjük a rejtést !
Egy hetet töltöttünk a tiszatónál, és ennek a ládának kétszer is nekifutottunk (két baráti kesser csapat). Első alkalommal, mivel gyakorlott vizitúrázók vagyunk kenuval vágtunk neki. A megadott segéd pont jól jött, ahol be lehet jutni a kis tóra. A rejtéskori képek megtévesztőek, most nem így néz ki a kis tó. Felszíne teljesen benőve növényekkel, alatta tömény hínár. Evezni gyakorlatilag lehetetlen benne. 30-40 percet küzdöttünk ennek ellenére, de nem sikerült átjutni rajta, kijönni belőle sem volt triviális. Élményünket meséltük éppen az egyik kikötőben, ahol az egyik helyi hajós (aki itt született, és itt él a vízen), azt mondta, hogy olyan hely nincs, ahova már valaki bement, hogy ő ne tudjon bemenni. Hozta is a motoros ladikját, és újra neki vágtunk. Az eredmény, mármint a végeredmény nem változott, természetesen a küzdelem megmaradt. A motoros sem bírt áthatolni a növényzeten. A kis tavon szinte teljesen átküzdöttük magunkat (30cm haladás, motor ki a vízből megtisztít, újabb 30cm előre húsz vissza, motor ki a vízből, evezés, ez így ment egy órán keresztül), de partra szállni nem lehet, csak ha komoly növény írtásba kezd az ember, ami ugye egy védett természeti területen nem cél. A mostani vízállásnál, és a növényzet jelenlegi bujaságánál gyakorlatilag megközelíthetetlen a láda. Javasolnék neki egy másik helyet, mert a környezet csodaszép, megéri oda túrázni. Csónakosunk az egész vissza vezető úton magyarázkodott, meg mentegetőzött, szerinte ott biztosan nem lehet láda, mert oda nem lehet eljutni. Kérem a képek alapján a rejtőt, hogy a megtalálást fogadja el.
Sajnos nem lett lefülelve, a motorcsónak nem vállalta a kis tó átszelését, én meg a kenuzást Hörivel kettesben. Köszönöm a rejtést [wapon beküldött szöveg]
Hurrá, nyaralunk I.
Az előző napi tó körüli kerekezést motorcsónakázásra váltottuk fel - hú, egy kis pihi:))) - mivel vízijártasságunk (még) kissé hiányos egy önálló kenus akcióhoz. Az ajánlott kikötőből indultunk, és hamarosan rá kellett jönnünk, hogy hiába minden, túl sűrűn benőtte a növényzet a kis tavacskát :( Nálunk jobban már csak a csónakos srác volt elkenődve, és a sikertelenség okán egyetlen huncut vasat sem volt hajlandó elfogadni!!! Hát ilyet sem pipáltam még...
A kikötőből beszéltem a rejtővel telefonon, és ezúton is kérem, hogy méltányolva törekvéseinket, engedjen át minket egy kis ketteskével :))
[Jóváhagyta: daikini, 2008.08.10 22:13]
Köszönöm!
Ui.: Sajnos a rejtést magát csak saccra tudom lepontozni, de jövök én még erre, és jól levonok, ha mégsem ötös!
Gyakorlott vizitúrázó vagyok, de 8 éves fiammal kettesben néhány méterre a céltól fel kellett adnom. Szeretném kérni a láda elrejtőjét, hogy frissítse az információs oldalt, mert az ott leírtakból nem derül ki, hogy pl. ilyen párosításban (1 felnőtt + 1 gyerek) gyakorlatilag nem megközelíthető a láda. Legmegtévesztőbbek a fényképek, mert azokon még tiszta vízfelszín látszik (ma már pedig a bejárat sem!).
Ez kemény volt. Főleg nekem, mivel életemben először voltam evezni! A lábamon már többször szereztem vízhólyagot túrázás közben, itt most a tenyeremre is sikerült.
Először azt mondtuk, bablevesben evezünk, aztán rájöttünk, hogy ez inkább sólet... A bejáró már nem bejáró, benőtte a nád. És a "víz fölött 1 m" inkább 2 m. Szerencse, hogy Zergivel voltam, én biztos nem értem volna el. Igaz, egyedül evezni sem indultam volna...
Fogtam!
Poroszlóról vezetett 3 napos evezős csillagtúra közben kerestük fel e helyt.
Gyönyörű részeken eveztünk a Tiszavalki-medence megkerülésével. Már hazafelé menet lógtunk ki a csapatból ládázni. Az egy méter széles átjáró számunkra zsákutcának bizonyult. A csak sejthető bejárón közelítve hihetetlen erőfeszítés árán jutottunk csáklyázva a ládához. Ekkor már a téves próbálkozás miatt harmadszor volt néha olyan érzésünk, hogy itt fogunk ragadni. És ekkor még hátra volt a negyedik átszelés a kimeneküléssel. Szóval a kitérő semmilyen plusz élménnyel nem gazdagított, hacsak azt nem számoljuk, hogy meg kellett harcolnunk a kijutásért is. ésKata éppen a közepén, kb 50 méterre a ládától indítványozta, hogy forduljunk, vagy tolassunk vissza a vízre. Bubukával leszavaztuk, győzött a fanatizmusunk, de milyen áron? Lelki és hólyag-sebek kezeinken. Érdekes, hogy ezen közben mintha szúnyogok nem is lettek volna. Vagy csak rájuk sem hederítettünk? Velünk levő gyermek örömére egy kis béka ugrott "út" közben hajónkba.
Tavaly voltunk a Szigetközben ahol hasonló kis holtágak, halkeltető medencék tették élvezetessé a látványt, a megközelítést. Meg itt van a másik két, egyszerűen csodás tanösvény láda. Ezt sajnos egyikkel sem lehet összehasonlítani!
Talán ennek a ládának ez az első gps nélküli találata.
Csak fi próbálkozott vele (egy kajakkal), be addig az Albatrosz kikötő padján rágta a körmét, hogy a nádrengeteg visszaadja-e a párját. Ráadásul egy olyan napon, amikor a Szabics kikötőben a hajósok nem vállalták a túravezetést Óhalásziba az erős szél és a hullámok miatt. Fi meg még nem igazán ült kajakban soha - ladikban igen, de hát az nem ugyanaz. A sok vizinövény miatt esett erre az eszközre a választás. Telefont, fényképezőt nem vitt, helyesen. A láda miatt ki kell szállni a partra, jó magasan van felkötve egy dzsindzsával benőtt fára. A stégnél nem történt borulás, de a természetes parton ki-beszállásnál igen. A térképek így cafatban jöttek vissza. [gps nélkül]
Ebben az időben sehol nem virágzik még a tündérrózsa, de itt ebben a kubikgödörben olyan mikroklíma van, hogy találtunk egy gyönyörűségesen kivirágzott példányt. Majd némi evezős rásegítés után a rejtést is megtaláltuk. Egy szürkegém végig figyelte a hadműveletet...
Nagyszerű!!
Kovályogtunk a láda körűl egy darabig, mivel a víz szintje legalább egy méterrel alacsonyabb volt az átlagnál (látszott a parton meg a növényeken is) és járhatatlannak tünt az átjutás. Először egy 4 személyes kenúval támadtuk meg de nem játunk szerencsével. Nem akartam a társaságot veszélybe rántani a hóbortommal (iszap, bogarak stb). Aztán egy kicsit késöbb visszatértünk 2 db 2 személyes kajakkal és egy új csapattal akiket már nem sajnáltam :) Átvergödtünk az iszap-átjárón (egyensúlyozás, cipőkeresés az iszapban... minden volt) és végűl meglett a láda. Csodás ez a relytekhely. Számunkra még izgibb volt, mivel nem vagynk hozzászokva az evezéshez, nádasokhaz. Visszafele semmi kedvünk nem volt iszapozni igy a délelötti trekkelés és keresés alápjan kinéztük, hogy ha egy kis ligeten átvisszük a kajakokat akkor megusszuk az iszapot. Igy is lett. Egy pár karcolással megúsztuk az "erdőben való kajakozást" és a holgyek által annyira óhajtott iszappakolást is.
Köszönjük a lehetőséget, hogy ide is elkalauzoltatok.
Be akartam volna avatni a Tisza-tónál jértas barátaimat meg a gyerekeiket a ládázás rejtelmeibe. Az Albatrosznál béreltünk egy kétszemélyes kajakot meg egy kenut. Ezt a ládát és a Tiszaörvényt terveztük be. A baj ott kezdődött, hogy a kajakkal sokkal gyorsabban mentek mint mi a kenuval a kis gyerekekkel. A megadott átjárónál én ugyan kiabáltam hogy álljanak meg de akkor már bekanyarodtak a kb. 30 méterrel későbbibe. Úgy tűnt, hogy az is irányban van úgyhogy átkűzdöttük magunkat a sulymon de a kis belső tó másik végén még mindig 93 m volt a ládáig viszont tovább menni nem lehetett. Visszafordultunk, visszakűzdöttük magunkat és bementünk a valószínűleg jó átjárón csak a társaság amikor meglátta az ugyan olyan sulyommal borított tavat mint amin az előbb küszködtünk egyöntetűleg megtagadta, hogy továbbmenjünk. A gyerekek kórusban azt üvöltözték, hogy fürödni akarnak, úgyhogy továbbmentünk ki az élő Tiszára és a zsilip után rögtön jobbra fürödtünk egy nagyot, majd folytatuk az utat Tiszaörvény felé. .
Ez volt a Tisza-tónál az első geoládánk. Még soha nem kenuztunk, így kezdő kenusként nagy fegyvertény volt, hogy meg tudtuk közelíteni ezt a ládát együtt a Bence&Gergő csapattal. Nagyon büszkék vagyunk rá.
Ricsi (10), Karesz (13), Kati és Karcsi (43)
Kb. 10 km evezéssel tarkított 150 km kerékpár edzés a Kál-Kápolna - Erdőtelek - Füzesabony - Poroszló - Tiszafüred - Tiszaörvény - Tiszaderzs - Tiszaörvény - GCTISA - GCBRZN - Tiszaörvény - Poroszló - GCVITP Poroszló - Füzesabony útvonalon 6 ládával. Az evezés nem az én világom, de a mai napba sűrített 3 óra evezés szép volt, megérte.
A 3 kerékpáros láda után következzenek a vizes ládák. Kölcsönöztem egy kényelmes kajakot, beállítottam a GPS-t, aztán gyerünk. Erős ellenszélben, sodrás ellen a főágban lapátoltam a nyitott zsilipkapuig. Közben a parti szélárnyékosabb részeket keresgéltem. A kapu után csúcs helyek jönnek. Jó, hogy megadta az elrejtő a bejáratot, máshol nem is nagyon lehet bejutni a belső tóra. Az átjárótól sűrű a növényzet, igazi erőfejlesztés a lapátolás. A benőtt tó szép is, izgalmas is, meg nehéz benne evezni.
A célponton a zacsek szépen lógott a fán. Ünnepélyesen kiszálltam, logoltam, és indultam vissza. A Kormorán kikötőig lefelé, hátszélben jóval könnyebb volt haladni. A következő erőpróba GCBRZN volt.
A bejárat nagyon klassz. A sulyomban alig haladtunk, de megérte. Ha nem lett volna előttünk a megkavart növényzet, nem hittük volna el, hogy itt láda van. A barátaink bíztatása és kísérete nélkül nem kerestük volna meg. Szerencsére békát többet láttunk, mint szúnyogot. Köszönet a helyért. Jó lenne itt a tavon több láda!
Delutani vizreszallast, es nagyobb tura elotti bemelegites, tovabba zsümihajo teszteles es bekavadaszat a kenuban. Mindez jo tarsasagban, vidam hangulatban, szep idoben. Mi kell meg. Szuper tura, meg sok ilyet!
Kenuval vágtunk neki az útnak. Vissza akartunk fordulni, mert azt gondoltuk, hogy itt biztosan nem lehet a láda. És mégis ott volt!! Szuper hely! És még szúnyog is van! Még több ilyen láda kéne, olyan szép és nagy ez a Tisza-tó, elférne még egy pár!
171. Azt hiszem itt kezdődik a dobozolás. Motoros csónakkal vágtunk neki, azzal el is jutottunk a kis ösvényhez. Innen gyalogosan :-) vágtunk neki. Útközben megismerkedtünk a sulyom nevű vizinövény termésével, ami igen szuros és ragaszkodó fajta. Köszönjük a rejtést, igen emlékezetes volt főleg az utolsó párszáz méter:-)
Ági&Pilu és a többiek
Határeset. [wapon beküldött szöveg]
Zsorzs vezetésével gyűjtögettem a környékbeli ládákat. Poroszlói tanösvény után a jól megérdemelt ebédünket a Fehér amúr halászcsárdában költöttük el. A hagymás sztrapacska mellé jól csúszott a viceházmester. :)
Ezt a ládát is megközelítettük amennyire a motorizált csónakunk engedte. A rengeteg vizinövény meggátolta a láda kézbefogását, és ezáltal a jelszó megszerzését. A lényeget szerintem láttam, rejtőre bízom a döntést.
Elérkezett az idő, hogy Daikini barátom (aki rávezetett a geocachingra) ládái közül is felkutassak párat. :) Kenuval tettük meg a Tiszafüred-Poroszló utat. A Kis-Tiszán oda, majd a Csapói-Holt-Tiszán, a Szilas-fok felé vissza. Ez volt az első napunk. Majdnem 30km-t eveztünk. Én nagyon élveztem.. :) A többiek szerettek... :) :) Ez volt az itteni első ládánk. Izgalmas volt. A bejáratot rögtön megtaláltuk, de a sulyom nem volt egyszerű :) De persze lekűzdöttük :) Még egy kézilabda nagyságú teknőst is láttunk!
10 napos Tisza-tavi sátorozásunk alatt a tó összes ládáját megtúrtuk, plusz egy hortobágyi kanyart is tettünk. :) Összesen 16 ládát gyűjtöttünk be.
Az eddigi ládázásaink közül ez elég extrem volt. Már csak azért is mert nem hittük el, hogy nem lehet szárazföldöm megközeleíteni a ládát. Sajnos sok bojongás és keresgélés után mégis vízreszálltunk. Teremészetesen ez sem volt olyan természetes mert a bejáratot is egy kissé elnéztük. A lényeg, hogy meg lett. Nagyon szép hely! Jövünk még!
BB+FBB
Másodjára próbáltuk a ládát becserkészni - sikertelenül. Most flektogonékkal mentünk két motorossal full családdal. Mivel a családokban gyerekek és idősebbek is voltak, így a kenu nem jöhetett szóba, a motorosok viszont azonnal megfeneklettek már a bejáratnál, még a "csáklyás" módszer sem segített. A Tisza-tó egyébként gyönyörű, az ott töltöll 4-5 óra minden percét élveztük immár harmadszorra, ezért nem tudom, hogy az eldugott kis rejtekhely mennyivel tudna többet mutatni nekünk, mint a tó bármely szegmense. Lehet, hogy meg sem éri a sok fáradtság :((
Előző nap is próbáltuk, de egy horgász pont a nádasban lévő bejáratnál kötötte ki a csónakját, így ott nem tudtunk bemenni, csak a 100 m-rel arrébb lévő bejáraton egy másik öbölbe és a parton csak mintegy 50 m-re tudtuk a ládát megközelíteni. Így ma reggel béreltünk egy kenut és a megfelelő bejárat túloldalán egyből felismertük, hogy jól döntöttünk előző nap, hogy nem jöttünk vissza motorcsónakkal. A nádasban kizárólag az evezőt csáklyának használva lehetett előrehaladni, a belső tavon meg olyan sűrű volt a növényzet, hogy komoly erőfeszítést igényelt a haladás.
[wapon beküldött szöveg]
Három napos kiránduláson vettem részt az osztályommal a Hortobágyi Nemzeti Parkban. (Erről majd igyekszem minél több POI-t feltenni, mert gyűjtöttem.) A harmadik nap a Tiszta-tavon eveztünk, s nagyon aggódtam, hogy el tudok-e érni legalább egy ládát. Végre mellette haladtunk el (vezetés mellett néztük meg az állat, s növényvilágot) 200 méterrel. A teljes kimerülés okán már csak a mi hajónk ment be a ládához: Szandi, PTG és én. Egy szép szürke gém állt a másik oldalon, ő fogadott bennünket. A haladás nehéz volt, valószínűleg most lejjebb volt a vízszint. Szúnyog még most, ősszel is akadt egy-kettő.
Köszönjük a rejtést.
Üdv Peti bá'
A Tisza-tó területén található ládák felkeresése már egy éve foglalkoztat minket. A leírásokat olvasgatva úgy döntöttünk, hogy most végre megpróbálkozunk vele. Az időjárás is megfelelőnek tűnt egy kis csónakázáshoz.
Az előttünk járók tapasztalatait olvasgatva a megközelítés nem tünt túlságosan nehéznek. A javasolt helyen béreltünk egy négyszemélyes túra kenut. A vízreszállás után hamar megállapítottuk, hogy nem ez a világ legstabilabb vizijárműve. Mivel életünkben először ültünk ilyen kenuban, nem voltunk biztosak abban, hogy a borulást megússzuk, de végül is elmaradt a fürdőzés.
A széles vízfelületen elég jól haladtunk, rengeteg madarat láttunk útközben (többet mint a vizi tanosvényen). A nádason átvezető utat hamar megtaláltuk, miután elszáguldottunk mellette. A hosszú kenuval eltalálni az átjárót nem volt egyszerű feledat, de négy-öt próbálkozás után már sikeresen bejutottunk. A vízmélység épp elég volt az ákeléshez. Ezen a szakaszon már nem haladtunk valami gyorsan, mert a növényzet igyekezett maradásra bírni bennünket. Az evezőket jó ideig csak csáklyaként használva toltuk magunkat előre.
A ládához közeledve már javultak az útviszonyok, viszont itt újabb problémával találtuk szembe magunkat.
A zsacskót a kenuból nem lehet elérni, a partot megközelíteni meg ezzel a hosszú szekezettel nem volt túl egyszerű.
Miután a szúnyogokat megetettük, és a ládát is visszaraktuk nagynehezen a fára elindultunk vissza a kikötőbe.
A tavon tett kirándulásunk nagyon tetszett mindenkinek. Sok szép helyet és érdekes állatot láttunk, ezt kár lett volna kihagynunk!
Nagyon jó a hely, az útvonal leírása is tökéletes, könnyen megtaláltuk. Nem kellett menet közben kiszállni a hajóból, mindenhol volt elég víz.
A rejtés a fára lógatott teszkós szatyorral viszont elég igénytelen. Mivel messziről látszik, az egyébként gyönyörű környéket is elcsúfítja, nem válik kedvelt játékunk dicsőségére...
Poroszlón volt a szállásunk és egy napot már végigeveztünk, így ma inkább motorcsónakot béreltünk és azzal mentük át a tó átellenes csücskébe geoládavadászatra. A láda közvetlen közelébe csak kenuval lehet eljutni, a motorcsónak túl széles. Így aztán kénytelenek voltunk azt használni, amink volt:-) Még eveztünk is, majd kikötöttünk egy szigetnyúlványon. Szárazon úgy 15 méterre tudtam megközelíteni a ládát:-)
Kitűnő célpont, mármint a Tisza-tó, szívünk egyik csücske:-)
Köszönjük a helyet az elrejtőnek.
Anikó és Miki
Tisza-tavi túrák 12/12
Kalandos túra az egyetlen napos délelőttünkön. Tkp. GPS nélküli megtalálás, de erről majd később.
Alapvetően hajókázási, fürdési, napozási céllal béreltünk egy csónakot, de nyilvánvaló volt, hogy nem fogjuk kihagyni a ládát sem. (Aki hasonló hátsó szándékkal érkezik, mindenképpen túrakenut béreljen! Lásd alább.) Szépen csordogáltunk előre a vízen a műszer jeleit követve, míg Viki és Geri felváltva keringett körülöttünk a szintén bérelt egyszemélyes kajakkal. Hihetetlenül gazdag és bátor a madárvilág a tavon, szárcsákat, bakcsót, sirályokat, búbos vöcsököt, rengeteg békát, apróhalat láttunk karnyújtásnyira bevárva bennünket. Sajnos az átjárót elsőre elnéztem, Krisz' élénk tiltakozása ellenére kicsit odébb fúrtuk át magunkat egy viszonylag széles likon a nádon, majd egy hatalmas belső tisztáson, csak azért, hogy a tó végén partot érve lássuk, hogy a láda még 110 méternyire van. Nagy nehezen kiverekedtük magunkat, és néhány méternyire onnan az ajánlott és Krisz által már elsőre is felfedezett csatornán visszapréseltük a csónakot a nálánál kétszer keskenyebb átjáróba. Mind a négyünk nyers fizikai erejére szükség volt a pár méteres út megtételéhez, de a belső "tisztásra" érve sem javult a helyzet, olyan sűrűn benőtték a vízinövények a felszínt.
Egyszerűen megrekedtünk kb. 200 méternyire a doboztól.
Szerencsére velünk volt a kis kenu, átpattantam bele és már száguldottam is - volna a cél felé, ha korábban életemben akár egyszer is ültem volna ilyen lélekvesztőben. Korábban persze kiválóan elmagyaráztam a gyerekeknek, hogy ne sápítozzanak, nem olyan bonyolult (elméletben) irányítani azt a járművet, de a lapátnak erről az oldaláról mindjárt kiderült, hogy nem hogy az irányítás, de az egyensúly megtartása is komoly kihívások elé állított. Szerencsére azonban a ládavadász ösztön minden mást legyőzött: a kezdeti bizonytalanság után fékevesztetten elszáguldottam a cache felé. Mármint úgy körülbelül a cache felé, mert a várhatóan nedves kalandra nem mertem magammal vinni a GPS-t, így a távolságot és az irányt a költöző madarakhoz hasonlóan magamba táplálva vágtam neki a víznek. Szerencsére már a második megközelített fa a rejteknek bizonyult és az ágak között könnyedén felfedezhettem a kb. 2,5 méter magasan hintázó zacsit. Na és innen jött a halálfélelem. Már az sem volt semmi, ahogy a csónakból átszállva bepréseltem langaléta lábaim és 100+ kilómat az apró műanyag koporsóba, de itt most teljesen egyedül kellett visszájára fordítanom a folyamatot, kikecmeregnem, megállni egyensúlyozva a szappanos deszkánál alig síkosabban csúszkáló hajóban, és felnyújtózkodva leakasztani, nem, inkább lepiszkálni a dobozt, majd megismételni apró testemnek a konzervdobozba való visszaszuszakolásának műveletét a zsákmányt a fogaim között szorongatva. Testvéreim a keserésben megvallom: egy zabszem nem sok, annyi se fért oda, de megcsináltam! Evezés vissza a csónakhoz, hogy Krisz' és a kisdedek is logolhassanak, (stílszerűen egy krokodilt helyeztünk a ládába) majd újra el kellett játszanom az általam koreografált Buster Keaton paródiát, hogy visszajuttassam biztos rejtekébe a ládikát.
Mire visszaértem a család szinte teljesen kijuttatta a csónakot a csapdából, a súlyomtól megszabadult csónak szinte repült a vízen. De nem engedtem őket sokáig örülni: átmásztam, mert a kelleténél egy perccel sem voltam hajlandó tovább benne maradni a kajakban, inkább hagytam, hogy a gyerekek vesszenek össze rajta, ki mennyit evezhetett. Mindenesetre sokkal visszafogottabban bíráltam őket apró irányítási hibáik után, mint korábban...
Nem semmi kaland volt, köszönjük!
Viki, Geri, Krisz', TZ
Előző nap már rocsóval megkíséreltük, de - utólag kiderült - bölcsen nem kockáztattuk a megfeneklést.
Ma az Albatroszban béreltünk kenut, 2 gyerek, 2 felnőtt oda-vissza kereséssel 50 perc. A kis tó bejáratánál már csak kb. 5 centi a víz, ha még kicsit apad a Tisza, akkor ott tolni kell. A 50 percbe persze az is segített, hogy hatalmas felhőszakadás közelgett, amit 5 perc híján kerültünk el.
Enyhén túlterhelt kenuval közelítattünk, a zárt tavacskában az evezővel inkább toltuk néhol a hajót, mert leért az alja. A zacskó már messzebbről látszott, (-szélfútta szemétnek) Köszönet Magyardaynak aki segített meggyőzni szeretett oldalbordámat: ezen a szűk bejárón mégiscsak menjünk át!
Pálfyáékkal 3 felnőtt/3 gyerek felállásban vágtunk neki egy négyes kenuval a Flotta kemping kölcsönzőjétől indulva. A kezdeti imbolygások után már éppen kezdtük volna jól érezni magunkat a hajóban, amikor megtaláltuk a jobboldali letérést, amely finoman szólva nem aratott osztatlan sikert a családtagok körében... Azért persze leküzdöttük az akadályt, majd könnyedén megleltük a ládikót. Pálfyának ezúton köszönet, h hősiesen megküzdött az elemekkel a megkaparintás érdekében!
Jó kis móka volt! :)
A megjelölt helyen béreltünk kenut, és a segédpontok alapján egyszerűen meglett a ládika. Most a vízszint fölött olyan 3 méterre van a láda, ugyhogy jó kis fáramászás is volt a víz felett... :))
A Jana-foki átjáró ki van száradva.
Az ajánlott kölcsönzőből béreltünk kenut. A kistóhoz vezető ösvényt kissé nehezen találtuk meg, de aztán sikerült. A ládát rejtő fát már messziről kiszurtuk, de a levétel nem volt ilyen egyszerű. Sok szép madarat láttunk. Érdekes volt.
Köszönet a rejtőnek.
Éva + Rudi
Nincs a mai nappal szerencsénk. A Poroszlói fiaskó után a megadott koordinátákat követve, nem kis harc árán bejutottunk a gyönyörű kis tóhoz. Sajnos a fákat átkutatva sem találtuk meg a ládát. Az idő viszont remek volt, a környezet csodálatos, csak az a találat nem akar sikerülni.
Kérjük a rejtőt, méltányolja igyekezetünket.
(Azóta tudjuk, hogy elhibáztuk a koo. beírását és rossz helyen keresgéltünk. Bocs.)
Gyáva Oroszlán team-ból Tamás, Jutka, Feri, Cica
Poroszló után erről az oldalról is vízre szálltunk. Az Albatrosz kikötőnél béreltünk kenut (350 Ft/óra, 1.400 Ft/nap). A javasolt útvonalon kényelmesesn eveztünk egészen az átjáróig. Ott bizony most elég sűrű növényzeten kell átküzdeni magát az embernek. A kis tavon csodálatos vízivilágot találtunk! Ládát nem :-(( Pedig keva nem kímélte magát, bozótharcot is vívott. Nagyon tetszett ez a hely, talán még jobban, mint a poroszlói. Az egész túra kényelmesen teljesíthető 1,5 óra alatt. Kérem az elrejtő jóváhagyását.
Kétnapos családi kenutúra a Tisza-tavon. Két hete még a jelenlegi vízszinthez képest 1,5 méterrel magasabb volt a víz, ami a fotókon látszik is. Ezért idén később indult az élet, sokkal kevesebb zöld növény és madár volt mint más években, de most is csodálatos élmény ez a vadvízország.
A ládáról: Gyönyörű elhagyatott helyen, mégis a kevésbé rutinos kenusoknak is elérhető - gratulálok. Hihetelen, de ez volt az egyetlen hely a 45 km-es barangolás közben, ahol tündérrózsát találtunk, és a madarak száma is jóval nagyobb volt mint máshol.
A magas víz sajnos azt hiszem levitte a ládát (bár lehet, hogy nem - pedig alaposan kerestem), a rejtőt nem tudtam elérni, így kérem a megtalálást a képek alapján elfogadni. Több láda mellett is elhaladtunk, de a családi béke érdekében csak ezt próbáltam leszedni :-((
Ismét Pupuval indultunk hatalmas hőstettek elkövetésére.
A vízreszállóhely gond nélkül meglett és a nádasban megbúvó nyílt vízfelületet is megleltük. Alacsonyan járó nap, gyönyörű fények, madarak, virágok. Szóval tetszett nagyon.
A láda könnyen meglett, visszarejtésnél kicsit jobban álcáztam. Innen tovább a GCOhal felé.
Örülök, hogy eveztünk és nem pöfögtünk.
Ez volt az első láda, amit extrémként vadásztam le. Méltó is volt rá rendesen... Szolnokról indultunk autóval kora reggel, KPetiéktől, de mondhatni nem túl drájvin volt a láda, csak a kikötőig jutottunk... Aztán villámgyors kenubérlés, beszállás, GPS antenna felragasztás után már lapátoltuk is alaposan a vizet. A "sásfal" áttörése viszonylag könnyen ment, de tolatnunk is kellett egy kicsit, mert valahogy végül hosszában indultunk meg a sásban...:-)
Végül azért meglett a láda, zsírgáz volt 1000-el...:-) Majd kiúszott a kenu alólam, miközben szedtem elő, és rejtettem vissza a ládát... Félelmetes volt... Madarat rengeteget láttunk, főleg bakcsót, szárcsát, no meg szúnyog is volt rendesen, ha már az állatoknál tartunk... (ja, és én is ott voltam...:-))
Ja, és ha már a kenuban ültünk, rárontottunk a GCOHAL-ra is...
A segedpontokkal egyszeruen meglett. Nelkuluk valamivel izgalmasabb lett volna. A rejtes jo, es szerencsere nem is volt annyira sok szunyog.
Nagyon szep helyen van, es ritkan jar erre valaki...
ladikkalatiszatón 7/3.
Asszem egy életre nem felejtem el.. a pólóm szaga legalábbis emlékeztetni fog.. Most kivételesen Mikulás előtt találtam meg a ládát, és ő fényképezett. A kulisz féle óhalászi ládától jöttünk, már kb 17kmt evezve. A lényeg az, hogy követtük a segédpontokat, de az utolsó talán leglényegesebb segédpont nem került publikálásra, vagyishogy hol kell befordulni. Na ennek köszönhettük, hogy eggyel későbbi bejáratot találtuk meg, és magunkban ujjongtunk, hogy az irány jó, és közeledünk (már csak 200m.) miután bementünk, jött a sziget és már csak 60m. Jó, daikiniék mondták hogy szunyogos, próbáljuk meg. Kb 2 lépés után sejtettük, hogy egy alternatív útvonalra tévedtünk. (a nem annyira diplomatikus: egy csalános, őserdős, indás, járhatatlan iszapos, szúnyogos masszára leltünk.. vagyis egy geoösvény.. a múlt századból..) Szépen közeledett a pont. Márcsak 15m. Ekkor Mikulás megemlítette hogy rossz szigeten vagyunk.. ilyen szúnyoginvázióban nem akartam visszamenni, meg 15m nyáron? Az semmi. Rájöttem, hogy a holtágakban, mint ez is, a hínár meg a növények, fák követik a föld vonulatát, csak néhol vizzel be is vvannak borítva. De trutymó mindenhol van.. Mire átértem a túlpartra mindenhol hínár lógott ki belőlem, a fenekemből meg szedegettem ki a sulykot. (Az mi kérded? fekete, a bogáncs vizi megfelelője..) és olyan büdös voltam, hogy a szúnyogok rögtön melegebb éghajlatra költöztek. Mikulás csak fogta a fejét, hogy ő ebbe a borzalomba nem megy bele.. De hát ettől szép a geocaching, e nélkül eszem ágába sem jutott volna ide belemenni.. Megtalálom benne a számomra érdekes extremitást.. Visszafelé még több vizinövény lógótt belőlem, a pólóm fehér szine átváltott a sárga és a fekete iszap közé valahova..
Nagy élmény volt. megküzdöttem érte. Mikulás szeretett volna logolni ezért utána hajóval megkerestük a normál bejáratot. Szegény Zsuzsi is logolt vizes módszerrel, mert ládakiemelés közben beleesett a vízbe, de ládát épp nem érte el.. Én véletlenül a címlapra logoltam..
A láda sajnálatos módon beázott, a nagy áradásnak köszönhetően. Szerencsére nem úszott el. A logbookot kicseréltük, kitakarítottuk, és az ajándékot is kicseréltük. A víz szintje már akkorára csökkent, hogy már csak kenuval közeléíthető meg.
Naszut 4 árvizben reménytelen [wapon beküldött szöveg]
Ott voltunk, kenut béreltünk. Rajtunk kívül senki nem volt a parton, a csónakos rendes volt, mert nem kellett fizetni a kenuért. Bazi nagy volt a víz és a nád, elég nehezen talátuk meg a zsiliphez vezető nyílt vízfelszint és jó hogy rögzítettük a tracklogot, mert így sokkal könnyebb volt visszatalálni. Viszont a láda valszeg víz alatt lehet, mert 15m-nél jobban nem tudtuk megközelíteni, pedig több felől próbáltuk. A fák lombjai, amelyek eredetileg fej felett lehetnek, most talp alatt voltak.
slusszpoén: visszafelé elkapott minket az 5 perces eső és ..arrá áztunk
csak nem hagyott nyugodni ez a láda. hazafelé beugrottam. pont erdőirtás folyik, így be lehetett menni 80 m-ig autóval. a környezetet csak tippelni tudom. nyáron a másik tiszai ládával együtt ezt is meglátogatom újra.
a cél közelében több lábnyomot láttam, gondoltam, hogy megelőztek, azt is hogy ki :) Tobo volt vele.
Nem sokkal a 3. segéd-koordináta után kissé nehezen ment a csónak a nagyon sekély vízben, de megoldottuk. Gyönyörű hely! A segédkoordináták pontosak! Gratulálunk.
Törekedtünk a láda gondos visszarejtésére.
Gyönyörű környezet, kiváló rejtés ! Bár egy kicsit szkeptikus vagyok azokkal a ládákkal szemben, amelyek nem érhetőek el szárazföldről, ez mégsem jutott eszembe, amig a családdal a tavon eveztünk. Hozzáteszem, szép napos időt fogtunk ki. Láttunk virágzó tavirózsát, és gémet, a szájában a zsákmányolt hallal. A segéd kordináták közül a 3. valóban nagy segítség volt. A ládához közeledve, amikor a GPS már csak 3 m.-t mutatott, nem akartam elhinni hogy oda be lehet menni, és valóban ott a láda. Csatlakozva az előző megtaláló leírásához, a fa valóban "könnyezik", fogalmam sincs honnan hullik a víz róla?
Nem hittem volna, hogy én egy ládánál hamarosan első leszek, hiszen csak kezdő vagyok.
Éppen a szüleim csónakját vittük le Tiszafüredre, amikor megláttam a ládát a kütyün. Hát bementem érte. A bejáratig nincs semmi baj, már sokszor jártam ott. Viszont a benti részen nagyon sok már a vizben a növény. Nehéz evezni. Rengeteg a szúnyog, a ládába elkelt volna egy szúnyogirtó :) A fa éppen könnyezett. Azt hittem eső esik, ki kellett jönni alóla, nem tudtam volna elázás nélkül írni.
Tényleg szép a környék. Nem nehéz megtalálni, a pozíció pontosan van megadva.
Elhelyeztem a ládába Csőrikét. Már nagyon sokáig volt velem. Hátha világot lát. Remélem azért még egyszer találkozunk. Kedves állatka. Hagyjátok világot látni.
Köszönöm, nagy élmény volt valamennyiünknek.